Vasárnapi Ujság – 1860
1860-12-23 / 52. szám - Régészeti levelek. Rómer Fl. III. (képpel) 629. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
A Vasarnapi Ujsasí hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten hazhoz küldve vagy postai után külön a Vasárnapi Ujsagra félévre 3 ft., a Politikai LjdonHasokkal együtt 5 ft. aj penzben. — A Vasarnapi Ujsag a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 3 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Régészeti levelek Ipolyi Arnoldhoz. III. A hédervári kápolna Győrben. Síremlékek. Emlék-föliratok. Honi müvészetünk egy uj ága. Egyházi visszaállítás. Miért hagytuk el a régi épitésmódokat. A fertő-rákosi kemencze. Willing hazánkfia és az üvegfestés hazánkban. Szent László képe. Szerény észrevétel. Fölfedezett régi stallumok. A román torony ablakai. Miklós czeretei püspök sirköve. Morosini Péter és gróf Schwartzenberg Adolf sirirásaik. Két prépost egy siremléken. Balásfianum. Berdóczy őrkanonok mint a Custodiatus második fölépitője. Kedves barátom! Eleve tiltakozom a hizelkedés vagy tulságoskodás gyanúja ellen, ha állítom, hogy a különben is bámulandó sebességgel épülő és emelkedő Győrből, majdnem az ország széléről kezd az egyházi visszaállításra (restauratio) új napfény derülni, és hogy az egyházi művészetre nézve egy új korszak küszöbén állunk. Nálunk a művészet egy dly ága bimbózik és gyors hajtásai oly diszes virágokkal kecsegtetnek, melyről be nem bizonyíthatjuk ugyan egész biztossággal, vájjon tenyészett e valaha szép honunkban; de azért előre bátorkodunk mondani, hogy szép gyümölcsei nemcsak a szemnek tetszeni, hanem a lelket is nemesb irányban emelni képesek lesznek. Győri megyés püspök uraáltsága, áthatva azon égő hitbuzgalomtól, mely a középkori vallásossággal karöltve jár, lassan és minden szemfényvesztő zaj nélkül kezdé a Győrben még épen fennálló góthimplákat régi fényükbe visszahelyezni. Mit a pogányositó újjászületési (renaissance) korszak — a remekkori tisztaság kápráztató ürügye alatt a valódi keresztyénit halomra döntve — meghagyott, azt komolyan átgondolt, isteni szellemtől mintegy ihletett tervek szerint régi eredetiségekbe visszaállítani ő mltsága egyik főtörekvése. Ezen szép igyekezete által nemcsak a jobb és keresztyéniebb izlés ébresztetik fel a műkedvelőkben, de az általa oly hőn fölkarolt, sőt hatalmas védszárnyai alatt kiképzett magyar építészek, képírók, üvegfestő és egyéb honi művészek és mesterek elég alkalmat nyernek az összes haza színe előtt tehetségüket és időnkénti haladásukat bebizonyítani. Föltűnő ugyan, hogy ezen esetben a hátralépés határozott előmenetel, mert valljuk meg őszintén, miszerint nem a román és góth izlos elleni szenvedély vagy el nem ismerés az, mely visszatartóztat ilynemű egyházak építésétől, hanem valódi oka ennek a benső, nagy áldozatokra buzdító hitélet átalános rengése. Nem azért nem építtetik fővárosunk egyik nagy temploma ezen évezredekre szolgáló, mindenkit elragadó, minden legkisebb izében életet lehelő modorban, mivel ehhez értő mesterek nem találtatnának; hanem, mivel a pogánykorú építmények puszta, ékesség nélküli vékony falaikkal, lösz (gipsz) szobraikkal és szobafestészetü díszítményeikkel aránylag mégis kevesebbe kerülnek, és jéghideg vallásárnyéklatainkhoz meztelenségükben jobban illenek. Ott, hol a vallásosság a polgári jólét alapjának tekintetik, ott még mai nap is foglaltatnak vagy építtetnek kimondhatlan költségű, bámulatra késztető keresztyén stylü egyházak, mint azt a kis Bajorországbani remek templomokon, és a Rajna partján emelkedő kölni dóm folytatásában láthatjuk. Minálunk ellenben, az ország szivében, nemzeti büszkeségünk egyik leendő emlékén csak annyira tudtunk haladni, mintha szándékunk lenne, azt, mi eddig nagy nehezen elkészült, mielőbb mint szabadelvűségünk és hithidegségünk nagyszerű jelét a disz főváros közepén az utókornak be nem végzett romalakban átengedni. Bár ne lennének szavaim annyira igazak, mint amily keserű elmélkedésre késztetnek. De hagyjuk el e szomoritó képet, és térjünk vissza Fertőnk regényes partjaira, oda, hol a művészetkedvelő püspök saját rákosi nyaralójában engedé a kemencze-épitést, melyből az üvegfestmények kikerülnek. első Ezen magyartól tervezett, égetett, magyar egyházfőtől SZENT LÁSZLÓ. (Wilfing üvegfestése után.)