Vasárnapi Ujság – 1860

1860-10-07 / 41. szám - Kukliné prédikácziói 497. oldal / Elbeszélések

498 után ismét magukhoz tértek, (némelyek nem is ittak, mert a palaczkot mi­dőn szájukhoz vezették volna, részint annak erős szagatól elkábulva, részint mérges volta sejditésétől vezéreltetve jókor megijedtek; sőt némelyek csu­pán az erős szagtól azonnal a földre rogytak). Ellenben D. O., H. T. és M. G. földművesek, mely utóbbi egyszers­mind korcsmáros, — kik nyilván nagyobb mennyiséget költhettek el — az elköltés után másfél vagy legfelebb két órai időhaladék között, mind hár­man meghaltak. Látván ezen szerencsétlenséget L. G. fuvaros, lovait azonnal befogta, s útját tovább folytatta, mert félhetett befogatásától. Azonban a községi biró lóháton tüstént utána ment, s mintegy másfél mérföldnyire, a Kolozsvárra vezető országúton, Korniczel községében elérte, s terhelt szekerével együtt, Lok községébe visszahajtotta. A fuvaros már az uton roszul lett, s életbeni maradása még másnap is bizonytalan volt, ez idő szerint azonban felgyógyulása remélhető. A chloroform­os palaczkból, melynek tartalma, mint érintés, egy font vala, annyit elköltöttek, hogy majd kétharmada hiányzik. Ezen palaczk a rétben L. P. kisbiró által találtatott, meg­ azt a fuvaros dobta el. Ezen itt még soha elő nem fordult véletlen halálozások nagy rémületet okozának, és a szükséges észleletek tekintetéből a bonczolás csak sept. 29-én eszközöltethetett. Azon kórtünetek között, melyek a hullák testi kül szinein és a test felnyitásakor észleltettek, fő figyelmet érdemel : mikép az arczok szokottnál pirosabbak, a szájak és nyelvek környékén fehér barnásszinü égetés, a fülek szerfelett veresek, a szemek bágyadt halaványszinüek, a tagok nagyobb része szederjes kéknek tünt fel. E mellett a nyelő gégék és a végbelek szintén ily szinüek, a szivek jobb és bal kamarái vértől üreseknek találtattak, honnan, valamint a test belső szerveinek egyéb részéből, a vér az agyvelőre tolult, melyben legtöbb men­­nyiségü vér találtatott. — közli Petruss János: Mi újság? — (A magyar tud. Akadémia) a hivatalos értesités szerint, ez idei nagygyűlését október 7 , 8. és 9-én tartja; az igazgatóság okt. 11-én ül össze; két közülése október 12-én és 13-án tartatik. Az egyik ünnepélyes közülés okt. 12-én 10 órakor; a Széchenyi-emlék­ünnepély 13-kán, délelőtt 11 órakor, tartatik meg a m. nemzeti Muzeum díszteremében. Beléptijegyek a n­őkarzatra a m. nemzeti Muzeum igazgatóságánál, az Akadémia titoknoki és pénztári hiva­talaiban osztogattatnak. X (Magyarország prímása), herczeg Scitovszky János ő eminentiája i. h. 3-kan d. e. a fővárosba érkezett, s budavári palotájába szállt. E hét folytán a bérmálás szentségét osztá ki, s ma vasárnap reggel a Széchenyi - hegyen levő kápolnát szentelendi fel.­­ (Ujonczozás), Pest városa tanácsának értesítése folytán a katona­köteles öt évkor, t. i. az 1840-től vissza egész 1836-ig születtek, a bekövetkező sorozásra szólittatnak fel. A katona-kötelesek összeírása október 4-én vette kezdetét.­­ (Az imént befejezett Esztergom érsekmegyei zsinaton) Magyarország herczeg-primásának kérvény nyújtatott be a magyar kath. egyház ősi auto­nómiája érdekében, melyet hetvenketten irtak alá. X (Bulyovszkyné asszony), irják a lapok, a drezdai szinháztól való elbocsátattását kérte. Oka , mivel nem jut művészi képzettségéhez való sze­repekhez. Az ottani kedvelt Beyer-Bürk asszony csak azokat adja át neki, melyeket megunt. Bulyovszkyné e hó végére Koburgból meghívást kapott, hogy a néhány napig ott mulató angol királynő előtt játs­szék, azonban a köz­bejött udvari gyász megakadályozó ebben X (Pongrácz József) tíztagu zenekara, írja a „Kolozsvári Közlöny," október 8-án indul világutra, Német-, Franczia- és Angolországba, valamint Belgiumba bemutatni a magyar zenét és a kolozsvári zenészeket. " (Szondy-emlék.) Ipolysági levelezőnk irja, hogy Hontmegye közön­sége Szondy György drégelyvári hősnek emlékére fényes ünnepél­lyel dicső­itendő szobrot állítani óhajt, minek kivitelére a megyebeli kaszinóegylet vállalkozván, immár meghívásokat is küldött szét a f. évi okt. 2-án e tárgy­ban tartandó közgyűlésre.­­ (Csokonai-ház.) Debreczenben Kulini Nagy Benő ur, Csokonai Vi­téz Mihály költőnk iránti kegyeletes érzületét, az által nyilvánitá, miszerint azon kisded épület falába (Darabos utcza 993 sz. a.), hol a költő élt és elhalt, a nevezett költő neve napján, márvány lapot tétete, melyen e szavak állnak : „Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozás helye— E szép figyelemért mi is őszinte elismerést szavazunk, s kivánjuk, hogy e példát másutt is kövessék. — (A Kisfaludy-társaságnak,) alapszabályai érdekében, negyvennél több tagja nem lehet. Most harminczhárom van. Tán érdekelni fogja olva­sóinkat, hogy kik ezek; közöljük tehát e tagok teljes névsorát: Arany János, Csengery Antal, Czuczor Gergely, b. Eötvös József, Erdélyi János, Fáy András, Gaal József, Greguss Ágoston, Gyulai Pál, Henszlmann Imre, Hun­falfy Pál, Jókai Mór, Kazinczy Gábor, b. Kemény Zsigmond, Kiss Károly, Kovács Pál, Kuthy Lajos, Lukács Móricz, Salamon Ferencz, Sárosy Gyula, Szabó István, Szalay László, Szász Károly, Székács József, Szemere Pál, Szigligeti Edvárd, Szűcs Dániel, Toldy Ferencz, Tompa Mihály, Tóth Kál­mán, Tóth Lőrincz, Vachot Sándor, Zádor György. b.— (A Kazinczy-alapitványra) eddig begyült pénzek összege meg­közeliti az 50,000 ftot.­­ (A Magyar gazdasági Egyesület) a köztelek átellenében fekvő 1380 négyszög­ölnyi pusztatelket megvette, s azt gazdasági kiállítási czélokra szükséges épületekkel fogja beépittetni,s rá egy ligetkertet ültetni. A vételár aránylag nem magas, s az eladó, Damjanovits községtanácsos, az egyesület alapitó­ tagjai közé lépett 2000 ft. alapitván­nyal. Az egyesület még egy másik szomszéd üres telket is meg akar venni, hogy igy akármely nagy kiál­lításra elég helyről rendelkezhessék. — (Reszler István magyar színtársulata Zágrábban.) Horvátország­ból, károly­vári levelezőnk irja: Lapjainkban többször olvastam egyes dicsérő nyilatkozatokat, melyek részint a zágrábi közönség buzgalomteljes részvéte, részint Reszler István jól felszerelt magyar dalszintársulatára vonatkoztak. Reszler István színelőadásait július 10.—12-én kezdte, és­pedig Ernanival, ezt követte Lucia, Vén bakancsos és fia a huszár, Bíbor és gyász, Rigoletto, Hunyady László, Csikós, Kunok, Zsidóné stb. Legnagyobb elismerésben részesültek Dalnoki, Szabó, Bácsi k. a., Reszler, Dalnoki, Mezei, Baráti, Sánta, Dees, Berzsenyi stb. urak. A zágrábi közönség részéről tapasztalt ki­tartó pártfogást és lelkesedést, meglehet, hogy a jelenlegi viszonyok némileg fokozták, azonban a teljesen felszerelt társulat jeles műképzettsége, szor­galma és törekvése iránt tartozó méltánylat követeli, hogy mi részünkről neki köszönetet szavazzunk. Az itteni sajtó az azelőtt itt működött Brambilla olasz és Reszler magyar dalszintársulatát rangmérlegezvén, a túlsúlyt az utóbbi mérlegének ítélte oda. A Károlyvár műizléssel biró lakosságára igen leverőleg hatott azon tény, hogy a társulatnak itt tervezett szereplése egy­szerűen betiltatott. X (A színháznál) irja a „H. F.­" közelebb ismét több jutalomjáték le­end. f. h. 6-án Köszeghi javára „Hunyady László" adatott; 8-kan Szigeti ju­talom­játéka lesz, mely czélra e derék színész író, régi, vidám hatású „Okos bolondját" dolgozta át. Hofbauer Zsófi k. a. jutalomjátéka 13-án leend „a windsori vig nők." 11-én valószínűleg „Macbethet" látjuk, Tóth József által személyesítve, a Szigligeti testvérpár pedig 10-ken fog együtt föllépni. „A szigetvári vértanuk"-ban. Dobsa „Ronow Ágnes"-e is nemsokára szinre kerül uj czimmel és uj kidolgozással; uj neve : „A beszterczei gróf." Beszé­lik, hogy Szigetitől egészen uj népszínművet is várhatunk : „A hat ökrös gazdát."­­ (A „Szózat.") A „Delejtü" irja, hogy Zakits János hazánkfia Nagy-Becskereken, Vörösmarty Szózat­it gyönyörű és sikerült fordítással szerb nyelvre tette át. A nevezett lap utóbbi száma e fordítást már közölte is. — Nagy-Mihályból (Zemplén) sept. 26-ról irják: Mi is valahára, majd­nem tiz év lefolyása után, a sok viszontagság, t. i. tűz s más kisebb nagyobb csapás után egy kis szórakozásnak nézünk eléje, ugyanis jelenleg Kocsi­sovszky igazgatása alatt egy szintársaság jelent meg városunkban; a látoga­tók naponkint szaporodnak.­­ Eddig ugyanis még csak 3 előadást tartot­tak : legelső volt a „Falusiak", azután a „Vénbaka" s a harmadik az ernyő, nincsen kas", mely darabokat a legjobb sikerrel adták elő. „Fenn Továbbá, nevezetes esemény a mi jobbára szláv-ruthén mezővárosunk­ban : a mi r. kath. plébánusunk hallomásom szerint elhatározta, hogy min­den 3-ik vasárnap magyar szónoki beszédet fog mondani, a mi itt minden magyar ajkú egyénnek a legnagyobb örömére szolgáland, s reméljük a nép erkölcsi oktatására is nagy befolyással birand. .. © (A Katruncza.) A vöröspataki bányákból régtől fogva hánytak ki egy szürke követ, mely fekete erekkel volt áthatva s többnyire utak s tavak betöltésére használták csak. Végre 1815-ben egy Jócza nevü bánya-kisbir­tokos, már régtől sikeretlenül dolgozván, kísérletet tett e kővel, melyből, örömére a legjobb aranyat és nagy bőségben nyerte. Ennek folytán csak­hamar felgazdagodott. Ügyfelei rájővén titkára, szintén roppant kincset gyüjtének. 1848 és 1849-ben azonban a zavarok a bányákra is pusztitólag ha­tottak, ugy hogy a Katruncza erőt elvesztették s azóta nem is találták meg s csak nemrég merült fel a hir, hogy e roppant kincsforrásnak ismét nyo­mára jöttek.­­ A követ az ottani nép azért nevezi Katrunczának, mivel Jócza román munkásai azt mindig katrinczájukban (kötényükben) hordták össze.­­ (Kölcsönösség.) A jászberényi kaszinó katholikus tagjai Zsedényi arczképét hozatták meg a kaszinó számára, s erre a kaszinó protestáns tag­jai, Bartakovics Béla egri érsek arczképét rendelték meg.­­ (A zsidóság Sopronban és vidékén) szemlátomást elszaporodott. Két, három évvel ezelőtt a városban alig volt 10—12 család, most az iparszabad­ság kihirdetésétől fogva eddigelé 100—120 család telepedett oda le és min­den utczában vannak zsidó boltok. Igy van a szomszéd falukban is. A vas­úton utazók is mindig számos érkező izraelitát látnak. (B. P. H.) (Két halott levelezése.) Két testvér, egy fi és nő, távol laktak egy­mástól. A férfi Prágában, a nő falun. Igen rendesen leveleztek. Prágában meg­halván a férfi, fia folytatá apja helyett a levelezést, nehogy a halál hire erő­sen sújtsa a nénit. Rövid időn a falun lakó néni is meghal s leánya a hirrel nem akarván Prágában még élni vélt nagybátyját szomorizni, szintén foly­tatta a levelezést anyja helyett. A két meghalt testvér helyett igy ment a levelezés vagy két évig, mig végre egy rokon Prágába utazván, véletlenül földellté a dolog valódi állását. X (Az idei bor), Francziaországban oly rosznak mondatik, minő évek óta nem volt. A jó boresztendők a szőlőbetegség miatt most ugy is igen ritkák.­­ (Pécs-kanizsai vasút.) A „Pécsi Lapok" irják : A déli vaspálya egy igazgatósági küldöttje járt nem rég vidékünkön, ki mint bizonyost állitá, hogy már illető helyen meg volna állapítva visszavonhatlanul, miképen a pécs-kanisai vasútvonal mielőbb munkába vétessék.

Next