Vasárnapi Ujság – 1861

1861-04-21 / 16. szám - Hild József 16. szám / Arczképek, Hazaiak - Hild József épitész (arczkép) 181. oldal / Élet- s jellemrajzok - Országgyülés megnyitása Budán 16. szám / Történelmi képek, Hazaiak - A fiát hazaváró anya 16. szám / Vegyes képek

16-ik szám A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben 11/» íven jelenik meg. Előfizetési díj Buda-Pesten házhoz kü­ldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. új pénzben. A Vasárnapi Újság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 12 ft., évnegyedre 6 ft. aj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Hild József, építész. A magyarnak szemefénye , büszkén emelkedő fővárosa. Ez volt a nagy Széchenyi István gondjainak egyik kedvence és főtár­gya; ennek virágzását, jólétét óhajtja mindenki, a­ki e szép és nagy hazának fia. Mi volt Pest még ezelőtt 30—40 évvel? sokan vannak, kik elmondhatják saját tapasztalásaikból. Vannak, kik még vizimadarakat vadásztak a Dunapart azon helyein, hol most pompás paloták sorai gyönyörködtetik a szemet. Csak Amerika uj világának tündéri kézzel épülő városai között találunk hasonló gyors emelkedésre példákat, min­t az 1825 — 1848 i ujabb alkot­mányos korszakban Pest városában láttunk. A nemzeti szellem felébredtével, a tudomány, ipar és kereskedés áldásaival együtt járó értelmiség és va­gyonosság terjedtével, az el­hanyagolt Pest mindinkább elérte azon közös czélunkat, hogy a polgárisult világnak méltó pontjává, valóságos eu­rópai várossá legyen. A köze­lebb lefolyt szomorú évtized alatt a magyar fővárosban, a nemzeti lét megszűntével, pan­gásnak indult minden vállal­kozási szellem, s Pest külső emelkedésében is vigasztalan megállapodást tapasztaltunk, — most, a dolgok derültebb újra fejlődésében, itt is a régi munkásság és erélyes vállal­kozás folytatását látjuk. Adja az ég, hogy e jó kedv meg ne zavartassák ismét, hogy ál­landó és sikerdús legyen! Azonban illő, hogy ko­ronként megemlékezzünk azokról, kiknek tudománya és szakképzettsége teremté fővá­rosunk díszes voltát.­­ Elég soká nem volt hazánkban tere az építészetnek; most Isten­nek hála! napról napra szapo­rodnak jeles építészeink. Ér­demeit tekintve, ezek első so­rában áll, építészeink Nestora, kinek arczképét mutatjuk be, az agg Hild József. Egy mun­kás hosszu életpálya fekszik mögötte, melyre megérdemlett nyu­galmából örömmel nézhet vissza — a pesti szép házsorok meg­annyi maradandó emlékművei! Hild József atyja szintén építész volt, s ily minőségben küldte mintegy 75 évvel ezelőtt a bécsi cs. építészeti igazgatóság Pestre hogy az akkor munkába vett roppant tüzér-kaszárnya, az u. n. Új­épület építési munkálatait vezesse. E nagyszerű épületből legelőbb a M­­­ik pavillon készülvén el, ebben lakott az építőmester is, s ebben látott először napvilágot a mi Hild Józsefünk 1789. dec. 8-án. — Atyja őt is az építészetre szánta. A rajzolás elemeit már otthonn megtanulván, a tehet­séges gyermek a bécsi sz. An­nai „képzőművészetek akadé­miájába" küldetett. Meg kell említenünk, hogy itt ekkor, sőt a legújabb időkig, legin­kább csak a görög, s az abból eredeti, egyszerűsített római építészeti styl volt a tanulás főtárgya, — innen magyaráz­ható Hildnek későbbi korában következetesen s nagy elősze­retettel kezelt építészeti irá­nya. — A bécsi akadémiában a fiatal Hild oly kitűnő előme­netellel tanult, hogy egy mű­utazási stipendiumra érdemes­nek találtatott. Mig ezt a már akkor ismeretes lassú hivata­los eljárásnál fogva elérhette volna, gyakorlati alkalmazást keresett Eszterházy herczeg­nek akkor nagyhírű bécsi épí­tészénél Moránál. Ez időben, 1811-ben, vette Pesten kimúlt atyja halálának hírét. Hild Jó­zsef, nem várhatta be a neki szánt utazási segélypénz ki­adatását, hanem saját költsé­gén utazott Olaszországba. — Meglátogatta Milánót, Floren­czet, Nápolyt, s munka és ta­nulmány között töltött három évet, az örök városban, ban. A régi római szerű építészeti HILD JÓZSEF.

Next