Vasárnapi Ujság – 1861
1861-04-21 / 16. szám - A magyar szent korona. Kávon Lajos. 183. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
Soós az asztalra üt és hangosan kiált, Nótám hallom, minden ide hallgasson hát. S hányieti hanggal Kél ajkáról a dal : „Czifra szűröm Veszperémbe vettem, Érte harmincz forintot fizettem ..." A költők közt, mond Túr, legjobb költő nekem Csokonai, mert ő irta meg énekem. És jó kedvű hanggal Kél ajkáról a dal : „Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám . . ." Egyet se szólt Érdi, de hogy a dalhoz ért, Megmutatta ugyan, kitevén magáért. Mert szép csengő hanggal Kelt ajkáról a dal : „Fiuk, az Isten áldjon meg, Én is iszom, igyatok . . ." Most már a lányokra jővén a daliássor, Fellépni közülök csak Lenke volt bátor. S elragadó hanggal Kelt ajkáról a dal : ,,Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar ..." S a szelid leányka hangja mint megcsendült, Mindenki szeméből egy örömköny perdült S egyező ajakkal Harsogott a szent dal : „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar . . ./" Varasdy Lajos. uu A magyar szent korona. (Folytat«.) Lászlónak Prágában 1457. történt hirtelen halála után a rendek 1458. január 24-én Szilágyi Mihály erélyes föllépte következtében, a nemzet közakaratát követve Hunyady Mátyást választák meg királyul. Csehországba, azonnal követek küldetteket hazahozandók. Podiebrad, Mátyást hatvanezer arany lefizetése után 231 szabadon bocsátá, ki is február közepén a nép nagy örömrivalgása közt Budára megérkezett. A hazafiak soha sem érezték fájdalmasabban, mint ez nap, hogy a sz. korona Fridrik kezében van. Haladék nélkül küldöttség ment a császárhoz, mely a 18 év óta jogtalanul letartóztatott sz. ereklyét visszakövetelte, e kívánságot a mártius 2-án cseh királylyá választott Podiebrad is támogatta. A császár most is, mint már annyi izben tagadó választ adott, s a követség, melynek szónoka Vitéz János volt, háborúfenyegetéssel tért vissza. 23) Később Mátyás meg is támadta Fridriket hadsereggel, s az utóbbinak dolga már igen roszul kezde menni; de ekkor II. Pius pápa lépett föl a két fejedelem közé békebiróul, s alkudozni kezdtek. Fridrik a koronáért eleinte 100 ezer aranyat, s ezen kivül a magyar kir. czim megtartását, s az országban Mátyás halála után öröködési jogot követelt, mikre Mátyás rá nem állhatott. 1461. Vitéz János váradi püspök meglátogatván Grätzben a császárt, vele, leginkább Jeromos krétai érsek, s szentszéki követ sürgetéseire, hat pontban megállapodott. Ezeknek negyedike szerint, ő Mátyás iránti atyai hajlamának tanusitására a sz. koronát hatvanezer aranyért visszadja. 24) Megérkezvén a béke-föltételekkel Vitéz püspök, a király azoknak elfogadása végett 1462. tavaszra országgyűlést hirdetett. A rendek terheseknek találták ugyan a föltételeket, de mivel a korona birtoka forgott szóban, azokat mégis elfogadák, s a sz. ereklye váltságbérének megszerzésére önkéntes ajánlatokat tettek. 25) Miután a korona váltságáért igért összeg összeszedetett, az 1463. évi országgyűlés által követeknek Fridrikhez : Várday István, kalocsai érsek, Vitéz János nagyváradi püspök, Ujlaky Miklós horvát bán, Palóczy László országbíró, Zápolya Imre főtárnok, és az ország felső részeinek kapitánya választottak, kik háromezer magyar lovas kíséretében junius közepe felé Németujhely alá érkeztek, a korona átvételére. Fridik vonakodott annyi fegyverest, a mindig hű erősségbe bocsátani, s igy csak Vitéz János, és vele 200 lovas ment be a városba, a többiek a szomszéd Sopronyban szállottak meg. 26) Még most is vonakodott eleinte Fridrik, a koronát kiadni, s csak Domokos torcellói püspök, s Rudolf freisingeni prépost közbenjárása, s sürgetéseire cseréltettek ki július 19-én elvégre a szerződési oklevelek. Öt nappal később lefizetvén a hatvanezer aranyat, a 24 évig zálogban heverő sz. ereklye átadatott a magyar biztosoknak, s miután három napig Sopronyban, az ország minden részéről összesereglett hazafiak kegyeletes tiszteletének tárgyául szolgált 1463-iki julius hó vége felé, a népnek leírhatatlan örömére Budára megérkezett. Mátyás király ugyan jelen nem lehetett a nagy örömünnepélyen, mert Bosniát fenyegető veszedelem kiszállta őt a hardzsikra, s csak a törökön nyert győzelem után, a következő év elején térhetett vissza Budára. Később március 29-ére Székesfehérvárra összehivá a rendeket, s ott Szécsy Dénes, Esztergom agg érseke által kormánya hatodik évében, népének örömrivalgásai közt megkoronáztatott. 27) A koronának visszaszerzése körül nagy érdemei voltak Paumkicher Endre, pozsonyi grófnak, kit is emiatt a király Császárvárral, Varasdmegyében, jutalmazott meg. 28) Mátyás királynak 1490. történt halála után, az ország, ismét véres belharczoknak jön színhelyévé, s több korona-követelő lépett föl. A nagy király, derék s erélyes — de törvénytelen — fiának szintén nyilt eleinte kis remény a trónra, de később Pruisz János működései következtében ügye hanyatlani kezdett, orosz fordulatra János, atyjának hátrahagyott kincseit, a sz. koronával együtt Budáról magával levive a Dráva partjaira. Útközben azonban Báthory István és Kinisy Pál által — kik az országnagyok, meghagyásából siettek utána — Csonthegynél utótéretett, s megveretett, ő maga csak nagy bajjal tudott megmenekülni a sz. koronával Pécsre. 29) 1490. julius 15-én a magyar rendek ünnepélyes gyűlésén Dóczy Orbán, a külhatalmasságok képviselőinek jelenlétében Ulászlót Magyarország törvényesen választott királyának nyilvánította. E hit hallatára János, meg akarván kímélni hőn szeretett hazáját a belharcztól, a rendekkel megbékült, s személyesen hozta el a koronát Visegrádra szerencsésb vetélytársa számára. 30) Az 1492-iki országgyűlésen törvény hozatott , melynélfogva ezentúl e sz. ereklye gondját egy püspök, s egy országbíró fogja viselni, hogy valamikép ismét idegen kezekbe ne kerüljön. 1498. pedig elhatároztatott , hogy a koronát ezentúl, csak világi urak őrizzék. Azonban nem sokáig maradhatott, e békességben sz. ereklyénk, mert a következő király alatt csakhamar elkövetkezett a szerencsétlen idő, melyben a törököktőli félelem miatt, ide s tova vitetvén, régi helyére, Visegrádra többé vissza nem térhetett. * A várnai szerencsétlenség után még egy század sem mult el, midőn egy uj, következményeire nézve leggyászosabb — mert ez játszá a töröknek kezébe a befolyást hazánk viszonyaiba — érte a nemzetet. A mohácsi vész gyászos napja vala ez, melynek egy szép reményű király, 7 főpap, 15 országnagy, 500 hatalmas nemes, 10 ezer lovas, s 12 ezer gyalog harczfi jön részünkről áldozata. E szerencsétlen ütközet után, melyre a magyar csak vérző szívvel gondol, országunk kies, s áldásdús vidékei tűzzel s vassal pusztíttattak, s Buda, Magyarhon védtelen fővárosa, az ellenségnek martalékul esett. Hazánk mostani balsorsán nem osztozott sz. koronánk, mert azt Perényi Péter koronaőr hiven megőrizte. Az Isten azonban ismét megkönyörült a földig sújtott magyar népen. Parancsola a török pusztító hadaknak, s ezek, noha ellenállástól mit sem tarthatának, elhagyák hazánknak sivataggá tett térést, s tűzhelyeikre visszatértek. De most az elárult hon főbbjei a helyett, hogy a testvérvértől párolgó haza sorsán segítsenek, és sebeiret nyújtsanak, a királyválasztáson meghasonlottak, s a kissé gyógyulni kezdő sebhelyeket újra fölszaggatták, a pártoskodás vérlobogóját tűzvén ti. A nemzetiesb párt Zápolya János erdélyi vajdát választá, s koronázá meg királynak, a másik párt pedig Ferdinánd osztrák herczeget ismeré el jogos utódnak, s miután Perényi Pétert, sárospa 22) Kaprinay. P. I. p. 454. 23) Szalay László ,,Magyarország Története" III. köt. 14 könyv. 180. 1. 24) Tubero és Bonfini szerint 80000 aranyért. ») Horváth Mihály „A Magyarok Története" (Bécs 1847. 1891. 26) Bonfini, d. III. 1. 10. 2) Ugyanaz, d. IV. 1. 1. «>) Majláth „Gesch. der Magyaren" III. k. 202. 1. 19) Bonfini, d. V. 1. 9. 30) Szalay, III. köt. 362. 1. *