Vasárnapi Ujság – 1861
1861-11-17 / 46. szám - Kászon-Ujfalvi Szabó János 46. szám / Arczképek, Hazaiak - Kászon-Ujfalvi Szabó János (arczkép) Vass József 541. oldal / Élet- s jellemrajzok - Bényei népviselet 46. szám / Népviseletek - Gyöngyös-patai népviselet 46. szám / Népviseletek - Konyár-tihanyi sóstó-fördő 46. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
40-ik szám i nyolczadik évi folyam Pest, november 17-én 1861 A Vasárnapi Újság hetenkint, egyszer nagy negyedrétben l'i iven jelenik meg. KIA fizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasarnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. njpénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar utcza 1. szám.) Kászon-Ujfalvi Szabó Janos: A lelkes székely nemzet s erdélyi r. kath. egyházi rend egyik büszkeségét vezetjük be e lapokon szellemnagyaink díszcsarnokába. Három év óta pihennek hideg hantok alatt a nemes tetemek, de a közel egy évszázadra terjedt életpályának háromnegyedrészén át szerzett érdemek felragyognak időn, enyészeten. A pálya, melyet maga után mély nyomokat hagyva futott meg, a népnevelés és egyházi irodalom fontos tere volt. Tudta a lelkes ember, hogy nincs neme a tudományoknak, mely tekintetet és tanulást nem érdemelne; de azt is tudta, hogy jót csak attól várhatni, a ki el nem szórja erejét s körültekint ugyan az egész nagy mezőn, de egynek fekszik. A mi által hatni, használni akart, az a lelkészet s egyházirodalom mezeje volt. Ezt tartám azon szilárd s egyedül biztos alapnak, melyen a valódi keresztyén műveltség, nemzeti csínosodás s értelmesedés fenekül. Ö, s szívben, lélekben hozzá hasonló több más lebeghetett nagy Kazinczynk szelleme előtt, midőn irá: „Erdélyben sok tudományos fő van. Erdélynek szabad dicsekedni, hogy literatúránk gyümölcsei annak felvirradásában ott termének és nem nálunk." Azon küzdök közt fáradozott ő is, mint egyszerű munkás, kik a kor súlyos munkaterhe alatt az irodalom felvirágoztatásán s a nemzet szellemerejének kifejtésén ernyedetlenül működve, az utókor osztatlan hálájára tették magukat érdemesekké. Kászon-Ujfalvi Szabó János, született székely szüléktől Marosszéknek Köszvényes nevü falvában, 1767. jan. 27. Atyja Szabó József, kántor ugyanott, anyja László Ágnes volt. Tanulmányait a szülőföldjéhez közel eső Mikházán kezdette, a ferencziek zárdaiskolájában; a gymn. osztályokat Marosvásárhelyt, a bölcsészetié Szöv. B óket Kolozsvárt végezte. Papságra lépvén, öt gr. Batthyányi Ignácz püspök 1786-ban Pestre a központi papnöveldébe küldötte. Erdélyi leveleiben Kazinczy is ugy emliti Szabó Jánost, mint nagytekintetü embert, ki Daykával együtt neveltetett a pesti seminariumban s Daykát szerette. A hittudományi öt éves tanfolyam bevégeztével egyházmegyéjébe visszatérvén, áldorrá szenteltetett 1791. jan. 2-án s legott Tövisen és Marosvásárhelyt, majd 1793-ban Kolozsvárt működött, mint segédlelkész, de a következő (1794.) évben már, mint a hittudományok tanára, lépett tanszékre a püspöki papnöveldében. Gr. Eszterházy János 1796-ban öt Dénes és László fiainak nevelésével bizta meg. 1809-ban iskolás-kanonok s plébános Gyula - Fehérvárott; 1813 -ban kolozsvári plébános és kolos-dobokai főesperes; 1815-ben mesterkanonok; 1819-ben a b. Szűz kolos-monostori apátja, kir.tanácsos és főkormányszéki előadó; 1822-ben székesegyházi főesperes; 1825-ben őrkanonok; 1826-ban pedig olvasó-kanonok lett. Saját kérelmére 1847-ben főkormányszéki hivatalától fölmentetvén, évi ötszáz forint dijjal nyugalmaztatott s 1848-ban a Leopoldrend kis keresztjével diszittetett fel. A hon zivataros napjai élte alkonyán csendes magányában lelték. A beállott gyász-évtized alatt az Ur szent hajléka s buzgón gyakorlott keresztyén ájtatoskodása volt lelkének egyedüli élménye. Igy lelte őt megtört korának végső elgyengülésében a halál szelid angyala. Elhunyt életkorának kilenczvenkettedik, áldorságának hatvanhetedik évében. Temetése megható volt. Két nemzedék serdült fel a népszerű egyházi Nesztor körében. Egész Kolozsvár talpon volt, megadni a fényes érdemek ősz bajnokának a végtiszteletet. Ott pihennek a nemes tetemek Kolozsvár sirkertje gyümölcsj&risa*nak csendes árnyában, dél^tfeife gatra azon bemohosult helytől" -l