Vasárnapi Ujság – 1862

1862-08-17 / 33. szám - Csajágh 393. oldal / Levelezések V. U.-ban - A Petőfi-emlék fölállitása Kis-Kőrösön 393. oldal / Vegyes tartalmu

393 Vasárnapi Újság 33-ik számához 1862. TÁR A Petőfi-emlék felállítása Kis-Körösön. Kis-Kőrös, aug. 6. Becses lapjaiban már a mult évben volt jelentve, hogy Kis-Kőrös, Petőfi szülőhelye, ország és világhirü nagy fia iránti kegyeletből, egy sze­rény erejéhez mért emléket akar emelni. — Tudjuk mi jól, hogy Petőfinek az egész haza, a hon szivében, Pesten, fog a hazához és nagyhírű fiához méltó emléket emelni, — de ez nem zárja ki, hogy Kis-Kőrös, Petőfi szülő­városa, külön is ne bizonyítsa dicső fia iránti kegyeletét. A kis-körösi em­lék tehát nem országos, hanem csupán kis-körösi emléknek terveztetett, s azért felállításához is csak Kis-Kőrös és vidéke járult. Az emléknek már mult évben kellett volna felállíttatnia,— de Kis-Kő­rösnek most egy éve oly kellemetlen napjai voltak, melyekhez hasonlókat senkinek sem kívánunk, s milyenekben csakugyan hazánk kevés községe részesült, — s azóta hiában várjuk, hogy majd derül. — Ezen körülmények az emlék felállítását mindig tovább és továbbra halasztották,­­ mig végre jobbnak láttuk, azt már későbbre nem halasztani, s felállítását elrendelni, mielőtt egészen elsötétednék — mit ne adjon Isten. Midőn e tárgyban utoljára tanácskoztunk, két vélemény merült fel. Az egyik rész a jelen körülményeket nem tartá alkalmasaknak olyan ünne­pély rendezésére, milyennek a Petőfi-emlék leleplezési ünnepélyének lennie kellene, s azért az ünnepély elhalasztását óhajta; a másik rész lehető ünne­pélyesen kíváná a leleplezést eszközölni. Már-már el volt határozva, hogy a leleplezés egész ünnepélyességgel történjék, midőn azonban a részletekre jöttünk, Isten tudja hogyan, egyszerre csak azon vettük magunkat észre, hogy a nézetek megváltoztak. Mindinkább tanácsosabbnak találtuk, hogy a tervezett Petőfi-ünnepély remélhető jobb időkre halasztatván, jelenleg az emlék egész csendességben állíttassék fel. Felállíttattuk tehát az emléket egész csendességben, s az már jelen­­­leg Kis-Kőrös legszebb helyét díszíti. Petőfi szobra az evangélikus díszes iskola-épület előtti térről néz a főpiaczra, s azon és egy mellék-épületen át a házra, melyben Petőfi született, s melytől alig pár száz lépésnyi távol­ban áll. Remélem, hogy rövid időn az emléknek photograph rajzával kedves­kedhetem : — ez leghívebben fogja visszaadni az emléknek és környezeté­nek hű képét, — ha, mint hiszem, tisztelt szerkesztő úr e képnek becses lapjaiban helyet adand. *) Most egyelőre elég lesz annyit megjegyezni, hogy a mű derék Gerendayak ismert emlék­gyárából került ki. Az emlék­kő, melyen Petőfinek csinosan készült s fehér kőből faragott mellszobra áll, mintegy 10 lábnyi magas, és sóskúti kőből van készítve; — az egész emlék a mellszoborral együtt 14 lábnyi magas. — Az emléken azon egyszerű, de mindent kifejező szavak vannak vésve : „Petőfinek Kis-Kőrös és vidéke." Közli Sárkány János. Vidéki közlemények. Csajágh (Veszprém-Mezőföld) aug. 5. (Pusztító tűzvész.) Csajághot, , a Mezőföldnek ezen egyik népesebb, s a benn ez előtt három évvel véghez­ment tagosítás óta, az anyagi jólétben észrevehetőleg előhaladt községét,­­ f­­é­ jul. 3-án oly csapás érte, mely azt jelenleg porba sújtotta, s melynek utófájdalmai alatt tán évtized múlva is keserűen nyög a keményen látoga­tott nép. Ugyanis, az említett nap délelőttjén 9 óra tájban egy, a község nyugati sora közepén fekvő udvarban a szérűn — valószínűleg könnyelmű dohányzási vigyázatlanságból — az ágyás melletti szalma kigyuladván, a lángok a rendkívüli északi szél által ragadtatva, egyszerre elbob­ták a szom­szédságbani sürü asztagokat és házakat,­­ néhány percz alatt, — mire a nép a vészt jelző harangszóra oltószerekkel összefuthatott — a fojtó füst, furasztó forróság s lángözönnel elárasztott hosszú, szoros udvarokon, sőt még a szél irányának keresztben fekvő utczáin is lehetetlenné vált az oltó­szerekkeli közelítés, csak távolról a jelentéktelenebb pontokon lehetett az oltási kísérleteket tenni, mit azonban a dühöngve pusztító szélen kivül a kutakra is csakhamar bekövetkezett vizapály is meghiúsított. S igy történt az, hogy egy óranegyed letelte előtt már, a községnek a kigyuladás helyé­től egész a­ déli falu végig nyúló, s keresztben is szélesen elágazó lakházuk a más épületekkel rendezetlenül teleépitett asztagokkal, takarmánynyal sürün megrakott része egy tüztengerré vált, mely kiáradt a falun kivüli kö­zel szérűskertekbe is, s az oda betakarított nagymennyiségű terményeket is felemészté. Kiszámíthatlan a kár, mert a tűzvész nagyobbrészt tehetősebb gaz­dáinkat, s akkor érte, mikor azok teljesen bevégezték már bő terméssel ál­dott földeikről a nyár áldásinak betakarítását, s így csak maga az elégett termények értéke is igen nagy, mihez hozzátudva még a nagyobbára hasz­nálhatlan romokká lett épületeket, a lakházak­, kamrák- sőt pinczékben is bennégett bútor, ruha- élelemszer- s gazdasági készleteket, néhánynak lá­dáikban tartogatott, s a vész bősz rohama miatt ki nem ragadhatott tőke­pénzeiket, könnyű számítással is a 200,000 forintot meghaladja. A vész HÁZ. utáni inség pedig, mely most károsult gazdáinkra sulyosult, rajzolhatlan. A legtöbbnek, betű szerinti szoros értelemben, lakja romjain, asztaga s ta­karmánya hamvain, s letakaritott földjén kivül nem maradt egyebe, testén volt ruhájánál s marháinál, egész évre kenyérről, hajlékról, ruháról, takar­mányról, vetőmagról, tüzelő­­s alomszalmáról kell gondoskodni azoknak, kik néhány nappal előbb még mindezzel bőven el voltak látva, s kik most egy fillér nélkül maradtak, — a jövő aratásig csak kiadásra, bevételre pe­dig még csak kilátások sem lehetnén. Minő helyzet ez egy falusi gazdán, ki helységenkint koldulni nem indulhat el, mert gazdaságát nem hagyhatja — sem marháit el nem adhatja, mert mikkel mivelné ekkor meg földjeit ? érteni fogja, ki előtt csak némileg ismeretes is a falusi kisebb gazda sorsa. Nagyon sajnos, hogy biztosítva csak — tudtommal — egy­ház volt, ez sem magánosé, hanem az állami egyházi alapítványé, — mert a rendsze­resebb gazdálkodást csak a pár éves tagosítás óta folytató, s azóta elemi csapásoktól­ kimért nép mulasztotta még eddig a biztosítási öszletet éven­kinti rendes kiadásai közé számítni, — most azonban a gyászesemény után a megkíméltek egymásután nemcsak lakházaikat, de csűreiket is biztosít­tatják. A reform, egyházzal együtt, melynek középületei ugyan nem, de évi kiadásait fedező összes terménye szintén porrá égett, 68-ra megy a károsult családok száma. Közölök 10 gazdának csak háza s házi ingóságai égtek el, termése, mert más vidékre volt takarítva, megmaradt, — 13 szintén gazdá­nak háza ugyan megmaradt, de háza értékével felérő, vagy néhol az azt még tul is haladó termése porrá égett, — 20-án kisebb módú zsellérek s na­gyobb részint aratók, szintén aratási részöket gazdájok csűrébe takarítván be, minden téli kenyerektől megfosztattak a lángok által, — mintegy 5 más fedele alatt lakó zsellér, szintén minden házi holmijeiket, mi egész értéküket tette, elvesztették. Elégett és beégett betű szerint a községháza is s benn a legkisebb részletig hamuvá lett a jegyző mindene s a község egész levél- s hivatalos könyvtára, — 24 család pedig mind vagyonos közbirtokos, vagy telkesgazda, testén maradt ruháján, marháján s földjén kivül mindenét vesztve, setét aggodalmak közt néz a jövő elé, mert nem vár egyéb rá, mint az, hogy kisebb módú földművest könnyen tönkre juttató eladásódásba keverje magát, hacsak különösen nem könyörül rajtok az Isten! Azonban biztat a remény, hogy az Úr, ki most ily súlyosan látogatta meg, nem engedi azért elveszni e munkás s jámbor népet, nem engedi, hogy ez azért atyái ősi telkéről eladósodása miatt az idegenek által leszoríttas­sák, hanem mindenütt, hova szerencsétlensége hite elhat, támaszt számára lelkes emberbarátokat, kik könyöradományaikkal sorsa enyhítésére hatni fognak. Erősítik e részbeni reményemet a szép példák, a szomszéd helységek szép példái, s a bennök lakó azon lelkes jóltevőké, kik mindjárt a szeren­csétlenség napján s a következő napokon, hozzám küldött liszt, kenyér, ga­bona, főzelék és pénzbeli kegyes adományaikkal siettek károsult társaik nyo­mora enyhítésére, s kik közöl a' lepcsényi, fülei, kajári, enyéngi, kovácsi sopornyai községeket, s fülei ref. lelkész m t. Takács József, — Küngösi t. Kenessey Ferencz, t. Molnár János urakat s. t. b. özvegy Bencsikné asszonyságot, valamint tisztelt Nagy Károly, Nagy József, Purgli Sándor uraságokat a­ hála parancsolja, hogy a nyilván­osság terén, a szerencsétle­nekkel rögtön közlött jelentékeny jótéteikért, tisztelettel kiemeljem. Vajda távolabbról is, hol eddig neve is ismeretlen volt községünknek, ismertté vált gyászsorsa kinyujtatná felénk a távolságot nem ismerő felebaráti szeretet­nek segitő karjait, hogy általok különösen mindeneket vesztett főbb károsul­taink a végromlás örvényéből, mit önerejéből közölök csak kevésnek sikerü­lend kikerülni, kiragadtatnának. Bátorkodom is tisztelettel felkérni gyásztartalmu közleményem t. olvasóinak kegyes részvétét e súlyosan látogatott szerencsétlenek számára, biztosithatván előre a kegyes jóltevőket, hogy olyanoknak nyujtandják pártfogoló segélyüket, kik azt megérdemlik, kiknek mig balsorsuk órája nem ütött , készséggel adták ki mindig a' szerencsétleneknek az Ur által nálok letett részt, 's kik ha jelen sajgó sebeiket a részvét szelid keze csak némi­leg gyógyitandja is be, jóltevőik kegyeit bizonyosan nemes példájok köve­tésével fogják meghálálni. •­ S . . . Irodalom és művészet.­ ­+­ (Jeles fiatal festészünk Jankó), ki lapunknak is rendes munkatársa, felhívást kapott a londoni képes újságtól, hogy számára magyar népéleti vázlatokat küldjön. Minden rajzért 10 font sterlinget (mintegy 100 ftot) ajánltak neki. A (A. képzőművészeti társulat) aligha kiadhatja a tervezett s­portolói­nak szánt albumot, elhatározta tehát, hogy ez esetben néhai Markó Károly­nak egy, Florenczben már metszve levő s hazai közönségünk által még nem ismert szép tájképéről lenyomatokat szerez, s ezek szétküldésével póto­landja az elmaradt albumot. © (Izsó Miklós „Magyar juhászt" ábrázoló szobrát) Gschwindt gyár­tulajdonos vette meg. Azonban ezen megvétel még per alatt van. *) Jelenthetjük, hogy a rojxot azóta már más úton megkapták, s közelebb lapunk­ban is közzé fogjuk tenni. Szert. *) A kegyes adományok Átvételére s átküldésére szivesen ajánlkozik e lapok szer­zősége is. Szerit v ... cj. »» »• l-«i

Next