Vasárnapi Ujság – 1862
1862-08-24 / 34. szám - A kakui tüzimádók (képpel) 400. oldal / Nép- s országisme
401 terjed, s főleg fekete kőolajt szolgáltatnak. E források száma mintegy 120, 8 a legjelebbek Sarachani falu mellett találtatnak. Az úgynevezett „örök tűz" Sarachani és Emir Hadshau falvak közt, Bakutól északra mintegy 15 versznyire ég (versz : orosz mérföld, mintegy 3100 láb), hol az kagylómész hasadékai közöl tör elő, s hatalmas, különösen éjjel meglepően szép lángoszlopokban lobog föl. E tűz könénygázból áll, mely, valószinüleg szénennyel vegyest, a földgyomrából fejlődik ki, s meggyúlva folytonosan ég. A hasadékokból fölszállva, egészen szagtalan, csak mérsékelt meleget terjeszt, s a légköri levegőnél csekélyebb sullyal bír. A láng színe sárgás fehér, s ha kialszik, füstjét nem látni. Ezenkivül vannak még Bakutól nyugatra kisebb égő források is, melyek azonban nem mindig égnek, mert az eső és hó által kioltatnak. Ezekből a gáz zajjal tör elő, hőmérséklete 12 C. fok, s a mélyedésekben levő kis tócsák vizén egybegyűlve, ha meggyújtják, lángolva ég. Baku egész környéke tűzképződményű (vulcanicus), mit különféle tények igazolnak. Így 1827-ben Jokmali falu mellett, a várostól nyugatra, váratlanul egy tűzoszlop tört ki a földből, hol azelőtt lángot sohasem lehetett látni; s midőn a jég meleg és gőzökkel van tele, nem ritkán az egész környéken láthatni éjjel fehéreskék, csaknem minden melegség nélküli fénykiömléseket a földből, melyek óriási bolygótüzekként lebegnek ide s tova a síkságon. Végre van itt mintegy 80 iszapvulkán is, név szerint a Baldhani falu mellett emelkedő halmon, nem messze a „nagy tűztől." Ezek iszappal és kőolajjal telt gödröket képeznek, melyek átmérője 2—6 láb, s hoszabb rövidebb időközönkint gázbuborékok szállnak föl belőlük, melyek meggyújtva épen oly tiszta lánggal égnek, mint a „nagy tűz." Hogy mióta ég a „nagy tűz," nincs tudva. Igen valószínű, hogy már a legrégibb korban ismeretes volt, midőn Zoroaster tűzimádó-vallása Keleten még sokkal jobban el volt terjedve, mint jelenleg. Ez ősrégi vallás egy legfőbb lénybeni hiten alapszik, kinek neve Zervan, (örökkévaló, vagy határtalan), s kitől két más őslény vette származását : egy jó: Choromezdao (Ormuzd), s egy rész : Enghreo-Meenioch (Ahriman). Ezek harczra keltek egymás ellen, de egykor mégis a jó lény fog győzni. Van továbbá e vallás szerint három világ : egy felső, szellemi, az őstűznek s a teremtő erőnek lakhelye; egy közép, látható, hol Ormuzd, a világosság királya, és Mithra, a tevékeny és szenvedő természeti erők egyesülése uralkodnak; végre egy alsó, Ahriman és társainak, a Deveknek sötét hikhelye. A Dev-ek gonosz szellemek, melyek egymásközt különféle rangfokozattal bírnak, mint szintén Ormuzd társai, a jó szellemek is, melyeket az emberek segítségül hínak. Zoroaster tana szerint, eredetileg az ember is tiszta tűzlény volt, de idővel Ahriman által legyőzetvén, előjogait elveszté; ha azonban szorgalmasan törekszik egykori tisztasága felé, régi jogait ismét visszanyerheti. E törekvés leghatalmasb elősegítője a vallás, mely mindenféle imádságok, mosakodások s egyéb tisztitómódokban áll. E vallásnak most már csekély számú követői vannak, s maga a vallás is, miután a győzelmesen előnyomuló mohamedánok a partokat, (így nevezik Zoroaster tanítványainak maradványait) összes könyveiktől megfosztották, — mondjuk, maga a vallás is most már nagyon homályba van burkolva, s alig jelent egyebet a tűzimádásnál. Jelenleg vannak még tűzimádók Indiában Surate és Gupperat vidékén, kik közt igen gazdag kereskedők találtatnak; továbbá Kerman és Aserbeidshan persa tartományokban, főleg Jezd városban; végül Baku szomszédságában, hol az ősrégi tűzimádó templom, Ateshga, még mai nap is fennáll. A Baku környékén megtelepedett tűzimádók közt számos hindu van, kik életök alkonyán e szent helyre vonultak vissza. Szokásaik közé tartozik, hogy a tüzet sohasem szabad fújniok, mert leheletek által tisztátlanná tennék, miért is a tűz szítására mindig fújtatót használnak. Midőn imádkoznak, a nap felé fordulnak, s övüket leteszik. A többnejűség ismeretlen előttük. Midőn valaki férfikorba lép, fehér övet kap, mely 72 gyapjú- vagy teveszőr-rostból szövetvén, „kosti" nevet visel, s titkos jelentőséggel bír. Papjaik semmit sem esznek, amit nem maguk készítettek, s egy tűzimádó sem eszik sem sertés-, sem marhahúst, mert a sertés tisztátlan, a szarvasmarha pedig szent állat. A papok három osztályba soroztatnak : a legalsó osztálybeliek mobed nevet viselnek, kik felett a destur mobed-ek, s ezek fölött végre a desturan mobed áll; egy ily főpap van jelenleg Bombayban a A bakui tűzimádók.