Vasárnapi Ujság – 1862
1862-08-31 / 35. szám - Egy tiroli havas megmászása (képpel) 411. oldal / Nép- s országisme
41 é vel, Belgrádot megnézni elment, és a csatatért, — melyet Hunyady János halála megdicsőített, — a Hunyadyház iránti tiszteletből sokáig szemlélte, mely körülmény az irigységtől különben is marczangolt Czillei nemtelen szivét olyannyira fölingelné Belgrád kapitánya, a szép és hős Hunyady László ellen, miszerint azt nem borzadott, a haza bálványa, és ilyen tisztelt atyjával — kinek hős fegyvere, még most is török vértől gőzölgött — rágalmazva, a király személye iránt gyanúsítva, méltatlanul árulással vádolni.Ily aljasságon a legnagyobb magyar vezér nemes fia, méltó haragra lobbanva, Czillei gyalázatos rágalmát visszautasitá; mire ez, az udvari hízelgő, fegyvert fogva Hunyady László felé vágott, és kezét, nevezetesen pedig egy ujját, mélyen ragyogó drága aranygyűrűjével fogta fel a rá irányzott kardvágást — megsértette. Ezen botrányos tényt látván Hunyady bajtársai, Czilleit — noha vasingbe volt öltözve — összevagdalták, miért a király igen megharagudott, és Buda felé vette útját. Horogszegi Szilágyi Erzsébet, a nagy Hunyady özvegye, László édesanyja, Temesvárott a király előtt leborulva kért kegyelmet fia számára, mit meg is nyert, és László a kegyelem ígéretében bízva, a királyt el is kisérte Budára : ott azonban a Hunyady ház legnagyobb ellenségei Gara László a nádor és Újlaki Miklós annyira vették az adott szaváról megfelejtkezett királyt, hogy Hunyady László ott mindjárt megfogatott, és harmadnap múlva szokatlan helyen, nem is rendes időben a néptől való félelem miatt — mely folytonosan atyja hős tettest énekelte — 26 éves korában — miután letérdelve buzgón imádkozott volna az Istennek — lefejeztetett, ötször vágván hozzá a hóhér. Soha nemesebb vér erényeinek áldozatul nem esett ! — és tán a végzet által azért is lön megboszulva a fiatal király, mert midőn VII Károly franczia király leánya Margittal leendő menyegzőjének ünnepélyére ment volna, Prágában, a nélkül, hogy jegyesét látható vala, 17 éves korában, méreg által öletett meg!" Mahomet a belgrádi vereséget nem felejthetvén, ezt megboszulandó, Ali bég felső-mysiai basát küldé rettenetes sereggel, a nagy pompával megválasztott Mátyás király ellen, ki mindenben méltó utódja volt édesatyjának. — Ez viszont nagybátyját Horogszegi Szilágyi Mihályt küldé szemközt a boszus törököknek, ki azokat, megverte, megszalasztotta és Szendrőre visszakergette. — 1462 ben, majd később maga Mátyás király — mivel benne akarák a törökök megbőszülni, az oly nagyon fájt belgrádi csapást — vezette győztes hadait az ozmánok ellen 1479 ben, és győzelmei jutalmául Szabács és Jaicza várakat, a törököktől elvette. A kegyetlen és vérszopó Mahomet halála, csaknem egy időben történt a népfejedelem Mátyás királyéval, amannak utaiba lépett hason természetű fia második Bajazeth, emezt pedig felváltá, a magyarok nagy szerencsétlenségére — érdemes fia mellőzésével, IIdik vagy cseh László. Bajazethnek végrendeletül hagyá atyja, belgrádi veszteségét keményen megbőszülni,azért is csakhamar 1493-ban a mysiai basa vezérlete alatt nagyszámú rablóhadat indított Magyarországba, mely Gyuláig pusztítva rombolt, hol a magyar sereget Derecsényivel élén, az a szerencsétlenség érte, hogy mivel Frangepán az ütközet alatt bajtársait cserbenhagyta — Derecsényi megveretett, sőt vitéz magatartása mellett is elfogatott, 5000 hü magyar maradván élettelenül a csatatéren! A Mátyás iránt háladatlan Kinizsi, egyébiránt szintén hős vezér, kit magyar Herkulesnek is neveztek, meghallva Temesvárott e szerencsétlenséget, ezt visszaadni a törököknek égett a vágytól, mint másrészről Bajazeth is, ki ezt nem tartá csak féligmeddig is felérőnek a belgrádi vereséggel. — Igy hát, két ellenkező versenyre lobbant sziv küzdött egymás ellen. Kinizsi tehát 1493-ban a befagyott Dunán átszállva, meghóditá Mysiát és Ali bég két várkastélyát feldulatá, és az egész tartományt megadóztatva, a távol levő baja, felesége s gyermekeivel — és roppant kincsével, mint nagy hadi zsákmánnyal győztesen visszatért. A hazatért Ali bég azonnnal 10,000 válogatott gyilkos hadával Kinizsi után sietett, feleségét, gyermekeit és gazdag kincsét visszavenni. De mindhiában, mert már Kinizsi a Dunát átlépte, azontúl pedig nem merte követni. E feletti dühében Ali bég, szakálát és bajuszát tulajdon kezeivel szaggatva tépte ki, és engesztelhetetlenül hol magát, hol kíséretét harapta. Mind nem használt semmit, azért is azon kezdé fejét törni, hogy és mint kerithetné hatalmába Belgrád várát, azt hivén, mikép ezáltal könnyen kicserélheti elvesztett kincsét és szép családját! Ily czélból magyar öltönybe burkolt kémeket küldött titkon Belgrád várába, az őrség főnökeit megvesztegetni császárja aranyaival, de ez sem sikerült, mert az árulásról jó idején tudomást szerezvén magának Kinizsi, s azonnal ott teremve, az árulókat iszonyú fogságba vetteté, melyben egyiknek a másikat az utolsóig pecsenyéül kellett megenni — az utolsó pedig, éhség és szomjúság miatt veszett oda. Eljött végre az 1521-dik esztendő a szerencsétlen gyermekkirály II-ik Lajos alatt, kinek idejében Szelim török császár rövid uralkodása után, Szelimán következett utódául,ki,mivel a magyar királlyal, nemcsak hogy a frigykötést meghosszabbíthatta volna, hanem még ez ügyben fáradozó követeit Lajos tömlöczre is vettette. Szolimán megharagudott, és nagy sereggel Magyarország ellen indulva,Belgrád alá szállt, és azt ostrommal, sok árulás, és cselszövény után bevette, és igy végre 1521-ben elérte azt, miért ősei oly sok vért kiontanak. Héderváry Ferencz, és Enyingi Török Bálint valának a vár főparancsnokai, de ezek, mint aféle nagy urak, a helyett, hogy a várt éber figyelemmel őrizték volna, szerteszét barangolának. A két gyáva Sulyok, megijedve a várból megszökött. — A hit Oláh Balázs, a semmirevaló Morgaihoz hasonló árulókkal nem birt, nem csoda tehát, hogy ezen fontos vár, mely Magyarországnak kulcsa volt, és itt a szép haza birtoklására, — Oláh Balázs jajkiáltása daczára is meghódolt september 12-dik napján 1521. igen, mert midőn a Budán a király lakodalmában örvendező főuraknak jelentette a szükséget, a fogyakozást, mind élelem, mind emberekben Belgrádon — azok az örömmámortól elszédülve se láttak, se hallottak, s igy Belgrád a keresztyén világ egyik védbástyája, szégyen és gyalázatjára a budai fényes lakmározásnak, a török hatalomnak hódolva, elesett, s várőrsége a derék Oláh Balázzsal együtt, a váron kivül, az Isten szabad ege alatt, hitetlenül lekonczoltatott. Nem is kell mondani, hogy ezen csapásnál érzékenyebb sebje alig volt valaha a magyar földnek ! — mert Solimán magát Belgrádban megfészkelve, 200,000 embert összegyűjtött, és pünkösd napján 1526. a várból csendben kivonulva, minden ellentállás nélkül haladt felfelé, és ép ez okból bevette Péterváradot, melynek 500 főből álló örségét is lekonczoltatva, a keresztyének rettentésére fejeiket magas póznákra szúratta. A földönfutó lakosoknak rejtekhelyekből kellett nézni, mint pusztítják 1400 tevéi a gyönyörű Szerémet, és a pompás bortermő hegyeket, s gyömölcsös kerteket, a természet és szorgalom annyi remek ültetvényeit. Ebből következett aztán Magyarországnak örökös gyásza augustus 29 dik napján a Mohácsi mezőkön 1526. Baranya vármegyében, mert mig az egymással egyenetlenségben élő magyar főurak, csak puszta tanácskozással tölték a drága időt , a törökök azalatt megerősödve, és magukat teljesen rendbeszedve, kemény után a nemzet színét eltörölték, a virágzó Magyarországot csata sok századra sírba döntötték. Ez volt eredménye a belviszálynak, és Belgrád vára elestének. Egy tiroli havas megmászása. A Groszvenediger egyike a Nori havasok legmagasb csúcsainak, mert nem kevesebb, mint 11,622 lábnyira emeli föl fejét a tenger színétől. Nevének eredete iránt elágazók a vélemények. Fekszik a Felső-Pinzgau és Tirol közti határokon, s csúcsát, a mennyire történeti adataink terjednek, 1841. előtt még emberi láb nem érinté, s minthogy egy 1828-ban tett megmászási kísérlet teljesen meghiusult, azon meggyőződés terjedt el, hogy teljes lehetetlen a csúcsot elérni. Azonban, hol az ismeretek hiányosak, ott gyakran a véletlen segit; igy történt a jelen esetben is, t. i. néhány pásztor eltévedt juhait keresni menvén, e közben véletlenül a hegynek oly oldalát fedezték föl, melyen a feljutás lehetséges volt. E hír nagy sebesen terjedt el a vidéken, s csakhamar egy 40 személyből álló társaság megkísérte, elérni azt, mit eddig lehetetlennek tartottak. A társaság sept. 2-án Neukirchenben gyülekezett össze, s még aznap délután útnak indult, és a Hofer-féle havasi kunyhóig haladt, mely már közvetlen a jégnek (Gletscher) szomszédságában van, melyekről csergedező kis patakcsák rohannak le a mélységbe. E hatalmas jégtömegek fölött emelkednek meredeken a terjedelmes hómezők, melyeknek hava a csúcs felé mindig finomabb lesz, s a szél által felkaparva porfellegként repül a légben. Rövid pihenés után, alig múlt el éjfél, utasaink már talpon voltak, s komo-