Vasárnapi Ujság – 1862
1862-11-30 / 48. szám - A Tárnok-völgye és vidéke. Petheő Dénes 566. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Linczy Károly; Nagy Lajos Aversában 566. oldal / Költemények
566 le hona s különösen Győr szülővárosa iránti kötelmeit — ő tettel is bizonyitá, hogy e hazának hű fia s áldozni tudó polgára. Minthogy férfikorának legszebb éveit éli, és boldog családi élete sem képes őt az irodalmi tevékenységtől egy perczig is elvonni, remélni lehet, hogy még nagyszámú, érdekes, tanulságos munkákkal fogja a honi történelmi szakot gazdagitani. —r. Nagy Lajos Aversában. Aversában népsokaság Szemmeresztve bámul; Kinek kipirul az arcza, Kinek elhalványul. Jaj Istenem! . . . Mit Istenem? . Ez nem olyan ember; Arcza nyájas . . . azután meg Bántalmazni nem mer. Igy tűnődik, mig megnyugszik Durazzoi Károly : Ha Johannát meg nem értem, Endréé most Nápoly. Újra szorong, újra reszket Durazzoi Károly : Johannára figyelmeznem Hej! csak mégis kár volt. Maradt volna ő a herczeg Johannának férje : Nem marná most lelkemet a Félelemnek férge. Aversában népsokaság Szemmeresztve bámul; Kinek kipirul az arcza, Kinek elhalványul. S mig bevonul Aversába Lajos, Endre bátyja, Tisztelettel, félelemmel Eltelik, ki látja. Az a zászló! . . . Uram Isten! Higyjek-e szememnek? Feketébb az mint a vétek, Mint vétke szivemnek. Lefutott már az éj fele. Minden alszik mélyen, Durazzoi Károly herczeg Nem alhatik még sem. Az a nagy fekete zászló S a sápadt arcz rajta Szeme előtt rémesen leng Ha fejét lehajtja. Vége már a lakomának. Szól a király végre : — És az egybegyűlt herczegek Néznek reá félve. „Mától én vagyok királya Két Szicziliának" — És az egybegyűlt herczegek Szemei elállnak. „És királyi személyemet Képviseli Laczkfy" — És az egybegyűlt herczegek Nézik , ugyan az ki? Szól a biró : „Aki gaz volt Hadd hulljon le az most!" És a bakó megcsavarja, A villanó pallost. Meg a zászló közepében Endre képe festve; Véres cseppek a homlokán, A szeme beesve. Véres cseppek a homlokán, S mi sápadt az arcza ! Sápadtabb mint a félelem Mely lelkemet márja. És vonul a magyar király S hangzik ajakáról : „Üdvözöllek!" S összerezzen Durazzoi Károly. „Üdvözöllek, herczeget Nápoly s Szalermónak!" „Üdvözölünk, magyar király A herczegek szólnak. — Szegény öcsém! . . . A fájdalom Megakasztja hangom. — De a király erőt véve Tovább szól ily hangon : „Ti, a kiknek engedelmes Közel avagy távol Minden ember, kit felölel Szalermo és Nápoly, Ereszkedjetek le hozzám, A magyar királyhoz." . . . Durazzoi Károly figyel : Mit fog szólni már most ? — „Lakomára asztalomhoz Jőjetek el holnap." S megy a király . . . Szemeiből ! Fájó könyek folynak. II. III. Hajnalodik. Sugarait A nap önti széjjel : Durazzoi Károly előtt Egyre nő az éjjel. Lefutott már a nap fele. Újra jár alkonyra, — S megy a herczeg lakomára. Se éhe, se szomja. „Felkiáltott az egekhez Endre öcsém vére" — S az egybegyűlt herczegeknek Sápad szemfejére. „Hadd ömöljék azért vére Annak ki vért ontott" — És a herczegek testében Reszketnek a csontok. „Szigorú lesz Ítéletem — Bünötökhöz mérve" — És az egybegyűlt herczegek Leborulnak térdre. Durazzoi Károly feje Lehullott a porba. És a többi bűnös herczeg Nagy Lajosnak foglya. Linczi Károly.( A Tárnok völgye és vidéke. Irta Petheő Dénes. (Vigt.) Mint már fölebbemlitők, Martonvásár a vidéknek közlekedési központja. A Tárnokvölgye s vidéke közlekedési tekintetben háromszöget képez,melynek szögei: Budapest, Martonvásár és Ercsi; oldalai pedig : Budáról Martonvásárig a délkeleti vaspálya, mely oldal 4 mérföld hosszú; Martonvásártól Ercsiig a nem rég készült s igen jó karban levő 1y4 mérföldnyi országút; Ercsitől Pestig 4% mérföldnyire a Duna. Budával s Székesfehérvárral az összeköttetést Martonvásár, Pesttel s az Aldunával Ercsi tartja fenn, mig e két pontot ismét az emlitett országút köti össze. A vaspályán naponkint két személyszállító vonat megy lefelé, kettő fölfelé, a Dunán pedig három gőzös lefelé s ugyanannyi fölfelé, ugy, hogy például a ráczkereszturi lakos, kinek utja a vaspályához, mint a Dunához 1/2 óra járásnyi, naponkint ötször (saját kocsiját s a postát ide sem számítva) mehet Budapestre s ugyanannyiszor jöhet ismét vissza. Ezenkivül gabnaszállitó-hajók is közlekednek Ercsi és Pest között, s ép, mert a gőzhajós társaságnak csupán személyszállító gőzösei kötnek ki Ercsiben, ezek szállítják a gabonát, mely nem a vasúton megy, s pedig méretét rendesen 10 —12 krért. Az őrlést, bár a vidéken a csatornákon s patakokon szintén állnak malmok, nagyobbára a dunai malmok végzik. Még a váli völgy lakói is itt őröltetik galnájukat, minthogy a Dunára vezető utak mindenütt kényelmesek és jók. Martonvásár és Ercsi közt fekszik Rácz sz. László és Rácz sz. Miklós, két szép és terjedelmes puszta s záradékul ezeknek gazdászati viszonyairól mondandok el néhány szót. Ami e puszták birtoklási történetét illeti, arról annyit tudtam kinyomozni, hogy 1650. márczius 26 án III. Ferdinánd király Varsány, Sz. Iván, (a hol az emlitett romtemplom áll.) Sz. László sz. Miklós (a „Rácz" előnevet e két puszta csak később nyerte), sz. Imre s Baritta nevü pusztákat, jelenleg — t. i. 1650-ben — elhagyottakat, Dobozy Miklósnak adományozta, ki is e puszták birtokába ugyanazon évben, minthogy Sz. Fehérvárt a török birta, Komáromban statuáltatott vagyis törvényesen bévezettetett. Dobozy Miklós örököseitől, kiknek ivadékai Dobozon mai napig fennmaradtak, a XVII. század vége felé Sajnovits Mátyás, ki Martonvásárt birta, sz. Lászlót, sz. Miklóst és sz. Ivánt is megszerezte. Ugyanezen Sajnovits Mátyás volt nagyatyja azon Sajnovitsnak, ki később mint szorgalmas és nagytudományu nyelvbuvár volt nevezetes s a leányágról örökösei sz. Lászlót egészen, sz. Ivánt és sz. Miklóst részben még máig is birják. E puszták alakja aránytalan, hosszas négyszög, mi annyiból kedvezőtlen, mert a határok nagyon is hosszára terjedvén s a gazdasági épületek sem a puszták közepén állván, az érdi határ felé eső dűlők megmunkálása a szerfeletti távolság miatt sok alkalmatlansággal jár. Uralkodó időjárásnak á talán a szárazság mondható, mert, hat év között négy bizonyára szárazabb, mint a földmives óhajtaná. Az eső hiánya rendesen junius közepén szokott beállani s eltart septemberig, sőt még ezen hónap végéig is, bár oly szárazság, mint az idei s tavalyi, még itt is a ritkaságok közé tartozik. A téli időjárást átalánosan meghatározni nem lehet, mert az igen változó, valamint a hév- és fagypont fokáról sem szólhatok, mert itt meteorologia észleleteket senki sem tesz. Mi a föld minőségét illeti, e puszták keleti részén a föld fekete agyag, elég mész, de kevés homokvegyülettel, minélfogva nehéz munkálata, de ha kellőleg megmunkálják s elegendő trágyával ellátják, jó termő; mig ellenben a nyugati oldal ismét több homokot tartalmazván, sokkal könnyebb munkálata ugyan, de jóval kevésbbé termékeny is. A jelenlegi mivelési rendszer a régitől nem igen különbözik, most az úgynevezett háromnyomásos rendszer van leginkább szokásban, mely mellett a vetésforgás is gyakoroltatik, ugy t. i., hogy a leendő ugarföldre a trágya már őszszel kivitetvén, tavaszszal árpa, a másik évben bükkönyös zab, a harmadikban tiszta buza, a negyedikben zab vettetik bele, mig az ötödikben ugar marad. Termelési főczikk a tiszta buza, vetnek ezen kivül kétszerest, rozsot, árpát, zabot, burgonyát, kukoriczát, kölest, bükkönyt. Ezelőtt repczét is vetettek, de ezzel már, ugy látszik, felhagynak. Ha a földet minden hatodik vagy legalább minden kilenczedik évben nem trágyázzák, úgy a buza négy magot sem ad , mig ellenben, ha trágyában szükséget nem szenved, nyolc, sőt tíz mag az ered-