Vasárnapi Ujság – 1862
1862-03-02 / 9. szám - Dr. Tormássy Lajos 9. szám / Arczképek, Hazaiak - Dr. Tormássi Lajos (arczkép) 97. oldal / Élet- és jellemrajzok - M. Akademiai palota tervei 4. Klentze terve 9. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - M. Akademiai palota tervei 5. Stüler első terve 9. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben l'/i íven jelenik meg. Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Dr. Tormássi Lajos: Azon tiszteletre méltó aggastyán, kinek arczképét e lapon veszik olvasóink, az orvosi pálya buzgó hivei közé tartozik. Ivadéka azon Tormássi Gergelynek, ki vitézségével nemcsak magát, hanem testvéreit, Istvánt és Benedeket is nemessé tette; jó szolgálatiért, II. Ferdinánd, egész családjára kiterjesztvén azon jogokat és kiváltságokat, melyekkel 1633-ban kiadott armálisával őket felruházta. De az apák dicsősége nem maradt át még csak a fiakra sem; — mert a Benedektől származott György, ősi lakhelyéről Vas megyéből, a szükségtől Kecskemétre hajtatva, ott hegedűjével kereste kenyerét, s életmódja után neve is Hegedűs lett, s e név maradékba is átment; úgyhogy, még a mi orvosunk atyja is igy van bejegyezve a kecskeméti anyakönyvbe. Nagy atyja Mihály azonban, 1745 ben felkeresvén Tolnában folyvást az ősi névvel és jogokkal élő rokonokat, a vérség bebizonyításával a Tormássi névnek is újra birtokába lépett. Dr. Tormássi Lajos 1784 ben december 16-án Kis Kun-Halason született. Atyja, Tormássi János, halasi református lelkész, a dunamelléki egyházkerület tanácsbirája, főjegyzője, utóbb superintendense, — anyja, a mult század második felében nagyhirü debreczeni professor Varjas János leánya volt. Iskoláit Halason kezdte, rövid ideig Kecskeméten, azután Debreczenben folytatta s ugyanott végezte be is, keresztül menvén az akkori idők szokása szerint a jogi és papi tudományokon is. — Orvosi pályára készülvén, 1805-ben Bécsbe indult, de az épen akkor folyt franczia háború zajlása miatt, Pozsonynál felakadván útjában , a német nyelv gyakorlása kedvéért kiment Modorba, s az elvesztett esztendőnek felét itt, másik felét a tavasszal már megnyilt Bécsben, nyelvtanulással tölté. 1806-ban lépett az egyetem hallgatói közé, hol az akkorban nagyhirü báró Jacquin, Prohászka, Hildebrand, Kern stb. tanárok vezetése mellett, az öt évi tanfolyamot bevégezvén, 1812. május 2-án a nyilvános szigorlatot is letette. — Értekezése, — melyet ez alkalomra „az életrend fontosságáról a betegségekben" irt, s mely (De dignitate regiminis diaetetici in curandis hominum morbis — czim alatt), deák nyelven, atyjának ajánlva, nyomtatásban is megjelent, — eléggé tanúskodik már akkor is nagy olvasottságáról, mert a különben elég soványnak látszó tárgy körül, annyi iróra hivatkozik, hogy csak az itt fölemlitett munkák egy egész kis könyvtárt tesznek, s oly alapossággal végzi fejtegetéseit, hogy a munka még mai nap is érdekes olvasmányul szolgálhat, szakférfinak és laikusnak egyaránt. thesisek fölötti nyilvános vitatkozásnak ép oly kedvező sikerrel kellett kiütni, mert a hallgatók közt jelen volt miniszteri tanácsos báró Bedekovits — akkor Békés megye főispánja — K. Stifft protomedikus és direktor által bemutattatá magának az ifjú laureatust; két hónap múlva pedig kinevezé Békésmegye főorvosává. Valamint azon körülmény, hogy rigorosuma egyszerre megyei főorvossá tette, ugy azon másik ritka eset, hogy ezen állomását negyvenhárom esztendőn keresztül szakadatlanul megtartotta: kétségtelenül oda mutat, hogy Tormássi nem középszerű tehetséggel és szorgalommal birt, s kedvességben és közbecsülésben állott. Pedig e hosszú közszolgálat alatt, súlyos idők és nehéz viszonyok, nem egyszer tették próbára ügyességét és kitartását. Járványok, háborúk és marhavész többször vették igénybe minden szellemi és testi erejét. 1813. és 1849-ben a typhus, 1835., 1845., 1849. és 1855-ben a cholera, az 1828-tól 1841-ig majdnem folytonosan pusztitott marhavész, — mindenesetre oly körülmények voltak, melyek orvosunk igazgatói képességét, és ily viszonyok közt annyira szükséges éberségét, és munkabíró erejét nem kevésbé vették kisi&etetbe mint tudományos jártas. Tormássi nemcsak lankadt a teher alatt, éslff/VW Dr. TORMÁSSI LAJOS