Vasárnapi Ujság – 1863
1863-01-18 / 3. szám - Miranda. Jókai Mór 23. oldal / Elbeszélések - Báró Wenckheim kastélya Fáson (képpel). sz. 23. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek
24 Kis kastély rococo bútorzatú termeit, a vadász fegyverekkel, a válogatott kis könyvtárral, a csákói urvadászok lovas képeivel rakott, s egy aristocrata kényelméhez mindennel fellátott szobákat, s felettök a messze látó tornyot bejárja, önkénytelenül az ókor lovagvárai jutnak eszébe. Itt szokta kipihenni a nemes báró a közügyek fáradalmait, innen lép a kormányrúdhoz, midőn a közjó érdeke ugy kivánja, s ide tér az ekeszarvához, midőn a publikus tért elhagynia elvei vagy a körülmények késztetik. Ha magától nem értetődnék, hogy Wenckheim Béla e pusztaságban sincs magára, hogy rokonok, sziv és elvbarátok itt is fölkeresik a nemes hazafit és szivélyes házi urat : meg fogna bennünket arról győzni azon album, melybe egyik terem asztalán a látogatók szokták neveiket feljegyezni. Itt végződött azon emlékezetes Béla-nap is, melyet a mult év tavaszán a nemes báró zajosabban ült meg mint egyébkor szokott, mert a megye 1860-ban választott tisztikara és bizottmánya tömegestől lepte meg szeretett , volt főispánját. A vidám fáklyás néveste Ladányban kezdődött , s kedvderítő zenne és toasztok közt töltött éj után, másnap reggel kocsikopra ülteté vendégeit a báró ur, maga pedig szép paripán elől lovagolva vezeté a hosszú sort a fási pusztára, hol ismét folyt a bor és a jó kedv, s az isten szabad ege alatt elköltött ebédnél, hangos áldomások mondattak hazáért és ananak hü fiaiért. Tihany és a tihanyi viszhang. „Láttam Athén szent tereit, Ephezus templomát, voltam Delphiben, és összejártam egész Európát egyik végétől a másikig, meglátogattam Ázsia legszebb országait, de sehol oly gyönyörű tájt nem találtam, amelyet Konstantinápoly vidékével össze lehetne hasonlítani!" Ezt mondja Byron lord Konstantinápoly vidékéről, és talán ugy szólhatnánk mi is a Balaton vidékéről, melynek csak egy részére hívjuk fel jelenleg a szives olvasó figyelmét, — ha a többi természetszépségeket is láttuk volna, miket ő elősorol; de igy meg kell elégednünk azzal, ha elmondhatjuk a költővel: „Nagyit a hit, ha szárnyra kél. Itt valóság több a hitnél.” De nemcsak mi — kik e honnak gyermekei vagyunk, nyilatkozunk igy, midőn a Balatonról és vidékéről emlékezünk, hanem e részben kezet fognak velünk minden oly emberek, kik — mint Shakespeare mondja — a maguk jószágát költögetik, hogy a máokét láthassák , mert nincs utazó, ki a Balaton vidék igéző tájairól magasztalva, sőt elragadtatással ne szólna. És valóban, a Balaton vidéke mindenkire, kik valaha ott mulattunk, oly ellenállhatlan varázshatalommal bír, hogy bármikor is szives örömest térnénk vissza, a kedves táj kellemeit élvezni, ha idő és alkalom kedvez. Miután azonban sem alkalom, sem a kirándulásoknak kedvező ideje ugy sincs, legalább emlékezetünkkel térjünk vissza az elhagyott kedves tájakra, hisz oly jól esik megemlékezni azokról, mik annyi szép meglepetés, öröm és élvezetnek voltak szülői keblünkben ! Lépjünk tehát ama hegyes és völgyes félszigetre, mely amott a túlsó, — zalai oldalon, a Balaton sima tükrébe benyúlik, s azt mintegy irigyen két részre látszik osztani, alig hagyva az innenső oldalon egy kis keskeny szorost, hol egymással csak szűken ölelkezhessenek a haragvó habok. Ama szép félsziget keleti oldalán, meredek hegyek tetejében egy régi zárda s ősi templom áll. Már messziről látjuk időbarnitotta két tornyát, s rajtuk a kereszteket, melyeken a kelő nap sugarai megtörve csillognak. Ez a tihanyi apátság ! A hajdani idők szelleme szerint ez is királyi kegyes fogadásnak köszöni tételét. Ugyanis I. András királyunk, II. Henrik királyon véghez vitt győzelme hálájából, — midőn Pozsonyt ostroma alól fölszabadította, — fogadását megtartandó, 1055-ben a sz. Ö . Benedek rendi szerzetesek számára Tihanyban apátságot alapított, s azt gazdag jószágokkal bőven megajándékozta. Az idő, ugy látszik, ennek is kedvezett, és a sors csapásai ha nem is mentek el mellette minden nyom nélkül, de azt mégsem semmisíthették meg, és e kis klastrom, a zord idők gyakori viharai daczára is, majdnem 800 évig áll már, és hirdeti az Isten dicsőségét. És e czélra alig is lehetett volna O o 1 alkalmasabb és szebb helyet választani, mint épen ezt, nemcsak azért, mert innen az egész vidék teljes nagyszerűségében belátható, de mert főképen, ily magasztos és lélekemelő szépségek élvezetében, az ember önként az Istenre, mindezek alkotójára gondol, és vallásos szent érzelmek gerjednek keblében, melylyel oly jól összefér amott a hegy tetején a csendes klastrom és templom. — Lehet, hogy ez vezette az alapító királyt is azon gondolatra, hogy itt a természet e nagyszerű templomában, egy kis oltárt emeljen az egek urának tiszteletére. Ez apátságot utóbb több magyar király, különféle czim alatt, még inkább gyarapitá, sőt történeti tanúságok vannak rá, miszerint Tihany egy időben egyszersmind hiteles levéltárat is használtatott. Utóbb e jószágokat részint ellenség dúlta fel, részint magánosok foglalták le, míg ismét királyi rendelmény parancsolta üdvös közczélokra fordíttatását és voltak idők, midőn az egykor igen gazdag Tihany felette szegény volt, míg ujabb időkben fejedelmi kegy ismét úrrá tette. A szent Benedek rendieknek a félszigeten levő zárdája a XVI. században, midőn hazánkban az osztrák-török uralkodás kezdődött, alakittatott át várrá és pedig oly erőssé, melynek bástyáit az ellenség bevenni nem igen birta. Benne az időtől fogva várkapitányok vivék a főparancsnokságot, mindaddig, mig a sanyarú török járom nyakunkról lerázatván, a tihanyi félsziget régi békés állapotába jutott vissza. Régibb időben a tihanyi zárdán és váron kivül még két falu volt a félszigeten : Apáti és Újfalu. — Ma már mindkettőnek helyén csak az egykor fennállt kis egyház romjai szemlélhetők. Fennáll ellenben egy uj helység, mely a félsziget nevét viseli : Tihany mezővárosa, mintegy 900 lakossal. — — Mind a templom, mind a hozzá épített négyszög idomú klastrom igen egyszerű és semmi sincs rajtuk, mi akár művészet, akár történeti emlék tekintetéből különös figyelmet érdemelne. A képek alig emelkednek túl a középszerűségen, a faragványok több dicséretet érdemelnek. Leginkább említésre méltók : a szekrestyében levő ruhatár és szekrények, mint valóban jeles készítmények. Régiség tekintetében leginkább figyelemre méltó a főoltár alatt álló régi kápolna, mely jelenleg sírboltal használtatik. E kápolna még azon korból való, midőn I. Endre király a tihanyi apátságot 800 évvel ezelőtt alapította. A csúcsíves boltozatok négy derék oszlopon nyugszanak, melyek egyike alatt látható még Endre király egyszerű sírkeresztje, a faloldalba állítva. A falakon és íveken fresco festményeket veszünk észre, melyek ugyan nem a legjobbak, de régiségüknél fogva érdekesek. A kolostor nevezetességei közé tartozik: Báró Wenckheim Béla kastélya Fáson. Lád Vas. Újság 1858. 19. számát.