Vasárnapi Ujság – 1864
1864-05-08 / 19. szám - Németh Ferencz néptanitó 19. szám / Arczképek, Hazaiak - Németh Ferencz (arczkép) Molnár István 173. oldal / Élet- és jellemrajzok - Oláh népviselet 19. szám / Népviseletek - Buják vára (Nógrádmegyében) 19. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A fejérpataki vasgyár 19. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme
Előfizetési feltételek 1864-dik évre a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 16 ft. Fél évre 5 ft. Vasarnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft Hirdetési dijak, a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 19 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könykereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Coupan Egy küzdelemteljes, de közhasznú és szép pálya érdemekben megőszült bajnokának igénytelen arczképét veszi ezúttal az olvasó közönség. A fiatal nemzedék oly örömest néz végig egy ilyen tapasztalat- s érdemdús hosszú életkoron, — én meg némi tartózkodással bár, de mindamellett örömteljes lélekkel kísértem meg, össze is szedni a hosszú élet szerény érdemvirágait, hogy azokat egy csomóba fűzve, mások épülésére, fiatal pályatársai buzditására, 83 éves szellemi napszámosunk e redős homlokára illeszszem. Németh Ferencz, a b.-somogyi ref. néptanitók nesztora, született Csöglén, Veszprém megyében, 1781. nov. 6-án, közrendű nemes szülőktől. Anyja nem sok idő múlva elhalván, a mostohát nyert 4 éves fiút atyja testvére, az időben füzes-gyarmati esperes-lelkész, vevő apai gondjai alá, kinél elemi iskoláit végezvén, a nagybátya hason-koru gyermekével együtt a sárospataki főiskolában kezdé meg gymnazialis tanulmányait , honnan négy év múlva Debreczenbe ment, itt azonban unokafivére épen a philosophiai tanfolyam bevégzése felé már ekkor harmadszor állván be katonának, a hű atya szivét annyira megsebzé, hogy e percztől kezdve az iskoláit kitűnő sikerrel folytatott, példás erkölcsű gyámfia is eljön általa hanyagolva. Részben tehát ennek, s más részről azon körülménynek, hogy az ifjú ép ekkor a pályaválasztás küszöbénél állott, tulajdonitható, hogy a Lőcsén a német s tót nyelv elsajátitása végett eltöltött sanyarú egy év után édesatyjánál zörgetett, s örökösödési illetékébe beszámítandó 300 ftot kért, hogy Pesten a jogi pályát megkezdhesse, de a mi tőle a mostoha még mostohább tanácsa folytán megtagadtatott. Ez időre esik — a mi ismét szép tehetségről tanúskodik — nagybátyjának ajánlására, a Bécsben Decsy Sámuel által szerkesztett „Magyar Kurír" irodájába való meghivatása is, de a mely állomástól Németh Ferencz, néptanító, egy kis betegség szülte késedelem miatt elüttetett. Ekkor találkozott a megye székhelyén, hova szintén alkalmazásért folyamodni ment, egy hajdani tanulótársa és barátjával, fiával egy ép akkor b.somogyi nagytekintélyű esperesnek (Szentgyörgyi István), mely találkozás aztán egész jövőjére befolyással jön. A világi pályáról álmodozott ifjút nem sok idő múlva, 1805. márczius 5-én már Belső-Somogyban találjuk, s reá négy nap múlva mint már bekeblezett tanítót a beregi anyaegyházban, hol 3 évet töltött; innen a nagy-korpádi egyházba vitetett, hol két évet töltvén, ekkor Zádor, hét év múlva pedig ennek fiók-egyháza Szörény hivta meg praeoransnak, s itt folytatja a mi jó öregünk 6 tizedes tanitói pályáját, még most is segédet nélkülözhető testi és lelki éberséggel, és oly hűséggel és sikerrel, hogy az 1860-ban egy tanügybarát által a legjobb tanitó számára kitűzött 3 darab arany jutalmat, az egész tanitó-testület egyező akaratával, neki ítélte oda a közlelkészi értekezlet. Azonban ennél is fényesebb tanúbizonysága nevelői tapintatának azon az egész megyében mindenki által tudott tény, hogy községéből, mely az ő odamenetele idejéből ma már csak 3 férfiút s négy nőt tud fölmutatni, emberemlékezet óta egyetlen bennszülött sem ült a megyei börtönben; azonban a néhány évvel ezelőtt divatba jött kis beházasodás ma már itt is más irányt kezd adni a nép erkölcsi életének, de a mire a mi jó öregünk, Isten s lelkiismerete előtt megállhatván, igy szokott fölsóhajtani : „ezeknek a lelkét nem én tőlem fogják kikérni!" A gyönyörű kis imaház, harangok, s a csak 3 évvel ezelőtt fölépült, és sok fényes anyaegyháznak is díszére várható iskola, nemkülönben a szépen rendezett melléképületek megint csak az ő közremunkáló buzdításának köszönik tételüket. Neje, egy általa még 1808 ban Beregben nőül vett szép lelkű árva, — kitől 1853-ban fosztatott meg — 3 leány-, s ugyanennyi fiúgyermekkel örvendezteté meg, s mig az elsőket tisztességesen kiházasitá, ez utóbbiakat terhes hivatala mellett is még a latin iskola első pár évi tantárgyaira is maga oktatván, szerény életmód mellett lelkészekké taníttatta,kik közöl azonban, nem csekély fájdalmára, ma már csupán Ferencz nevü fia, jelenleg k.-dombói lelkész, e. m. tanácsbiró, s a prot. közönség kezén forgó „Keresztyén imakönyv" szerzője, van életben. Szintén ő vevé le az anyai emlőről s nevelé egész 10 éves koráig szeretett unokáját, a korához képest ritka készültségü, s fájdalom, hogy ma már csak boldog emlékezetű, pesti papnöveldei r. tanár, Peti Józsefet is. Mint ember, szelid és békeszerető, és gyülekezetében, sem azon kivül senkivé összeütközésbe nem jővén, e szép terí NÉMETH FERENCZ.