Vasárnapi Ujság – 1864
1864-03-06 / 10. szám - Egy év egy behódolt város történetéből. Szilágyi Sándor 93. oldal / Elbeszélések - Képek a hazai népéletből: 3. Vándor czigánycsalád (képpel) 93. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek - Két római agyagkép (2 rajzzal) Dr. Stoy Jakab 93. oldal / Történeti czikkek s rokon
93 a belső csőhöz oly szorosan hozzá tapad, hogy azt emberi hatalom többé szétválasztani nem képes. E hatszász fontos ágyú nyolcz ily egymásra húzott cylinderből áll. A cső belsején, a hosszúkás golyó tíz sor kiálló szögeinek megfelelőleg, tiz rovátka van. Ez ágyú egyszeri megtöltésére 25 font lőpor szükséges. Hogy pedig ez ágyúszörnyeteg használhatósága felől minden kétség el legyen oszlatva, vele közelebbről Shoeburyness mellett próbát is tettek. Tíz foknyi irányszög alatt a golyó 12,000 lábnyi távolságra hord, s a czéltól a legnagyobb eltérés 12 lábnál több sohasem volt; a kilőtt bombának szétpattanó darabjai pedig több ezer négyszög lábnyi tért boritottak el. Czélul egy korongot állítottak föl, melynek 18 hüvelyk vastag deszkafalához elől 4 és fél hüvelyk, hátul háromnegyed hüvelyk vastag érczlap volt erősítve ; a korongot egyetlen lövés használhatlanná tette; a golyó az első érczlapot keresztültörve 2 lábnyi lyukat ejtett s az egész hátulsó lapot magával ragadta.— Az ágyú kezelése azáltal könnyebbül, hogy a csövet emeltyű által hajlítják le- és fölfelé, s a töltést is egy könnyű kis gép által emelik, s illesztik az ágyú nyílásába. 1. Bacchusfej. kép hol a hazája, azt meg nem mondhatná ember fia. Ma Becskereken vesz lovat, holnap már Sopronyban kovácsolja a patkót a holnapután valamelyik sziléziai faluban pántol kereket. Beszél magyarul, oláhul, németül, tótul, szerbül, csehül, beszél tán még olaszul is, mig a falubelivel czigányul értekezik. Országszerte „oláh czigánynak" hivják, ellentétül a „magyar" czigányhoz, ki híve marad annak a falunak, melyben született, hegedül, vályogot vet, czimbalmot, kemenczét csinál, az iskolát s az érdek és szorongás egy nemével néztük e csodálatos barna alakokat. A borzas, vén szipirtyó megragadta kis kezünket, s ránk szögezé szürke szemöldöke alól, égető tekintetét; nem győztünk álmélkodni rajta, asszony létére hogyan pipázik, még pedig ugy, hogy a pipaszárnak boldog végét teszi fogatlan szájába, s félve hajoltunk volna el előle, ha könnyű szekér lőcséhez odatámaszkodó szép czi agánylány nem bűvölte volna meg szemünket. A borzas, apró czigánykák, egy vastag krajczárért elczigánykerekeztek egész vásárkutig s e műtét alatt még a be sem szennyezők ruhájukat, igaz, hogy nem is volt nekik. Ennek az „ekhós" járműnek mélyéből szintén két purdé néz ránk, mintha azt mondanák épen : „Adjun egy krajcsárkát, úgy eljárom a rókatánczot, hogy a váskándure se kilenben!" Szegény kis marék! Ütött a ti órátok is. Megtanítanak majd olvasni, szántani ; a legmelegebb nyáron is ruha lesz rajtatok s fájó ezivvel fogjátok hallgatni a vén dadé ha beszéli : milyen szép, szabad idők jártak még az ő korában a czigányra, mikor ott tanyázott a faluvégen, s Római vitéz kovácsolta a patkószöget. Doroszlói római agyagrégiségek, agyag kép. Két római (Rajzokkal.) Vasvármegyei Doroszló falu határában terjedelmes szőlőhegy emelkedik, melynek neve Pogány. A legmagasabban fekvő szőlőben, melyből gyönyörű kilátás nyílik a vármegye sík részén át a sághi és somlyói hegyig, már korábban több izben római érmek,és 1828 táján, szőlőkapáláskor a most is birtokomban levő két agyagkép római találtatott, melyek hű ábráját itt közlöm. A Bacchusfe, miután a munkád kapájával ráütött, tetemesen meg van sértve, mi annál nagyobb kár, mert valóban csinos mű. A másik, egy római vitéz mellképe, valamivel durvább, de majd sértetlen. Mindkettő égetett agyagból készült, s mindegyik részén felső kis lyuk van, melyen keresztül madzagot húzván, azokat fel lehetett akasztani. A talált érmek, valamint e két agyagkép, véleményem szerint, világot derítenek e szőlőhegy nevének eredetére, mert megerősítvén a néphagyományt, mely szerint a rómaiak ültették e környéken is az első szőlőket, azt is ki látszanak mutatni, miféle pogányoktól ragadt reá a „Pogány" elnevezés. Dr. Stoy Jakab: Képek a hazai népéletből. XXXIX. Vándor czigány-család. Maholnap csak hitben fog élni a vándor-czigány. A czivilizáló törvényhozás nem tűr nomádéletet, örökös kalandozást. E családnak itt volt aklarinétoz s bolondja a német ruhának még most is, mig az oláh czigány már ősidők óta csizmábagyűrt nadrágban, sujtásos dolmányban jár s mentésén akkora ezüst gombokat hord czinből, mint a purdéjának a feje. A magyar zene múzsája nem csókolta homlokon az oláhczigányt. Ő nem ismer sem hegedűt, sem czimbalmot, ő neki nem jutott : bánatában, örömében muzsikaszóval kedvezni azon népnek, mely között él. Kupeczkedik inkább, bográccsal, serpenyővel zörög be minden házhoz, s olyankor mindig olyasvalami ragad az ujjához, mi nem az övé; a minthogy a tulajdonnak, államjogilag és erkölcsileg megállapított fogalmával nincs is ő egészen tisztában. Azért is faluvégre szorították; ott fázott télen, ott ázott nyárban. Ha gyermekkorunkban hírét vettük, hogy czigányok telepedtek a gyepszélre, ott hagytuk Egy év egy behódolt város történetéből. (Történeti rajz.) Magyarország királyai között Mátyásnál erősebb és hatalmasabb egy sem volt. A külső hatalmasságok rettegtek tőle, hanem saját alattvalói, főként a nép annyival jobban szerette. Midőn meghalt, ez megsiratta, meggyászolta és megjutalmazta. De hát tud-e a nép egy halott uralkodónak jutalmat adni? óhnyal bizony-Mátyás tud : nevéhez ragasztotta az igazságos czimet, ugy emlegette fiai és unokái e lett és ma már senki sem nevezi másképen, és magyar ember nem is fogja soha más képen nevezni. Hanem Mátyás vaskezét a kevély és hatalmas nagy urak nem szerették. És ezek halála után királylyá olyan embert akartak tenni, ki ne tudjon nekik parancsolni. S találtak is ilyet Ulászló személyében, ki már akkor Csehországnak királya volt. Tunya, tehetetlen ember vala ez, a ki nem sokat gondolt azzal, hogy egyfelől a főurak versengése gyengiti, másfelől pedig a két szomszéd császár, a török és a német foglalja és pusztítja az országot. A szive fájt minden jobb érzésű hazafinak a sok nyomorúság Képek a hazai népéletből. XXXIX. Vándor czigány-család.