Vasárnapi Ujság – 1865

1865-01-29 / 5. szám - Reich Ignácz 5. szám / Arczképek, Hazaiak - Reich Ignácz (arczkép) 49. oldal / Élet és jellemrajzok - Fővárosi képek: 3. Dunavizes 5. szám / Népviseletek - A téli posta állomása a sz. Gotthárd-hegyi zárda előtt Sveiczban 5. szám / Táj és utiképek, Külföldiek - Kis-szállási gyártelep 5. szám / Természettudomány; ipar; müvészet; gazdaság; népisme

5-ik szám Pest, január 29-én 1865 Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. "Hi Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárnapi U­jság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban : Otto Moll­en és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Arczkép-gyüjteményü­nkbe minden kor­szak, minden rang, osztály, felekezet és foglalkozás szolgáltat tárgyat és anyagot, föltevén, hogy azok, a kiknek emlékét meg­őrizni akarjuk, egyik vagy másik után a nyilvános elismerésre szereztek érdemeket. Feltűnő lehet, hogy a magyarországi iz­raeliták eléggé nagy száma daczára, arány­lag oly ritkán van alkalmunk találkozni e helyen kitűnőbb magyar zsidók érdemei­nek ismertetésével. Bizonyosan nem raj­tunk múlik a dolog, kik e részben is elvül kitűzött pártatlanságunkat szeretnék ta­nusítani, hanem valószínűleg azon körülményben, hogy az elmúlt idők­ben zsidó hazánkfiai közügyeink előmozdításában kitűnőbb szerepet már csak azért sem vihettek, mert e közügyekből a legújabb időkig na­gyobb részt ki valának zárva. A kor egyenlítő szellemének lőn feladata, a mulasztást e téren is pó­tolni. Biztató jeleket már­is látunk, s míg a politikai jogok kiegyenlítése a törvényhozás legközelebbi intéz­kedésének van föntartva, addig az élet már­is él jogaival, s hazánkban is a társadalom terén sok oly válasz­fal leomlott már, mely kevéssel ez­előtt még ledönthetetlennek látszott. Mi azon hitben vagyunk, hogy ez előzmények megtörténte után a ma­gyar zsidót is erősebb kötelékek fog­ják csatolni közügyeinkhez, s azon örvendetes csatlakozások, melyeket zsidó hazánkfiai részéről már most is tapasztalunk a hazai tudomány, irodalom, művészet és ipar terén, nem lesznek többé egyes elszórt, vé­letlen események, hanem folyvást megújuló, természetes következmé­nyek. Azon zsidó hazánkfiai sorából, kik napjainkban hazafiúi és irodalmi érdemeik által követendő példa gya­nánt világitnak hitsorsosaik előtt, ezúttal egy sok érdemű s szép tehetségű tanférfiat emelünk ki. A kiről szólni akarunk, az Reich Ignácz, 1851 óta a pesti izraelita községi főiskolá­ban a magyar és héber nyelv tanára, szüle­tett 1821-ben a kies fekvésű Zsámbékon Pestmegyében, hol atyja a zsidó községnél jegyzői minőségben szegényes viszonyok Reich Ignácz­ közt ugyan, de közbecsülésben részesülve élt. Ámbár atyja még deákul is beszélt, kis „Eizek" fiát 13 éves koráig csak a h­e­der *­ tudományaiban részesíttethette, azaz tanulta a Bibliát eredeti héber szövegben és a Talmudot, de jeles elmetehetségei, éles esze már ekkor mutatkozott. E zsenge korá­ban már annyi jártasságot és ismeretet tanú­sított a Talmud végtelen tömkelegében, hogy az akkori zsámbéki rabbi a h­averral **) ki­tüntető. Ezen ajánló diplomával zsebében és az atyai áldáson kívül semmi egyébbel, a szegény 14 éves fiu vándorútra kelvén, Nagy-Váradra ment, héber tanulmányait folytatni,hol már akkor testvérbátyja, Sala­*­ CAeder, zsidó elemi iskolák, melyekben csak vallási tantárgyak, a romlott zsidó szójárás tan­nyelvül haszná­lata mellett taníttattak, korunkban már ritkán találhatók. **) Chover, tiszteletczim, melyet a rabbi kitünő Tal­mud-tanulóknak vagy olyan házas férfiaknak oszt, kiket erkölcsi és példás magaviseletük erre érdemesít. A cho­ver-tulajdonosok a „rebb," helyesebben „rabbi" prediká­tumot viselik nevök előtt. mon, mint rendes elemi­ tanitó működött, ki is későbben Aradon a hires Chorin rabbi alatt, mint a magyar nyelv tanára a zsidók magyarositásában buzgóan munkálkodott. Ezen derék bátyja vezérlete alatt a magyar és német nyelv első elemeit megtanulván, a gymnáziumba lépett és mialatt ezt rendesen látogatta és kitünő sikerrel bevégezé, a Tal­mudot is szorgalmasan tanulmányozta. A gymnáziumot elhagyván, 1842-ben Pestre ment, hol a filosofiát végzé. Szegénységében még minden anyagi támasz nélkül levén, tanulmányait itt félbeszakasztá­s miután már magyarul, németül, francziául, héberül igen jól értett, deákul pedig beszélt is, mint nevelő nyert állo­mást Pest legelőkelőbb izraelita há­zaiban, mely minőségben 1848-ig ma­radt. Ezen időszak alatt több rend­beli hirlapi czikkekkel kezdé irodal­mi tevékenységét. Ki a nélkülözések daczára, mégis a szellemi élet felé törekszik, annak érzékei vagy eltompultak, vagy a természet azon fölséges kincscsel, mit humornak nevezünk, nagy mérv­ben megáldá. Ezen humor Reich Ignáczot legmostohább viszonyai közt soha el nem hagyá; sőt ez meg­kedvelteté őt Pest igen sok körében és számos barátja a távol és közelben számtalanszor emlegeti Reich humor­teljes és szellemdús modorát s tár­salgását.­Ezen humora egész nagy­ságában mutatkozik a Horn Ede ha­zánkfia szerkesztése alatt megjelent „Magyar Izraelitában" közlött „Iro­dalmi bravarok"­ czikksorozatban. — A „Honszerelmi dalokban" igaz ha­zafiúi érzés szól. Az e dalok fölötti kritika egy akkori magyar lapban azt mondja: csak ritkán párosult a zsidók elnyomása fölötti fájdalom oly tiszta nemes hazaszeretettel, mint e honszerelmi dalokban. Hirlapirói munkásságát leginkább a zsi­dók magyarosodási ügyének szentelé; a haza és nemzet mindenkor alapigéje maradt és e kettőt öszhangzatosan kapcsolatba hozni leg­inkább szerette. Oly gyakran félreismert hazájának és kétszerte félreismert vallásá­nak dicsőitése volt és maradt eszményképe. 1850-ben Zsámbékon szoros visszavo­ REICH IGNÁCZ.

Next