Vasárnapi Ujság – 1865
1865-06-11 / 24. szám - Ha sört iszunk termeszszünk komlót. Dr. Sikor 296. oldal / A természettudományok; ipar; gazdaság
embereit rendbe állitá, és hetedszer is támadásra rohant a poroszok szárnya ellen, és ez által az osztrák jobbszárnynak a győzelmet biztositá, magának pedig az újonnan alapitottM. Terézia rend nagy keresztjét vivta ki. Később Moysnál a Holzbergen Arenberg herczeggel megverte Winterfeld tábornokot, legyőzte Schweidnitzot, és elősegíté a boroszlói győzelmet. A leutheni szerencsétlen ütközetben Nádasdy azonnal fölismeré a porosz király baljóslatú mozgalmainak irányát, de segély nélkül maradt, és noha a sajnálatos következmény teljesen igazolta az ő valódi katonai belátását, mindamellett a hadseregtől elhivatott; azonban a királyasszony a kapcsolt országok bánjává és tábornaggyá nevezte. Nádasdy ekkor még nagyobb erélyt és buzgalmat fejtett ki a hadseregnél a következett táborozásokban támadt hiányok kipótlására, az ezredeket előnyösebb módon szervezte, és tulajdonképen ő let ama kitűnő csapatoknál a későbbi czélszerűbb intézkedések teremtője. Midőn 1778-ban ismét szemben állt a porosz királlyal, József császár, ki Nádasdy érdemeit ismerte, és megjutalmazni óhajtotta, a csatatérről magához hivatá és átadá neki a gallicziai hadsereg parancsnokságát, melyről azonban Nádasdy, mihelyt a béke helyreállt, azonnal lemondott. Nádasdy — ki családjának második megalapítója jön, — nemzetének is egyik ékessége volt, és köztisztelet és kegyelet kisérte sírjába. Meghalt Varasdon máj. 13-án 1783-ban. A 296 lecsapoltatott és a nyert földet úrbéri kötelezettség mellett szegény alattvalói közt kiosztatá. A tudományoknak is barátja és pártfogója volt; többi közt az ő költségén jelent meg az akkori hires orvos Marikovszky által a nép számára dolgozott okszerű házi orvosi könyv. A szegényeknek atyja volt, és fáradhatlanul az ország jóllétén működött, mig azt ereje engedé. Meghalt Penzingben Bécs mellett 1791. aug. 24-én. 2. Gróf Károlyi Antal (Ferencz). Nagy-Károlyi gróf Károlyi Ferencz Antal, hadszertárnok (Feldzeugmeister), az arany-gyapjas rend vitéze, az 52-ik számú m. gyalogezred tulajdonosa Nagy-Károlyban született 1732. nov. 8-án. Fia volt Ferencznek a lovas tábornagy és szatmári főispánnak, ki 1758-ban mint a 6-ik számú huszárezred tulajdonosa halt meg, és unokája az egykori szatmári béke szerzőjének, az 1746-ban elhalt lovas-tábornagynak Sándornak, ki 1734-ben a Szepességen a máig fennálló 6-ik számú huszár-ezredet állitotta; — örököse egy roppant gazdag háznak, Daczára eme kedvező vagyoni helyzetének, az ifju Antal is atyáinak katonai szellemétől áthatva, ezek nyomdokait követé. Mint százados lépett a 37-ik számú Eszterházy József féle gyalogezredbe, és kora 23-ik évében már ezredes, és csakhamar egyszersmind parancsnoka is azon ezrednek, melynek egész ezredesi jövedelmét felajánlá, és azt szűkölködőbb alattvalói közt szétosztatá. Három év multával Károlyi tábornok, 1763-ban az 52-dik számú gyalogezred tulajdonosa, 1766-ban pedig altábornagy lett. 1787-ben nevezte őt ki József császár hadszertárnoknak és a magyar királyi testőrsereg kapitányának. Mindezen katonai érdemposczok saját érdemein alapultak. Születési és családi kedvező előnyei nála csak alkalmul szolgáltak kimutathatására saját szellemi tehetségeinek és erejének, melyek gyakran más kevésbbé szerencsés származású egyéneknél, ha meg vannak is, örökre eltemetve maradnak. Károlyi a hétéves háború kitörésekor nemcsak nagy számú harczost gyűjtött a cs. kir. hadsereghez, hanem egy, száz emberből álló csapatot egészen a maga költségén kiállított. 1756-ban a lobosiczi csata alkalmat nyújtott neki saját személyes vitézségét is kitüntethetni. Épen ezredét vezette az ellenségre, és rettenthetlenül harczolt, midőn egy ellenséges ágyúgolyó leterté lováról. A kapott sebek nem hangolák le bátorságát; mihelyt felgyógyult, ismét a csatatérre ment. A hochkirchi csatában mint dandárnok két gyalogezredet, az Eszterházy Józsefét és Miklósét, vezénylé. Itt este kapta a parancsot, hogy az éj sötétségében a Moysbergen felállított nagy ágyú-ütegig észrevétlenül elővonulva, azt az adott jelre egy bizonyos pillanatban egész eréllyel támadja meg. Károlyi teljes óvatossággal és pontossággal követi a parancsot, két ezrede élén rögtön előnyomulva, kivont karddal megrohanja az üteget, az ellenséget leveri és 34 ágyút elfoglal, de e mellett maga is sebeket kap. E kitűnő hadi tettéért nyerte a Mária Terézia rend kis keresztjét. Azonban a kiállott veszélyek és hadi nehéz fáradalmak annyira meggyengíték erejét, hogy a hadseregtől búcsút kellett vennie. Károlyi magánéletében is kimutatá nemes jellemét, nagylelkűsége, felebaráti- és igazságszeretete által, és vagyonossága által sok jótékonyságot gyakorolt. Szatmármegyében, hol főispán volt, nagy terjedelmű mocsárokat és posványokat 3. B. Kerekes Zsigmond. Báró Kerekes Zsigmond, tábornok, Pozsonymegyében Nagy-Udvarnokon született 1720-ban. Hadi szolgálatát kora 15 évében kezdte; 1741-ben átment az újonnan állított 31. sz. Haller-féle gyalog ezredbe, ezzel részt vett a németalföldi táborozásokban is, és ez alatt századosságig emelkedett. Ez ezredben érte őt kitűnő magaviseleteért és érdemeiért az ezredesi rang is; azonban még előbb őrnagy korában a Mária Terézia renddel is feldiszittetett. De leginkább kitünteté magát Kerekes Kollinnál, hol az ellenség egy ezredét, mely egy igen előnyös magaslatra már-már felhatolt, hősi vitézséggel visszaverte, azután pedig daczára két sebének, szurony-szegzett fegyverrel és kivont karddal űzte. Nem kevésbbé kedvező volt reá a boroszlói csata, hol rettenthetlen bátorságával sikerült az ellenfélnek elsánczolt táborát bevenni és ezáltal a Lothringeni herczeg különös megelégedését és dicséretét megnyerni; miután pedig ezen hadimozgalmak ideje alatt hűségének és kitartó bátorságának többszörös bizonyítékait adta, alezredességre emelkedett; 1760 ban ezredes lett, 1761-ben pedig báróságot nyert. 1769. márt. 1-én Kerekes átadta az ezred parancsnokságát gróf Browne Jánosnak, maga pedig tábornoki ranggal nyugalomba lépett. Meghalt Nagy-Szombatban, 1781. jan. 8-kán. Ha sört iszunk, termesszünk komlót. Az utóbbi két évtized azért is nevezetes reánk magyarokra nézve, hogy ezen a nemzet életében amúgy is küzdelmes korszak alatt egy eddig csak távolról ismert, lenézett és csúfosan mellőzött tényező kapott lábra, és magát nagyhatalommá nyilvánitván, a nemes magyar nemzetet nem fegyveres erővel, hanem folytonos édesgetés által hatalmába kerítvén, annak ősi szokásait, mikre eddig oly féltékeny volt, eltörölte, helyébe más szokásokat és más vágyakat hozott. — E hatalmas tényező a sör, azon ital, mely külön maga alkot egy világhistóriát, melyre a szomszédos Németország büszke lehetne, mert ha a közénk hozott kultúra minden ágában ennyi szerencsét és elterjedést tapasztalhatott volna, ma már a jó ég tudja, mik volnánk, de magyarok alig. Átalánossá kezd lenni a sör élvezete minálunk annyira, hogy már falun sem tartatik a közönség ízlését méltányló és figyelmes korcsmárosnak, ki a publikum eme nektárjának létezését üzlete ajtajára akasztott forgács-zászlóval nem hirdeti; városokban pedig nincs a napnak oly órája, mikor a korcsmában sörivókat ne találjon az ember, és mindegyik azt erősíti, hogy akkor, midőn ő iszik, legjobb a sörivás és legegészségesebb, miből az következtethető, hogy mindenkor és minden időben jó, és ha ez így megy, oda jutunk, hol most a bajorok és egyéb kövér nemzetiségek vannak, hogy mint a csecsemőnek az emlő, úgy a felnőtteknek a sörös kancsó lesz az egyedüli öröme. Mi nem vagyunk olyan emberek, kik minden tényleges hatalomnak feltétlenül hódolunk, de a sörnek világpolgári tekintetből megadjuk a magáét. Ez azon ital, mely a mellett, hogy kellemesen izgat mint a bor, még azon mai világban épen nem megvetendő tulajdonnal is bir, hogy táplál, ugy hogy az ínséges időkben az lett volna a legnagyobb jóltevő, ki a szegény leves helyett sört osztott volna. Azután meg ez azon ital, mely korunknak nemes, de ezerszer kompromittált jelszavát, az egyenlőséget leginkább fenntartja, mert mig a borban ezernyi féleségek vannak a sőrétől kezdve, melytől az ivónak a bicska nyilik ki zsebében, a tokaji asszu és a pezsgőig, melyektől a lélek oly vidám hangulatba jő, addig a sörben oly kevés fokozat van, hogy bizony majd mind egyre megy: sör csak sör, abból nagy fényűzést nem lehet csinálni. Mikor a dohányt valaki (kinek is áldott legyen az emlékezete) Európába behozta, először átkot mondtak reá, azután pedig a magyar ember a jól trágyázott fekete búzaföldében sikeresen tenyésztette, és Isten áldása lett a megátkozott termény. Igy lehetünk mi a sörrel is. Tisztán csak termelő ország lévén, ha ezen sörivási ragály oly átalánossá válik, mint ahogy az megindult, akkor majd sok árpát termesztünk és lesz sörre pénzünk. De van a sörkészítésnél más alkatrészekre is szükség, nemcsak az árpára, mert ez csakis a szükséges fehérnyét, illetőleg a czukrot és szeszt adja neki, de a másik alkatrész, mi a sört kellemes keserrel, izgató és könnyen emészthető tulajdonnal ruházza fel és ami az eltarthatóságát biztosítja, ez a komló. — Ezen növény terménye a legkeresettebb produktum a mai világban, ez az, mit nem kell piaczra vinni eladás végett; a vevő keresi fel mint a szép hajadont a házasulandó, sőt ha szükség, előleget is adnak reá. Ez a termény az, melyből Anglia maga évenkint milliókat vesz be, sőt még Csehország is óriási pénzösszeget kap évette minden évben, önként merül fel itt a kérdés , hogy hát mi reánk magyarokra nem férne-e fel ugyanezen áldás ? Vannak most is, és a közeljövőben még többen lesznek az országban és annak határain roppant sörfőzdék, melyeknek mindegyike több ezer mázsát igényel a komlóból, azt most külföldön kénytelen vásárolni, onnét nagy vitelbért és vámot fizetve behozni; kérdés: nem teremthetnők-e mi azt magunk elő? vagy talán talajunk és éghajlatunk nem arra való? Dehogy is nem! Sok helyen kertekben csupa dísz gyanánt tenyésztik ezen ép oly pompás, mint hasznos növényt, és mondhatni majdnem minden gond és ápolás nélkül úgy diszlik az nálunk, hogy merem állítani, miszerint ezen uj iparág valódi aranybánya volna amúgy is igen megzilált pénzügyünkre nézve. — Lám a repcze, mi termesztményeink legelőnyösbike volt, szinte hűtlen lett hozzánk a nagyban elterjedt kőolaj használata miatt. A gazdának még egyetlen produktuma maradt, mely kapós és ez a gyapjú. A komló volna a második, mely még az által előnyösebb, hogy kis birtokon is művelhető, azután, hogy a termény eladását könnyen eszközölhetni, továbbá az egésznek még melléknyereménye sem megvetendő, ami abból áll, hogy egy komló-ültetvényben temérdek számú méh talál tápot, és végre a financziális kombinánáczióktól eltekintve, nézzük a dolgot költői oldalról, valódi paradicsommá van átalakulva azon vidék, ahol ezen ritka szépségű növény nagyban tenyésztetik. Nem lehet azonban nekem zsellér embernek oly elveket prédikálni, melyeket követni nem tudok, de vannak gazdasági egyleteink, és vannak azoknak élén oly férfiak, kik képesek ügyért működni. A komló-tenyésztéssel a közkísérletet tenni, és ezen iparág életrevalóságát szakértőleg megbírálni azok vannak leginkább hivatva. Dr. Sikor. Egyveleg. ** (A lőpor versenytársa.) A Nobel svéd mérnök által feltalált szétrobbantó olajjal (Nitroglycerin) Hamburgban közelebb tettek kísérleteket, melyek igen sikerteljesek voltak. Igy egy 3 mázsányi tömör ülővas, melybe hat ujj átmérőjű lyukat fúrtak s ezt,„ font ily olajjal töltötték meg, első kísérletkor megrepedt, a második alkalmával teljesen szétrobbantatott. Ez olajjal igen egyszerűen kell bánni, s nem is jár veszéllyel, mert rázás, dörzsölés, 1OO-o C.-ig terjedő melegités, sőt égő gyufa által sem explodál, ezt csak 180-O C.-ig terjedő melegítéssel gyujtócsövek, nagyobbszerü nyomás s erős ütés által lehet elérni. Minthogy az olaj szétrobbantó ereje nyolczszor nagyobb, mint a lőporés igy a szétrobbantásra fúrt lyukak kisebbek lehetnek, mint a lőpornál, nem kételkedhetni, hogy Nobel mérnök találmánya alagút s más ilynemű épitéseknél a lőport háttérbe fogja szorítani. — (Biztos szer szemölcs és lyukszem ellen.) Dr. Lange a kézen gyakran támadó szemölcs ellen a testsavat (Chromsavre) ajánlja. Az eljárás következő: Egy drachma testsav, két drachma vízben feloldandó, és a vegyülékkel a szemölcsök naponkint kétszer benedvesítendők, de oly módon, hogy a vegyüléket kizárólag a szemölcsökre juttassuk. Ez négy napig igy folytatandó. Ezen idő lefolyta alatt a szemölcsök fekete-barna szintiekké válnak. 4 nap múlva a fekete barna réteg éles késsel lemetszetik. Ezután a benedvesités megint tovább folytattatik és négy nap múlva a feketebarna réteg megint lemetszetik s így tovább. Három hét múlva a szemölcsök el lesznek enyészve és többé nem újulnak meg. A műtétet semmi fájdalommal nincs összekötve.