Vasárnapi Ujság – 1866
1866-09-23 / 38. szám - Miklósfalvi egyh. épületek (képpel) 455. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Lamacsi (pozsonyi) ütközet (képpel) 455. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyak
455 1849-ben a tsippewayi főnökök hat nyírfahéjra rajzolt folyamodványt adtak át az észak-amerikai Egyesült államok elnökének, melyek elseje itt a 4. ábrán látható. A lerajzolt s eredetiben kifestett állatok az elnökhöz folyamodott különböző törzsek jelvényét (Totem) tüntetik fel, a szivek vörösre vannak festve. Vonalak kötik össze ezen sziveket és szemeket az első állat szivével és szemével; ettől ismét egy vonal húzatott az állatok alatt rajzolt egymással egybekötött négy kis tóhoz, más vonal az első állat szemétől előre húzatott szabadon. Az indusok igen szellemdúsan azt akarták ezzel kifejezni, hogy szándékuk s kivánatukban (szem és szív) egymással egyetértve, az elnököt arra kérik, engedné meg nekik a felső tó vizétől (a szalag az állatok és tavak közt) a kisebb tavakhoz való költözködést. (Spamer: Das Buch der Erfindungen. Lipc?e, 1864. I. k. 304. s kör. lapok.) Az irás feltalálása kétségen kivül a papoknak tulajdonítandó. Az ösztön, fölmerülő eseményekeit az utókorra juttatni, különösen az egyiptomiaknál igen élénk volt, s valamint halottaikat igyekeztek az enyészettől megóvni, ugy örökítettek meg minden nevezetesb eseményt hieroglyph-írással. Valamint a királyok, uralkodásuk legkisebb részletét emlékekben vagy képben törekedtek az utókor számára fenntartani s azt piramisaik vagy obeliszkjeikre vésették,ugy a magánosok foglalkozásuk s ingóságuk jegyzékét sírkamrájuk falára, vagy koporsójuk oldalára kívánták metszetni; ritkábban találjuk azt vászonra vagy papírtekercsre festve. Ezen igyekezet, a mulandó események közlését maradandóvá tenni, vezette az egyiptomiakat képekben szólani az utókorhoz. A képes-irás, vagyis az események egyszerű lefestése, miként fentebb láttuk, mindazon népnél létezik, mely már a műveltség legalsóbb fokán felülemelkedett. Később ezen képes-irás megrövidíttetett, azaz: gyakran előforduló események, mint csaták, hóditások stb. följegyzésére, azok körülményes lefestése helyett jelképi (simbolikus) jegyek használtattak; jóllehet ez gyakran előfordul, lényegileg csak keveset különbözik a képes irástól. Azonban az események képben való feltüntetése és bizonyos beszédnek, eszmemenetnek vagy egyes szóknak leírása közt roppant hézag van. Az egyiptomi papok nem állapodtak meg a képes írásnál, hanem igyekeztek ezen hézagot kitölteni, mire nézve a képes írásból kiindulva, egy vegyes rendszert alkottak. Ez legelsőbben is áll több rendbeli ábrákból, mint emberi, állati alakok, növények, kövek és eszközök rajzaiból, melyek magát a tárgyat vagy eszmét egész vagy megrövidített fél alakban tüntetik fel, vagy pedig simbolikus és átviteles értelemben vétettek p. o. egy kör a napot jelöli, strucztoli az igazságot, kézben tartott kalács adományt vagy adakozást, a fegyveres kéz háborút vagy csatát, a röf igazságot, a lant szépet s jót, a lépegető madár utazást stb. Habár ezzel bizonyos eszmemenetet kifejezhettek, de még távol voltak attól, hogy ezen képekhez vagy simbolikus alakokhoz szavakat jelző ábrákat csatolhassanak ; igen természetesnek látszik, hogy midőn már a képes vagy képleges írásban előhaladtak, a szótagok vagy betűk jelzésére ugyanazon jelképi írásból vették a jegyeket. Az A. betű például oly képpel jelöltetett, melynek elnevezése azon betűvel kezdődött, erre Egyiptomban a sast (achene), vagy pedig a sas levelét (ak) választhatták s választották is. Így alkalmaztak oly szavaknál, melyeket képben vagy képlegesen érthetőleg nem írhattak le, hang vagy betűjegyet, mely által egész sorozata támadt a vegyes képesírásnak; sőt még itt sem állapodtak meg, mert tudatniok kellett a közönséggel, váljon egy ily kép, képlegesen vagy hangoztatva olvasandó e? ez utóbbi esetben egy szálat rajzoltak mellé, s két kiterjesztett kar tagadó értelmet tulajdonított a következő mondatnak. Mindennek daczára ezen írásrendszer felette nehézkes és kényelmetlenné vált a sok kép, jelképi rajz és eszmejelek változatossága miatt; a száj például, melynek neve ru, vagy tárgyképkint szájat jelent vagy jelképkint a „beszélni" gyököt, vagy betükint r-t; az egyiptomiak ugyanazon szó vagy hang kifejezésére többet használtak egy jelnél ; a mint azt művészeti izlések megkívánta s igy a szó hol tárgyképpel, hol szótagjellel, hol betűvel fejeztetett ki, sőt sok egyes betűnek is többféle jele van. Az a-t például a kiterjesztett kar, a sas, s a saslevél jelentik, a í-nek jegye a kéz, a kígyó, a kötél és a kalácsdarab stb. (Vége következik.) Nyargonczok érkeztek Nikolsburgból a fegyverszünet hírével, mely talán Pozsony várost is nagy pusztulástól mentette meg. Természetes, hogy egyik fél sem engedi ily esetben a győzelmet magától elvitatni, s e fölött sok fekete festék omlott már Berlinben és Bécsben. Mi tétlen nézői lévén e parányi tartamú s óriás eredményű hadjáratnak, természetesen legkevésbbé tudjuk, kit illet a pálma, de azt nem lehet tagadni, hogy délután az osztrák katonaság csak a háta mögött állott poroszok sorai közt vonulhatott Pozsonyba, a porosz parancsnok pedig még Biemarkkal is dacolni mert, s ámbár csapata kivül esett a demarkationális vonalon, nem mozdult onnan másnap reggelig: hadd lássák, mennyire volt elől. 4 ábra. A zsippewayi főnökök folyamodványa az amerikai unió elnökéhez. A lamacsi ütközet. (Pozsony mellett 1866. júl. 22-bén.) Az egyetlen ütközet, mely az 1866-i osztrákporosz hadjáratban magyar földön vívatott, mintegy felhív bennünket, hogy emlékének egy pár sort szenteljünk lapjainkban. Az ez évi rövid hadjárat győzelmes porosz hadai meghódítván egész Csehországot s Morvaország egy részét, fenyegető hadoszlopokban nyomultak kelet felé. Mindenki azt hitte, hogy a Morava síkján, hol kilenczszáz esztendeje magyar hadak csatáztak, döntő ütközet lesz; de a poroszok egyet gondoltak, oldalt hagyták a remegő Bécset, s egyszer csak Magyarországon termettek. A fordulat oly váratlan, oly hirtelen volt, hogy mire a poroszok bejövetelének híre idáig jutott, már akkor meg is volt víva a lamacsi ütközet. Mert ütközet volt az, habár egyik részen sem állottak világhírű vezérek a seregek élén, s aligha megsemmisülés nem lesz a vége, ha váratlan szerencse félbe nem szakítja. Lamacs — németül Blumenau — Pozsony városához félórányi távolban fekvő tót falu, mintegy 800—900 lakossal. A hátráló osztrákokat e helyen gróf Khun tábornok és Mendel ezredes vezényelte. Porosz részről Fransecky és Schmidt jöttek ellenök. Nagyon gyanítják némelyek, hogy a poroszok neszét vévén a közelálló békekötésnek, jó halálában iparkodtak az ellenséget megtalálni, megverni, és Pozsonyba bevonulni. Bose tábornok például, az osztrákokat oldalt hagyva, pihenés nélkül tört a Kárpátok nyaktörő, s ezúttal a rosz idő által is rontott utján keresztül, s útjában nem akadályoztatván, egész Pozsony tövéig az u. n. vadászmalomig hatolt. Azalatt a két fősereg folyvást küzdött reggeltől délig, különösen a tüzérség erősen dolgozott, s fájdalom! Hidegkút és Lamacs áldozatul esett tüzének. Az osztrákok rendben és lassan húzódtak Pozsony felé, s épen déli 12 órakor jutottak azon pontig, hol az ellenség két tűz közé foghatta őket. Itt azonban egyszerre mindkét fél megállott. A miklósfalvi egyházi épületek. (Mosonmegyében.) Mindig örvendetes jelenségnek tartjuk,valahányszor egy vidéki községnek az egyházi és iskolai téren tett áldozatkészségét mutathatjuk fel. Ezekben mindmegannyi bizonyítékait látjuk szellemi igények terjedésének s megannyi biztató a jele az értelmiség és mivelődés terjedésére. A „Vasárnapi Újság" már sok ily tényt jegyzett föl hasábjain az ország különböző részeiből, a különféle felekezetek és nemzetiségek köréből, — s örvend, hogy most ismét van alkalma, egyet bemutathatni. Miklósfalva — Nikelsdorf— a vagyonos gazdáiról ismeretes, kis, de termékeny Mosonmegyében fekszik, a Bécsbe vezető országút mellett. Lakosainak száma 1400, kik mind németajkuak, fele róm.-kath., fele pedig evangelikus vallású. Ezúttal ez utóbbiakat illeti közlésünk. Vessünk egy pillantást mellékelt képünkre. Itt mindenek előtt az ev. templom tűnik szemünkbe, melynek külseje nem valami építészeti nevezetesség, de annál becsesebb kincset rejt belseje. A templom még 1783 ban épült s benne különösen figyelemre méltó 14 változatú remek orgonája, mely a hivek áldozatkészsége folytán 2800 fton szereztetett meg s 1860-ban szenteltetett föl. A templom előtti kis nádfedeles házat három ablakával képünkön részint azért mutatjuk be, hogy a régi és uj közti ellentét annál inkább kitűnjék, részint azon ténynél fogva, hogy régi bolthajtásos szobái nemcsak a tanítónak szolgáltak lakásul számos évtizeden át, hanem, hogy még maga a nagy Napoleon is bennök pihent meg 1809-ben. — Ezen rozzant lak mellett egy ujat látunk s ez az iskola. Ezen díszes épület az 1858-dik év szeptember havában épült. Az 1864-dik év epochalis év volt a miklósfalvi ev. gyülekezet életében; azon évben köszönt le hivataláról az érdemeiben megőszült Tomka János, mosonyi esperes s husz éven át két egyháznak, az egyesült zurányi és miklósfalvinak, tisztelt lelkipásztora. Ezen esemény egyfelől leverőleg hatott a gyülekezetre, másfelől tettre buzditá, mert alkalma nyílt régi szándékát valósítani, mely az volt: elválni a zurányi egyháztól s külön lelkészt tartani, a mire már eléggé erősnek érezte magát. Ugy is lett, az 1864-dik év utolsó havában teljesült e közóhajtás; a gyülekezet erélyesen hozzálátott a lelkészválasztáshoz, ami csakhamar meg is történt. Most már a paplakról is kellett gondoskodni. Az 1865-ik év tavaszán hozzáfogott az egyházépítéshez, még pedig oly eréllyel, hogy lerombolván a képünkön látható régi tanitó lakot, sőt az uj iskolát is, uj tanitólakot, uj iskolát és paplakot emelt. Hogy a még csak 1858-ban épült iskolának szintoly sorsa lett, mint a mellette levő rozzant régi tanító laknak, annak oka az, hogy hely szűke miatt máskép nem boldogulhattak a tervvel, különben az épületek egészen a templom faláig értek volna. Ezen körülmények még inkább vették igénybe a gyülekezet áldozatkészségét, ez azonban el nem fáradt. Az uj pap- és tanitólak az iskolával együtt áll s az 1865 dik évi november 1-én szenteltetett föl ünnepélyesen. Ez uj épület középkapuja a lelkész tágas udvarába vezet, a bal kapu a templomba, a jobb pedig a tanitó udvarába, összesen 10 szobája van, hat a lelkészé, négy pedig a tanitóé; a tágas iskola, mely most nem az utczán, mint 1858-ban, hanem az udvarban van, 130—140 gyermek számára van berendezve. Szóval, az egész épület el van látva mindazon kellékekkel, melyek nélkül jó tanitó- és paplak nem is gondolható. O. M.