Vasárnapi Ujság – 1867

1867-04-28 / 17. szám - Az amerikai Sziberia. Sámi Lajos 203. oldal / Átalános nép- és országisme - A petroleum a háztartásban. K. A. 203. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon

nagy a meleg, a szőlőtőt maga a hegyek csúcsára ültetik. A Capverdi szigeteken, Guinea pusztáján, Abissimiában, a szőlő mindenütt a hegyek csúcsán s a hegyek közt nő. Kumána pompás szőlője szin­tén magasan fekvő talaj termelvénye, Buenos­ Ayres, s Ausztráliában a szőlő majd mindenütt egyenlő szélességi fokok alatt, t. i. a 30 °—37 ° közt váltakozva nő. Míg az északi félgömbön a szőlő szeptember s októberben érik, addig a délin, pl. a Jóremény­foknál Januarius és februáriusban. Kétségtelen, hogy a szőlő és a bor a termé­szet­ legnemesebb adományainak egyike, s évezre­dek óta használtatott búfelejtő szerül a kedvdek­­tőül. Mértékletes élvezete fölfrissti, eleveníti a lelket, fokozza az élet örömeit. E vélemény ural­kodott róla az ókorban, s ezt tartják róla ma is, Rónaszéky. 203 Az amerikai Szibéria. Az északamerikai Szibéria hatalmas felvirágzás­nak indult mostanában. Úgy his­szük, hogy a fen­tebbi névvel bátran lehet neveznünk azt a terjedel­mes vidéket, mely a szélesség 50-ik fokától északra a Baffin-öböl, a Sark-tenger és a Csendes-óceán kö­zött fekszik; felület, égalj és termények tekinteté­ben sok hasonlóságot mutat az ázsiai Szibériához. Angliának, mint első tengeri hatalomnak és keres­kedelmi államnak, mindig az volt a törekvése, hogy a föld minden alkalmas pontján gyarmatokat és kereskedelmi ágy, mint hadihajói számára biz­tos állomásokat alapíthasson. És e czélját el is érte tökéletesen. Az öt világrész majdnem minden ki­kötőjében, a világtengerek majdnem minden lak­ható szigeténél szabadon lobognak az angol vitor­la p­o fák. A gazdag India s a nagy terjedelmű és nem kevésbbé jövedelmező Hudson-öbli tartományok is e czélból kerültek ang­ol uralom alá. Észak-Amerika egész északi része, azon kis darab kivételével, me­lyet eddig az oroszok bírtak, de most az egyesült államoknak engedtek át, közvetlenül a Hudson­öböl-társaság birtokában, közvetve pedig az an­gol király uralma alatt áll. Ez az ,,Új-Britannia" is, a mint a Hudson-öböl-társaság egész birtokát nevezni szokták, bővölködik­ mohával bevont mo­csáros pusztaságokban, roppant terjedelmű erdő­ségekben, beláthatatlan, fagazdag rétekben, szám­o­­­o ö­­­talan kisebb-nagyobb tavakban és nagy folyamok­ban, mik a Jeges-tengerbe ömlenek. A mezőségeken és erdőkben vadász és halász nomád népek baran­golnak; a Behring-szorosnak, e keskeny útnak Ázsia és Amerika között, mind a két felén találunk i­ámszarvast és medvét; másféle prémes állatok csak kevéssé különböző fajok által vannak hol képviselve, hol helyettesitve; igy például Ameri­kában a dámvadat találjuk a keleti félgömb jávor­szarvasa helyett, a sziklás hegyekben (Rocky moun­tains) a bighornot a dauri alpok és Altai hegyek argali-ja helyett, mig a wolverene az ó­világ tor­kos borzának (Fjellfrass) felel meg és a hód mind­két földrészen tökéletesen hasonló. Ez a vidék sokáig elhagyatva és kopáron he­vert, fehér emberek egész a mi életkorunkig csak prémkereskedés végett látogatták meg néha. De ugyan mi is csalhatta volna egyéb az európai em­bert azokra az északi sivatagokra? Nemes ércze­ket nem kaphattak ott, mint Mexikóban és Peru­ban, s telepeket a földmivelés üzése végett termé­kenyebb földön, szelidebb égalj alatt, a tenger­parthoz közelebb s a termények elkelésére nézve kedvezőbb feltételekkel és kevesebb fáradsággal lehetett alapitni. Érdekes dolog figyelemmel kisírni, hogy az amerikai Szibériában is, mint az ázsiaiban, a föld­rajzi felfedezések menete és a vidék története kü­lönösen a prémkereskedéshez van kötve s később, miután a prémes állatok száma leolvadott, itt is, ott is a gazdag aranybányák adtak újabb lökést a tovább fejlődésre. A kanadai erdők lakói és az ott levő evezőlegények sokban hasonlítanak Szi­béria orosz promui schlennik­eihez; olyanok ők, mint ezek, de más világtájról hatoltak elő a nagy tengerig és a sarki Ocean jeges partjaihoz. Itt trapperek, amott czobolyfogók és házalók vannak, a­kik egyik kereskedelmi állomástól a másikig utaz­nak, hasonlóan az orosz chodebtschikikhez, kik az Uraltól egész a Lamutok partjáig az ochotski tengernél elbolyonganak és európai apróbb árui­kat a vadászó nomádok gyülhelyeire vagy sátraiba és kunyhóiba hordják. Az orosz vadász kirándu­lásaikor fő élelmiszerül pilmeni-t viszen magával, mely nem egyéb, mint finomul szétdarabolt juhus, tésztával bevont golyócskák alakjában, az angol utazónak pedig pemmican-ja van, mely finomul vágott bivalyhúsból áll s bőrtarisznyákba van pa­kolva. Új-Brittanniának is van minden évben egy oly időszaka, mikor a vándor utazása közben a hó elolvadása miatt a legnagyobb nehézségekre talál. A ,,megáttalanodás"-nak emez amerikai időszakai tökéletesen megfelelnek a szibériai Wremena ras­putistáknak. A hajókaraván is egyformán fontos szerepet játszik mindkét vidéken s Észak-Ameri­kában a nyírfa héjából készült csolnakot „vizidro­medár"-nak hívják. Mind e meglepő hasonlóságok mellett is egy tekintetben mégis lényeges ellentétet veszünk észre a két vidék között, ugyanis az amerikai Szibériában még eddigelé nincsenek városok, míg az ázsiaiban mindenfelé lakhelyekre bukkanunk. Szibériában a telepítést maga a kormány intézte tervszerű­leg, mert érdekében állott, hogy azt az országot európai emberekkel népesítse meg, s a­mellett politikai tervek is lebegtek szemei előtt. Észak-Amerikában pedig a Hudson-öböl-társaság mindent elkövetett, hogy egyedáruskodását fen­tarthassa s minden gyarmatosításnak útját vágja. Czéljaira tökéletesen elég volt, ha alkalmas ponto­kon kereskedelmi állomásokat, ugy­nevezett erős­ségeket (Forts) állított fel, melyek összefüggő lánczban Kanadától és a Hudson-öböltől a nagy Óceánig és a Mackenzie folyam torkolatáig nyúltak. Más állandó lakhelyek nem voltak ezen a ,,Prémvidék"-en. Terjedelme hasonlít azon föld­tömegéhez, mely északra esnek azon vonaltól, mit a Biscayai-öböltől kelet felé a Közép-tenger északi részénél az Adriai és Fekete tengereken át egész a Kaspi és Aral-tóig s onnan tovább észak­keleti irányban az Ochotski-tengerig húznánk. Vessünk csak egy pillantást a földabroszra. A déli rész inkább­­ mezős vidék, részint termé­keny, részint mocsáros vagy homokos talajjal; itt vonul a bivaly még most is több ezer darabból álló nyájakban hol északra, hol délre, a mint az év­szak hozza magával, mert a prairie-k szolgálnak nekik legelőhelyekül. Ezeket messze északon a Béke folyónál (Unjigah) erdős vidékek szakítják félbe, de azután újra tovább húzódnak egész a nagy Rabszolga-tóig. Az északi táj a sarktengerig nyilt, erdőtlen pusztaságokból áll — Barren Grounds — miken i­ámszarvasok, farkasok és sarki rókák tanyáznak; a többi rász mind erdőség s ez Kanadától és a Hudson-öböltől nyugat felé a sziklás hegyekig, északra pedig egyes helyeken, mint a Makkenziénél, a Jeges-tengerig terjed, mert az egyennyári vonalak (Isotherek) felhágása kö­vetkeztében Észak-Amerika nyugati része nem oly hideg, mint a keleti, s míg a N­udson-öbölnél az ész. sz. 160-ik fokán túl nem találunk erdőt, a nagy Medve-tónál az egész a 65-ik fokig nyú­lik; nyírfa, nyárfa és szurokfenyő még a 68-ik fok alatt is tenyészik. A­meddig csak indiánok és vadászok láto­gatták e vidékeket, nem sok figyelmet keltöttek fel azok, de, mintegy varázsütésre, azonnal kitűnő fontosságuakká változtak, midőn 1848-ban Kali­forniában s később a Fraser folyam vidékében fe­lette gazdag aranybányákat fedeztek fel. Azáltal csodálatosan élénk mozgalom és forgalom költö­zött a Csendes-tenger partvidékeire s az utóbbi 17 év alatt több mint 2 millió ember költözött különböző tengeri és szárazi utakon a ma többnyire egymástól távol eső puszta, kietlen tájakra. E rö­vid idő alatt számtalan kis állam alakult ott, mik politikailag szervezve az unióhoz csatlakoztak. Az új államokon és vidékeken keresztül egy postaút vezet, s hihetőleg a nagy keletnyugati vaspálya is New­ Yorktól Franciscoig nemsokára kész leend. Sámi Lajos: A petróleum a háztartásban és iparban. Néhány év óta nálunk is igen kezd terjedni a petróleum használata, mit olcsósága, az olajjal szemben, melylyel mint világitószerrel lépett ver­senyre, tökéletesen indokol. Igen átható terpen­tinféle szaga, különösen pedig gyulékonysága s föllobbanásának könnyen származható rész követ­kezései sokáig igen útjában álltak annak, hogy gyorsan közhasználatúvá váljék. Nevezetes olcsó­sága azonban s az olajénál aránylag erős, fénye a szegényebb és munkás osztályt csakhamar meg­nyerték. Olcsóságát nem egyedül ára, mely az olajénak körülbelül 3­,­de, hanem egyszersmind könnyű volta is határozza, minélfogva belőle egy fontra sokkal több megy, mint olajból. Itt-ott, nem csak nálunk, némi vigyázatlanságból s a lám­páknak még czélszerűtlen alkotásából, kivált ele­inte, többször hallottunk oly szerencsétlenségeket, melyeket az eshetőségektől óvatos előrelátás méltán került s a petróleum tömeges használata kétségessé kezdett válni. Mint azonban mindjárt fogjuk látni, roppant bő petroleum-forrásokkal bir Amerika s birnak a föld egyéb részei, melyek lehető értékesítése a birtokosoknak, majd a vállal­kozóknak, s végre az egész emberiségnek rend­kivüli előnyöket igért, ha biztosabb és alkalmasb használhatóságára czélszerű javításokat eszközöl­hetnek. Természetvizsgálók, illetőleg vegyészek s technikusok egyformán érdeklődtek e minden­esetre igen fontos termény iránt. A vegyészeknek nem sokára sikerült is, a petróleumnak, tisztítás által mind szagát, mind gyúlékonyságát annyira mérsékelni, hogy most már mind amaz igen tűr­hetővé s az egészségre nézve ártalmatlanná vált, mind­emez csak némi kis gondosság mellett is é­s minden aggodalmat megszüntethetett. A műipar pedig néhány kisérlet után a czélnak annyira megfelelő lámpákat állított elő, melyek minden egyéb lámpával versenyezhetnek, mind könnyű kezelhetés, mind tetszés szerint használhatóság, mind tartósság és csín tekintetében így a petró­leum értéke, mennyire ezt az általános használat biztosíthatja, kívánt megállapodáshoz jutott. Hogy mily nagy fontosságú volt a petróleumnak ilyfor­mán állandó és tömeges fogyasztást biztositni, lássuk egy-két adatban csak Északamerika pet­róleumbőségét. 1861-ben Pennsylvaniában, nyu­gati Virginiában és Ohiob­an 700,000, 1862-ben 1,350,000, 1863-ban 1,600,000, 1864-ben 1 mil. és 680,000, 1865-ben 2,200,000, 1866-ban Pennsyl­vaniában 100,000, s nyugati Virginiában, Ohio­ban és Kentuckyban csupán az első évnegyedben 120,000 hordó (Barrel) nyers, vagyis tisztítatlan petroleumot aknáztak ki. Az utóbbi három évről szóló adataink biztos jelenrajzi kimutatáson, az előbbiek némi összevetéseken alapulók, de azok nem esnek kívül a valószínűség határain. N­a már most meggondoljuk, mily roppant tőkét képvisel­nek e telepek, mennyi munkást foglalkoztatnak, mily forgalmat — áru- és pénzforgalmat — idéz­nek elő, mily nagy jövedelmet ad mindez az illető államoknak, és hogy általában a drága olaj helyett a tetemesen olcsóbb petróleum fogyasztása mily jótékony befolyást gyakorolhat minden egyes család meggazdálkodása által az összes vagy csak egy ország népességének takarékosságára, méltán nevezhetjük a petróleum hasznavehetőségét az újabb idők egyik legnevezetesb közgazdászati nyereményének. A vizsgálódó ész, az ember kutatási ösztöne, míg azon hátrányok eltávolításán fáradozott, melyek a petróleumot mint világító szert közhasz­nálatúvá, általánossá válni akadályozták, a mel­lett, hogy ezen czélját is megközelítette, munkás­ságát két más irányban látta jutalmazva. Hogy a petróleum, mely nyers állapotában közönséges hőmérsék mellett is tapasztalt gyulékonyságát veszítse, s ez által szállíthatóbbá és veszély nélkül kezelhetőbbé legyen, párolás (destillatio) alá véte­tett. Az ez alkalommal gőzölgés által először szabaduló részeket külön fogták fel. Ezek petro­leumszesz néven a terpentin-olajt pótolják. Az ezután elszálló tetemesb részek adják a tisztított (raffinírt) petroleumot, melyet világításra haszná­lunk. Végre a sűrű maradék alkalmas kenőcsfélé­nek nyilvánult. Igy most a petróleum ugy is mint világitószer, eredeti állapotában való használha­tóságán túl sokkal előnyösb, s elválasztott részei által, részint mint a terpetin-olaj pótlója, ugy is mint kenőcs külön előnyöket nyújt a gazdászat­nak és iparnak. Egy berlini szobafestő használja már a ter­petin-olaj helyett a petroleumszeszt, melyet kü­lönösen a fehér ola festékekkel keverésre igen alkalmasnak talált; olcsóságánál fogva pedig min­denütt igen ajánl, mert míg egy quart (körülbelül 8/10-ed oszt. pint) terpetin 16, a petróleum csak 41­2 porosz ezüst garas. Igy mielőbb remélhető, hogy az olajfestékkel mázolás, mely pedig nálunk a háztartásban nevezetes rovatot képez az ajtók, ablakok, konyhai eszközök s a legszegényebb ház­tartás majdnem minden bútorzatánál, ez előny megismerése s terjedése által némi nem jelenték­telen olcsóbbságot ér el. Az előbb említett párolásnál hátramaradt nyers petroleumot még átszűrik vagy csepegtetik (filtrbren) egy átlyukgatott fenekű vaslemez-hen­geren, mely csontszénnel van megtöltve, vagy olykor használják a Vanderweyde- és Gengembre Hubert-féle készüléket, mely e tisztítási műtétet igen elmés módon, fölfelé ható irányban végzi el. Minden­esetre, minél tovább marad a petróleum a szénnel érintkezésben, annál tisztább lesz az át­szűrt rész. Ezt még keverik aztán kevés növényi

Next