Vasárnapi Ujság – 1867
1867-12-08 / 49. szám - Garibaldi Menotti 49. szám / Arczképek, Külföldiek - Garibaldi Menotti (arczkép) 597. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Büdös kénbarlang a Székelyföldön. Keleti G. 49. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A hazatérő katona 49. szám / Vegyes tárgyuak
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csapán Vasarnapi Ujság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak: a V_s«rna pi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 njkr. Az olasz egység eszméje s az olasz függetlenségi harcz története várhatlanul össze van fűzve a Garibaldi névvel. Az újkor Cincinnatusa, mint önzetlenségeért s igénytelenségeért méltán nevezik, oly nevet vivott ki magának e küzdelemben, mely csak akkor fog elenyészni, ha az olasz név és olasz nemzet kitörültetnék a történelem emlékéből. Az olasz dráma azon felvonásában, mely csak a minap játszatott le (hogy nem az utolsó, tudjuk, dej várjon az utolsó előtti-e, azt nehéz volna eldönteni), Garibaldi József, az apa mellett két fia: Menotti és Ricciotti is nevezetes szerepet játszott; s kivált az első, ki midőn atyját a kényszerűség leszorította a küzdtérről, a vezető szerepét foglalta el egy ideig. Garibaldi Menotti, kinek arczképét mutatjuk be ma, 1840. szeptember 16-án született, s így most mintegy 27 éves, az ifjúság és férfikor határvonalán áll. Azon fiak közé tartozik, kik atyjuk eszméit hagyományosan öröklik: képesek-e valósítani azokat? a jövendő kérdése, melyet a hagyományokkal kifizetni nem lehet, mert az megfelelő képességeket is követel. Elég, hogy az ifjú Menotti már fiatal korában számos jelét adta, hogy rajongó lelkesedéssel s egyszersmind férfias eréllyel csüng azon eszméken, melyeket atyja képvisel. Alig várhatta az időt és alkalmat, hogy atyja oldalán ő is karddal szolgálhassa hazája s a szabadság ügyét. Ez időpont s vele a kivánt alkalom korán elkövetkezett. Részvéte már az Aspromontenál szerencsétlen véget ért vállalatban (1862) s azon, bár szintén meghiúsult szándéka, hogy a lengyel fölkelők közé álljon (1864), semmi kétséget nem hagynak fenn demokrata érzülete iránt. Olvasóink megengedik, hogy rövid visszapillantást vethessünk, bár előttök valószinüleg jól ismert dolgokra. Az olasz szabadság — s mi azzal még most is s mindaddig, mig egészen kiríva nem lesz, egyet jelent, — az olasz egység harczkiáltása, mely évek hosszú során át csak elfojtva hangozhatott a keblekben, 1859. május 3-án a franczia harczi manifestum által nyilt s úgyszólván európai, nemzetközi szentesítést nyert. A villafrancai fegyverszünet s a zürichi béke bevégzé a nagy cselekvény első, zajos felvonását; semmi sem volt befejezve, s azért tudni való volt, hogy ennyiben végmegállapodás nem történhetik, de nagy eredmények voltak kivíva. Lombardia a piemonti koronára esett vissza, mely ettől fogva az eszmeileg már megalkotott egységes olasz királyság terve jön, s Savoya és Nizza átengedése fejében Francziaország megengedte, hogy a toscanais modenai és parmai fejedelmek elűzessenek területek ugyanazon olasz koronához csatoltassék; valamint az egyházi állam alkatrészeit tevő Bologna és Romagna is. A következő évben még nagyobb horderejű vívmány következett. Nápoly és Sziczilia, a gyűlöletes bourbon-ági király elűzésével, visszaszereztetett Olaszországnak, mely ez által a félsziget túlnyomó nagy részén len önmaga urává. E vivmány egészen azonosulva van Garibaldi nevével; a Svéd-Sziczilia királyságát ő szerezte meg Viktor Emánuelnek. S ezzel, nem lehet tagadni, oly érdemet szerzett magának nemcsak az olasz nemzet, hanem az olasz királyi trón irányában is, melyet elfeledni soha sem lehet. A nemzeti szellem e tény által, lehet gondolni, mily roppant erősbülést nyert, s a teljes egység utáni törekvés mily hatalmas és mennyire igazolt lön, nem szükség fejtegetni. Az olasz parlament hű kinyomata volt e radikál nemzeti szellemnek. S 1861-ben Olaszország képviselő-testülete kimondotta, hogy az egyesülésnek többé semmi sem állhat útjában, vagy — ami ezzel egy: hogy Olaszország fővárosa Róma. Rómát, 1849 óta franczia helyőrség tartotta megszállva. A parlament említett nyilatkozata, nemcsak az olasz egység s függetlenség elsőrendű segédének, a trapezia politikának, hanem egyszersmind egy európai fontosságú ténynek, a pápa világi hatalmának is frontot vetett. A tények hatalma, egy ideig legalább, még az eszmék ellenében is erős. S bár az, hogy Olaszország fővárosa Róma legyen, már csak idő kérdése lehetett, az említett tények egyelőre még sem ignorálhatóknak, sem elháríthatóknak nem látszottak. S az imént megerősült és még alig megszilárdult GARIBALDI MESOTTI.