Vasárnapi Ujság – 1867

1867-02-24 / 8. szám - Deák Ferencz (1867) 8. szám / Arczképek, Hazaiak - Deák Ferencz (arczkép) sz. k. 85. oldal / Élet- és jellemrajzok - Remetei g. e. templom (Máramaros) 8. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - Bozók vára (Hont). Keleti G. 8. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A képviselőház 67-es bizottságának gyülése 8. szám / Történelmi képek

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott pettt sor, vagy annak helye egyszeri i»tatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri i»tatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Woll­­eile Nro. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Midőn végre 18 évi várakozás, nehéz türelem s a nemzetnek két országgyűlésről hat izben fölterjesztett sürgető kérelmei után kimondatott a nagy szó: az ország alkotmánya visszaállittatik; és e nagy szó hogy tetté legyen, a trón körébe oly férfiak hivatnak, kik az országgyűlés többségéből válogatva, az ország óhajtásait alkotmány­szerűen képviselhetik, — az örömriadásba, mely őket üdvözli, egy hang vegyül, sőt túl­kiáltja azt, egy minden magyar szivben százszoros viszhangot keltő név, az alkot­mány valódi visszaszerző­jének, Deák Ferencznek ünnepelt neve. Ő volt az utóbbi országgyűlések re­mek feliratai által a nem­zeti közvélemény valódi és legméltóbb képviselője; ő tette le épen ezen fel­iratokban azon rendítlet­len jogalapot, melyre az ország alkotmányának le­rombolt épületét ismét föl lehet emelni; ő a kö­zösügyi munkálatban a kiegyenlítés mindkét rész­re méltányos kezdemé­nyét. Hogy nevét, utóbbi működéseiért az örökéltű történelem legnagyobb alakjai közé írja be, még csak egy hiányzott nagy­ságából : a siker, ez a minden politikai s állam­férfiúi nagyság utolsó pró­baköve. S most, hogy ez is megvan, Deák Ferencz nevét — bár kis ország és nemzet fia aránylag — csak a Washingtoné mellé lehet írni a történet köny­vében. Nagy azon férfiak érdeme, kik a legújabb fordulatot közvetlenül ki­eszközölték, de Deák Fe­rencz alapvetése nélkül tehettek volna-e valamit, kérdés — s hogy nem te­hettek volna ennyit, bi­zonyos. S e perczben, midőn a Deák Ferenc­z. főváros és az egész ország az alkotmány visszaállításának örvendez, a „Vasárnapi Újság" — mely mindig törekedett hű kifeje­zést adni a valódi nemzeti közérzületnek -­sem feledkezhetik el azon kötelességről, hogy e nagy férfiú arczvonásait ismét olva­sói elébe ne állitsa. Ki ne ismerné ez arczot? ki ne tekintett volna százszor és ezerszer már, tisztelettel, kegyelettel és nemzeti büsz­keséggel e nemes, a nagy és a jó lelket egy­aránt visszatükröző képre. Maga a „Vasárn. Újság" is már ismételve megörvendeztette vele olvasóit. Most azonban egy minden eddigieknél hivebb és kifejezőbb arczképét mutatjuk be, s azt his­szü­k, kedves dolgot teszünk vele olvasóinknak. *) És mit adjunk keretül e képhez? Élete fő vonásai mindenki előtt ismeretesek. Hi­szen a haza közügyeiben, jólléte, nagysága fáradhatlan munkálásában folyt le ez élet, melynek minden percze a hazának volt szen­telve. Deák Ferencz negyven év óta működik a közélet terén. Harminczhat éve, hogy a törvényhozás termeibe lépett s csaknem legelső fölléptétől fogva az alkotmányos párt ve­zéreül ismertetett el. Soha sem kereste a vezéri sze­repet, önként esett az ré­szébe. Ráillik, mit Macau­lay Hampden Jánosról mond: ő nem kereste a dicsőséget, de mivel az a kötelesség egyenes útjá­ban feküdt, megtalálta azt. Valóban érdemeinél csak igénytelensége na­gyobb. A minap, midőn pártja őt egy alkalommal azzal üdvözölte: Téged követtünk, zászlód körül csoportosultunk; így fe­lelt az őszinte és igaz szóra: „Ti azt mondjátok: engem követtetek, zászlóm körül csoportosultatok, és én elhiszem, hogy ugy van. Köszönöm bizalma­tokat, melylyel irántam mindig viseltettetek melynek most is kifejezést s adtatok. De engedjétek megmondanom, hogy ez nem azért történt, mintha én lettem volna köztetek a legméltóbb: elöl menni. Hanem az út szoros, az ösvény keskeny volt, me­lyen előre kellett törtet­nünk, — csak egymás után mehettünk, valakinek elől DEÁK FERENC Z. *) Ez arczkép a „Magyaror­szág Képekben" czimü honismer­tető képes folyóirat első füzetében jelent meg először.

Next