Vasárnapi Ujság – 1867
Lapszámok - 8. szám / 1867-02-24
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri iktatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri iktatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Midőn végre 18 évi várakozás, nehéz türelem s a nemzetnek két országgyűlésről hat izben fölterjesztett sürgető kérelmei után kimondatott a nagy szó: az ország alkotmánya visszaállittatik; és e nagy szó hogy tette legyen, a trón körébe oly férfiak hivatnak, kik az országgyűlés többségéből válogatva, az ország óhajtásait alkotmányszerűen képviselhetik, — az örömriadásba, mely őket üdvözli, egy hang vegyül, sőt túlkiáltja azt, egy minden magyar szivben százszoros viszhangot keltő név, az alkotmány valódi visszaszerzőjének, Deák Ferencznek ünnepelt neve. Ő volt az utóbbi országgyűlések remek feliratai által a nemzeti közvélemény valódi és legméltóbb képviselője; ő tette le épen ezen feliratokban azon rendíthetlen jogalapot, melyre az ország alkotmányának lerombolt épületét ismét föl lehet emelni; ő a közösügyi munkálatban a kiegyenlítés mindkét részre méltányos kezdeményét. Hogy nevét, utóbbi működéseiért az örökéltű történelem legnagyobb alakjai közé írja be, még csak egy hiányzott nagyságából : a siker, ez a minden politikai s államférfiúi nagyság utolsó próbaköve. S most, hogy ez is megvan, Deák Ferencz nevét — bár kis ország és nemzet fia aránylag — csak a Washingtoné mellé lehet írni a történet könyvében. Nagy azon férfiak érdeme, kik a legújabb fordulatot közvetlenül kieszközölték, de Deák Ferencz alapvetése nélkül tehettek volna-e valamit, kérdés — s hogy nem tehettek volna ennyit, bizonyos. S e perczben, midőn a Deák Ferencz. főváros és az egész ország az alkotmány visszaállításának örvendez, a „Vasárnapi Újság" — mely mindig törekedett hű kifejezést adni a valódi nemzeti közérzületnek -sem feledkezhetik el azon kötelességről, hogy e nagy férfiú arczvonásait ismét olvasói elébe ne állítsa. Ki ne ismerné ez arczot? ki ne tekintett volna százszor és ezerszer már, tisztelettel, kegyelettel és nemzeti büszkeséggel e nemes, a nagy és a jó lelket egyaránt visszatükröző képre. Maga a „Vasárn. Újság" is már ismételve megörvendeztette vele olvasóit. Most azonban egy minden eddigieknél hivebb és kifejezőbb arczképét mutatjuk be, s azt hiszszük, kedves dolgot teszünk vele olvasóinknak. *) És mit adjunk keretül e képhez? Élete fő vonásai mindenki előtt ismeretesek. Hiszen a haza közügyeiben, jólléte, nagysága fáradhatlan munkálásában folyt le ez élet, melynek minden percze a hazának volt szentelve. Deák Ferencz negyven év óta működik a közélet terén. Harminczhat éve, hogy a törvényhozás termeibe lépett s csaknem legelső fölléptétől fogva az alkotmányos párt vezéreül ismertetett el. Soha sem kereste a vezéri szerepet, önként esett az részébe. Ráillik, mit Macaulay Hampden Jánosról mond: ő nem kereste a dicsőséget, de mivel az a kötelesség egyenes útjában feküdt, megtalálta azt. Valóban érdemeinél csak igénytelensége nagyobb. A minap, midőn pártja őt egy alkalommal azzal üdvözölte: Téged követtünk, zászlód körül csoportosultunk; így felelt az őszinte és igaz szóra: „Ti azt mondjátok: engem követtetek, zászlóm körül csoportosultatok, és én elhiszem, hogy ugy van. Köszönöm bizalmatokat, melylyel irántam mindig viseltettetek s melynek most is kifejezést adtatok. De engedjétek megmondanom, hogy ez nem azért történt, mintha én lettem volna köztetek a legméltóbb: elöl menni. Hanem az út szoros, az ösvény keskeny volt, melyen előre kellett törtetnünk, — csak egymás után mehettünk, valakinek elől DEÁK FERENCZ. *) Ez arczkép a „Magyarország Képekben" czimű honismertető képes folyóirat első füzetében jelent meg először.