Vasárnapi Ujság – 1867

1867-02-24 / 8. szám - Magyarok agarászata Texasban. Ujházi László 89. oldal / Eredeti levelezések - A közösügyi 67-es bizottsági ülései (képpel) 89. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak

A közösügyi 67-es bizottság ülései. Képünk az akadémia kis gyüléstermébe ve­­­­zet, de most nem a tudósok felolvasásainak vagy a nyelvészeti (olykor szintén elég éles) vitáknak vagyunk tanúi e helyt. A képviselőház által a Magyarországot s Ő Felsége többi országait és tartományait közösen érdeklő ügyek miképi elin­tézése végett javaslatkészítésre kiküldött nagy bizottság tartja itt üléseit. (67-esnek mondjuk most is, mert eredetileg annyi tagja volt, bár azóta két érdemes tagját a halál ragadta el.) Eleinte a bizottság ülései a rendes szokás szerint egészen zártak voltak. De midőn a júniusban el­napolt országgyűlés novemberben ismét egybehi­vatott, s a deczember 6-kán bevégzett felirati vita s azt követett végzés értelmében most már a 67-es bizottságnak saját 15-ös albizottsága közösügyi javaslatának tárgyalásába kelle kezdenie, — hogy bizottság elnöke ü­l, gróf Andrássy Gyula; mel­lette oldalt Csengery Antal, a bizottság előadója. Soha két ember nem volt jobban helyén, mint e kettő. A bizottság tagjai két oldalt a padokon so­rakoztak. Képünkön is fölismerhetjük Deákot, Eötvöst; balról felállva, épen beszéd közben Ghyczy Kálmánt, mellette Tiszát s talán még egy pár alakot. A tanácskozók mögött, kis asztalaiknál, egy pár gyorsíró ül. A kép előtere a sorompó egy töredékét mu­tatja, mely a tanácskozókat a képviselőkből álló hallgatóságtól elválasztja. Adja Isten, hogy a bizottságilag már elké­szült roppant fontosságú munkálat, ha majd or­szággyűlésileg is el lesz fogadva s törvény erejé­vel birand, hazánk javát minden tekintetben csak emelje és előmozdítsa, tűzként ismét ingoványba vezethetne, honnét majd nem tudnék kár nélkül kigázolni, és csak közönyös és mindenképen gyermeki ártatlanságú dolgokra lévén szorítva, küldök egy kis elbeszé­lést azok számára, kik olykor megunván az elme­fárasztó tudósításokat sikertelen feliratokról, kész­séggel fogadják a könnyebb emésztetű olvasmányt is, és a magyar nemzeti mulatságok kedvelőivel tudatni kívánom, hogy mi itt Texasban sem hagy­tuk el egyik nemzeti szokásunkat — az agarásza­tot. — Mielőtt azonban jan. 9-kén tartott egyik nagyobb agarászatunkat leírnám, előbb agaraim­ról és az itteni nyulakról kell egy pár szót ejtenem. Rendesen hat agarat tartok és ezúttal is annyit vezettünk az agarászó térre. Agaraim ma­gyar törzs tiszta vérl­ származékai. A két törzs­kutyát zempléni régi barátim szívességéből kaptam, s Hamburgból személyesen átszállittat­tam és nem kis ügygyel bajjal, midőn 1858-ban maenass A képviselőház 67-es bizottságának illése az akadémia gyű­léstermében­. —­­Greguss J. rajza.) ily mindenkit érdeklő, mert a haza életkérdéseit érintő ügyben még a bizottsági tárgyalásokból se zárassék ki egészen a nyilvánosság — a bizottság bizonyos korlátolt nyilvánosságot határozott el üléseire nézve. Ez abból állt, hogy hallgatókul a képviselőház tagjai (mások nem) megjelenhesse­nek; tudósítókul pedig csupán gyorsírók, nehogy hírlapírói csonka vagy megbízhatlan közlések többet rontsanak, mint használnak a nyilvános­ságnak. Január 28-kán kezdte meg tárgyalásait a bi­zottság s azokat csaknem félbeszakítás nélkül folytatva, február 6-án fejezte be. A legfontosabb tárgyak fölött, mindkét részről tiszta hazafiúi ér­zéssel folytatott élénk viták voltak ezek. Az akadémia kis­gyűlési terme a história egy fontos fejleményének kezdő szálait tartotta itt magában. Vessen most az olvasó egy tekintetet ké­pünkre. Középen, az emelvényen, asztala mellett a 89 Magyarok agarászata Texasban. (Eredeti levél.) Sir-mező San Antonio feletti Texasban, január 10. Ne várjon tőlem a szerkesztőség komoly tár­gyakról való értekezést, — ilyesekről én nem irhatok édes hazámba; mert eddigelé nem tudtam tollamat annyira megjámboritani, hogy közérdekbe vágó czikkem az „Imprimatur" hatalmas privilé­giumát magyar lapnál megnyerhette volna. Már pedig hiába minden igyekezetem; mert a mit La­czika nem tudott megtanulni, abba az öreg László sem tud már bele okni.*) De megszakítom e bevezetést, mely bolygó Genfből e*földre visszautazom. Nagy újság 8 bá­mulat tárgyai voltak eleinte. A nyulak karcsúbb testüek s valamivel ki­sebbek a magyarországiaknál, más részről nagyobb fülekkel ellátvák, miért is az idevaló köznép által öszvér-nyulaknak neveztetnek. Ezek azonban csak a Texas államban és az azzal határos Mexikóban honosak, az Egyesület többi keleti és északi ré­szében, kivéve Kaliforniát, nincs tulajdonképeni nyúl, csak egy apróbb faja a vad tengeri nyulak­nak, melyet itt rabbit-nek, Francziaországban pedig lapin-nek neveznek. A kaliforniai nyúl ismét kisebb a texasinál és veresebb szőrű. A mint a hiresebb időszak beállott, többen a szomszéd San Antonio városból fölkértek, hogy részesíteném őket agarászati mulatságban. Szi­v é­resen hajlottam kérésekre s az imént említett napot társaságos agarászatra tűztük ki. Meleg verőfényes nap volt, csak néha vonul­ván el egy-egy ritka felleg a láthatár fölött. — dc o. O»­ O *) Reméljük, hogy most már, a viszonyok szerencsés fordulatával, ama másnemű tárgyakra nézve sem lesz semmi „elháríthatlan akadályokkal" ütközés. Közleményeit mindig örömmel fogadjuk. Szerk.

Next