Vasárnapi Ujság – 1868

1868-11-15 / 46. szám - Szakál Lajos (arczkép) 552. oldal / Élet- és jellemrajzok

OOÍ különben mór eredetűek, noha magukon hordják vidám kedélyének, szenvedélyességének és költői lelkületének kinyomatát. Fölizgatják ezek kép­zelmünket, lebilincselik tekintetünket és megza­varják érzékeinket. E tánczokban játszik az an­daluzi nép elénk, forgó, tüzes, érzéki jelleme. Más alkalommal bővebben szóltunk róluk. Arab vér foly a murcianok ereiben is, kiknek hazája hajdan egy kis mór királyságot képezett. Ezeket honfi­társaik nem a legjobb szemmel nézik. Egy ilyen­forma közmondás is szól róluk: El cielo y suelo el bueno, el entresuelo malo. (Ég és föld jó ott, de az ember nem sokat ér.) Különösen boszúál­lóknak tartják őket s átalában a mór jellemből sokat örököltek. Viseletük olyan, mint a valencia­belieké: ezüst czifrázatú gombok játszanak legna­gyobb szerepet rajta. Valamint az arab vért, ugy az arab viseletet is legjobban megőrizték a valen­ciaiak. Tarka kendőjük, mely fölül csúcsban fut össze, a turbánra emlékeztet és jól illő ellentétet képez a nép barnás arczszinéhez. A valenciai jó érzésű, munkás ember, kiben nyoma sincs a spa­nyol restségnek ; van sok jó oldala , de goromba és alattomos. Valencziáról mondják: Paraiso ha­bitando por demonios. (Paradicsom, melyet ördö­gök laknak.) A valenciai nyelvjárás nem oly kemény, mint a cataloniai és malorcai, melyhez különben nagyon hasonlít. De nem a castiliaihoz, tehát a tulajdonképeni spanyolhoz. Egész más ember az ország északkeleti vidé­keit lakó aragoni. Lágy kedélyt hiában keresnénk nála; erő, bátorság tüntetik ki őt, s csatában, harczban ellensége is becsülni tanulja. De e tar­tományban földmivelés, ipar, kereskedelem nagyon alanti fokon állanak, ugy hogy ezt tartják Spa­nyolország legelhanyagoltabb részének. A Portu­gál határán fekvő , a hajó által átszelt Estrama­durát durva, de jószivü és vitéz nép lakja. A városok itt el vannak hanyagolva; a lakosság legnagyobb része földmivelő. Az északon fekvő Asturia népe nem vegyült soha össze a mórokkal, ereiben tiszta, nemes góth vér foly, mire nem kevésbbé büszke, mint arra, hogy az ő tartománya volt bölcsője a castiliai monarchiának. Tőlük délre Ó- és Új-Castiliában laknak a castiliaiak. A két tartomány közti különbséget a nép folyton fenn­tartja, noha a föld már régen több tartományra van darabolva. Itt találjuk politikai és földirati tekintetben Spanyolország központját; itt lakik a spanyol népjellem legbüszkébb képviselője, kinek nyelvjárása az egész nemzet irodalmi nyelvéül fogadtatott el. Különös nép a Mancha lakosai, Új-Castilla déli részén. Száraz földjükön sáfrány, kender, len és az a hires hagyma terem, mely a spanyol konyhában oly nagy szerepet játszik. A különböző néptörzsek, melyeket itt röviden bemutattunk, mind birnak képességgel a hala­dásra, mivelődésre és az ország minden jóval meg van áldva. Csak jó kormány hiányzott eddig s ennek hiánya szomorúan ellensúlyozta amaz áldásokat. Következzék uj kor Spanyolországra, mely a haladás és fölvilágosodás fáklyája mellett az ország és nép szunnyadó erőit ébreszsze föl! Szakál Lajos, Szakál Lajos, Békés város országgyűlési kép­viselője, kinek magyarosan férfias arczvonásait mutatjuk be ma olvasóinknak, a közélet és tevé­kenység több terén, a megyei és társadalmi élet­ben s mint népköltő az irodalomban ismeretes névvel bir. Egész élete valódi magyar jellemmé domborítja ki alakját; minden hosszasabb jellem­zés helyett azért legczélszerűbbnek véljük tevé­keny és közhasznú élete főbb vonásaival rajzolni le szellemi arczképét testi képe keretéül. Szakál Lajos 1816. február 12-én született, Békésmegyében, hol atyja Ferencz egy század­negyeden túl viselt községi jegyzői hivatalt,­­ anyja Halász Zsuzsánna, most is tisztes öreg­ségben s jó egészségben él. Elemi iskoláit a falusi gyermekekkel együtt járta, gymnasiumra pedig Mező-Berénybe, majd Debreczenbe ment, hol a nyelvészeti, költészeti s bölcsészeti folyamokat kilencz év alatt végezte. Költői hajlama már itt elég korán fölébredt. 1833 őszén, Kőrös-Tarcsán a szülői háznál levén szüreti vakáczión, itt irta első, nyomtatásban is megjelent szép dalát, a Búza mosó leányt, mely a másodikkal Erzsi a Körös partján czimüvel együtt előbb a kassai,,Jáczint"-ban látott világot, később a„Czin­bhalom”­-ba is bement, s ma is megállja helyét. 1835-ben az eperjesi kollégiumba ment jogi tanfolyamra, s ott az ifjúsági nyelvmivelő társa­ságnak, unokatestvérével Sárossy Gyulával, (ki­vel a sors különös játékából, egy évben és egy napon láttak két testvér anyától napvilágot) egyik mozgató lelke­s munkás tagja, egyszersmind fő­jegyzője is volt. A jogi tanfolyam bevégeztével, joggyakor­laton először Debreczenben a kerületi, majd Pesten a királyi táblánál, összesen négy évet töltött; az 1839—40-iki országgyűlésen pedig b. Wenkheim Béla, akkor Békésmegye követe oldalánál mint magán írnoka, nem annyira a szokott dictaturai másolással, mint a kerületi és országos ülésekről magánjegyzetek s rendes napló vitelével meg­bízva működött. 1840-ben kitűnő sikerrel tevén le az ügyvédi vizsgát, kikapta oklevelét s ettől fogva a megyei élet terén látjuk őt működni, szülő megyéjében, előbb mint tiszteletbeli ügyészt, majd rendes al­jegyzőt, majd 1848 ban először,­­1849-ben másod­szor megválasztott főjegyzőt. A jegyzői toll mintha csak kezébe termett volna. Mellette több fontos és kényes megbízást is teljesített, tudván szólni a nép nyelvén e hatni a társadalmi téren is. Tevékeny részt vévén a forradalomban, mely­nek a hivatalos működésén kívül, forradalmi köl­teményekkel is nem egyszer adott hangot, a fegy­verletétel után többszöri feladásnak, kutatásnak s zaklattatásnak volt kitéve. Neve ekkor s jóval előbb már ismeretes volt az irodalom, jelesen a népköltészet terén. A po­zsonyi országgyűlésen tartózkodása alatt irta leg­sikerültebb népdalai egyikét, a „Megkövetem a téns nemes vármegyét" kezdetűt, mely a vidéki és táj­szinezettől egészen ment, s tisztán lélektani mo­tívum körül forogva, legszebb dalaink egyike. Ugyanott a Ligatust, naiv dalnak, a Ragyás egyik kitűnő példányát a legényt, Szőlős leányt, Menyasszonyt stb. megannyi szép és sikerül dalt, Murcián, Aragoniai. Valenciai Andaliziai. Uj-castiliai. Spanyol népviseletek. Asturiai. Valenciai. Ó-castiliai.

Next