Vasárnapi Ujság – 1868
Lapszámok - 3. szám / 1868-01-19
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együktt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 6 ft. Sf* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyegdij külön minden igtatás után 30 újkrajczár. A hazai tudományosság azon érdemteljes munkásai iránt, kik részint az iskolai tanszékeken, részint a tanirodalomban terjesztik az ismereteket, mindig kiváló figyelemmel viseltettünk. Ezek közé tartozik, és pedig már évtizedek óta ernyedetlen munkássággal foglal köztök helyet Tatai András kecskeméti ref. tanár s számos tudományos és tankönyv írója. Tatai András született 1803. november 24-én Biharmegyében, Hegyköz-Szent-Miklóson, egy kies fekvésű érmelléki faluban. Atyja András, hét ref. pap elődeinek, kik közt Sámuel a nápolyi gályákon is szenvedett, nagy tudományu,de túl szerény utóda, egyszerű lelkészi helyzetében minden gondját hallgatói javára s gyermekei nevelésére fordította. Fia András a szülei háznál jó irányon kezdett nevelésből s oktatásból korán Debreczenbe került, hol már gyermeki ifjúkorában a nagy népességű főiskola legkitűnőbb tagjai közé számíttatott. Alig 14 éves korában, közvizsgán rögtön irott latin dolgozatát Cicero helyes utánzásának nevezte a szigorú itéletü Budai Ézsaiás. Már 17-ik évében ünnepélyes alkalomra írott latin verseit kinyomatta a tanári kar, mint később is több ilynemű latin s magyar munkáit. Huszonegy éves korában már a poesisben s következő évben az oratoriában, az akkori rendszerhez képest, mint rendes nyilvános oktató működött. Még a kollégiumban elsajátította saját szorgalmával a német, franczia és olasz nyelvet. A szívélyes, jó kedélyű és jó bánású ifjat iskolai pályatársai kitűnően szerették s becsülték. Tizennégy éves kollégiumi pályáját seniori hivatallal bevégezvén, legnagyobb pártolója főgondnok szeptemvir Péchy Imre akarata folytán professori hivatalra készülendő, Pesten és Bécsben félévi tudományos hospitálásai után, a németországi egyetemekre ment, s Jénában rövid, Göttingában huzamosabb ideig képezte magát, hol akkor a tudós Mitscherlich, Blumenbach, Planck, Heeren, Dahlman, Ewald stb. tanárok fénylettek, s a tudományszomjas ifjú lelkét rendkívüli élhelettel törték el. Hazájába visszatérvén, mindjárt 2—3 lelkészi állomásra nyert meghivatást, de sem azokat, sem a debreczeni félfizetéses tanári állomást (rendes ezalatt ürességbe nem jővén) nem fogadta el, hanem egy évi segédlelkészi várakozás után, az akkor felállított kecskeméti főiskolába rendes tanárul lett meghivatását fogadta els 1831 tavaszán abba be is lépett. Itt működik azóta a dunamelléki egyházkerület főiskolájában, — bár később superintendens Szoboszlai három ízben szólitotta fel a Debreczenben működésre, — itt, ahol örömmel kezdette, kellőleg méltányoltatva folytatta és folytatja működését. Részt vett az egyházkerületi s iskolai ügyek fejlődésének minden mozzanataiban s azon szellemi küzdelmekben, melyek abban időről időre előfordultak. Mint kezdőnek s lépésenkint emelkedőnek különféle tudományágakkal kellett foglalkoznia. Latin, görög, német nyelvészet, történettan, természetrajz, szám- és természettan vették eleinte mindjárt az ő működését igénybe, s néhány év alatt latin s görög nyelvtant, szám- és természettani munkákat adott ki, melyek kidolgozásában a könnyű felfogás és az átalános képzés szükségletét tartotta szem előtt. E mellett ifjabb éveiben költői s szónoki tehetsége által kedvességet nyervén, sokáig majd minden nagyobbszerű temetési ünnepély alkalmával ő volt a vidék legkedveltebb szónoka. Mint ilyet kinálta meg öt lelkészi hivatalával a nagyjövedelmű nagy-harsányi egyház is, de a melyet el nem fogadott, miután az egyházkerület akaratát annak egyik legbefolyásosabb egyéne e szavakkal tolmácsolta : „mig a forgácsában tart, addig az iskolaügyet el ne hagyja." Majd a pesti prot. theologiai intézet megnyitásának második és harmadik évében itt, mint egyházi s szent történelem, exegetica és dogmatica theologia tanára működött, s ez alatt adta ki Kurz ,,Szent-történelmé"-nek a reformált egyház nézeteihez idomított átdolgozását. Azonban rövid két év után, Pestről Kecskemétre visszatérhetését,az ottani egyház kivonata folytán s egészsége tekintetéből is kérte az egyházkerülettől, mit megnyervén, az 1858-diki ősz óta ismét Kecskeméten működik, mint bölcsészet tanára, befolyván a bölcsészet-jogi tantárgyak tanításával az azóta ott ismét felállított jogakadémiába is, melynek az 1868-ik iskolai évre igazgatóságával is megtiszteltetett. TATAI ANDRÁS.