Vasárnapi Ujság – 1868

Lapszámok - 3. szám / 1868-01-19

Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok egyfltt: Egész évre 10 ft. — Fél évre ő ft. Sf* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkrajczár. A hazai tudományosság azon érdemtel­jes munkásai iránt, kik részint az iskolai tanszékeken, részint a tanirodalomban ter­jesztik az ismereteket, mindig kiváló figye­lemmel viseltettünk. Ezek közé tartozik, és pedig már évtizedek óta ernyedetlen mun­kássággal foglal köztök helyet Tatai András kecskeméti ref. tanár s számos tudományos és tankönyv irója. Tatai András született 1803. november 24-én Biharmegyében, Hegyköz-Szent-Mik­lóson, egy kies fekvésű érmelléki faluban. Atyja András, hét ref. pap elő­deinek, kik közt Sámuel a ná­polyi gályákon is szenvedett, nagy tudományu,de túlszerény utóda, egyszerű lelkészi helyze­tében minden gondját hallgatói javára s gyermekei nevelésére fordította. Fia András a szülei háznál jó irányon kezdett neve­lésből s oktatásból korán Debre­czenbe került, hol már gyermek­s ifjúkorában a nagy népességű főiskola legkitűnőbb tagjai közé számíttatott. Alig 14 éves ko­rában, közvizsgán rögtön irott latin dolgozatát Cicero helyes utánzásának nevezte a szigorú itéletü Budai Ézsaiás. Már 17-ik évében ünnepélyes alkalomra irott latin verseit kinyomatta a tanári kar, mint később is több ilynemű latin s magyar munkáit. Huszonegy éves korá­ban már a poesisben s követ­kező évben az oratoriában, az akkori rendszerhez képest, mint rendes nyilvános oktató műkö­dött. Még a kollégiumban elsa­játította saját szorgalmával a német, franczia és olasz nyel­vet. A szívélyes, jó kedélyű és jó bánásu ifjat iskolai pálya­társai kitűnően szerették s be­csülték. Tizennégy éves kollégiumi pályáját seniori hivatallal bevégezvén, leg­nagyobb pártolója főgondnok s septemvir Péchy Imre akarata folytán professori hiva­talra készülendő, Pesten és Bécsben félévi tudományos hospitálásai után, a németor­szági egyetemekre ment, s Jénában rövid, Göttingában huzamosabb ideig képezte ma­gát, hol akkor a tudós Mitscherlich, Blu­menbach, Planck, Heeren, Dahlman, Ewald stb. tanárok fénylettek, s a tudományszom­jas ifjú lelkét rendkívüli éldelettel tölték el. Hazájába visszatérvén, mindjárt 2—3 lelkészi állomásra nyert meghivatást, de sem azokat, sem a debreczeni félfizetéses tanári állomást (rendes ezalatt ürességbe nem jővén) nem fogadta el, hanem egy évi segédlelkészi várakozás után, az akkor fel­állított kecskeméti főiskolába rendes tanárul TATAI ANDRÁS. lett meghivatását fogadta eis 1831 tavaszán abba be is lépett. Itt működik azóta a duna­melléki egyházkerület főiskolájában, — bár később superintendens Szoboszlai három Íz­ben szólitotta fel a Debreczenben működésre, — itt, a hol örömmel kezdette, kellőleg méltá­nyoltatva folytatta és folytatja működését. Részt vett az egyházkerületi s iskolai ügyek fejlődésének minden mozzanataiban s azon szellemi küzdelmekben, melyek abban időről időre előfordultak. Mint kezdőnek s lépésenkint emelkedő­nek különféle tudományágakkal kellett fog­lalkoznia. Latin, görög, német nyelvészet, történettan, természetrajz, szám- és termé­szettan vették eleinte mindjárt az ő műkö­dését igénybe, s néhány év alatt latin s görög nyelvtant, szám- és természettani munkákat adott ki, melyek ki­dolgozásában a könnyű felfogás és az átalános képzés szükség­letét tartotta szem előtt. — E mellett ifjabb éveiben költői s szónoki tehetsége által kedves­séget nyervén, sokáig majd minden nagyobbszerü temetési ünnepély alkalmával ő volt a vidék legkedveltebb szóncka. Mint ilyet kinálta meg öt lel­készi hivatalával a nagyjöve­delmű nagy-harsányi egyház is, de a melyet el nem fogadott, miután az egyházkerület akara­tát annak egyik legbefolyáso­sabb egyéne e szavakkal tolmá­csolta : „mig a forgácsában tart, addig az iskola-ügyet el ne hagyja." Majd a pesti prot. theologiai intézet megnyitásának második és harmadik évében itt, mint egyházi s szent-történelem, exe­getica és dogmatica theologia tanára működött, s ez alatt adta ki Kurz ,,Szent-történelmé"-nek a reformált egyház nézeteihez idomított átdolgozását. Azon­ban rövid két év után, Pestről Kecskemétre visszatérhetését,az ottani egyház kivánata folytán s egészsége tekintetéből is kérte az egyházkerülettől; mit meg­nyervén, az 1858-diki ősz óta ismét Kecskeméten működik, mint bölcsészet tanára, befolyván a bölcsészet-jogi tantár­gyak tanításával az azóta ott ismét felállí­tott jogakademiába is, melynek az 186%-ik iskolai évre igazgatóságával is megtisztel­tetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék