Vasárnapi Ujság – 1868

11. Eredeti levelezések - Eredeti levelek Chinából. I. II. Gróf Bethlen Ödön - 607. oldal

nyeket és rendszabályokat, a hajókezelés alapelveit tanulják. Nehéz volna ezen beosztás állandóságáért, valamint a siker teljesen kielégítő mértékéért egy­előre kezeskedni. Azon azonban senki nem fog kételkedni, hogy ezen tanterv megállapításánál a szent czél a legőszintébb jó­akarattal párosult; valamint abban sem, hogy a­kik kedves kötelessé­­­­güknek tartották arra munkálni, hogy ez iskola létesüljön, fáradhatlan figyelemmel fogják kísérni az eredményt is, s ezentúl sem fogják megvonni készséges jóindulatukat, hogy ez iskola minél inkább betölthesse azon irányt, melyet mindnyá­jan éreztek, kik hazai hajózásunkkal közelebb összeköttetésben állnak. A sikerre nézve minden­esetre egy a legnagyobb fontossággal bír, a tanár urak tapintatossága. S e tekintetben azt hiszem, hogy nagy biztosítékot nyújt azon körülmény, hogy a tanárok nagy része a pesti kereskedelmi akadémiában előnyösen működő egyénekből áll. A szépírást Beck József, számtant Tóth Gábor; a földrajzot Maar Péter Pál; a vám- és biztosítási ismereteket Catinelli Hektor úr adja elő. Az erő­műtan és gőzgépisme elemeit Bugát Ferencz gé­pész­mérnök úr tanítandja. Mindannyiának illető szakmájában több éven át szerzett érdemei az érdekelt körökben eléggé ismeretesek, ennélfogva bizton reménylem, hogy e ma életbelépő tanintézet méltó lesz, hogy azon tanintézetek sorában álljon, melyeket a testvér főváros s az egész haza min­denkor örömmel fog magáénak vallani, s mint áldva emlitjük Széchenyi nevét, hogy nálunk a gőzha­józás jövőjét biztosította, s hálával fogja az utó­kor Erdély Széchenyije nevét emlegetni, ki ha­jósaink értelmisége emelésére ezen iskolát fölállí­totta. Adja Isten, hogy gróf Mikó ő amaga üdvös művei sikerében, különösen ezen iskola fölvirág­zásában is minél tovább találhassa örömét. Ekkér megismertetvén ezen hajósiskola czél­ját és szerkezetének alapelveit, — miután a tan­folyam tartama rövid s nem szabad haszonvét nélkül ez órát sem elszalasztanunk: az iskolát ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Mindenik osztály elfoglalja helyiségét s a tanitás kezdetét veszi. A t. közönségnek pedig köszönöm, hogy ez iskola házi ünnepét, ez ünnep díszét, becses jelen­létével emelni méltóztatott." Eredeti levelek Chillából. II. Hong-Kong, július 9. Már több három heténél, hogy itt vagyok, eddig azonban azért nem írtam, mert ez idő alatt csakis egy postahajó indult el innét Suez felé június 26-án, a­mikor még kevés idő óta időzvén itt, nem volt alkalmam a várost összejárni s áta­lában érdekes dolgokat írni, mely hiányban most többé nem szenvedek, sőt írnék többet is, ha nem kellene meggondolnom, hogy a szívtelen posta­hivatalnok levelemet megmérve, háromszor nehe­zebbnek találja a szabályszerű mértéknél. B­írok tehát a mi tollamra jó, s leírok először is egy chinai nőt. Chinában az asszonyt sokkal kevesebbre becsülik mint a férfit, — úgyszólván árú, kereske­delmi czikk. Egy gazdag mandarin pl. 4—5-töt vásárol meg, természetesen szépségek szerint fizet­vén érték. Ha vénülni kezdenek, a férj mellől el kell távozniok, s­őt azután házi szükségeiben szol­gálni. Ily fogalmuk lévén a „hölgyről," természe­tes, hogy minden házaspár legfőbb vágya, hogy férfi magzatja legyen; boldogok, büszkék s főleg a nő díszére válik, ha kivánatuk beteljesül. Mindez azonban megjárná, ha nem szülne egy borzasztó szokást. China némely részében természetesen oly vidékeken, hová az európai czivilisáczio még ke­véssé vagy semmikép se jutott el, uralkodik azon szokás, hogy szülők nő­magzatjaikat megölik, mit nem tekintenek nagy bűnnek s a törvény sem bünteti szigorúan. Más anyák ártatlan nőmagza­taikat az útra kiteszik, s ezért van minden nagyobb városban lelenczházuk, melyekben egy figyelme­ket sem lehet látni. Vannak ezenkívül philantro­pikus matrónák, kik ártatlan spekuláczióból ezen árvákat felszedik, természetesen csak az ép és szép külsejű gyermekeket, s őket felnevelvén, idő­vel eladják, a­mi valóban igen furcsa spekuláczió. Nem kell azonban hinni, hogy ez itt Hong-Kongban is így volna. Naponként van alkalmam látni a hajónkhoz tartozó sampan-ban (chinai bárka) az egyetértést, mely köztük nemi különb­ség nélkül uralkodik. Ezen kis hajó 25 láb hosszú s 6 láb széles s rajta 15-en vannak. Nagyapa, nagyanya, két fiuk, nejeikkel s kilencz gyermek. Mindezek a hajón laknak, nagyrésze rajta szüle­­­ tett s rajta fogja egész életét tölteni. Csodálni­­ lehet, hogy miként férnek el annyian, de az itteni­­ éghajlat alatt éjjel-nappal szabad ég alatt lehetnek és csupasz deszkán halnak (mit egyébiránt jelenleg én is teszek), s ennélfogva nem tartanak 15 mad­rászot, hanem fekhelyeiket 25 lábnyi hosszúság­ban „secondo l'capricio" választhatják; ha csúnya idő van, szalmifedőket tesznek ki. Bá­mulatos, mily roppant mennyiségű rizst esznek. Látnátok csak reggel a tiffing kor, avagy az esti ebédkor (kétszer esznek naponként, reggel 8 óra­kor s nap lementekor) mily cseber rizst fogyasz­tanak el, s még inkább csodálkoznátok az általok ügyesen használt fapálczikákon, melyekkel gyor­san ürítik ki a tálat, s abból ezen pálczikókkal az utolsó rizs-szemet is kiveszik. De visszatérek a chinai nőkhöz, s mint fen­nebb említem egy chinai delnőt fogok leirni. Fe­lette szembetűnő alak egy ily madame, s ezt három különösség okozza: hajzatuk, lábacskáik és já­rásmódjuk. Oly módon fésülködnek, hogy távol­ból vagy estalkonyon az ember két egymás mel­lett álló külön fejet különböztethet meg. A hamis fő az igazi mögött látszik. A valódi főről a hamis é a főre, mit fellegvárnak is nevezhetnénk, egy híd vezet. Nem tudom jobban megmagyarázni ezen fésülés módot, mely nem tartozik fact­omhoz; elég legyen még annyit tudni, hogy ezen mester­ségesen készített fő, soliditása végett, tele van tűkkel s fésűkkel s ezek segítségével sok ideig fennáll. Feltűnő továbbá a nők lábainak kicsinysége, melyek nem nagyobbak egy három éves gyerme­keinél. Körmeiket egy hüvelyknyire meg hagyják nőni, mit a férfiaknál is láthatni, s e szerint kezei­ket semmire sem használhatják. Mi szépségüket illeti, várakozásomon felül találom, s nincs ám sze­mök oly ferdén alkotva, mint azt néha a képeken láttuk, orruk azonban kivétel nélkül pisze, bőrük szép fehér. Rosz benyomást tesz tipegő­­ írásmód­juk, mit kis lábacskáik miatt máskép nem te­hetnek A­mi magát Hong-Kong városát illeti: Hong­© o o D Kong vagy Victoria ugyan ily nevű szigeten épült. China legelső európai kolóniája mind gaz­dagság és fény, mind a kereskedelmi élénkség te­kintetében. Roppant a felvirágzás minden tekin­tetben, s alig néhány évtized óta semmiből emel­kedett ily magasra. Összes lakossága 80,000 lé­lekből áll, kiknek nagyobb része chinai aztán indusok, malajok, persák; az európaiak száma alig néhány száz. A város a tenger mellett emelkedő meglehe­tős meredek hegyoldalon van épülve s mintegy amphitheatrumot képez. Panorámája gyönyörű. A házak nagy ablakokkal s köröskörül csinos osz­lopos galériákkal vannak ellátva, mely széles tor­náczok nagyobb szolgálatot tesznek a lakóknak mint a szobák, nem lehetvén a tikkasztó melegben ez idő tájt azokban ülni. Képzeljetek csak egy nyári lakókból álló várost a mint azt hajónk­ról körülnézem s aztán egy hordszékben körül járom! Ezen hordszékek itten a bérkocsikat helyet­tesitik s két kali (chinai hordár) által vitetnek. Az utczákat bejárva, feltűnik az idegennek a külön­böző szinti s nemzetü lakosság. Itt egy kuli, ki a hátán keresztbe fekvő faboton roppant terheket visz, amott indul katonák, kik az itteni angol helyőrséget képezik, pittéresk öltözeteikkel, vörös, kék, vagy más szinü turbánaikkal. Itt persák, kik térdig érő selyem öltönyt s a cylindernél is maga­sabb süveget hordanak, amott portugál mestizek, kik közt a fehérbe öltözött fekete arczu nők na­gyon feltűnnek. Legelső hely, a hová bementem a Hotel de Hong-Kong volt, mely igen szép s beillenék Európa akármely városába is. Billiard- és olvasó­termekkel, fürdő szalonokkal stb. ellátva. Azt mondják, hogy épen fénye miatt nem tarthatja fenn magát. Minden termében láthatók a munkák­k, melyek a szoba hosszában a padláshoz függesz­tett vászon paravent-t képeznek. Ezek a szoba két oldalán szolgák által mozgásba hozatnak s­­­k léghuzamot támasztva igen nagy szolgálatot tesz­nek a meleg időben. A magánházak is ilyenekkel vannak ellátva, s a gazdagok éjjel is mozgásban tartják ez óriás legyezőket. A hotelből kilépve, a városba jártam szerte szét. A boltok legnagyobb részben chinaiaké. Ér­dekes a chinai és japáni ritkaságok boltjait meg­nézni. Itt csontba és fába vésve ezer meg ezer alak látható. Melltűk, csont és ébenfa ládácskák,­­ ugyancsak ezekből mindenféle ékszerek, lán­czok. A szalma­munkák is meglepők a csín és a nagy türelem tekintetében , melylyel készítve vannak. Említésre méltók az itteni nagykereskedők bankjai. Nem lévén a chinaiak előtt az aranynak semmi értéke, az egyetlen pénznem a­mi itt diva­tozik a mexikói ezüst-tallér, a nagyobb kereske­dők, kiknek kezében naponként ezerek fordulnak meg, ezeknek megszámlálására külön szolgákat tartanak, kik a ház udvarában, vasrostélyzat mö­gött nagy ügyességgel számlálják a tallérokat, a zsákok és ládákba rendezik. Némelykor nem lé­vén idejök egyenként számlálni, bizonyos mérté­kekkel mérik meg. Most bevégzem levelem, mert ha nem sietek postára tenni, elkésik a holnap reggeli postahajótól. Két nap múlva indulunk Saigonba (franczia birtok a siami öbölben) honnét két hó múlva té­rünk vissza ide, azután írok ezen utamról is, s ha hely marad levelemben, leirom az életmódot, a­mit tengeren folytatok. A hazamenetelről nem akarok beszélni, talán egy év is eltelik, míg Euró­pába visszatérek, de ha érdekel titeket, a­miket én itt írogatok, annál inkább érdekel engem az otthon, az otthoniak! Remélem visszatértemkor új­ra egy otthoni levelet találok itt. Isten veletek! Egyveleg. ** (Elefántcsont kereskedés.) Statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy mily keresett áruczikké lett napjainkban az elefántcsont. A mult század végén Anglia mindössze csak 192,600 font elefántcson­tot dolgozott fel évenként, de már 1827-ben a kereslet 363,784 fontra hágott, a­mi évenként 3040 hím elefánt halálát feltételezi, melyek 6080 agyart szolgáltatnak, s ezek mindenike átlagosan véve 60 fontot nyom. Jelenleg csak maga Angol­ország 1.000,000 fontot használ fel évenként, az­az háromszor annyinál is többet, mint 1827-ben ; ennélfogva a csupán egyedül Anglia számára elej­tett elefántok számának egyre másra 8383-ra kell rúgnia. Azt is kiszámították, hogy körülbelül 4000 (?) emberélet vész el évenként elefántvadászatban vagyis abbeli fáradozásukban, hogy a műveit világot fésűkkel, késnyelekkel, billardgolyókkal stb. elláthassák. Az olyan agyart, mely 70 fontot ad, a kereskedő világ első rangúnak tartja. Cuvier egy jegyzéket közöl a legnagyobb elefántfogakról, melyeket az ő koráig találtak és a legtetemesebb­ről azon írásbeli magjegyzést tevő, hogy az 350 fontot nyomott. A legutóbbi elefántcsont vásárkor Londonban a legnagyobbak, melyek Bombay és Zanzibarból kerültek, 120—122 fontosak voltak; az Angolából hozottak egyre-másra 69, a Jóre­mény fokától és Navalból jöttek 106, a Lagoa és Egyptomból hozottak 114, végre a gaboniak 91 fontot nyomtak. Hanem ezek még korántsem a legnagyobbak, miket mostanában találnak, mert az elefántvadászok most már beljebb is nyomulnak Afrika belsejébe,és igy vénebb állatokra bukkan­hatnak. Ezelőtt kevés idővel egy amerikai keres­kedő­ház oly agyart vágott szét, mely több mint 9 láb hosszúságú, 8 hüvelyk átmérőjű volt és 800 fontot nyomott. 1851-ben ugyanez a keresk.­ház a londoni kiállításra a legnagyobb darab fűrészelt elefántcsontot küldé, melyet eddig a világ látott; 11 láb hosszú és 1 láb széles volt.­­ A legdrágább elefántcsont az, melyet billardgolyóknak dolgoz­nak fel. Az elefántcsontnak több faja van; az, mely Afrika nyugati partjától (Gabu kivételével) hozatik át, kevésbbé ruganyos, mint a többi fajok ; a feldolgozásnál bajosabban lehet tökéletes fehérségűvé csiszolni; ezért csakis késnyelekre használják. Mióta Algírt Francziaország elfog­lalta, mely készletét a sivatagon átvonuló karavá­noktól szerzi, az elefántcsont-kereskedés Észak-Afrikában is szembetűnő lendületet nyert. A víziló is szolgáltat efféle csontot, mely sokkal keményebb, de épen azért kevésbbé ruganyos mint az elefánté.­­ (Hajótörések) A jelen év első hat hónap­jában a londoni Lloydnál nem kevesebb mint 1037 hajótörést jelentettek be. (Francziaországból) megkezdik nemso­kára azon nevezetes tengeralatti távirda lera­kását , mely az Atlanti tenger alatt ez orszá­got is egyenes összeköttetésbe hozza Észak-Ame­rikával; — Párisban pedig a levelek szállítására hengerekből összerakott postacsövet akarnak a házak fölött fölállítani, melyben viznyomás által szállitatván tova a kis teherkocsi, igen kevésbe kerülend a szállítás, s így alig kétkedhetni életre valóságán.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék