Vasárnapi Ujság – 1868
1868-12-27 / 52. szám - Báró Jeszenák János (arczkép) 635. oldal / Élet- és jellemrajzok - Péczeli József és Kazinczy Ferencz kiadatlan levelei. Eötvös L. 635. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
pen melegíti, régebben csintalan nél sokszor a végletekbe csapott. legények-A mi hunczsutságot ki birtak gondolni, azt az éjféli misén mind produkálták. Van alkalom rá a nagy tolongásban. Tintát öntöttek a szentelt víztartóba, a mitől az ájtatos hívek homloka mulatságos fekete barázdát kapott; összekötötték két egymás mellett álló „nagy leánynak" hajfonatát; összevarták két öreg asszonynak tisztességes rokolyáját, hogy azok, mikor mise után elbúcsúztak egymástól, csak úgy jó szívvel voltak kénytelenek boszankodni a „roszcsontok" munkája fölött. A ki karácson éjszakáján haragszik, azt megnyomja a boszorkány s attól a nénémasszonyok mód nélkül tartottak. — Egy-két legény fölment a kórusra s egypár kendő diót leöntöttek az alant állók fejére s több efféle bolond tréfákat miveltek. Sőt a templomon kivül se nyugodtak; némelyik babonás nénémasszony útjába egy kis maradék babot öntöttek s kikerültették az öregasszonyt a térdig érő hóba, mert az egy világért bele nem lépne a „rontás"-ba. Ugyancsak a karácsoni babonák közé tartozik, hogy az idő alatt egy diót föl nem venne senki a földről, mert az mind „rontás." Hanem e dévaj szokások ma már nem igen jönnek elő; a babonák kora is lejár apródonként; nem félünk a boszorkányoktól és azok megrontásától; de a karácsony ártatlan szép szokások azért napjainkban is mind megvannak; — a bethlehemesek ma is járnak „Fénylő csillag fényességét, Jézus Krisztus születését" tudtuk adni a jámbor embereknek. A kis „szakajtó" most is lenn van az asztal alatt, amibe puha szalma-ágyat talál a belátogató kis „Jézuska," a ki megáldja a házat és ártatlan jósiiknak karácsoni aranyos báránykát, aranyos diót, arany-almát rak a kifényesített csizmába, hogy ha a hajnali harangszó fölébreszti őket, mosolygás legyen első pillantásuk, imádság legyen első szavuk, boldogság legyen első szívdobbanásuk, hogy majd ha az élet terhe meggörnyeszti vállaikat, akkor is gyermekörömmel gondoljanak vissza a gyermekvilág ünnepére, a szeretet ünnepére, szép karácson ünnepére. Varga János, Péczeli József és Kazinczy Ferencz kiadatlan levelei. A nagy emberek a főként a nagy írók levelezéseit minden nemzet és kor kiváló figyelmére szokta méltatni, miután leveleiben mindenki saját egyénisége hálókabátjában vagyis keresetlen pongyolaságában jelenik meg; azokban az iró belvilága egész átlátszóságában tárul fel ; fejlődése nyomról nyomra követhető, s ugy szólva kicsinyeskedései, rokon- vagy ellenszenvi nyilatkozatai között lepjük meg. Idejárul még azon, a történelemre és irodalomra nézve nagy nyereség, hogy a magánlevelek igen gyakran felvilágositanak oly tényekről, amiket a magok idejében nem lehetett egy vagy más ok miatt nyilvánosságra hozni, s viszont a kortársak jellemzéséhez is ezekből meríthetni a legbiztosabb, mert legőszintébb, adatokat. Nálunk, a levelek ily nagy fontosságú daczára is, e részben még nagyon kevés volt lendítve. Mátyás király, Verantius, Eszterházy Miklós, Mikes Kelemen, Kazinczy, Desserwffy, Kölcsey, Guzmics s még néhány írónk levelei töredékesen s még igy sem teljesen kiadattak ugyan már, de ez oly csekély számot tesz, hogy valóban pirulnunk kell önmagunk előtt, midőn levélirodalmunkat 10—lá kötetben kimerülve látjuk. mink De nem akarok itt epistolographia irodaihézagairól értekezni, azonban eszembe ötlött e sajnos körülmény akkor, midőn Péczeli Józsefnek, a mult század egyik igen tehetséges és szorgalmas magyar költőjének és Kazinczy Ferencznek közlöm egy-egy, mindeddig ösmeretlen, levelét. Péczeli levele az eredeti helyesírás szerint a következő tartalmú: „Méltóságos Báró kegyes Drága Jó Uram! Nagy örömünkre esett, hogy Nagyságod helybe hagyja a mi Mindenes Gyűjteményünket amelynek indítója nem egyéb, hanem Hazánk s kedves nyelvünk szeretete. — Minthogy sok Postákon az Újságokért felküldött pénz el szokott olvadni, a mint Szatsvay Úr 3) panaszkodik, méltóztassék Nagyságod ezen Levelemet meg adó N. Darányi József Ur kezéhez adni vagy más bizonyos alkalmatosságtól fel küldeni. — Magamat s Músánkat Nagyságod kegyes szeretetébe ajánlván vagyok R.-Kom. 4. Dec. —788. Méltóságos Báró Nagyságodnak alázatos szolgája Péczeli József mk. Kazinczy levele, — melyet azért közlök a föntebbivel együtt, mivel ugyanazon személyhez s hasonlókép folyóirat dolgában kelt, s mivel együtt találtam meg mindegyiket — igy hangzik : „Nagy Méltóságú Gróf,4) érdemem felett való Jó Uram! Minden posta napon vártam az ifjú Gróftól 5) a tudósítást a Magyar Theatrum tavalyi megnyitása felől, és azt annál bizodalmasabban mertem reményleni, mivel nem a magam nevében, hanem az Orpheus 6), és így a Haza nevében, kértem. Imé a Nyomtató nyolcz nap alatt hozzá fog az Octóber havára esendő Heft nyomtatásához. Esedezem azért a Mlsgos Gróf előtt, ha az ifjú Gróf kérésemet telljesíteni továbbá is késedelmeskedik, méltóztassék nékem eggy Nyomtatott Comoedial czédulát megküldeni, és ha a Játszó személyek közzül senki sem vólna Pesten, aki nékem különös tudósításokat küldhessen, Gants Uramnak parantsolni eránta, hogy azt, amit az Igazházi játszása felől az Orpheusban való előhozásra érdemesnek ítél, nékem írja meg. A Styluson ne akadjon fel soha az író; én azt rendbe szedem; tsak Informatio az, amit venni óhajtok , mert sem alkalmatosabb helyt nem látok az Octoberi játszás felől szólani az Oktober havára esendő Heftnél, sem semmit szükségesebbet, mint a következő időnek feljegyezni, hogy a felébredtt Patriotismus és Nyelv-szeretés epochájában ezen szükséges tárgy elérhetése felől gondoskodtunk, habár szerencsétlen előmenetellel is. A második kötet utolsó negyede, azaz a nyolczadik hónapra eső Heft most van sajtó alatt. A 7-dik darabba belement a Mápes Verse és Apologiája, A Rudolphi Carolina Violája, a Telemachusból való Próbák, és a Virgilius kezdete. Ugy apátzai tántzos medvéje is. — A Méltóságos Gróf egyéb Versei kezében vágynak a Betürakónak. Reája biztam egészen a darabok választását a rendre nézve: mert abban semmi elsőség nincs, ha valakinek versei elől tétetnek is; valamint azt nem lehet megvetésre magyarázni, hogy némellyike hátul esik. Reménylem, hogy a 8-dik darabból a Mlsgos Grófnak eggy verse sem marad el, és ezen okból bátorkodom esedezni a megkértt , ö a Magyar írók Laistromáért. Gróf Telekynek a minapi deák Oratioját bé- tétetem az eggyik Heftbe, mert a deákság olly igen szép, a millyet még a Diaetalis Consessusok falai sohasem hallottak. Ditsőségére vagyon az az egész Nemzetnek. Esedezem a Mélt. Gróf előtt a Magyar írók Lajstromáért és ujabb Versekért is, de még inkább a Theatralis tudósítások sürgetéséért, minthogy ezt az Octóberi Hettnél továbbra halasztani nem szeretném, s kegyességeibe ajánlva maradok Kassán april 2dikán 1791. Mlsgos Gróf Nagysádnak alázatos szolgája Kazinczy mk." Péczeli leveléből közlekedésügyünk múltjára nézve tanulhatunk annyit, hogy 80 évvel ezelőtt szólt. ") E levél Ráday Gedeonhoz, a költőhöz ( 1792.) E. L. A „Mindenes Gyűjtemény" vegyes tartalmú folyóirat volt, melyet Révkomáromban irt és adott ki 6 kötetben Péczeli, Mindszenti Sámuel és Perlaky Dávid. — E. L. 3) A bécsi „Magyar Kurir" szerkesztője Szacsvay Sándor. — E. L. 4) Ráday már ekkor gróf volt, miután II. Leopold 1790-ben grófi czimmel és ranggal megajándékozta —E.L s) Ifjabb gr. Riday Gedeon — E. L. s) Orpheus alatt értetik Kazinczynak Széphalmy Vincze álnév alatt Kassán 1790 91-ben kiadott, 8 füzetre terjedő folyóirata. E. L. 7) Simay Kristóf szerzetesnek ily czimü szinmüvét érti — E. L. 8) Gr Teleki József ugocsai főispán és költő. Megjelent a beszéd magyarul Orpheus. II. köt. Ifi—361. — E.L. a postai felelősség még csak irott malaszt és meddő kivánság volt.Megjegyzem itt, hogy Péczeli sorai Rádaynak egy olyan levelére lehettek válaszul irva, melyet a három szerkesztő aláírásával (Komáromban 6-ik novemb. 1788.) kibocsátott előfizetési felhivásra küldött Ráday; mely felhívásban az a nevezetes irodalomtörténeti adat van fenhagyva,hogy már 1786 ban szándékozott megindítani ily folyóiratot Pozsonyban bizonyos Manigay nevü egyén, mely tehát legelső lett volna, azonban „ez a nemes szándék, melyet előre való fizetéssel sokan segélleztek, tökéletességre nem mehetett." Irodalmunk történetében ez adat mindmáig ösmeretlen volt. Kazinczy levelére csak annyit mondhatok, hogy az oly igazi hévvel kért szinházi tudósitás és magyar irók lajstroma az „Orpheus-"ban nem jelent meg, sőt ezekre vonatkozólag nincs semmi ama folyóiratban. A versek közül Virgil Aeneisének kezdete, Mápes korcsmai dala, Mápes mentsége N. Y. betűk, a többi Gróf id. Ráday Gedeon név alatt jelent meg. „Látzai tánczos medvéje" alatt Láczai József pápai tanárnak Gellért után fordított „Tánczos medve" czimü meséje értendő, melyet Ráday küldött be újra, miután a „Magyar Musá"ban már egyszer megjelent. Az „egyéb versek" Fabulákat, szép Rósti Virgil után, és Viz, Szél, Betsület czimü mesét tartalmaznak Rádaytól. _________ Eötvös Lajos. Báró Jeszenák János. (1800-1849.) Az 1848 - diki szabadságharcz egyik kiváló tevékenységű férfia s utóbb vértanuja, király fiai báró Jeszenák János, kinek nemes lelket s kedélyt visszatükröző arczvonásait ma mutatjuk föl olvasóink előtt, 1800. jan. 22-kén Pozsonyban született. Tudományosan művelt édes atyjától, szintén Jánostól, nyerte első neveltetését s az ösztönt: nem elégedni meg az ismeretek felületes elsajátításával, hanem alaposan tanulmányozni mindazt, mit jövő életpályájára kiválón szükségesnek ismert föl. Iskoláit Pozsonyban 1818-ban befejezvén, politikai ismeretei bővitése végett Európa nyugati országaiban két évi utazást tett, s mindinkább azon meggyőződésre jutott, hogy lángolón szeretett hazájának jövője csak a józan haladás és tiszta szabadelvűség zászlója alatt vívható ki. Visszaérkezvén utazásából, atyja a Nyitramegyében fekvő szeniczi családi birtokot adta át kezére; itt telepedett le , szerzett gazdasági ismereteit alkalmazva, jobbágyaival, elveihez híven, a legpatriarchalisabb viszonyban. 1829. augusztus 30-dikán Forgách Alojzia grófnővel lépett házasságra, kivel élete végéig a legboldogabb családi viszonyban élt. Az 1832/6-odiki nevezetes országgyűlés felsőházába, mint született törvényhozó belépvén, egyike volt ott azon keveseknek, kik a legjogosultabb ellenzék nézeteit nemcsak nyilván vallották, hanem azok mellett férfiasan küzdeni is kötelességüknek ismerték. Egyike volt azoknak, kik már akkor az alsóház szabadelvű férfiaival egyetértőleg a föld szabaddá tételét tűzték ki czélul. S az erre következett 1840., 1844., 1847 diki országgyűléseken folytonosan az ellenzék soraiban találjuk őt. Pozsony és Nyitra megyék már 1830 óta, midőn a megyei gyűlések vitatkozásaiban részt venni kezdett, szeretve, tisztelve számították tagjaik sorába a fitogtatás nélkül szabadelvű, mindig igazságos, egyenes, nyíltszívű főrendi férfiút, ki a negyvenes évek mozgalmaiban minden téren tevékeny részt vett, s kit a véd-egylet, gazdasági-egylet, ipar-egyesület alapitóik, az akkoriban megindult hazafias részvénytársulatok mindannyia részvényesei közé számítottak. A politikai, társadalmi és egyesületi téren kívül, mint buzgó protestáns az egyházi