Vasárnapi Ujság – 1868

1868-12-27 / 52. szám - Báró Jeszenák János (arczkép) 635. oldal / Élet- és jellemrajzok - Péczeli József és Kazinczy Ferencz kiadatlan levelei. Eötvös L. 635. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak

pen melegíti, régebben csintalan nél sokszor a végletekbe csapott. legények-A mi hunczsutságot ki birtak gondolni, azt az éjféli misén mind produkálták. Van alkalom rá a nagy tolongásban. Tintát ön­töttek a szentelt víztartóba, a mitől az ájta­tos hívek homloka mulatságos fekete baráz­dát kapott; összekötötték két egymás mellett álló „nagy leánynak" hajfonatát; összevar­ták két öreg asszonynak tisztességes roko­lyáját, hogy azok, mikor mise után elbúcsúz­tak egymástól, csak úgy jó szívvel voltak kénytelenek boszankodni a „rosz­csontok" munkája fölött. A ki karácson éjszakáján haragszik, azt megnyomja a boszorkány s attól a nénémasszonyok mód nélkül tartot­tak. — Egy-két legény fölment a kórusra s egypár kendő diót leöntöttek az alant állók fejére s több efféle bolond tréfákat miveltek. Sőt a templomon kivül se nyugodtak; némelyik babonás nénémasszony útjába egy kis maradék babot öntöttek s kikerültették az öregasszonyt a térdig érő hóba, mert az egy világért bele nem lépne a „rontás"-ba. Ugyancsak a karácsoni babonák közé tar­tozik, hogy az idő alatt egy diót föl nem venne senki a földről, mert az mind „rontás." Hanem e dévaj szokások ma már nem igen jönnek elő; a babonák kora is lejár apródonként; nem félünk a boszorkányok­tól és azok megrontásától; de a karácsony ártatlan szép szokások azért napjainkban is mind megvannak; — a bethlehem­esek ma is járnak „Fénylő csillag fényességét, Jézus Krisztus születését" tudtuk adni a jámbor embereknek. A kis „szakajtó" most is lenn van az asztal alatt, a­mibe puha szalma-ágyat talál a belátogató kis „Jé­zuska," a ki megáldja a házat és ártatlan jó­siiknak karácsoni aranyos báránykát, ara­nyos diót, arany-almát rak a kifényesített csizmába, hogy ha a hajnali harangszó föl­ébreszti őket, mosolygás legyen első pillan­tásuk, imádság legyen első szavuk, bol­dogság legyen első szívdobbanásuk, hogy majd ha az élet terhe meggörnyeszti vállai­kat, akkor is gyermek­örömmel gondoljanak vissza a gyermekvilág ünnepére, a szeretet ünnepére, szép karácson ünnepére. Varga János, Péczeli József és Kazinczy Ferencz kiadatlan levelei. A nagy emberek a főként a nagy írók leve­lezéseit minden nemzet és kor kiváló figyelmére szokta méltatni, miután leveleiben mindenki saját egyénisége hálókabátjában vagyis keresetlen pon­gyolaságában jelenik meg; azokban az iró belvi­lága egész átlátszóságában tárul fel ; fejlődése nyomról nyomra követhető, s ugy szólva kicsi­nyeskedései, rokon- vagy ellenszenvi nyilatkoza­tai között lepjük meg. Idejárul még azon, a tör­ténelemre és irodalomra nézve nagy nyereség, hogy a magánlevelek igen gyakran felvilágosita­nak oly tényekről, a­miket a magok idejében nem lehetett egy vagy más ok miatt nyilvánosságra hozni, s viszont a kortársak jellemzéséhez is ezek­ből meríthetni a legbiztosabb, mert legőszintébb, adatokat. Nálunk, a levelek ily nagy fontosságú daczára is, e részben még nagyon kevés volt lendítve. Mátyás király, Verantius, Eszterházy Miklós, Mikes Kelemen, Kazinczy, Desserwffy, Kölcsey, Guzmics s még néhány írónk levelei töredékesen s még igy sem teljesen kiadattak ugyan már, de ez oly csekély számot tesz, hogy valóban pirul­nunk kell önmagunk előtt, midőn levélirodalmun­kat 10—lá kötetben kimerülve látjuk. mink De nem akarok itt epistolographia irodai­hézagairól értekezni, azonban eszembe ötlött e sajnos körülmény akkor, midőn Péczeli Józsefnek, a mult század egyik igen tehetséges és szorgalmas magyar költőjének és Kazinczy Ferencznek közlöm egy-egy, mindeddig ösmeret­len, levelét. Péczeli levele az eredeti helyesírás szerint a következő tartalmú: „Méltóságos Báró­­­ kegyes Drága Jó Uram! Nagy örömünkre esett, hogy Nagyságod helybe hagyja a mi Mindenes Gyűjteményünket a­­melynek indítója nem egyéb, hanem Hazánk s kedves nyelvünk szeretete. — Minthogy sok Pos­tákon az Újságokért fel­küldött pénz el szokott olvadni, a mint Szatsvay Úr 3) panaszkodik, méltóztassék Nagyságod ezen Levelemet meg adó N. Darányi József Ur kezéhez adni vagy más bi­zonyos alkalmatosságtól fel küldeni. — Magamat s Músánkat Nagyságod kegyes szeretetébe ajánl­ván vagyok R.-Kom. 4. Dec. —788. Méltóságos Báró Nagyságodnak alázatos szolgája Péczeli József mk. Kazinczy levele, — melyet azért közlök a föntebbivel együtt, mivel ugyanazon személyhez s hasonlókép folyóirat dolgában kelt, s mivel együtt találtam meg mindegyiket — igy hangzik : „Nagy Méltóságú Gróf,4) érdemem felett való Jó Uram! Minden posta napon vártam az ifjú Gróf­tól 5) a tudósítást a Magyar Theatrum tavalyi meg­nyitása felől, és azt annál bizodalmasabban mertem reményleni, mivel nem a magam nevében, hanem az Orpheus 6), és így a Haza nevében, kértem. Imé a Nyomtató nyolcz nap alatt hozzá fog az Octóber havára esendő Heft nyomtatásá­hoz. Esedezem azért a Mlsgos Gróf előtt, ha az ifjú Gróf kérésemet telljesíteni továbbá is kése­delmeskedik, méltóztassék nékem eggy Nyomtatott Comoedial czédulát meg­küldeni, és ha a Játszó sze­mélyek közzül senki sem vólna Pesten, a­ki nékem különös tudósításokat küldhessen, Gants Uram­nak parantsolni eránta, hogy azt, a­mit az Igaz­házi­­­ játszása felől az Orpheusban való elő­hozásra érdemesnek ítél, nékem írja meg. A Stylu­son ne akadjon fel soha az író; én azt rendbe szedem; tsak Informatio az, a­mit venni óhajtok , mert sem alkalmatosabb helyt nem látok az Octo­beri játszás felől szólani az Oktober havára esendő Heftnél, sem semmit szükségesebbet, mint a kö­vetkező időnek fel­jegyezni, hogy a fel­ébredtt Patriotismus és Nyelv-szeretés epochájában ezen szükséges tárgy el­érhetése felől gondoskodtunk, ha­bár szerencsétlen elő­menetellel is. A második kötet utolsó negyede, az­az a nyolczadik hónapra eső Heft most van sajtó alatt. A 7-dik darabba bele­ment a Mápes Verse és Apologiája, A Rudolphi Carolina Violája, a Tele­machusból való Próbák, és a Virgilius kezdete. Ugy a­pátzai tántzos medvéje is. — A Méltósá­gos Gróf egyéb Versei kezében vágynak a Betü­rakónak. Reája biztam egészen a darabok válasz­tását a rendre nézve: mert abban semmi elsőség nincs, ha valakinek versei elől tétetnek is; vala­mint azt nem lehet meg­vetésre magyarázni, hogy némellyike hátul esik. Reménylem­, hogy a 8-dik darabból a Mlsgos Grófnak eggy verse sem marad el, és ezen okból bátorkodom esedezni a megk­­értt , ö a Magyar írók Laistromáért. Gróf Telekynek a­ minapi deák Oratioját bé- tétetem az eggyik Heftbe, mert a deákság olly igen szép, a millyet még a Diaetalis Consessusok falai sohasem hallottak. Ditsőségére vagyon az az egész Nemzetnek. Esedezem a Mélt. Gróf előtt a Magyar írók Lajstromáért és ujabb Versekért is, de még inkább a Theatralis tudósítások sürgetéséért, minthogy ezt az Octóberi Het­tnél továbbra halasztani nem szeretném, s kegyességeibe ajánlva maradok Kas­sán april 2­dikán 1791. Mlsgos Gróf Nagysádnak alázatos szolgája Kazinczy mk." Péczeli leveléből közlekedésügyünk múltjára nézve tanulhatunk annyit, hogy 80 évvel ezelőtt szólt. ") E levél Ráday Gedeonhoz, a költőhöz (­ 1792.) E. L. A „Mindenes Gyűjtemény" vegyes tartalmú folyó­irat volt, melyet Révkomáromban irt és adott ki 6 kötet­ben Péczeli, Mindszenti Sámuel és Perlaky Dávid. — E. L. 3) A bécsi „Magyar Kurir" szerkesztője Szacsvay Sándor. — E. L. 4) Ráday már ekkor gróf volt, miután II. Leopold 1790-ben grófi czimmel és ranggal megajándékozta —E.L s) Ifjabb gr. Riday Gedeon — E. L. s) Orpheus alatt értetik Kazinczynak Széphalmy Vincze álnév alatt Kassán 1790 91-ben kiadott, 8 füzetre terjedő folyóirata. E. L. 7) Simay Kristóf szerzetesnek ily czimü szinmüvét érti — E. L. 8) Gr Teleki József ugocsai főispán és költő. Megje­lent a beszéd magyarul Orpheus. II. köt. Ifi—36­1. — E.L. a postai felelősség még csak irott malaszt és meddő kivánság volt.Megjegyzem itt, hogy Péczeli sorai Rádaynak­ egy olyan levelére lehettek vála­szul irva, melyet a három szerkesztő aláírásával (Komáromban 6-ik novemb. 1788.) kibocsátott előfizetési felhivásra küldött Ráday; mely felhívás­ban az a nevezetes irodalomtörténeti adat van fen­hagyva,hogy már 1786 ban szándékozott megindí­tani ily folyóiratot Pozsonyban bizonyos Manigay nevü egyén, mely tehát legelső lett volna, azon­ban „ez a nemes szándék, melyet előre való fize­téssel sokan segélleztek, tökéletességre nem me­hetett." Irodalmunk történetében ez adat mind­máig ösmeretlen volt. Kazinczy levelére csak annyit mondhatok, hogy az oly igazi hévvel kért szinházi tudósitás és magyar irók lajstroma az „Orpheus-"ban nem jelent meg, sőt ezekre vonatkozólag nincs semmi ama folyóiratban. A versek közül Virgil Aeneisének kezdete, Mápes korcsmai dala, Mápes mentsége N. Y. be­tűk, a többi Gróf id. Ráday Gedeon név alatt jelent meg. „Látzai tánczos medvéje" alatt Láczai József pápai tanárnak Gellért után fordított „Tánczos medve" czimü meséje értendő, melyet Ráday küldött be újra, miután a „Magyar Musá"­ban már egyszer megjelent. Az „egyéb versek" Fabulákat, szép Rósti Virgil után, és Viz, Szél, Betsület czimü mesét tartalmaznak Rádaytól. _________ Eötvös Lajos. Báró Jeszenák János. (1800-1849.) Az 1848 - diki szabadságharcz egyik ki­váló tevékenységű férfia s utóbb vértanuja, király fiai báró Jeszenák János, kinek nemes lelket s kedélyt visszatükröző arczvonásait m­a mutatjuk föl olvasóink előtt, 1800. jan. 22-kén Pozsonyban született. Tudományo­san művelt édes atyjától, szintén Jánostól, nyerte első neveltetését s az ösztönt: nem elégedni meg az ismeretek felületes elsajá­tításával, hanem alaposan tanulmányozni mindazt, mit jövő életpályájára kiválón szük­ségesnek ismert föl. Iskoláit Pozsonyban 1818-ban befejezvén, politikai ismeretei bővitése végett Európa nyugati országaiban két évi utazást tett, s mindinkább azon meggyőződésre jutott, hogy lángolón szeretett hazájának jövője csak a józan haladás és tiszta szabadelvűség zászlója alatt vívható ki. Visszaérkezvén utazásából, atyja a Nyit­ramegyében fekvő szeniczi családi birtokot adta át kezére; itt telepedett le , szer­zett gazdasági ismereteit alkalmazva, jobbá­gyaival, elveihez híven, a legpatriarchali­sabb viszonyban. 1829. augusztus 30-dikán Forgách Alojzia grófnővel lépett házasságra, kivel élete végéig a legboldogabb családi viszonyban élt. Az 1832/6-odiki nevezetes országgyűlés felsőházába, mint született törvényhozó be­lépvén, egyike volt ott azon keveseknek, kik a legjogosultabb ellenzék nézeteit nemcsak nyilván vallották, hanem azok mellett fér­fiasan küzdeni is kötelességüknek ismerték. Egyike volt azoknak, kik már akkor az alsó­ház szabadelvű férfiaival egyetértőleg a föld szabaddá tételét tűzték ki czélul. S az erre következett 1840., 1844., 1847 diki ország­gyűléseken folytonosan az ellenzék soraiban találjuk őt. Pozsony és Nyitra megyék már 1830 óta, midőn a megyei gyűlések vitatkozásaiban részt venni kezdett, szeretve, tisztelve számí­tották tagjaik sorába a fitogtatás nélkül sza­badelvű, mindig igazságos, egyenes, nyílt­szívű főrendi férfiút, ki a negyvenes évek mozgalmaiban minden téren tevékeny részt vett, s kit a véd-egylet, gazdasági-egylet, ipar-egyesület alapitóik, az akkoriban meg­indult hazafias részvénytársulatok mind­annyia részvényesei közé számítottak. A politikai, társadalmi és egyesületi té­ren kívül, mint buzgó protestáns az egyházi

Next