Vasárnapi Ujság – 1869
1869-02-28 / 9. szám - Sinay Miklós 9. szám / Arczképek, Hazaiak - Sinay Miklós (arczkép) Révész Imre 113. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szántóvető. Greguss J. 9. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - Bivaly-fogat Észak-Amerikában 9. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - A spanyol forradalomból: A burgosi kormányzó meggyilkoltatása 9. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. SV Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "IgQ W " Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Egy oly férfiú ifjúkori arczképe áll előtted, tisztelt olvasó! aki, egy a miénknél sok tekintetben mostohább korban, évtizedeken keresztül, ritka hűséggel és erőfeszítéssel munkálkodott s küzdött a közoktatás s a tudományok mezején; s neve mégis alig emlittetik azok között, kikre a maradéknak kegyelettel tekinteni szent kötelessége. — Sinay élte hajója ellen, már végén a hosszú pályának, közel a révparthoz, a hol kincseit lerakni akará, rendkívüli vihar támadt, amely iszonyú dühösséggel visszanyomta s sziklákhoz zúzta őt, annyira, hogy lételének, műveinek, küzdelme gyümölcseinek csak romjai úszkálnak most a hullámokon. Az ő sorsa valóban, sok tekintetben tragikus volt! De ő már régóta nyugszik csendesen, nem hallva, nem érezve többé sem helyeslést, sem kárhoztatást. Nekünk pedig mi volna egy-egy édesebb és nemesebb tisztünk, mint az ily férfiak képéről elfuvallani egy kissé az örök elfeledtetés néma homályát, s legalább emlékezeteknek megadni azt, amit tőrök értékben a balsors megtagadott. Sinay Miklós az 1730-dik évben született, Hajdu-Bagoson, Bihar megyében, Debreczen közelében, közrendű szülőktől. A felsőbb tudományokat a debreczeni főiskolában hallgatta, hat év alatt, kitűnő sikerrel. Debreczenben ekkor még, az egész akadémiai tanfolyamban, csak négy rendes tanár működött, s tények mutatják mégis, hogy a tanárok tudomány iránti őszinte szeretete, az okos tanítási mód s a szigorú atyai fegyelem kitűnő eredményeket állítanak elő, a tanulónak nemcsak tudomány és munka iránti szeretetére, hanem épen erkölcsi jellemére nézve is. A Sinay tanárai közül Szilágyi Sámuel, Paksi Szathmári István és Hatvani István, a hazai tudományosság és irodalom mezejéről is ismeretes derék buzgó férfiak, valának; egyikről sem maradt azonban fenn még csak hagyományszerű nyom sem olyan, melyből azt lehetne következtetni, hogy Sinayt a történetnyomozás mezejére, a melyen ő oly kitűnő vola, ama tanárok közül valamelyik vezette volna. A történelem az elnyomott, a szenvedő népek kedvencz tudománya. Leírhatatlan azon gyászos elnyomattatás s keserves szenvedés, a mely alatt a magyar protestáns egyház, s már épen a Debreczen környékén lévő tősgyökeres magyar kálvinista nép is sóhajtozott volt. A magyar nemzeti és protestáns szabadság dicső védői és boszúállói, az erdélyi nemzeti fejedelmek nem léteztek többé, és az egykori rettenetes vitézségű puritán kuruczok és haj dinay Miklós. (1730-1808.) dák unokái, mint lánczra vert ifjú oroszlánok gyötrődtek, a szabadulás és fegyverfoghatás minden reménye nélkül. Sinay is azon helységek egyikének szülötte vala, a melyek mint szabad hajdúk harczoltak egykor az erdélyi fejedelmek zászlói alatt, de a II. Rákóczi Ferencz küzdelmei után nemesi jogaiktól megfosztanának. Nincs benne semmi kétség, hogy Sinay lelkében, kiváltképen e helyzet, e körülmény költötte fel és táplálta a magyar nemzeti és protestáns egyházi történelem iránti szeretet szikráját. Debreczeni tanulói pályája s két-három évi tanítói működése után, a régi idők dicséretes szokása szerint, bővebb és alaposabb tanulmányozás végett, Sinay is a művelt külföldre indult. 1755. őszén már a bécsi császári könyvtárban dolgozik; a következő év közepétől fogva pedig Oxfordban, a Bodley-féle nagyhírű könyvtárban. Irodalmunk nagy reformátora Kazinczy Ferencz, ki Sinaynak személyes ösmerőse, hű barátja és kitűnő tisztelője volt, azt említi művei egyikében, hogy Sinay „az oxfordiaknak oly nagy figyelmöket vonta magára, hogy ott két esztendeig, szabad asztalon tápláltatott." Angolországi tartózkodása alatt volt Sinay, ha nem egyedüli, de mindenesetre fő-fő eszközlője azon tekintélyes angol alapítványnak, melynek évi kamatjait a debreczeni főiskola mai napig élvezi. Angliából Hollandiába tért, itt is különböző könyvtárakban tanulmányozott, s Gröningenben Offeenhaus kitűnő történelmi tanárnak kedvellését nyerte meg, mint ugyancsak Kazinczy Ferencz említi. — Jegyzetei azt mutatják, hogy külföldön is mindenütt kiválólag történelmi, és pedig főként magyar történelmi forrásokat kutat, és hogy már ekkor, 25—26 éves ifjú korában a hellen, latin, franczia és angol nyelveket székbre értette, ami még ma sem mindennapi dolog, szegény sorsú magyar református ifjúra nézve. Visszatérve a hazába, egy évig nagykun-madarasi lelkész volt, de 1760-ban már a debreczeni főiskolában, a történelem s latin és hellén irodalom tanszékében találjuk őt, a melyben több mint harmincz éven keresztül rendkívüli tudományossággal és nagy buzgalommal munkálkodott. Kézikönyvül tanítványaival Offenhaus egyetemes történelmi művét vetette fel, de e mellett ő maga roppant terjedelmű előadásokat tartott, természetesen magukhoz a közvetlen forrásokhoz s a legkisebb részletekig levezetve hallgatóit, a mi nélkül a történelmet valóban oktatóvá tenni nem is lehet. Történetbúvárlat s bármiféle valódi tanulmány a történelem mezején, s általában e tudomány előbbvitele, saját egyéni adat és forrásgyűjtés nélkül még ma is igen nehezen megy; hát Sinay korában, midőn aligha volt csak egyetlen nyilvános könyvtár is a hazában, s maga a debreczeni is, a melynek őre Sinay vala, még a hazai történelem mezejéről is igen szegény volt, nemcsak forrásokban, de épen dolgozatokban is. Sinaynak tehát gyűjtenie kellett a forrásértékű adatokat, és ő gyűjtött is, különösen a hazai történelemre vonatkozólag, első ifjúságától késő vénségéig. Ha oly helyen fordult meg, ahol könyvvagy levéltár volt, azt átkutatni el nem mulasztotta; folytonos levelezésben állott több kitűnő gyűjtővel és történetbúvárral ; gyűjtésre lelkesítette, oktatta a tanuló ifjakat s a külföldre menő akadémikusokat is. Nem volt előtte elzárva az ország primásának gróf Batthyányi Józsefnek levéltára sem, 03 azt, czéljához képest kitűnő eredménynyel át is kutatta. — Azon kéziratgyüjteménye, mely kisebb terjedelmű forrásokat foglal magába, az eddigi f, mmm. SINAY MIKLOS. wm