Vasárnapi Ujság – 1869

9. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei nagygyülése (képpel) 517. oldal

son tündökölt. Teljos orőmmol arra törekedtem, Flóriánom, hogy czégem előtt a többi üzletek meg­hajoljanak, fáradságomat sikerrel koronázta az ég. A mily hiában éltem azelőtt, most oly komolyan s nekifeküdve üzérkedtem, fáradoztam. Gyakran hasonlitottam magamat Alcibiadeshez, kiről a latin iskolában tanultam, hogy mindenben jártas volt, Athenébenafinombor mellett mindenkit az asztal alá tudott inni, csak öreg tanítóját, Szokratest nem, gyönyör bon úszott, örömnek élt, Spártában pedig szivesen kanalazta a fekete levest, e nyomorú ételt, megnyalta utána száját, s igy szólt: „no van-e még több, pompásan izlett? Én is mindenütt és minden időben első akar­tam lenni, s mire magam rászántam, annak éltem. Csak az ilyen ember élhet meg a föld hátán bárhol is. Természetes, hogy mindennek a nap alatt, meg­van a maga ideje. Most már, fájdalom, nem ehetem sokat, nem ihatom kedvemre, de hál' istennek, még olég korán beláttam, hogy az ember másra is van teremtve, t.i. üzletének szilárdítására, vagyonszer­iránt, igy is lehet éreztetni velők, hogy nem állanak veled egy szinvonalon. Az előkelők iránt légy udvarias, de ha kell: határozott s szilárd is, hogy tartsanak tőled. A vevőknek kicsiny­ségekben engedj valamit, annál könnyebben s biztosabban préselheted őket a nagyobb üzletek­nél. őrizkedj a zsidóktól és németektől; gondold mog, hogy fényes neved van, s azok nálunk jóval ravaszabbak. De épen ugy beszélek most, mintha monyeg­ződ előtt kellene végrendeletemmel készen lenni. Dehogy! ilyesmi eszembe se jusson. Sokáig mara­dunk még együtt, sokat még szóval is előadok,'sőt szükség esetében jelen naplóm mellé még egy füg­geléket csatolhatok. Ezúttal a te épülésedre följegyzett életiratomnak vége szakad. (Vége köv.) érlolend. Valóban volt miért izgatni elleneinknek ott a Lajthán túl a fiumei gyülésezés ellen, mert ha azelőtt azt hittük, hogy jobbnak hiányában kénytelenek vagyunk vele megelégodni, most tud­juk, hogy a jobbak mellett is megállja helyét. Es ez a tudás hasznos tudomány nekünk. És ezt e tudományt a magyar orvosok és természetvizsgálóknak köszönhetjük, ők tették lehetővé több mint ezer embernek, a távolról már régóta szeretett kikötővárossal közelebb ismeret­ségbe lépni, s ismereteinket azonfelül is szaporí­tották sok oly uj ismerettel, melyoket magyar ember csupán Fiúméban szerezhet meg magának — saját hazájában; nom is emlitve azon ismerete­ket, melyek az embert a művelődés magaslata felé egy-egy fokkal följebb emelik. Nem lehet czélunk ez alkalommal a fiumei gyűlések tudományos mozzanatait részletesen elő­adni, de más részről mulasztás volna volna tőlünk legalább meg nem említni azokat, mint egy-egy ujabb kövét azon épületnek, melyen Fiume é Faresina szoros. Kars t-hegyek. imimniim SÜS; '• akadémia, »»jz. Bictérdy János.) Szinház. Molo és a nagy kikötő. Kir. dohánygyár. zésre. Ha nem kárpótolja is most már nem élvez­hető gyönyöreimet, de legalább vigasztal, mert az ember a pénzzel soha sem telik be. Te élvezd azt, mire én már képtelen vagyok, s gyermekeid nemze­dékről, nemzedékre. A Van Lonk-Hasselaárok az elsők mindenütt! ez hangozzék minden szájban, mig Amsterdam áll! Életem ezentúl csöndesen és nyugodtan folyt le; legkimeritöbb naplóm a főkönyv. Anyád áldott egy teremtés volt, — néha szeretett ugyan makacs­kodni — de ha én elhallgattam, rendszerint enge­dett. Második gyermekével szerencsétlenül járt, a harmadiknál pedig még szerencsétlenebbül, mert itt kellett hagynia a szép üzletet. De köztök te jártál legszerencsésebben, mert egyedüli örökösöm vagy. Jobban vigyáztam reád, mint én reám megboldo­gult atyám, az ártatlan örömök élvezetében nem korlátoltalak, a csak most legközelébb kellett elle­nedben komolyan föllépnem, hogy botor dolgokat ne köress el. Derék kereskedővé képeztelek, de még nincs éles belátásod. Légy nyájas az alsóbbrendüek 1 magyar orvosok cs természetvizs­gálók (inaiéi nagygyűlése. A magyar orvosok és tormészetvizsgáló't idei (XIV-ik) nagygyűlése alkalmat nyújtott sok száz embernek: Fiúméról az eddiginél tisztább fogalmat szerezni, s két rokon nemzetiségnek az eddigi barátságot szorosabbra fűzni. Igazán, nem is volt az helyes fogalom, mely­lyel eddig Fiúméról bírtunk. Hiszen oz nagyváros, melyet a magyar koroaa birodalmában az egyetlen Budapest halad túl. Háznégyszögei, intézetei, árucsarnokai, színháza, vendéglői, mulatóhelyei, közlekedési eszközei mind nagyvárosiak, hajótata­rozási kikötője ritkítja párját, kereskedelmi kikö­tője biztosabb és kényelmesebb a triesztinél, hajó­épitészete a legnagyobb elnyomatás alatt is virágzó maradt, s kereskedelme és kereskedelmi szelleme világra szóló gazdaságnak hordja magvát magában, mely magot a fiumei vasút s kikötő kiépítése, s Fiume őszinte tényleges visszacsatlása óriás fává Kir. tengerészeti akadémia. Magyarország jövő összeköttetésének épülete emel­kedni és közös tudományosságunk kifejlődni fog. A magyar or voso'c és tormészotvizsgálók fiumei gyülekezésének ünnepélyes megnyitó közgyűlésé­ben gróf Domini Vincze tengerészeti tanintézet igazgató értekezett az egészség, természet és lég­tünettan köréből, különös tekintettol a hajózási viszonyokra; továbbá dr. Bódogh Albert a Darwin elméletét ismertette, Balogh Tihamér pedig a ter­mészet befolyásáról a népekre tartott előadást mindkettő a tudomány jelen színvonalán foglalván álláspontot, s értelmes könnyű művelt magyar nyelvoa szólván, minőn azok szoktak, kik terjesz­teni, és nem monopolizálni akarják a tudományt. Ugyané gyűlésen dr. Arányi indítványt tett, hogv a magyarok bejövetelének ezrodéves ünnepe alkalmából, ogy Walhalla-szorü épület emeltessék emlékül; egyszersmind bemutatta ezen épület­fából művészien és gonddal kifaragott mintáját. — A zárülésben végre Littoio tengerész ezredes, és kikötő-parancsnok tartott értekezést „a te

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék