Vasárnapi Ujság – 1869
1869-01-03 / 1. szám - Petőfi Sándor 1. szám / Arczképek, Hazaiak - Petőfi Sándor szülői (2 arczkép) 1. szám / Arczképek, Hazaiak - Petőfiné Szendrey Julia (1847) 1. szám / Arczképek, Hazaiak - Petőfi Sándor (4 arczkép) 1. oldal / Élet- és jellemrajzok - Erdőd vára Szatmármegyében 1. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
Tizenhatodik évfolyam. Időfizetési feltételek : a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vaárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "WQ Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hansenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Éipen most ujévkor telik 46 esztendeje, hogy Kis-Körös egy kisded mellékutczájában, egyszerű házacska szobájában, a szilveszter éj hajnali óráiban Magyarország legnagyobb költője, Petőfi Sándor világot látott. S húsz éve lesz a nyáron, július 31-dikén, hogy irodalmunk e ragyogó csillaga, vihar közepette mint egy meteor, a fehéregyházi csatában elesve, kialudt. Bölcsőjét és sírját, mert mindkettő fölött bizonytalanság homálya borongott, sokáig keresték, találgatták, ma már egyikhez sem fér semmi kétség. Az adatok tisztázva s egybevetve vannak. A „Vasárnapi Ufjság" állandó olvasói emlékeznek még azon közleményekre, melyekben e lap hasábjain Petőfi születéshelye s halála körülményei megvitatva s végre teljes bizonyosságig megállapitva lőnek. Atyja Petrovics István, anyja Hrúz Mária, mindketten aszódi születésü evangélikusok voltak. De Petrovics mint mészáros, illetőleg székárendás, Szabadszálláson lakott,midőn nejét 1818-ban elvette, kivel Aszódon esküdött meg, s őt Szabadszállásra vitte haza. Néhány évig nem volt gyermekök. Ez alatt Petrovicsnak elég jól folytak dolgai; több mészárszéket s vendéglőt árendált, Kecskeméten, Kis-Körösön, később Félegyházán is. Mikor első fiuk Sándor 1823. január 1-jére viradólag született, akkor Kis-Körösön lakott s árendált. Talán még azon évben költözött Félegyházára, s ott néhány évig lakta, Sándor ott nőtt ki a pólyából, ott tanult meg beszélni, ott lett pendeles gyerek, játszott az utczaporban s lovagolt, fűzfa pETÖFI SÁNDOR, sipot fújva szilaj nádparipán. (Egy 1847-diki daguerotyp kép után.) Ietőfi Sándor. Szülei ismét visszakerültek Szabadszállásra, hol Sándor, ha nem is rendesen, legalább ideiglenesen eljárt a népiskolába, mig atyja, ki jó módjához képest fiát becsületesen ki akarta tanittatni, öt a sár-szent-lörinczi evang. gymnasiumba küldötte. Ha nem is épen első kitünő, mindenesetre jó tanuló gyerek volt. S van valami adat, hogy már itt, mint alig 13—14 éves gyerek kapogatott volna a versirásba. Petrovics, kinek előbb „háza, földe, kertje, pénze, mindene volt, alig tudta számát ökrének, lovának"— balsors fordulatai s szerencsétlen vállalatok következtében igen alá szállott vagyoni állásban. S fia tanittatására már alig költhetett valamit. De a fiu mesterember lenni nem akart, s a szülök, magok megszorításával és inkább nélkülözve, Selmeczre küldötték felsőbb iskolákra. Itt sokszor elég szigorú körülmények közt volt; mogorva, daczos természete s némely iskolai tantárgyak iránti ellenszenve tanárai előtt is rész hirbe hozták. Korhelynek, tanuláskerülőnek jön kikiáltva. Pedig épen nem volt az. Hazája történelmét, irodalmi tanulmányokat szorgalommal s kitartással tanult; irogatott sokat s az iskolai önképző-kör öt legtehetségesb tagjai közé számította. Első, máig is fenlevő költői kísérletei e korból valók. Hiába. A kinek veszett hírét költik, annak el kell vesznie. Ráfogott korhelységéről értesítették apját is s ez haragos levélben vonta meg tőle apai segélyét, s mi több, szeretetét is. Sándort ez annyira elkeserítette, hogy bucsut mondott az iskolának s daczos kétségbeeséssel ment világgá. Viszontagságos élete változásait, szomorú és regényes kalandjait részletesen nem irjuk le. Majd vándorszínész, kezdve a czédulahordozó és szinész-inas dicstelen hivatalán, hányódvavetődve a legsilányabb és legszegényebb társaságoknál s a legnyomorultabb helyeken , — majd katona,zöldhajtókás, sárgapitykés