Vasárnapi Ujság – 1870
1870-11-13 / 46. szám - Pákh Albert mellszobra Izsótól 46. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Pákh Albert siremléke a kerepesi-úti temetőben 46. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Pákh Albert siremléke (2 képpel) 585. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Kórház a pont-á-moussoni főtemplomb. 46. szám / Történelmi képek - Toursból kivonuló franc-tireur csapat 46. szám / Történelmi képek
46-ik szám. Tizenhetedik évfolyam. Előfizetési feltételek : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapati Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr Hirdetési díjak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. A „Vasárnapi Újság" és „Politikai Újdonságok" feledhetlen szerkesztőjének, sőt szellemi alapitójának, Pákh Albertnek márvány mellszobra a nemzeti muzeumban, és síremléke a kerepesi ut melletti köztemetőben áll már. Nagyszámú tisztelői s olvasói állították azt neki; s a boldogultnak barátai, kik ez emlék állítása ügyében a „Vasárnapi Újság" olvasóihoz fordultak volt fölhívásukkal, kötelességüknek érzik most, midőn feladatuk be van fejezve, ugyan e lelkes közönség előtt számolni eljárásukról. E czélból a bevételek és kiadások összeállított számlája elébe kell bocsátaniok az emlék rövid történetét. Pákh Albert 1867. február 10-én zárta le szemeit az örök álomra. Úgyszólván még a frisen hantolt sir fölött, az elhunyt barátai közül tizen (közülök egy, Tompa Mihály, utána ment már!) a barátság és kegyelet sugallta gondolatban egyesültek: hamvait érdemeihez méltó emlékkel jelölni meg, melyet hozzá, a'népszerű iróhoz egészen méltóvá az tegyen, hogy nem a család, nem egykét vagyonosb barát, hanem azon nagy közönség emelje, melyhez tizenöt éven át minden héten kétszer szólott, s melynek, minden tagja tisztelettel és rokonszenvvel viseltetett iránta; s hogy a kegyeletes czélu adakozásban minél többen vehessenek részt, a közönség tiz krajczáros adakozásra hivassék föl, nem záratván ki azonban nagyobb adományok sem. Ily értelemben a felhívás „A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok tisztelt olvasó közönségéhez" már márczius 21-kén elkészült s márcz. 24-én, a „V. U." 1867. évi 12. számában közzé tétetett. A szó jókor volt kimondva s kész sziveket talált. A „Vasárnapi Ujság"-nak már következő 13. számában meg lehetett kezdeni az adakozások közlését. Ez első közlés, melyben a dobsinai kaszinó gyűjteménye állt első helyen 44 fttal, maga 78 ft 40 kr adakozás befolyásáról értesítette a közönséget. A második közlemény, egy héttel reá, a „Vasárnapi Újság" gyűjteménye mellett a „Szkupstina" név alatt ismeretes fővárosi társas körtől, melynek a boldogult élte fogytáig, egyik közszeretetben állt tagja volt 160 ftnyi adományt jelentett. S ettől kezdve, a julius 28-kán megjelent 30-dik számig, hétről-hétre folyvást szaporodtak, egyenlő s növekedő mérvben a szives adakozások a haza minden részéről, az olvasó közönség minden rétegéből, 10 kránként és forintonként, ugy hogy a julius végéig megjelent I.—XVIII. közlések összege már 1141 frt 90 krt és 6 darab ezüst húszast tett. Ily szép eredménnyel, a síremlék ügyét intéző barátok bizottsága eljöttnek látta az időt, hogy a begyűlt összeghez képest, a kivitelről is gondoskodjék; augusztusban tehát Székely Bertalan s Keleti Gusztáv ismert művész hazánkfiait kérte föl, hogy a síremlék iránt tervjavaslatot készítsenek. Véleményük oda járult, s javaslatukra az emlékbizottság is abban állapodott meg, hogy a síremlék fülke-szerű boltozattal bírjon s abba az elhunytnak művészileg márvány-mellszobra faragott állíttassák. Izsó Miklós, ki épen akkor Debreczenben tartózkodott s Csokonay szobrának mintázásával volt elfoglalva, maga is barátja s közel ismerőse az elhunytnak, bízatott meg a mellszobor elkészítésével. Ő már előbb, Pákh halála hírére Pestre sietett volt, s a halott arczáról gyászöntvényt vett le; most pedig, de még Debreczenben elkészítette s az ősz folytán Pestre visszatérvén, magával hozta a mellszobor kis mintáját, mely hasonlóság és kifejezés tekintetében egyaránt kitűnően sikerült, s a művészi kivitelt illetőleg is a legjobbat reméltette. Még teljesebben sikerült az életnagyságú nagy minta, mellyel Izsó 1868. márczius elejére elkészülvén, azonnal hozzá kezdhetett a márványban való dolgozáshoz. Pákh Albert mellszobra Izsótól.