Vasárnapi Ujság – 1871
1871-02-26 / 9. szám - Az ercsi-i kápolna (képpel). –á–r– 109. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
.109 Róbert Károly idejében épültnek mondatik. Ujabb hátulsó része is fennállt már a Hunyadiak korában, mert falában az Újlaki Miklós és Lőrincz síremlékei e korból valók. Az emléktábláján következő latin felírás olvasható: „Hic est sepultus Laurentius dux de Wilak, filius olim serenissimi Nicolai regis Bozne, una cum consorte sua Catharina (itt egy rész hiányzik) qui obiit anno MCCCCC." A hiányzó rész valószínűleg ama török dúlás alkalmával pattogott le. Hogy a haláleset 1500-ra van téve, holott másrészt 1524. s 1526. között történtnek bizonyul, talán onnan származik, mint már Z ... y megjegyezte, *) hogy talán Lőrincz maga előre készíttette meg az emlékkövet, mint hasonló eset kivált azon időkből épen nem példátlan, — s az MCCCCC-t utódára hagyta, hogy kiegészítse. Utódja azonban nem lévén, a kiegészítés elmaradt. — E két vörös márványból készült síremléken két alak domborodik ki, melyek egyike körül királyi jelvények s bal térde mellett az Újlaki czimer, állanak. Ezen alakot Paur Iván, Miklósénak lenni állítja, mint a kit Mátyás 1470-ben, állandó hűségéért és nagy tehetségeiért a magyar koronától függő bosnyák királylyá tett. A másik kidomborodó alak ennélfogva Lőrincz ábrázolása volna. Messze ellátni e régi épületek közül. A város jelenlegi földesura herczeg Odescalchi, ki innen nevezett kiterjedt uradalmának igazgatását innen is vezetteti. A lakosság, mintegy negyedfél ezer, szőlőinek jól gondját viseli s marháját és szántóföldjeit sem hanyagolja el; de bizonyosan többre és jobbra is alkalmas lenne, ha jó borával megelégednék s nem becsülné többre a pálinkát. Hasonló megjegyzést azonban, fájdalom! sok más helyt is teljes joggal koczkáztathatnánk. Az ercsii kápolna. Ez a hely, hol b. Eötvös József örök álmát aluszsza. Vagy jobban mondva: a hol pormaradványai az örök nyugalomra letétettek. A művész semmit sem adott e képen a * Vasárn. Ujs. 1859. 99-101. 1. valósághoz. A hűséget tartotta mindenekfölött szeme előtt és semmit sem eszményitett. Még csak egy fát, egy bokrocskát sem rajzolt oda diszitményül, enyhíteni a táj kopárságát s árnyékot hazudni a halál álma fölé, melyet rekkenő nyári melegben nem legyez sudár fák koronája, rideg télen nem őriz magas fatörzsek sora. Így áll az ercsii kápolna, félórányi távolban északra a kis mezővárostól, meglehetős magas ponton a Duna fölött. A kép hátterében, ha a metszés jól kivehetővé tenné, nem rét vagy mező az a lent elterülő síkság, hanem a befagyott Duna. Nyáron mégis szebb, szelídebb e kép. A Duna csöndesen hömpölyg alant, partja zöld s tul rajta a sziget (Csepel nagy szigete) még zöldebb és virulatosabb. A gyermek Eötvös nem egyszer jött ki nyári napon, sétálva e magaslatra, gyönyörködni a Duna méltóságos folyásában s elmerengeni a zöld sziget szemléletébe. Alkonyattal, ha a kápolnához vezető fasor árnyékára kevesebb szükség volt, mint kimenőben, a Duna mellett szokott haza menni s néha késő este is ott sétálgatott még a holdsütötte viz partján. E kis kápolnában akarta aludni halálos álmát. A kápolna eredetileg a Szapáry-családé, az öreg Lilien, német báró,Eötvös nagyapja, Szapáry leányt vévén el, ugy jutott az ercsii birtokhoz. Eötvös apja, szinte Lilien leányt vévén nőül (Eötvös magaslelkü anyját), átvette (részben haszonbérbe) az ercsii birtokot, s mig maga többnyire Budán, hivatalaival volt elfoglalva, családja itt nyaralt, maga is gyakran kij ivén, megnézni a nagyban vitt gazdagságot, szesz- és egyéb gyárakat, a nagy újításokat s örökös vállalkozásokat — melyek végre a bukást idézték elő. Mert nem pazarlás, nem nagy udvartartás, hanem szerencsétlen spekulácziók, valósithatlan tervek és ábrándok okozták, hogy a fiatal Eötvös, mire az életbe kilépett, apja vagyonát kapzsi hitelezők s egyéb csőd körmei közt látta s egy talpalatnyi földet sem menthetett meg belőle... kivévén a családi sírboltot, a halottak lakhelyét. E kápolnában nyugszik az öreg Lilien és neje, egy pár Szapáry grófnő, és I. Eötvös nővérének egy kis gyermeke. Eötvös szülei nem itt nyugosznak. Apja Velenczén, hol félrevonulva, haszonbérleti birtokon végzé zivataros életét; anyja Pesten, hol özvegy éveit tölte s meghalt. Eötvös csak azért kívánkozott Ercsiben aludni, mert gyermek s ifjúkori emlékei vonták oda — s talán — mert ki akarta kerülni egy pesti temetkezés ováczióit, pompáját, szónoklatait, sírszobrát, s mindazt, ami vele jár. El akart vonulni a halálban; elrejtőzni és nyugodni akarta, hogy hagyják végre igazán békében. Vasárnap, febr. 5-kén, a test Pesten, a háznál a legegyszerűbb szertartással beszenteltetvén, másnap, febr. 6-ikán hajnalban gyászkocsira tétetett s Ercsibe szállíttatott. Délelőtti 11 óra tájt érkezett meg oda egyszerre a Buda-Pestről menő küldöttségek, barátok s a család tagjaival. Itt azonban nem vitték egyenesen a kápolnába, a boldogult czélzata s óhaja szerint, hanem először a templomban nagy gyászmisét tartván fölötte Pauer János székesfehérvári püspöki helynök, — a koporsó újra a gyászkocsira tétetett át s vitetett a kápolnához, mely a tisztességtevők tizedrészét sem lett volna képes befogadni. E kápolna alatt van a sírbolt. Képünk azon perczet ábrázolja, midőn a test a gyászkocsiról leemeltetett s vitetik örök nyughelye felé. B. Eötvös hamvainak átvitele az ercsii családi sírboltja, 1871. febr. 6-án. — (Keleti Gusztáv vázlata után.)