Vasárnapi Ujság – 1871
Lapszámok - 31. szám / 1871-07-30
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. 0T Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "WS!gy Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik.— Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Irodalmunk legutóbbi száz éve igen érdekes jelenségeket tár szemeink elé. Egy századdal ezelőtt a politikai okból elnyomott, de tehetségekben és munkakedvben is szegény irodalmat egy oly társadalmi osztály rázza fel tevékenységre és életre, melytől ez áldásos munkát — különösen tartózkodási helyén — senki nem várta volna. 1772-ben lépnek fel a magyar testőrök, tehát katonák és pedig Bécsben, az őket elnémetesíteni akaró fejedelmi udvar közvetlen közelében. De alig lép a nemzetébresztés talajára e katona-elem: ott terem nyomában egy másik, a római katholikus alsó papság s tagjaiból nemzetiségünknek és irodalmunknak kitartó, munkás és tehetséges művelői támadnak. Faludi, / / Révai, Ányos, Baróti Szabó Dávid, Verseghi, Virág Benedek, Czuczor és egész sora tűnik föl műveltségtörténelmünk legjobb neveinek, s míg Pyrker egri érsek a német költészetnek lesz egyik csillaga, addig e szegény papok a legnagyobb áldozatkészséggel és odaadással dolgoznak irodalmunk fölvirágzásán. Nem volt előttök tekintet a felekezetiségre, csak egy czél, egy eszme vezette egész valójukat: hátra maradt, a külföld által lenézett irodalmunk emelése. E szép korszak munkásai közül mutatunk be most egy alakot olvasóinknak. Nevét ma már nem igen ismerték, újabb erők túlszárnyalták, de most, midőn koporsója bezárult fölötte, érdemei ismét emlékezetbe jöttek. Korunk gyorsan halad s gyorsan felejt, de azért a kegyelet még nem halt ki a keblekből s a méltánylásnak még mindig megvan a maga jelentősége. Bitnicz Lajos 1790. jul. 17-én született Jákon Vasvármegyében. Atyja sebész s községi jegyző volt, de őt 1796-ban elvesztvén, anyja gondozása mellett kezdte meg Bitnicz Lajos. (1790—1871.) elemi iskoláit szülőhelyén, majd a gymnáziumi tanfolyamot Nagy-Kanizsán és Kőszegen. 1806-ban és 1807-ben végezte a bölcsészeti tanulmányokat Szombathelyen, s ugyanott 1808- 1811-ig a hittant is, mely idő alatt elsajátította a német, franczia és olasz nyelvet is. A papnöveldéből való kilépése után egyideig Somogyi Lipót szombathelyi püspök udvarában élt, mignem 1812-ben a szombathelyi kir. lyceumba a mennyiségtan tanárául nevezték ki, a visszalépett hires nyelvész Kresznerics Ferencz helyére. 1813-ban áldozó pap, 1815-ben pedig bölcsészettudor len. 1819-ben visszaállíttatván a magyar nyelv a tanszékeken, Bitnicz dij nélkül vállalta magára a hazai nyelv és irodalom tanítását, a tanulók közt önképzőkört alakított s minden erejét oda irányozta, hogy nemzetiségünk föntartassék ama határszéli tanodában. Szünidejét utazásokra fordította; bejárta Olasz-, Stájer-, Horvátország egy részét, s csaknem egész Magyarországot, hol a művészet és a régiségek tanulmányozása volt főczélja. 1837-ben a lyceum igazgatója lett s ezentúl életét folyton e tanoda emelésére szentelte, mignem 1847-ben a szombathelyi káptalan kanonokául mozdittatott elő. 1868-ban választott bosoni püspöknek, 1870-ben püspöki helyettesnek, s végre még ez évben káptalani nagyprépostnak neveztetett ki. Mint ilyen halt el a jelen évi junius 28-án Nagy-Kanizsán, rokonai körében s eltemettetett jul. l-jén Szombathelyen. Azonban a 81 évre terjedt hosszú életnek ezen száraz adatai kiegészítésre várnak és az iró Bitnicz bemutatását igényelik. Irodalmi működését 54 évvel ezelőtt kezdte meg a „Tudományos Gyűjtemény"-ben , hol leginkább Szombathely régiségeit ismertette. E tárgy szeretetét felkelthették lelkében Szombathelynek — a római Sabarianak — nagyszámú régiségei, s már mint gyermek megkedvelhette a mult idők maradványait szülőhelyének szép és régi egyházából. E kedvencz tanulmányával nem is hagyott föl élte végéig s igen becses gyűjteményét végrendeletileg az Akadémiának hagyományozta, de miután ennek tárai nincsenek, ez valószínűleg a Múzeum többi római régiségeihez fog jutni. Archaeologiai munkássága külföldön is figyelmet keltett, miután egyik értekezését Büsching boroszlói tanár németre fordítva kiadta, s ezért 1825-ben a boroszlói tudós társaság levelező tagjává választotta. De legnagyobb horderejű munkássága a BITNICZ LAJOS.