Vasárnapi Ujság – 1871
1871-08-13 / 33. szám - A torzképek történelméhez. Dr. S. J. 417. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
418 és szobrászokat, ha tiszteletre méltó tárgyakat vagy személyeket kicsúfolnak. Ide tartozik azon elbeszélés is, miszerint Bupalusz és Athenisz, khioszi Anthermusz fiai, két hires szobrász, kora társukat, az utálatos arczu Hipponax költőt, egy képen átalános nevetség tárgyává tevék, de a ki magát gúnyverseivel annyira megboszulta rajtuk, hogy a két szobrász kötéllel vetett véget életének. A középkorban sem voltak ritkák a torzképek. Régi kéziratok s az egyházakon levő faragványok mutatják azok nyomait. A pogány isteneket mint állatokat és szörnyeket szokták volt ábrázolni. Ide mutat az a kép, hol Neptunt egy hegedűn játszó majom jelöli, mely jelleg a magdeburgi székesegyház előcsarnokában ismétlődik, hol a majom mellett sas áll, kiterjesztett szárnyakkal, valószínűleg Jupitert ábrázolja, s egy kövér, csupasz nő, egy bakkecskén lovagolva, igen hihetőleg Vénust képviseli. Francziaországban a gúnyos torzképek a XII. század óta leginkább egyházi faragványok alakjában divatoztak, péld. a roueni notredame-egyházon, az amiensi notredame-on, a chartresi székesegyházon sat., s elég különös, hogy mindig a papság ellen voltak irányozva. Az ördög mindenütt jelentékeny szerepet játszik és szent Bernhárdnak már tömérdek ilyen ábrázolatot kellett ismerni, mert 1125 körül erősen kikel ellenök. Néha nagyon czélzatosak is. Ismeretes a straszburgi Münster faragványa, hol egy eme sertés és egy bak egy alvó vagy döglött rókát visznek a szentmihálylován, egy kutya a sertésnek farka alá fogódzik, a hulla előtt megy egy medve, baljában szentelt viztartót, jobbjában hintetőt emelvén, utána a keresztet vivő farkas és aztán egy nyúl, mely az égő gyertyát előlábai közt tartja. A halotti kíséretet gim zárja be, vagy mások szerint szamár, mely misét olvas, utána jő egy macska, mely fejéh könyvet tart, a szamár a könyvet előlábai közé veszi, s olvas belőle. E faragványok, melyeket, mint tudva van, a német gúnyíró Fischart egy költeményében a pápaságra magyaráz, 1685-ig még a straszburgi Münsteren foglaltak helyet, midőn onnan eltávolittatván, csakis az emlitett gúnykölteményhez mellékelt képen vannak lemázolva. Ezen időből sok ilynemű himzés, metszvény sat. maradt fenn, melyeken kámzsás ruhákban farkasok és rókák mint hitszónokok szerepelnek és valószínűleg a klérust jelképezik. Másik neme a gúnyképeknek a zsidók ellen volt hanyozva, kik a középkorban az egész keresztyén Európában átalános gyűlöletben álltak. Ilyen torz képeket láthatni a magdeburgi székesegyházon, Wittenbergben, a zerbsti Miklós-templomon, a heiligenstadti Anna-kápolnán, a salzburgi tanácsházon, a bázeli Münsteren, a regensburgi székesegyházon, a kehlheimi gyógyszertáron, ezen fölirattal: az urnák 1519-ik évében a zsidók Regensburgból kiűzettek; a freisingi székesegyházon ezen homlokiattal, valamint az egér a macskát meg nem eszi, ugy a zsidóból igazi keresztyén soha nem lesz; továbbá a frankfurti hid tornya alatt is stb. E faragványok inkább a gúny-, mint a torzképek közé sorozhatók, ámbár köztük ha árt venni igen nehéz. Olaszországban a torzképek atyjának Buomunico di Cristofano festészt tartják (szül. Florenczben 1262., meghalt 1340.), kinek elmés ötleteit és kalandjait Boccaccio és Sacchetti olasz beszélyirók megörökiték. Sajátlagos torzképeket ugyan nem birunk tőle, s még azon festményeiről is, melyek Pisában a Campo Santót érintik,nagyon bajos ítéletet hozni, mert azok oly sok újításon mentek keresztül, hogy majdnem minden eredetiségük elenyészett. Ha mindazonáltal az itt előforduló férfifejeket vizsgáljuk, azt kell hinnünk, hogy azok kifejezésteljesek, míg a nőfejek az iszonyú szájak által czélzatosan vannak eltorzítva. Az „örök atya" ábrázolata egészen sajátságosan van kivive. Egy gigászi alakot pillantunk meg, melynek lábainál Szent Ágoston és Aquinói Tamás foglalnak helyt, s mely a központos körökből álló világegyetemet tartja kezeiben. A kerubimokkal teli külső körök a paradicsomot ábrázolják, azután következik a menny a nappal, a csillagok és az állatkör, s a középpontban a föld, melyen Európa, Ázsia, Afrika szavak olvashatók. Az örök atya feje az idők folyamában már kissé szenvedett, de a végtagok még jó állapotban vannak s gondos kivitelre mutatnak. Az egész ábra kissé gigászi ugyan, de a részek összefüggése helyes, s mindamellett, hogy nagy erőre enged következtetni és a rajzban is hiányok tűnnek fel, a czélzatos torzképnek még eszméje is távol van. A Campo Santo festményei közt még két képre találunk, hol gunyoros személyiségek ábrázoltatnak, viszonyaikban az egyházhoz. Ezek: a halál győzelme és az itélet Di Cione Endrétől ( 1375.). Azt mondják, hogy az utóbbin minden ábra arczkép, s a festész ellenei az elkárhozottak, barátait az üdvözültek közé helyezi. Ilynemű dolgok a későbbi időkben még gyakrabban fordulnak elő az olasz festészeknél. Angelo Mihály péld. bizonyos bibornokot, ki őt, midőn az ítéletet festette, szemtelen birálgatásával állandóul boszantotta, ugyanazon képen a kéj és butaság minden tulajdonaival ábrázolta le. Nem viselte ugyan a bibornoki öltönyt, de a hasonlóság oly nagy volt, hogy mindenki ráismert. Ennek következtében a bibornok Angelot II. Gyula pápa előtt bevádolta, ki a festésznek meghagyta, hogy a bibornokot a pokoli szellemek társaságából távolítsa el. De Angelo a szentatyának azt felelte: ha a bibornok a purgatoriumban volna, kéréseid onnan őt kiszabadíthatnák, de ő a pokolban van, s mint szentséged tudja, onnan senki ki nem szabadulhat. Más olasz mesterek a torzképeket csak gyakorlatnak tekintették: így Leonardo da Vincitől az Ambrózi-féle könyvtárban Milanóban sok rézmetszetü torzkép létezik. A monda ugyanazt beszéli, hogy Da Vincinek szokása volt séta közben, ha valami feltűnő arczulatot látott, azt körmeire lerajzolni és aztán otthon nagyban ecsetelni, miáltal ama badar fejek keletkeztek. De ha ez állana is, nem rontja le a fönnebbi nézetet, miszerint itt a festész csak a fejek tanulmányozására gondolt. Da Vincinek más kor- és művésztársai is megpróbálkoztak a torzképezés terén, mint Caracci Hannibál és Rafael. Ismeretes amannak festménye , hol egy majom a macskát kényszeríti, hogy ez a gesztenyét a tűzből kikaparja, a csodaszerű művész torzképe, ki roppant sarokban áll a festőpolcz előtt stb. Az ujabb időkben Lavater rajzolta le a fokozatos átmenetet a békafejről az emberi arezra , az olaszok közt Pietro Leo Ghezzi († 1755) tekintélyes személyek arczképét meglepő hasonlattal torzította el. Francziaországban a torzképek már korán politikai irányzatúak voltak. Főleg a klérust támadták meg velők, de a XVI-ik században egy parlamenti végzés betiltá azokat, amennyiben a protestánsok és katholikusok közti feszültséget előmozdították. De ez nem sokat használt. Mert nemcsak Montpensier asszonyt torzképezték így ki a pápai nunciussal,hanem 1585-ben a király szobájába is hasonló gúnyképet csempésztek be. Még nagyobb tevékenységet fejtettek ki e részben Mazarin bíbornok idejében, ki czéltáblája volt az irott, festett és rézre metszett gúnyoknak. XIV. Lajos és utódai alatt sem hiányzottak egyének, kik elégületlenségöket akkép tolmácsolák, de a Bastille csakhamar lehűtötte tűzüket. Minél inkább közeledett a forradalom, annál inkább szaporodtak a torzképek, s végre mint a sáska ugy özönlötték el Francziaországot, ugy hogy még Napoleon sem menekülhetett meg tőlök. Az 1829-ik évben a La Silhouette napilap hetenként kőre nyomott torzképeket hozott, melyeket a juliusi forradalom után a Caricature, későbben a Charivari még jobban túlszárnyalt, mely minden politikai jellemet és kormányszabályt a legsértőbben torzképezett, s még Lajos Fülepet is egy potrohos és körte fejű férfi alakjában mutatta be olvasóinak. Ezentúl azonban nem volt bátorságos a síkra kiáltani, s az erkölcsi fegyelem eleme inkább a mindennapi háziélet körébe vonult vissza, míg végre Isidore Gerard az ő illustráczióival a torzképirás vidám oldalát eltalálta. A franczia torzképirás egy sajátságos neme az erkölcsfestőké. Első kísérletnek lehet e nemben tekinteni azon 120 furcsa fametszvényt, melyet tévesen tulajdonítnak Babelaisnek. Sokkal fontosabbak a Callot Jakab munkái, melyek hasonló csodás ábrákból vannak összeállítva, és hosszú orrú, száraz lábú s nagy pupu képzelmi, alakokat ábrázolnak. Híres torzképeket látunk még ezen korszakból Huettől, Gaybus gróftól. Az ujabb franczia festészek közül ide tartozik Belange József Lajos, ki mint csatafestő ismeretes, Toussaint Miklós Károly, kit gamijai halhatlanitottak, Vernet Horác, kinek ecsete Napoleon hősi tetteit dicsőite, s e mellett némely képzelmi darabokat is állitott ki, és a ki már csak azon okból is ide sorozandó, mert némely torzképezőket leálczázott (Pigalt, Mottet, Cáiit, Adamot, Rambertet és másokat). Ezen férfiakat illeti kétségkivül az érdem, miszerint a torzképiráshoz az életképek magasabb elemeit is csatolták. Ha Németalföldre térünk, itt legelőször is Bos vagy Bosche Jeromos nevével találkozunk, ki 1500 előtt számos torzképet készített és metszett rézbe. Nagy számú szerkesztményei még ma is az Escurialban találtatnak és Callot badar ecsetére emlékeztetnek, mint „Mária Egyiptomba futása", „Szent Antal kísértése" stb. Ide tartozik az idősebb Breughel Péter is (szül. 1510., 1570.), ki a festményeiben előforduló komikai jelenetek miatt „tréfásnak" is neveztetik, művei közül fölemlítendő „a böjt és farsang közti vita", „a pórbúcsú" stb. Továbbá az előbbinek fia, az ifjabb Breughel Péteréinek pokoli jelenetei valóban csodaszerűek s igazi pokoli képzelmet tanúsítnak. Némileg ide tartoznak azon pórias jelenetek, melyeket Ostade Adorjánnak ecsete örökített meg, a Teniers komikus ábrázolásai, hol a majmok emberi mezben emberi cselekményeket és állapotokat utánoznak. A politikai torzképirást jelesül de Hooge művelte, ki a Francziaország ellen irányzott 40 gunyoros párbeszédhez a torzképeket rajzolta. Hasonnemű volt azon 24 személy feketére vázolt arczképe, kik a nantesi parancs megszüntetését eszközölték stb. A XVII. század vége felé is jelentek meg ily torzképek, melyek részint a szerzeteseket, részint a Law-féle részvényüzletet tették gúny tárgyává. Az angoloknál később honosult meg a torzképirás. William Hogarth (szül. Londonban 1697., 1760.) távol tartotta magát a politikától, s az ő felülmúlhatlan torzképeiben még az erkölcsi elem túlnyomó. Többi festményei tartalmaznak ugyan politikai czélzásokat, de nem torzképek. Az első politikai irányú torzképek II. György uralkodásának vége felé jelentek meg, s az akkori kormány ellen vannak irányozva. Minden angol torzkép közt a legszellemdúsabbak és legjelesebbek azok, melyeket a hires rézmetsző James Gillray bocsátott közre 1779—1810. Némely készitményei (Buckingham és Salisbury marquisnek, Lady Chumley, Lord Edgecumbe és Lord Ch. Greville stb. arczképeivel) inkább gúny-, mint torzképek. Gillray nemcsak maga volt korának torzfestésze: a Francziaországgal viselt háború következtében számtalan terméket mutatott fel a művészet ez ága, de amelyekre természetesen a csatornán innen sem maradtak adósak. A legjobbak Henry William Bunbury és Woodward kezeiből kerültek ki. Egykorúlag adta ki Grose a torzkép elméletit, de amelyben a metszvények jobbak a szövegnél, későbben pedig Malcolm írta meg az angol torzképírás történetét. Amennyiben a jelenkor legnagyobb torzfestésze, Cruishank György az ő satyrico-humoristikus vázait egyenesen a népéletből meríti, most csupán a „Puneh" ad politikai torzalakokat. A spanyolok igen keveset tettek a torzkép -irás terén. Bár Cervantes Don Quixotja és Na Fray Gerundiája oly torzképek, melyeknél jobbat nem kiván hatni, de a spanyol művészek e pompás alapot épen nem tudták felhasználni. Az elsőbb mű rajzai lehető legroszabbak. Az első spanyol, ki e tekintetben valamit tett, Francisco Goya y Lucientes volt, 1801 körül. Sajnos, hogy az ő „Capricios"-ának vonatkozásait mi épen nem, a mostani spanyolok is igen nehezen értik. Czikkünk kezdetén említettük már a német építményeken a középkor torzképeit, hová a reformáczió korából is sok gúnykép sorozható, minő volt péld. a pápaszamár, a szerzetesborjú, a koczapap stb., melyekről Lycosthenes az ő híres csodaművében a 460- és 473-ik lapon azt mondja, hogy ezen csodaszörnyek 1496- és 1523-ban születtek. Hasonlag ide tartozik a Lutherre vonatkozó torzkép is, hol az ördög az ő fülén és orrán keresztül fújja a dudát. Ezután egymást érték a torzképek, melyeket egyik vagy másik vallásfelekezet hívei készítettek. Az első nagyobb torzképes mű Brant bolondhajója 1494-ből, hova a Krisztus és Antikrisztus szenvedése is sorozható, mely 26 középszerű fametszvényt tartalmaz Cranach Lukácstól. A XVII. században sem hiányzottak e nemű munkák, jelesül a „Röpivek" voltak azokkal diszitve a harminczéves háború korából és némely akkori kedvelt könyvekben is találunk ilyeket, név szerint a Philander történelmének első kiadásában, a Simplicissimus szerzője műveinek 3-ik kötetében. _ A XVIII. századból különösen megemlítendő Ábrahám a St.-Clara-xmk „Huy und Pfug der Welt", „Heilsames Gemisch Gemasch" és Conlin-nak „keresztyén útmutató" czimü művei. A folyó század nyomorú gúnyképeket gyártott Napoleonra, melyek alávaló gyávaságról és szellemtelenségről tanúskodnak s többnyire bergi készítmények. 1845-ben a „Krrihwinkler nürnképek" és a „Müncheni röpivek" jöttek létre, melyek a „düsseldorfi havi lapokban" szellemdús utánzásra találtak, míg a lipcsei Charivari torzképei nagyon is jelentékteleneknek mutatkoztak. Azon számos politikai torzlapok közt, melyek 1848-ban láttak világot a „Glasbrenner-féle almanaka „Saphir-féle