Vasárnapi Ujság – 1871
1871-11-19 / 47. szám - A kávé és dohány történetéből. Kvassay Jenő 587. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
588 és a sárga levelek, melyeket a pipába tömnek, valamint a növény neme is oly sajátszerű, mikép lehetetlen, hogy mindez Amerikából Ázsián át terjedt volna oda, annál kevésbbé, mert Persia és China közt a dohányzásról mitsem tudó India fekszik." (T. i. Persia már Amerikából kapta dohányát.) Az ok, hogy miért nem vált a dohányzás Európában Amerika fölfedezése előtt szokássá, valószínűleg abban fekszik, hogy még akkor Ázsiában sem volt oly átalános, mint később, a mint ez Amerikából való behozatala után is egy ideig igy volt, mig t. i. hozzá nem szoktak. Bizonyos Román Pane vagy Pano nevű spanyol szerzetes, kit Kolumbus második útjában 1493-ban a vadak megtérítésére magával vitt és ott hagyott, először tesz említést a dohányról, melyet ő St.Domingo szigeten ismert meg és Cahoba vagy Giuojának, azaz: bódító fűnek nevezett el, és amely mint seb- és csodafű Európában nagy feltűnést okozott. Cooper szerint az első európai, ki dohányt szítt, Sancho Mundo, Kolumbus hű hajós legénye volt. Amerika fölfedezésekor tapasztalták, hogy a bennszülöttek a dohányt mindenféle betegségek ellen használják. Papjaik ennek a növénynek a füstjét nádon keresztül szívták,ha jósolni akartak, mások ismét maguk fölvidítására vagy elaltatására használták. A dohányzás „tabacos"-nak nevezett csövön át történt és innét eredt volna latin neve tabacum, még mások nevét Tabago szigettől származtatják. „Nicotiana" nevét II. Ferencz franczia király lissaboni követe, Jean Nicot után nyerte. Nicot a Floridából kapott kertjébe növényt ülteté, hol az rövid idő alatt dúsan megszaporodott. Történt, hogy Nicot útitársának az orrán levő veszélyes rákot, valamint a követ szakácsa is fölvágott erét dohánylé - burkolattal gyógyitá meg. E csudálatos gyógyítási hírek csakhamar egész Lissabonban elterjedtek és a nép a dohányt követfűnek (herba legati) nevezte el. Nicot egyik a gyógyitása a másikat érte s egyszersmind ezt rendkívüli növényt királyának Francziaországba, valamint az anyakirálynénak Medici Katalinnak és sok más udvari egyéniségnek is elküldé használati utasítással. A királyné azonnal kertjébe ülteté és saját nevével ruházá föl, s mint divatja a franczia kertekből „herbe de la reine racre" (anyakirályné-fű) név alatt minden országba szétküldetett. Ezenfelül még számtalan nevet nyert egyebek közt indiai seb- vagy csudafű, gyógyfű, minden betegség orvossága stb. Angliába Drake Ferencz vitte 1583-ban. Itt használták két év múlva az első agyagpipát, melyet az angolok a bennszülötteknél Virginiában láttak és ott tanulák el az avval való bánásmódot. Itt keletkeztek az első dohányzó társaságok, melyek a későbbi német tabagiáknak alapul szolgáltak. Leginkább elterjedt a dohányzás az udvari személyek között, mí I. Jakab angol királyt 1605-ben arra bírta, hogy a dohányra, mint ártalmas terményre, magas adókat vessen ; 1619-ben pedig a nagy adók daczára elterjedt dohányra azt a rendeletet adta ki, hogy Virginiában egy ültetvényes se merjen száz fontnál többet termeszteni , egyúttal ezalatt a czim alatt „Misocapnos" (dohánygyülölő) satyrikai művet irt, melyben rá akarja bírni hiveit, hogy a „testet elsilányító" dohányzástól álljanak el. *) A dohány Törökországba is Amerikából jött, mint ezt IV. Amurath (1623—40) tiltó parancsa bizonyitja. Amurath halálbüntetés terhe alatt eltiltá, de mégsem használt, hogy tehát megutáltassa a dohányzást a néppel, mint egykor a spártaiak, hogy az ifjak előtt a részegséget utálttá tegyék, lerészegített rabszolgákat állítottak eléjök, így Amurath is egy törököt orrába szúrt pipával hordoztatott körül a városban. Oroszországban a dohányzás orrvesztés büntetése alatt tiltatott el. Midőn Bernben 1661-ben tiz meg nem tartott rendelet után a hatóság egy ujabb parancsot adott ki, ezt irták végére: „ne légy házasságtörő." Magyarországban s kivált Erdélyben, hol Apaffy Mihály fejedelem csibakozott volna először, a dohánytermelés 1689-ben a föld ideiglenes elverése és 2—3 száz forintnyi pénzbirsággal büntettetett. — VIII. Orbán pápa 1624-ben mindazokat, kik az isteni szolgálat alatt burnótozni mernének, egyházi átokkal sujtá. 1690-ben XII. Incze f megnyitá ezt a rendeletet, de XIII. Benedek 1724-ben visszavette. Később maguk az államok látták be a hasznot, mit a termelésből húzhatnak; igy Svédországban 1689-ben, hogy a honi termelés növekedjék , az idegen termés behozatala elkobzást és azonfölül tetemes pénzbírságot vont maga után; s igy megszületett Európa legtöbb államaiban a dohánymonopolium —dohány-egyedáruság, mely daczára az ellene folytatott heves küzdelmeknek, nagyrészt mai napig is fennáll. A burnótojás Európában és pedig Spanyolországban keletkezett, hol a nők szívni nem akarván a dohányt, porrá törve és illatszerekkel keverve használták, s innét a burnót kezdetben capagnioi - nak neveztetett. Később Olasz-és Francziaországban is elterjedt; Medici Katalin fiának, IX. Károlynak, ki gyakran nagy főfájásban szenvedett, a burnótot mint gyógyszert ajánlá, s igy az udvarba behozva csakhamar a divatvilág is fölkapta,később a nép minden rétegeiben elterjedt. De valamint sok ellene, ugy sok barátja is volt a dohánynak. Thorius róla 1628-ban dics költeményt irt „Hymnus tas baci" czim alatt, amely lassan terjedt először,oly átalános lábra kapott később. Már Csokonai Vitéz Mihály igy fohászkodik fel„Béka egérharczá"-ban: Mig elkezdeném énekem, Instálom a múzsámat, Pindusi dohánynyal nekem Töltse meg a pipámat. ...» Kisfaludy Károly is magasztalja „Pipadalában" a dohányt. A dohánynak három faja van, u. m. 1) A nemes dohány (Nicotiana tabacum), Virginiát tartják eredeti hónául, Európában legnagyobb mérvben termesztik a Rajna mellett és Magyarországban. 2) A török dohány (N. rustica) éa végre 3) A cserjés dohány (N. fruticosa) embernagyságú ágas-bogar növény, mely Chinában a legrégibb időktől fogva ismeretes; erről mondja Pallas, hogy „oly sajátszerű és a többitől eltérő." Három alakban használták még Amerika fölfedezése előtt, u. m. pipában, pisang levelekbe burikolva szivar alakban,s ezt ők bonekosnak nevez Meszelő asszonyok a pesti Deák-téren. *) Ennek ellenére a jezsuiták Lengyelországban az „Antimisocapnost" adták ki.