Vasárnapi Ujság – 1871
1871-01-15 / 3. szám - I. Amade spanyol király 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Az uj spanyol király (I. Amade arczk.) Vajda János 29. oldal / Élet- és jellemrajzok - Déés főtere 3. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Göde a Maros szorosában. Keleti G. 3. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Jelenet az orleansi csatából 3. szám / Történelmi képek - Porosz dzsidások portyázáson 3. szám / Történelmi képek
3-ik szám Pest, január 15-én 1871 Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 6 frt. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri iktatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik.— Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppolik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. A latin népekre rosz idők járnak mostanság. Ha egyfelől visszaesésük számos jeleit, másrészt a germán és szláv fajok nagy mozgékonyságát és emelkedését látjuk , pillanatig csaknem valószínűnek tartjuk, a mit pedig épen nem óhajtunk, hogy a latin törzs szellemi és erkölcsi világuralma , vezérszerepe végét érte, s egy új korszak veszi kezdetét, melyből eddigelé csak annyit sejtünk, hogy az nem lesz oly nagy, oly szép, rokonszenves, mint volt az, melynek a római törzsek adtak eszményeket. De mondjuk, csak pillanatig, mert nem legroszabb oldala emberi természetünknek az, hogy amit rosznak tartunk, azt hinni sem akarjuk. Már pedig, hogy az északi népek fölülkerekedésétől jót nem várhatunk, az ép oly világos, mint hogy a nappal kedvesebb az éjnél, a termékeny nyár kellemesebb a zordon télnél. És az észak csaknem e viszonyban hasonlik a délhez, szellemi és erkölcsi tekintetben is. Nagy — az oroszok, szlávok által lakott része műveletlen s tán az is marad örökké; műveltebb — német — része pedig önző, hideg, szolgaságra, brutalitásra hajlandó. Egész határozottsággal állíthatni, hogy a latin „legaesthetikaibb" faj a kerek világon, melynek formái a legszebbek, s a többi fajok által még akkor is utolérhetlenek, ha azok a műveltség tetőpontjára vergődtek. A latin vagy román nemzetek eme szépészi képessége még hibáikat is szebb szinben képes föltüntetni mások erényeinél, s e velük született természeti tulajdon, mely a sarat is megaranyozza, önkéntelen rokonszenvre gerjeszti a többi népeket , melyek habár kevesebb, de némi szépérzékkel mégis birnak. Ha egyszer elhanyatlik e faj, s a rideg világ többé nem indul nyomaikban, az kétségkivül az emberiség vénhedésének jeléül vehető, mely többé a szép iránt nem, csupán a hasznos és szükséges iránt bir lelkesedni, mint az aggastyán, ki előtt már csupán a számok határoznak. De meglehet, s jól esik e hitben ringatóznunk, hogy a latin faj utóbbi botlásai csak figyelmeztetőül szolgálnak arra, hogy magát ismét összeszedje, s a haladás versenyterén ismét ,,átvegye a vezetést" mint sportnyelven mondani szokás. Hiszen a különbség, mely közte és az északi népek közt van, még most is az ő előnyét tünteti ki. Ok, ha olykor alul kerülnek is, de küzdenek legalább a rosz ellen, míg a többi nép — a magyart, lengyelt kivéve — egyátalán nem is küzd az ellen, hanem csupán a roszabbnak szolgai eszközévé engedi át magát. A latin nemzeteknél, habár időnként még gyöngébb is, de van köztársaság párt, mely egyre rövidebb időközökben diadalt ül, de még nem oly erős , hogy diadalát állandósíthassa. Ők tehát gondolkoznak, kísérleteket tesznek, példákat adnak, míg a szláv-germán barbár faj ott van ma is társadalmilag, a hol volt a középkorban, t. i. szolgáltatja a császárok hadseregébe a zsoldos baka és lovas illetőséget, vakon, szolgailag, gépiesen engedelmeskedve, sőt harczol a szabadság zászlói ellen, mint az elefánt, melynek ambicziója tárgya a hátára épitett torony, honnan zsarnok gazdáik a nemesebb oroszlánokra vadásznak. Így tekintve világrészünk állapotait, nem esünk kétségbe a latin faj vezérszerepe fölött, s reméljük, hogy még jó ideig az ő szellemük és erkölcseik fognak törvényt szabni a világnak. A legutóbbi spanyol fordulatot tekintve is, bizony nem tudjuk, vajjon nem-e inkább a köztársaságiak közeli diadalának prognostikonja az uj király balvégzetes fölavatása? Mert amint egyszer maholnap odáig érik a dolog, hogy a királyi szerepnek több lesz a tövise, mint a rózsája, több a szenvedése, mint öröme, több a gyalázata, mint a dicsősége: bizony megtörténhetik, hogy majd három esztendei keresés után sem kapnak királyt a „királycsináló" Primek, sőt egyátalán nem találkoznak Primek sem, akiknek kedvük legyen királycsinálásra. Hanem azért azon egyén, ki e spanyol töviskoronát fejére teszi ama pompás palotában, melynek szépségre alig van párja a világon, mindenesetre érdekes személyiség, sőt annál érdekesebb, mivel ily valóban drámai előjáték után lépett a trónra, melynek utolsó fölvonása még tragédiává is „magasulhat"... Olyan országban, melynek fővárosában a diktátor miniszterelnököt fényes nappal lelövöldözik, mint valami I. Amadé spanyol király.