Vasárnapi Ujság – 1872
1872-03-17 / 11. szám - Eötvös Lajos 11. szám / Arczképek, Hazaiak - Varró Sándor 11. szám / Arczképek, Hazaiak - Eötvös Lajos és Varró Sándor (arczkép) –á–r– 125. oldal / Élet- és jellemrajzok - Jeruzsálem 11. szám / Táj- és uti-képek, Külföldiek - Jeruzsálemi bazár 11. szám / Táj- és uti-képek, Külföldiek - Omár mecsetje Jeruzsálemben 11. szám / Táj- és uti-képek, Külföldiek - A hála-ünnep Londonban: A királynő megérkezése sz. Pál templomához 11. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 frt. Fél évre 3 frt. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 frt. — Fél évre 2 frt. 50 kr.Q Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bresben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Eötvös Lajos és Varró Sándor. (1848—1872.) (1848—1870.) az Két fiatal, nagy reményekre jogosító, de korán elhunyt iró emlékének szenteljük e sorokat, kikben irodalmunk jövőjét rabolta meg a halál. Kora halálukon kívül is sok közös vonás állíttatja őket egymás mellé velünk e lapokon. Mindkettő, abban az életkorban, mikor a készülő író még költészeti zsengék szapora termelésében szokta próbálgatni tehetsége pelyhedző szárnyait, a komoly tanulmányok felé fordulva oly irodalmi s tudományágra szentelte összes tehetségeit, mely rendesen csak érettebb kor kedvelete szokott lenni azon keveseknél is, kik azt nálunk egy átalában művelik. Mindkettőt az irodalomtörténet tanulmánya vonzotta, és pedig nem a kész vagy részben földolgozott anyag éezésére rens mások nyomdokainak tovább tapodására, hanem a források buvárlatára, uj nyomok fölkeresésére, porlepte adatok kutatására s önálló saját ítélet alkotására. Ritka tünemény a gyermekkorból s iskolai tanulmányokból még alig kilépett ifjaknál, oly tudomány-ágban kivált, mely a régi könyvészet száraz s rendesen unalmasnak tartott mezejére van utalva. De minden tudománynak, kivétel nélkül, megvan az az áldása, hogy ha száraznak s unalmasnak látszik is a vele komolyan nem foglalkozó s csak felületesen és kívülről szemlélő előtt, a benne elmerülőnek előbb nem is sejtett gyönyört nyújt s egész szenvedélyességig fokozhatja az érdeket maga iránt. A számtan mint a könyvészet, a philosophia mint a nyelvészet, a régiségtan mint a heraldika, csak annak tetszik ridegnek, a ki nem ismeri, megismerve, elmerülve részleteibe, magával ragadja a lelket, s a szaktudós a maga szaktudományát a legérdekesebbnek érzi 8 vallja minden tudományok fölött. Aki e két fiatal embert látta, az örömök korszakában, valódi szenvedéllyel csüggni választott szaktudományán, elmerülni a régi kor tanulmányában, könyvtárak poros halmazai közt keresni azt, ami épen régisége miatt ismét új legyen a mai kornak: meggyőződhetett e paradox tétel igazságáról. Eötvös Lajos — vele kezdjük, ki néhány hónappal előbb született s később halt meg még kevesebbet élt fiatal társánál, s új sírhalmán még meg sem szikkadt a hant — 1848. márczius 1-jén született, Veszprém megyében, Mezőszentgyörgyön. Szülei: Ráczkevi Eötvös Lajos és Újhelyi Lidia, szegény nemes család sarjadékai voltak, kik szűkös anyagi körülményeik közt, nélkülözéssel s önáldozattal nevelték gyermekeiket. Lajos hatodfél éves volt, midőn 1853-ban szülőhelyén az elemi iskolába föladták s fékezetlen tanulási vágyának az első táplálékot nyújtották. öt év múlva a páli főiskola gymnáziumi osztályába lépett. S még nem volt 16 éves, mikor első irodalmi kisérlete, egy pápai levél alakjában, a „Politikai Újdonságok" 1864-iki folyamában megjelent. De e vidéki levélnél nagyobb súlyt helyzünk arra, hogy már 1865-ben, tizenhét éves korában, egymás után több irodalomtörténeti tanulmánnyal lépett föl. Ilyenek voltak: „Petőfi ifjúkori kísérletei," kiírva a pápai önképző-társulat évkönyvéből (a „Koszoru" EÖTVÖS LAJOS. VARRÓ SÁNDOR.