Vasárnapi Ujság – 1873
1873-04-13 / 15. szám - Fiumei levél. Faragó Ödön 179. oldal / Eredeti levelezések - A hús eltartásának módjai. S. L. 179. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon - Miből és hogy készül a terpentin (2 képpel) 179. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
180 nevezni. Ez a terpentin bizonyos illóolaj és fenyőszurok vegyületéből áll. A munkát deczember hó elején kezdik meg azzal, hogy a fák törzsébe, a föld színéhez minél közelebb, félhold alakú bemetszéseket tesznek. Ezt a munkát egészen márcziusig, sőt mikor a tavasz későcskén köszönt be, néhány héttel tovább is folytatják. A bemetszés után a metszetek úgynevezett kiékelése következik, ami abból áll, hogy a félhold alakú bemetszés mindegyik végénél a törzsből egy háromszögű darabot vágnak ki. Ekkor kezdődik a terpentingyűjtésnek tulajdonképeni korszaka. Az előszivárgó terpentin gyüjtése egy kanálalaku szerszám segélyével és bizonyos kézmozdulat által történik, mely utóbbit csak hosszas gyakorlat utján lehet eltanulni. Minden kimetszést, miként említettük, egyszer ki kell ékelni s márcziustól novemberig legalább is hatszor le kell csapolni. A lecsapolás pedig abból áll, hogy a törzs kiékelt részétől kezdve lefelé csatorna alakú bemetszést tesznek, amelyen a terpentin, mint valami csatornán, végig csorog. A terpentin befogadására szánt hordókat az erdő különböző helyein, egymástól csekély távolságra állítják föl. A gyűjtő a nyert terpentint egyelőre közönséges fadézsákba önti s ezekből a hordókba tölti, melyeket, ha megteltek, azonnal elszállitanak. Az elszállitás rendszerint egyszerű járműveken vagy pedig még annál is kezdetlegesebb módon, t. i. a hordók tova hengergetése által történik, miáltal a kocsit meg lehet gazdálkodni. Egyébiránt az is gyakran megesik, hogy a terpentint fatörzsekből durván összetákolt tutajokon szállítják a legközelebb eső tengeri kikötőig. A terpentin lepárolásához kerek rézüstöket használnak, melyekbe 10—60, de rendszerint 20 —30 hordó tartalmát beletölthetik. Az üstök oldalai be vannak falazva, úgy hogy a tűz közvetlenül csak az üst fenekét melegíti. Az üstnek fölül nagy nyílása van, melyre hűtőcsővel összeköttetésben álló fedőt tesznek. E fedőn keresztül illannak el a terpentingázok s a hűtőcsőben megfürüdvén, ebből a terpentinolaj kicsorog és összegyűjtetik. Egy kisebb nyilás a munkásnak arra szolgál, hogy a lepárolás folyamatát időnként láthassa és a benn lévő szuroktömeg állapotát figyelemmel kisérhesse; szükség esetén próbákat bocsát ki az üstből hideg vízbe, hogy láthassa, mennyire haladt a terpentinképződés. A lepárolás után a terpentinolajat még egyszer lepárolják, míg a szurok az üstben salakként ott marad. A még forró és folyékony szurkot valami szűrőkészüléken át faedényekbe szedik, melyekből ama hordókba öntik,amelyekben ki fog hűlni. Az ily módon előállott készítmény az úgynevezett „amerikai szurok," mely e név alatt több százezer mázsánként kerül át Európába. Az amerikai polgárharcz kitörése előtt igen sok durva terpentint pároltak le pusztán csak a terpentinolaj kedvéért, míg a szurkot használatlanul engedték szétfolyni. De mikor a háború alatt az amerikai szurok ára rendkívül magasra hágott, ezeket az úgynevezett szurokrétegeket ismét fölkeresték, hogy a szurkot értékesítsék. Sherman tábornok nevezetes hadmenete alatt egy hadosztály egy ilyen szuroktelepen ütötte föl tanyáját; a szuroktömb nagy sziklához hasonlitott. A szurok az őrtüzektől megolvadt és meggyuladt, még pedig oly hirtelen, hogy a katonáknak alig volt idejök elmenekülni. A nyereség, melyet a terpentinkészités hajt, egészen ama szorgalomtól és erélytől függ, melylyel azt űzik, és a gondosságtól, melylyel azt vezetik. Ha oly helyen folytatják a terpentinkészitést, honnan tutajozható folyón vagy vaspályán történhetik az elszállitás, a kiaknázott, lehántott fatörzseket ölfákká fűrészelik s a nagy városokban tűzifául eladják. Ilyen fa most nagy mennyiségben kapható még New Yorkban is. Az oly fáknál, melyeket tűzzel öltek meg, valamint a télen levágott vagy pedig lehéjazott, de állva hagyott öreg törzseknél is, szerfölött nevezetes változás megy végbe. Ugyanis e fáknak minden likacsai lassanként szurkos anyaggal telnek meg, miáltal a fa súlya tetemesen növekszik, de forgácsa rendkivül könnyen gyul meg s ugy ég mint a gyertya. Ezért az ilyen fát Karolinában „gyertyafának" nevezik, s tűzgyújtásnál, a szegényebbek pedig gyertya vagy lámpa helyett világításra használják. Azonkívül e fa tökéletlen elégése folytán a legkitűnőbb kátrány szokott előállani. E végből a fát hasábokra szeldelik, roppant máglyákba rakják és mint nálunk az oláh és czigány szénégetők szokták, meggyújtják és elégetik. Egy ilyen máglya, nagyságához képest, 50—100 hordó kátrányt ad. S. L. Egyveleg. (Legendák Júdás Iskáriotesről.) Pier della Valle idejében azt hitték, hogy Júdás utódai még mindig élnek Korfuban, ámbár azok, akiket e nem igen megtisztelő atyafisággal vádoltak, kereken tagadtak minden családi összeköttetést Krisztus áruló tanítványával. Mikor a smyrnai görög szertartású templomban a lábmosás szertartását végzik, a püspök Krisztust jelképezi s a tizenkét apostolt ugyanannyi pap ábrázolja. A ki Júdást személyesiti, e szivességét ugyancsak megfizetteti, mert ingyen ily csúnya szerepre senki sem vállalkozik, sőt a nép maga is annyira megy, hogy az ilyen papot teljes életében Júdásnak gúnyolja. Braziliában Júdás szintén gúny tárgyául szolgál, kit a gyerekek meghurczolnak s utoljára máglyán (természetesen csak látszólag) megégetik. A spanyol matrózok az árboczfára szokták Júdást felakasztani. Nemrég Portsmouth-ban egy spanyol életét veszté e játék miatt, mert annyira megfeszelte magát .Tudás voltáért, hogy a szertartás után a tengerbe ugrott. Az örmények, kiknek hiedelme szerint a pokol és a purgatórium ugyan egy helyen van, azt beszélik, hogy Júdás, miután Krisztust elárulta, elhatározá magát fölakasztani, mert tudta, hogy Krisztus a purgatoriumba megy s ott meg fog szabadítani minden elkárhozott lelket, s igy hamarább ott akart lenni, mint Krisztus. De az ördög ravaszabb volt, mint Júdás és fölfedezve szándékát, a purgatórium fölött tartá egy darabig elvetemült lelkét, mig a Krisztus végig ment a tisztitó tüzen s akkor egyenesen a pokolba dobá az árulót. ** (A bíbornoki kollégium.) A pápa jelenlegi aggasztó betegsége alkalmából nem lesz érdektelen a bibornoki kollégium és vatikáni diplomatiai testület létszámáról az 1873-ik évre megjelent „Hierarchia Cattolica" czimű statisztikai évkönyvben közzétett adatokat ismertetni. A bibornokok száma jelenleg 45, üresedésben van tehát 27 hely; 21 bibornok már tul van a 70 éves koron; a legifjabb bibornok Bonaparte Lucián, ki 45 éves és 5 év előtt lett bíbornokká. A magasabb klérus létszáma, — beleszámitva a czimzetes püspököket, apostoli helyetteseket és prefektusokat, — 975. — A 27 bibornoki hellyel együtt üresedésben van 130 hely. A jelenlegi bibornokok közül nyolczat még XVI. Gergely pápa, harminczhetet IX. Pius nevezett ki. IX. Pius pápasága alatt meghalt 97 bibornok, kiket jobbára ő nevezett ki. A szent szék követeinek és internuncziusainak száma 8, kik az osztrák-magyar, bajor, belga, brazíliai, franczia, hollandi, portugáll és svájczi kormányoknál vannak; ezekhez számítandó 3 delegátus, kik a délamerikai köztársaságoknál, és Nyugat-Indiában vannak. A szentszéknél levő diplomatiai testület Ausztria-Magyarország, Bajorország, Belgium, Brazilia, Francziaország, Monaco, Peru, Portugallia és San Salvador képviselőiből áll. — Holland már megszüntette a római követséget, Poroszország képviselőjét bizonytalan időre szabadságolta. (A nap elenyészése.) Már jó ideje, hogy jövendölgetik a nap végét. Európa egyik híres csillagásza, Faye M. újabban erre nézve egy emlékiratot adott ki a nap természettani sajátságairól. Tudvalevőleg ez irányban az ujabb kor nevezetes haladást mutat föl. Kiszámították a nap mélységét, nagyságát, mely 12,000-szer akkora, mint a földé stb. Faye azonban egészen új tanokkal lep meg bennünket, melyek alaposságáról ugyan csak szakértők, vagy talán azok sem ítélhetnek, de annyi bizonyos, hogy igen szomorú kilátással kecsegtetik a föld lakóit. A katasztrófa, Faye szerint, csak évezredek múltával fog bekövetkezni, de elkerülhetlen. „A nap" — úgymond a tudós — „miután már annyi millió év óta világította meg földünket, akkor egyszerre el fog sötétedni. Ezzel aztán az élet is lehetetlen lesz földünkön. Hidegség és sötétség veendi körül a mindenséget, és a levegő rezgéseit teljes mozdulatlanság váltandja föl. Az utolsó felhők a földnek utolszor fognak esőt adni, és a megfagyó tenger nem engedelmeskedik többé akkor az apály és dagály törvényeinek. A mi mindenségünkből megmarad, az üstökösök és bolygók mind osztani fogják földünk sorsát, és a természet átalános törvényei szerint az elsötétedett nap körül forogni fognak azzal a különbséggel, hogy, mivel akkor a napnak nem lesz eltaszító hatása, az üstökösök fark nélkül fognak bolyongani a világ redszerében." ** (Ég a föld között.) Egy amerikai lap egy Illinoisban történt vérfagylaló eseményről beszél. Egy óriási léggömb, mely épen felmenendő volt, meggyulladt s egy munkást, aki megtöltésével foglalkozott, a horgonykötél elégvén, magával ragadt a magasba. A gömb kosara közelében foglalkozott munkás belebonyolódott a kötelekbe lábával s fejjel lefelé csüggött a léghajóból. Igy emelkedett föl valami 100 lábnyi magasba, mikor az egyik lába kiszabadult s már csak fél lábbal tartózkodott a köteleken. Az égő léghajó egyre emelkedett. A szerencsétlen embernek sikerült időközben kezeivel megragadni egy lelógó kötelet. Épen jókor, mert abban a pillanatban másik lába is kibontakozott a kötelekből. Most már egyedül karjaival tárta magát a kötélen, de fölmászni a kosárba nem volt elegendő ereje. A léggömb már 300 láb magasságra emelkedett, mikor a nyomorult embert utolsó ereje is elhagyta s kimerülten ereszté el a kötelet. Amint leesett, oly erővel vágódott földhöz, hogy az esés helyétől jó távol állók is megrendülni érezték lábuk alatt a földet. A test tökéletesen összetört s a fölszakadt bőr alól tömérdek helyen serkedt a vér. A szerencsétlen azonnal szörnyet halt. A léggömb is csakhamar leesett és összeégett. (Régi illatszerek.) A régi egyiptomiak oly tökéletesek voltak az illatszerek készítésében, hogy némely régi kenőcseik, melyeket az alnwicki múzeum alabasztrom vázáiban tartogattak, még most is, noha már 2—3000 évesek, a legpompásabb üde illatot lehellik szét. (Lóhusevés Párisban.) A lóvágóhidak száma Párisban folytonosan szaporodik; ma már 40-nél több ilyen mészárszék van ott és 1872-ben 5034 lovat, 675 szamarat és 51 öszvért ettek meg a párisiak. A terpentin gyűjtése Amerikában. A terpentin lepárolása.