Vasárnapi Ujság – 1873

7. Általános nép- és országisme - Khinai tanulók vizsgája (képpel) S. L. 492. oldal

zsa dohány. Egy hold átlagos termése 875 font, s jövedelme 7 frt 7 kr. levén. Kereskedelemmel 58,519 személy foglalko­zik, s a segédek és szolgák havi bére és tartása 2—35 frt közt ingadozik. Az 1870-dik évben a kivitel 342.877,000, a bevitel 344.077,000 forint érték volt. Első­sorban az osztrák örökös és német tartományok képezik a piaczot a fel-Dunán és trieszti vonalakon szállítva. A vízi utak hossza 422 geográfiai mértföld, melyeken 1870-ben 1039 fa-, és 149 gőzhajó köz­lekedett 412 hozzájuk tartozó uszály­hajóval, és számtalan tutajok. A gőzhajók összes lóereje 12,571 volt, és ezzel 2.141,459 utazót, s 26.457,000 mázsa terhet szállítottak, míg az evezős és vonta­tott hajók szállítmánya 2.500,000 mázsa. A vízi utak fentartási költsége az 1872-ki költségvetés szerint 394,133 frt. Klim­ai tanulók vizsgája. Mint majd mindenben, úgy az állam­hiva­talok betöltésénél is furcsa szokást követnek Khinában. Ott ugyanis a khinai klasszikus írók ismeretéből kell igen szigorú vizsgát kiállani annak, a­ki valamely magasabb állami hivatalra pályázik. Pekingben a Ven-Miao vagyis, az erkölcs­tudományok temploma szokott az ilyen vizsgálatok színhelye lenni; e templomot a khinai nemzetnek Confuczius vagy Kung-fu-cse, a híres khinai bölcs hagyományozó, ki öt évszázaddal élt Krisztus előtt. Ilyen vizsgáló helyek és bi­zottságok minden tartomány fővá­rosában vannak, de a két legma­gasabb fok csakis Pekingben ér­hető el. Nem olyan könnyű ám az ilyen vizsgát letenni, mint egy­előre gondolnók! Gyakran meg­történik, hogy egy-egy fiatal em­ber addig pályázik a vizsgákra és addig bukik meg egymásután, míg utoljára azon veszi észre, hogy egészen vén, őszfürta ember lett belőle s a vizsgát még sem tette le. A­ki pedig a szigorlaton szerencsésen átesett, az ugyan csak örülhet, mert a császár bizonyosan ki fogja nevezni valamely főmél­tóságra. említettük, a szigorlat vizsgáló bizottság előtt legpogányabb, kilencz napig tart s három „szakaszra" van osztva. A pályázó három nap és három éjjel az írásbeli dolgoza­tok elkészítésére van utalva; ez idő alatt bezárják egy kis czellába és a külvilággal közlekednie tel­jességgel nem szabad. Itt kell ér­tekezést írnia oly tárgyról, melyet csakis azután mondanak meg neki, mikor már be van zárva. Hiva­talos bélyeggel ellátott papirt ad­nak át neki s arra köteles irni értekezését s egész szerencsére jó emlékező tehetségétől függ, melylyel a klasszikus irók bölcs mondatait bema­golta. Megkisérlették a klasszikus irók munkáit miniatűr­ kiadásokban a vizsgázóknak becsempész­ni, de az ilyen csalást a kormány igen nagy bűn­nek tartja és szigorúan bünteti. A kis kamara, melybe a vizsgázókat zárni szokták, két fülkét foglal magában; egyikbe az ülőhelynek, a másikba pedig az Íróasztalnak szánt deszka van a falon keresztül bebocsátva. Az ala­csonyabb, mely a szék­helyét pótolja, egyszers­mind ágyul is szolgál. Minden vizsgázónak meg van engedve, hogy magával egy-két ruha­darabot vihessen be, a­mivel takarózhassák, ha lefekszik, azaz, hogy ha aludni akar, mi rendesen ülő helyzet­ben vagy az asztalon összekuczorodva történik. Bé­lyeges papírral minden pályázó el van látva, hogy — miként már mondottuk, — minden csalásnak eleje vétethessék; vannak ezenkívül íróeszközei, t­eafőző kannája és t­eás csészéje; az eszén kívül ilyen szerszámokkal készül a khinai tanuló a ret­teget vizsgára. Mellékelt rajtunk, abban komolyan elmélyedt khinai tanulóban, egy oly férfi arczát tünteti föl, a­ki már több ízben pályázott a vizsgára, de még eddig nem nagy szerencsével; nem is épen mai legény már, de a sikertelen kísérletek még mindig nem tudták visszariasztani őt s erősen hiszi, hogy Egyveleg. ** (Az olasz király kényelem szeretete.) Viktor Emánuel a bécsi és berlini udvari ünnepélyek fe­szessége után már nagyon visszakívánkozott azon fesztelenségbe, mely rá nézve az élet legfőbb bá­ját képezi. Fél mértföldnyire Berlintől leveté a terhen egyenruhát, hogy az egé­sz utat, melyen jött volt, „egy ingujjban" tegye meg hazafelé. Mindenki, akit megilletett, táviratilag értesítte­tett, hogy a király legjobban szeretné, ha sehol sem prefektet, sem polgármestert, sem más unal­mas arczot nem látna, mert úgyis már elég egy­hangú föliratot vett át és kényszerülve már na­gyon sok egyformán hangzó válaszszal felelt. Épen ezért tartja az olasz nép nagyra királyát, hogy személyes hajlamai mellőzésével utána járt azon czéloknak, melyek minden nemzeti gondolkodású olasz előtt lebegtek. ** (Puskin sírja.) Egy orosz hetilapban pa­naszos közlemény jelent meg, hogy Puskin sírja a Sviatogone-kolostorban Pskov mellett el van hanyagolva. A szerzetesek is alig találják föl, s egészen be van nőve fűvel, dudvával, keserű iró­nia gyanánt Puskin büszke szavaira: „Emléket emeltem magamnak, mely nem emberi kezekből származott. A felé vezető utat gyom és dudva nem fogja belepni sohasem." A sir elhanyagolása annál feltünőbb, mivel az orosz nép valóságos ke­gyelettel viseltetik költője iránt s csak most is nagyszerű szobrot emelt át számára Moszkvában. A „Journal de St. Petersburg" azonban a sír elhanyagolásáért Puskin rokonait teszi felelőssé, kik mindnyájan tehetős emberek s Pskov közelé­ben laknak. ** (Tenger alatti vasút Francziaország és Anglia közt.) Rég tervezik e vakmerő vállalatot már, s most újra emlegetik. A párisi 1867-i világkiállítás ideje­­ alatt történt, hogy egy angolok és francziákból álló társaság engedélyért fordult a franczia kormányhoz, hogy ez bizonyos összeget engedélyezzen egy kí­sérletképen építendő tenger alatti vasút bejáratára. A kormány ekkor megtagadta a segélyezést s a további mozgalom a bekövetkezett háború miatt elmaradt. A béke helyreálltával a társaság is elő­állt, és már ekkor lemondva az állami segélyezés­ről, egyedül azt kívánta, hogy a társaság örökös és kizárólagos szabadalmat kapjon a saját költsé­gén építendő vasútra. Ekkor a franczia kormány az angollal együttesen akarván eljárni, ehhez for­dult. Az angol kormánynak nem volt elvben ki­fogása a tengeralatti vasút ellen, azonban hatá­rozottan kijelenté, miszerint a társaság örökös és kizárólagos szabadalmába nem fog beleegyezni, a­minek folytán a franczia kormány is azon ha­tározatra jött, miszerint a jelen tervre nézve ő sem tehet kivételt s ennek is a törvényes menetet kell követnie. Ez elhatározáshoz képest a köz­munkák minisztere egy köriratában fölhívja a kereskedelmi kamrákat, hogy ezek nyilatkozatai­kat adják a tervezett tengeralatti vasútra nézve. Ha majd a kamarák nyilatkozatai beérkeztek, a miniszter a további alkalmas lépéseket szándéko­zik megtenni a merész terv valósítására. (A szabók védszentje.) A szabók az összes ipa­­­rosok közül azzal váltak ki, hogy nem volt véd­szentjük. Ünnepül azért kisasszo­nyok napját, szept. 8-át ülték meg. Most azonban egy belga levéltár­ban, egy régi egyházkönyvben rábukkantak egy képre, mely a „három királyt" egy olajlámpa körül ülve ábrázolja, keresztbeve­tett lábakkal, a­mint nadrágokat foldozzák és a kabátot tatarozzák. A hosszú útban nagyon megvise­lődött öltözetjük és a­mint a kró­nika megjegyzi, hármuk közül a legfiatalabb, Gáspár tette azt a megjegyzést, hogy a monarchikus elv megsértése nélkül alattvalóik előtt ily állapotban meg nem jelen­hetnek. Menyhért osztotta e néze­tet és Boldizsár nem mondott el­lent. Elhatározták tehát, hogy senkitől nem látva, éjnek idején, ezt a dolgot elvégezik, nehogy fejedelmi méltóságuknak valahogy ártsanak. Midőn országaikba visz­szatértek,népeik kiváló eleganczi­ájukért megbámulták őket és azt sugdosták egymás közt: „E szép ruhákat bizonyára a világ új ki­rálya ajándékozta királyainknak". A krónika e szavaira támaszkodva, indítványozza tehát egy brüsszeli lap, hogy a szabótestületek a „há­rom királyt" válaszszák méltó védszentjüknek. ** (Macskák versenye.) A lu­xemburgiak a versenyek sajátsá­gos nemét űzik a macskákkal, melyekkel futó versenyeket ren­deznek. Minden macskatulajdo­nos futtathat. A verseny napján mindegyik nevezett macska bezáratik egy elkülö­nített osztályokkal ellátott ládába, a láda pedig a versenyfutókkal együtt elvitetik mintegy két angol mérföldnyire a városon kívül. Itt a starter feladására egyszerre szabadon bocsáttatnak a foglyok, melyek a sötétben tett hosszas utazás által a nélkül is el lévén rémülve, hanyathomlok rohannak hazafelé. Természetes, hogy minden versenymacska-tulajdonos házánál részrehajlatlan bíró várja a futtatás eredményét, azután az egyes bírók összegyűlnek, a macskák másodperczre kiszámított megérkezési idejét összevetik , győztes az, mely legelőször érkezett haza. Természetes, hogy a macskák a versenyekhez kellőleg idomít­tatnak és ujabban egy idomitó intézet fölállítása terveztetik. ** (Hol laknak a gazdag emberek ?) Blamma­rion arra az átalános szokásra figyelmeztet ben­nünket, hogy a gazdag osztály minden nagy vá­rosban a nyugati oldalon telepszik le, a keleti részt a munkás osztálynak, azaz:a szegényebbnek hagyja. — Ez az észrevétel nemcsak Párisra ta­láló, hanem a többi nagy városokra is, u. m.: Lon­don, Bécs, Berlin, Szt.-Pétervár,­ Turin, Budapest városokra, sőt még Pompejire is. Mint a pekingi a lehető Vizsgára készülő khinai tanuló. 492 a tizedik próbálkozás után mégis belső­­titkos ta­nácsos lesz a khinai császár udvarában; adja isten, hogy sikerüljön szándéka. A pekingi legfelsőbb vizsgáló bizottságon kívül, mint már említettük, még sok alsóbb rendű szigorló bizottság működik országszerte. A can­toni bizottság épületében 7500 kamara van, me­lyeknek mindenike 4 láb hosszú és 3 láb széles. Ha valaki a vizsgát szerencsésen kiállotta, nevét atyja házának homlokzatára irják föl s az illető falu vagy város szerfölött büszke az ily nagy kitün­tetésre. A szerencsés halandó előtt nyitva állnak az ország legfőbb hivatalai. Ha mint tudós, nagy hirnévre tud szert tenni, vannak templomok, me­lyekben diszes emléktáblákat állítanak az ilyen hires férfiak számára s nevök fenmarad a késő nemzedékek számára is. S. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék