Vasárnapi Ujság – 1873

7. Általános nép- és országisme - Khinai tanulók vizsgája (képpel) S. L. 492. oldal

Irodalom és művészet. — (A Kisfaludy-társaságtól) ismét néhány érdekes és becses kiadvány jelent meg. Első he­lyen említhetjük az Étlapok VIII. kötetét, mely a közelebb mult társasági év (1874) történeteit s munkálatait foglalja magában. A hivatalos köz­leményeken kivül, Fábián Gábor, e fáradhatlan ősz munkás s a klasszikus művek ritka szerencséjü fordítójától egy latin leiró költemény R. Cl. Nu­matianus útleírását, Szeberényi Lajostól az egész königinhofi kéziratot, Szigligetitől beszélyt, Bar­talustól jelentést a népdallamoktól, Vulcanutól egy oláh népballadát, Gregusától aesth. értekezést, tőle, Vajdától, Győry Vilmostól költeményeket, Névytől a drámai középfajok elméletét (jutalma­zott pályamű), s végre a Délibábok hősét, találjuk itt, tehát oly tartalmat, mely ez évkönyvet nem csak a társaság alapitói, hanem az egész közönség előtt is becsessé teszi. — A társaság pártolói illet­ményéből egyszerre három klasszikus műfordítását kapjuk, mind 1872-re való illetményül. Minden tekintetben első hely illeti ezek közöl Cervantes világhírű Don Quijote-ja, fordítását Győry Vilmos tollából, melyet közelebbről külön czikkben fo­gunk kissé részletesen ismertetni, s melyből most még csak az első rész első fele fekszik előttünk a tartalmas bevezetéssel. Csak azt sajnáljuk, hogy a társaság czélja, e remek­művet a Doré elmés raj­zaival adni, egyelőre nem sikerült. A másik két mű két dráma. Egyik a Corneille főmű­ve, a remek „Cid," Greguss sikerült fordításában, ki azt már húsz év előtt is adta volt, de fordítását most újra, tetemesen átdolgozta. A másik sokkal kisebb becsű, a Ponsard „Galileije," Paulay csinos for­dításában. Nem értéktelen mű ugyan, de a Kisfa­ludy-társaság külföldi remekei közül mégis kirí. Ugy tudjuk e művek egyelőre legalább külön nem árultatnak s csak a társaság pártolóinak kül­detnek szét. Vajha minden olvasó, ki jó s több­nyire remek munkákon kap, e körbe tartoznék, hol 4 azért 60 év igazán válogatott olvasmányt kaphat. — (Az Athenaeum nagy képes naptára 1874. ) Szerkeszti Sárkány János Ferencz. Számos fa­metszvénynyel, negyedrétben, ára 1 frt. — A mulattató s tanulságos olvasmányok 11, a tiszti czimtár kát ivet foglalnak el, azonkívül a tulaj­donképi naptár, a vásárok és hirdetések. Az előbbi rész Deák Farkas egy eredeti beszélyével kezdő­dik, s ezt követi György Aladár értekezése „A socialismus napjainkban." Szerző huzamos ideig tartózkodván külföldön, korunk e legfontosabb kérdését kiváló buzgalommal tanulmányozta nem­csupán elméleti, de gyakorlati téren személyes érintkezések útján is, annálfogva „szava" e tárgy­ban igen is „bevehető." — „Karácsonyom a vadonban", „A doktor hátultöltője meg a siketfajd kakas" stb. vadászéletből vett elbeszélések a szer­kesztőtől, ki egyszersmind­ a vadászlapokat is szerkeszti; igen jó izó, valódi kalendáriumi olvas­mányok. Természetesen a bécsi világtárlat is is­mertetve van számos képpel.­­ (Politikai röpirat.) Aigner Lajos bizomá­nyában megjelent és minden könyvárusnál kap­ható : „A­mi a baloldalon történik." Irta Csávolszky Lajos. Ára 40 kr. Tömegesebb vételek esetén csak 25 kr. — (Pályázat vígjátékra.) A kolozsvári mű­kedvelő társaság 20 db aranyat tűz ki egy­felvo­násos vigjátékra, mely decz. 31-ig Deáky Albert úrhoz Kolozsvárra küldendő. A pályázatból a 2—3 felvonásos darabok sincsenek kizárva. — (A „Pozsonyvidéki lapok.") melynek tulaj­donosa és szerkesztője Vutkovics, október hó elejétől hetenként kétszer (hétfőn és csütörtö­kön) jelenik meg. Az eddig is tapintatosan szer­kesztett közlönyt ajánljuk az illető közönség figyelmébe. — (Festészeti bazár.) Külföldi minták után társulatot terveznek, mely Budapesten festészeti műtermet és bazárt akar létesíteni. Festőkből állna a társulat, kik a munkafelosztás elve szerint működnének, kiegészítve egymás tehetségét, hogy a megrendelőknek jó képpel szolgálhatnának. Készülnének itt minden fajta képek, másolatok s photographiák. Az árucsarnokban pedig különféle műtárgyakat árulnának s ezek közt magánosok 493 Melléklet a Vasárnapi Ujság 41-ik számához 1873. okt. 12. T A R H Á Z. festményeit, szobrait stb. Külföldön sok helyen vannak ilynemű intézetek, honnan mindenesetre különb művek kerülnek ki, mint a minőkkel a zugfestők és műüzérek szoktak szolgálni, s igy bizonyos tekintetben az ily egyesülések az ízlésnek tesznek szolgálatot; de elsőrendű tehetségek, kik nem dolgoznak társaságban, sehol sem szoktak benne részt venni. Közintézetek, egyletek. ** (A tud. akadémia) a szünidők után e hó 6-án tartotta első ülését. Mindenekelőtt Arany János titkár tett jelentést, melyből a következőket említjük meg: Oltványi Pál már korábban 1200 frtos alapítványt tett a kath. egyház múltját tár­gyazó történelmi értekezésekre, kikötvén egyszers­mind, hogy ez értekezések csak az egyház fény­oldalait tüntethetik fel. Az akadémia azonban a történelmi szellem erőszakolását nem fogadhatta el. Az alapító tehát megnyugodott, hogy az érte­kezések tárgya az egyház múltjából vézessék. Gr. Nádasdy Ferencz is beleegyezett, hogy a Ná­dasdy-jutalomdíjra ezentúl ne csak a történelemből merített költői beszélyek versenyezhessenek. A szünidők alatt elhunyt az akadémia tagjai közül: Kubinyi Ágoston és Räumer Frigyes külföldi. E jelentések után székfoglaló értekezés következett, melyet Arany László tartott „A magyar politikai költészetről." Ebben azt tüntette föl, mily ponto­kon érintkezett hazai költészetünk a nemzet poli­tikai történelmével. A régi korban vallásos érzel­mekkel együttesen szerepel a hazafiság, s a vallás a török uralom alatt jelszavul szolgál. Majd a históriás énekek következtek. A szatmári béke után két ágra szakad a magyar költészet. A nem­zeti vágyak és eszmék csak a bujdosók és névtelen írók énekeiben maradnak fenn; az irodalmi költé­szet pedig egypár évtizedig elhallgat s azután idegen minták után kezd irni. E két irány kü­lönválva marad csaknem az egész XVIII. száza­don át. Költőink a nemesség konzervatív lelkese­désétől voltak áthatva még a franczia forradalom után is. Csak egy forradalmár és demokrata szel­lem van költőink közt egész Petőfiig s ez Bacsá­nyi János. Maga Kazinczy nem forradalmi szellem, s kerülte a politikát, nem tartván azt megegyez­hetőnek a classicismussal. Kazinczy után, az ellen­zéki politika erősbödése közt, egész költészetünk­ben is hatalmasban fellobog a nemzetiség. Itt Petőfi a legkiválóbb, ki kérlelhetlen forradalmár, sőt nemcsak a magyar hazafiság, hanem az átalános népszabadság lelkesíti. Ő és Széchenyi látják leg­tisztábban a közelgő forradalmat. A forradalom után kétségbeesés, némi sivár elzsibbadás és némi szatírai hajlam. Majd egy hosszú bánat és siralom, mely allegóriákba és metaphorákba rejtőzik. Ké­sőbb az irodalom kedvtelve folytatja a satyrát a rémkorszak megbukó seregei ellen. Azután ismét féktelen bizalom ébred a nemzet jövője iránt. De most politikai tételünkben oly sarkalatos fordu­lat állt be, melynek nyomot kell vetni a költészet­ben is. A régi küzdelem helyett a társadalomban új igények lépnek elő, s az állam eszméje erőseb­ben emelkedik ki. ** (Az orsz. képzőművészeti társulat) jövő évi jutalomképnek Munkácsy Mihálynak azon fest­ményét szemelte ki, mely azt ábrázolja, mikor egy anya iskolába menő fiacskáját kenyérrel látja el s mely Kiss Károly bécsi bankár tulajdona. A jutalomkép aczélmetszetü lesz. ** (A berlini magyar egylet) részéről azt az értesitést kaptuk, hogy ez egylet, mely a legré­gibb magyar társulatok egyike külföldön, utóbbi időben nem részesül oly pártfogásban, mint meg­érdemelné. A figyelmetlenség és részvéthiány oka valószínűleg abban rejlik, hogy a Berlinen átu­tazó vagy ott tartózkodó magyarok előtt nem is­meretes az egylet holléte. Ez okból tehát megem­lítjük, hogy az egylet helyisége van Leipziger-Strasse Nr. 33. Itt a tagok minden hétfőn és csü­törtökön össze szoktak gyűlni. ** (A budapesti honvédegylet) fölhívja a még létező társegyleteket, hogy minél többen gyűlje­nek össze a november 16-diki honvédgyűlésre, s intézkedjenek a honvédmenházról, mely rosz kar­ban van, jelen állapotában nem felel meg czéljá­nak, s ha gyökeresen nem látnak orvoslásához, akkor a nemzet által ráadott vagyon is elkallódik, elpusztul. Jelenleg a menháznak kilencz rokkantja van: Pajor István százados, a kinek Türr­­tz s nevelt leánya is tíz forintot ad havonként,) Zó­lyomi Iván, (kire a bizottság költ havonként 20 frtot,) Laval százados, (ki élelmét maga szerzi be,) Pohabraczky hadnagy, (kinek élelmezésére Jókai ad havonként húsz frtot,) Ott Radó tizedes és Székely őrmester, (kiket a bizottság élelmez,) Filóczy Lajos tűzmester, (ki most a Rókus-kór­házban fekszik s a bizottságtól havonként 15 fatot kap.) Lengváry orvos és Gebhardt tűzmester, (kik maguk élelmezik magukat). A bizottság e szerint csak négy rokkantat lát el élelemmel. Kényelem az épületben semmi. Egyház és iskola. ** (A protestáns egyházak köréből.) A bányai ág. hitv. egyház a következő figyelmeztetést közli: A f. hó 1-jétől elhalasztatott kerületi gyű­lés Budapesten a következő napokon fog megtar­tani, úgymint: Október 27-én délután 5 órakor előtanácskozmány az evang. egyház dísztermében. Október 28-, 29- és 30-án a közgyűlés. Október 30-án délután 4 órakor ker. gyámintézeti tanács­kozmány. Október 31-én ker. gyámintézeti isteni tisztelet és gyűlés. Október 31-én délután a taná­rok vizsgája. Ezeket köztudomásra hozva, fölhív­juk a t. cz. egyházakat, hogy magukat küldőik által képviseltetni szívesek legyenek. Kolt B.-Csa­bán, 1873. október 4-én. Br. Podmaniczky Frigyes, kerületi felügyelő. Dr. Szeberényi Gusztáv, supe­rintendens. — A tiszántúli ref. egyház­kerület nov. 5-ikén rendkívüli közgyűlést fog tartatni Debreczenben. Tárgya a népiskolák rendezése lesz. ** (A Szolnokon alakult ev. ref. egyház javára) engedélyezett sorsjáték kihúzása felsőbb jóvá­hagyás mellett szeptember 30-káról deczember 15-ikére halasztatott. Mi ujság? * (A három dunaparti város) Pest, Buda és Ó-Buda a mult héten egy­ municipiummá egyesült és megválasztó 400 tagból álló képviselőtestületét, 200-at a virilisekből, 200-at pedig szabadon. A polgári jognak e magasztos gyakorlata helylyel közzel furcsán ütött ki nagyon. Tanú reá a többi közt Wink úr. Kicsoda az a Wink úr ? Hát az egy igen nevezetes ember, a­ki a legnagyobb mértékben bírja polgártársai bizalmát, mert ke­vés h­ija volt, hogy valamennyi pesti polgár kö­zött nem ő kapta a legtöbb szavazatot. S miféle bokros érdemeinek köszönheti azt a nagy bizal­mat ? Sokat acquirált a városnak? A csatornázás, a kisajátítás, monumentális épületek olcsó emelése körül tett szolgálatokat, avagy új kiváltságokat vívott ki a fővárosnak? — Oh nem, mind­ezek a fölsorolt dolgok olyanok, hogy ha keltenek is mél­tánylatot és elismerést egy részt, de másrészt irigységet keltenek, s az irigy ember nem szavaz arra, a­kire irigy. Más, egészen más a Wink úr népszerűségének titka : az, hogy senki sem tud róla semmit, tehát roszat sem, senki sem is­meri, így hát rosznak sem ismeri, — és ekkér tiszta lélekkel rá adhatta szavazatát mindenki. Mikor aztán megválasztották városi képviselőnek, akkor derült ki, hogy Wink urat nehéz is ismerni valakinek, miután Wink úr sehol sem létezik Buda-Pest-Óbuda hármas határában. Olyan eleven ember nincs, tévedésből írtak be a választók lisz­tájába ily nevet, más név helyett, s így egy nem létező embert választottunk képviselővé. Kár, minő derék embernek hittük pedig. — De azért a választáson, hasonló mulatságos több epizód mellett, szerencsésen átestünk s most a városi rendőrségnek az állam kezébe való átmenetéről van szó, mit sürgőleg követel a fővárosban és környékén sűrűn jelentkező am­i sok rablás, me­lyekről a lapok mesés dolgokat irnak. ** (Október hatodikát,) történelmünk e gyászos emlékezetű napját az ország több vidékén kegye­lettel ülték meg most is. A kivégzett Schweidel tábornok özvegye a pesti ferencziek templomában az idén is megtartotá a gyászmisét, melyen sokan jelentek meg. Legnagyobb kegyelettel azonban Arad városa ülte meg e napot. A gyász isteni tiszt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék