Vasárnapi Ujság – 1874
1874-08-23 / 34. szám - Utazás a tenger alatt. Verne Gyula regénye után. (28 képpel) 535. oldal / Elbeszélések; genreképek - Tengeralatti vaspálya Anglia és Francziaország között 535. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
AUGUSZTUS 23. 1874. VASARNAPI UJSÁG. 535 Tenger alatti vaspálya Anglia és Francziaország közt. Jó ideje már, hogy Angliában a közvélemény egy Dover és Calais közt a tenger alatt építendő vaspálya tervével foglalkozik. 1872. évi februárban Londonban tőkepénzesekből és mérnökökből társulat alakult „Channel-Tunnel-Company (limited)" név alatt a czélból, hogy Calais és Dover környékén mély aknákat, s 1 kilom hosszú, a tenger alatt előre irányuló meneteket ássanak, meggyőződést szerezni azon, nehézségekről és talajbeli akadályokról, melyeket le kellene küzdeni, hogy ezen meneteket a tengerszoros egész szélességében addig vigyék, míg a két partnál eredők középen össze nem találkoznak. Ez előleges vizsgálódások után el lehetne majd dönteni, hogy alkalmasak-e a viszonyok a La Manche csatorna alatt vezetendő alagút építésére, vagy okszerűbb lesz-e annak kiviteléről lemondani? Azok, kik 1867-ben Párisban a nagy kiállítást meglátogatták, emlékezhetnek még a Thomé de Gamond által tervezett la manchei alagút alaprajzaira s keresztmetszeteire. E jeles mérnök vagyonát s életéből 35 évet szentelt a czélnak, hogy tengerparti s tengerfenéki helyeken a meder geologiai alkatát kikutassa, s számot vethessen azon nehézségekkel, melyeket le kellene győzni, ha a tenger alatt egy hosszú alagutat ásni s azon át vaspálya-vonatokat akarnánk átvezetni. Kutatásainak eredménye le van irva s megvilágítva több emlékiratban, melyekhez térképek s alaprajzok vannak csatolva, s a melyek a közönség kíváncsiságát s figyelmét 1867-ben nagy mérvben fölkeltették. A tenger alatti vaspálya ügye azóta egy nagy lépéssel haladt előre, s a komolyan valósítandó tervek körébe vonatott azon tanulmányok után, melyeket ez irányban J. Hawskham úr, Angliának egyik legkiválóbb technikusa tett. Ö megmérte a csatorna fenekének mélységét minden irányban, s a Gamond T. által kitűzöttnél Calaishoz közelebb végződő vonalat jelölt ki, amelyet követve, lehetséges lesz a csatorna egész szélén átmenő alagút ásása egy igen vastag, tömött, s egynemű krétarétegen keresztül. Azoban óvakodott attól, hogy közbeeső aknák s a tengerszoros közepén, homokzátonyon létesítendő mesterséges kikötő építését javasolja, mint a franczia mérnök tevé, a melynek létesítése csak nagy nehézségekkel s még nagyobb veszélyekkel lett volna eszközölhető. Ama kréta-réteg, melybe ő az alagutat tervezte, két kiemelkedést, mintegy zátonyt képez, mely a franczia oldalon 230, s az angol oldalon mint 140 méter vastag, de a tenger-O 3 O meder hajlása a geologokat azon nézet elfogadására inditá, hogy e két zátony összefügg egymással, hogy ugyanazon tömött homogén tömeg terjed el a tengerszoros egész szélén át a fenéken. Minden embernek, aki először hall ezen viz alatti pályáról beszélni, legelőbb az a kérdés ötlik eszébe: mily nagy a Dover és Calais közti tengerrész legnagyobb mélysége? Felelet: csak 54 méter. Következőleg, ha az alagút 100 méter mélységben ásatnék, az a tenger nyomásának fölfogására 46 m. vastag mésztömeggel o ö oo bírna mindenütt, s föltéve, hogy belül jó falazattal lenne burkolva, annyi biztonságot nyújtana, mint a vaspálya-alagutak bármelyike. Hogy a tenger alá be lehet hatolni ásással, az be van bizonyítva a cornwallisi réz- és ólomaknák által, továbbá a white-havani s Cumberland egyéb pontjain ásott föld alatti folyosók által, ahol mindenütt hatalmas széntelepek terülnek el. Bottalachban a bányászok a tenger alatt 640 méterre a parttól keresik a fémeket. A levantei bányákban még messzebb mennek. White Havenben több menet 5 kilométernyire is megy egyenes irányban a lapos parttól, s ha hozzá vesszük azon számos összekötő folyosót, találni fogunk több 100 kilóm. hosszú aknahálózatot egészen az óczeán alatt ásva, 70—220 m. között változó mélységben. Soha a tenger vize nem hatolt ezekbe. Annak kimagyarázására, hogy a tenger alatti bányák a sós víztől annyira mentek, fölteszszük, hogy az egész tengerfenék vízhatlan, enyvszerü iszappal van födve. Tény, hogy a tenger fenekén minden szikla, minden mozdulatlan kő, egész réteg növény- vagy csigafélével van bevonva, a mi a repedéseket is kitölti s a viz átszivárgását meggátolja. Tapasztalták, hogy a tenger alatti bányákban a munkálatokat a sós víz behatása sehol sem háborgatta, sem nem tartóztatta föl, s ha megtörtént is az, hogy egy kevés betódult, mindig igen könnyen el lehetett minden további bajt háritani. Mindez azt bizonyítja, hogy a tenger alatti vaspályát semmi veszély nem fenyegethetné akár az építés alatt, akár annak befejezése után, a sós víz benyomulásától. Mondottuk már, hogy az alagút teljesen azon kréta-rétegben lenne ásandó, mely a csatorna fenekét annak egész szélességén át os képezi; most már azt kell megvizsgálnunk, hogy miután ezen krétatömeg a fölötte lévő víz behatása ellen teljesen biztositva van, nincs-e önmaga annyira telítve talaj vizzel, hogy azt kimerni lehetetlen lenne, s hogy az által a munkálatok teljesen elárasztatnának? A geológusok mind egyetértenek abban, hogy Anglia valamikor földszoros által volt Francziaországgal összekötve, s hogy az Atlanti óczeánnak az északi tenger felé irányuló áramlásai mosták el rendre ezen földszorost, s így állott elő a la manchei csatorna. A tenger e része tehát a víz általi kimosás eredménye, és nem a földkéregnek vulkanikus rázkódások által történt áthelyezéséből eredt, amint ilyesmik hegyvidékeken szoktak előfordulni. Valahányszor vizsgálódások vagy kútásások történtek a már többször említett kréta-rétegben, mindig azt tapasztalták, hogy az abban előforduló talajvíz csak igen jelentéktelen mennyiségű. Az előadottakból következik, hogy a tenger alatti vaspálya építésénél víz által háborgatva nem leszünk, mivel az egészen oly kréta-rétegben lesz létesitendő, mely 200 méternél vastagabb, s valamint a külső víz átszivárgása ellen O 7 O teljesen védve van, így önmaga is csak igen csekély mennyiségű vizet tartalmaz. Azonban mind e biztosítékok mellett sem létesíttethetnék a vállalat, ha egyszersmind a munka tartalma és költségeire nézve is a 20 év előtti tervezethez képest nem nyújtana oly előnyöket, amelyeket csak az azóta föltalált hatalmas fúrógépeknek köszönhetünk. Az időben, midőn Gamonduz a la manchei alagútra vonatkozó első emlékiratát közzétette, a mérnökök azt hitték, hogy aknák létesítése okvetlenül szükséges a czélból, hogy az alagútépítési kezdőpontokat többszörösítsék, s nem is képzelték, hogy egy 34 kilométer hosszú alagút létesítése — amit a közönséges eszközökkel, t. i. bányamunkásokkal akartak előállítani — a két végpontból kiindulva, hamarább mint 50 év alatt lehetséges legyen. Ez az oka annak, hogy Gamond ur aknákat, s a tenger közepén egy kikötőt vélt létesítendőnek, mely szándékától azonban későbbi tanulmányok s az angol mérnökök bírálata folytán elállott. Ha a mont cenisi alagút fúrásánál nem használták volna a Sommeiller és Grattoni mérnökök által szerkesztett gépet, több mint 20 év lett volna szükséges azon 13 kilométer hosszú folyosó elkészítésére, melyen át jelenleg a vonatok Franczia- és Olaszország között közlekednek. Favre Lajos genfi válalkozó, tökéletesebb készülékek segélyével 8 év alatt vél befejezhetni egy 15 kilométer hosszú alagutat a Szent-Gotthardon át, sokkal keményebb sziklákban, mint a mont-centriek voltak. Tárnák és földalatti folyosók a krétarétegben gyorsan és rendkívül olcsón létesíthetők. A doveri kutak ásása köbméterenként csak 25—30 frankba került, beleértve a kiásott földtömeg kiemelési költségeit is. (Vége követk.) Utazás a tenger alatt. — Második rész. — VIII. Fejezet. — A czetek harcza. Most a Nautilus egyenesen déli irányban vette útját s közép tájon haladott az Atlantitenger hosszában. Sehol sem érintett semmi szárazt. A tanár és társai azt hitték, hogy majd Afrika déli csúcsa irányába érve, keletnek fognak fordulni, nyugotra hagyják a Jóremény fokát s visszatérnek a Csendes-óczeánba. Szó sem volt róla. Elhagyták azt is s megtartották déli irányukat, sőt egyre tetemes sebességgel haladtak abban. Mintha egyenest a déli sarknak mennének s meg sem akarnának állani addig. E hallatlan vakmerőség igazolni látszotta kanadai bizalmatlanságát Nemo kapitány iránt, mely már valódi gyűlöletté fejlődött, s melyet ő még titkolni sem igyekezett, legalább Aronnax tanár előtt annyira nem, hogy ez annak rende szerint kezdett őrködni mozdulatai fölött, nehogy olyan valamit kövessen el, amivel magára, sőt talán mindnyájukra is gyászos következményeket vonhatna. Valóban, a Nautiluson való élet egyhangúsága már tűrhetlenné vált a szabad élethez a szokott czethalásznak, s kész lett volna mindent koczkáztatni, hogy attól menekülhessen. És hogy ez lehetetlen volt: majdnem őrültté tette már. E nap is, márczius 14-kén, gyilkos gondolatokkal foglalkozott, midőn néhány hatalmas ezetet látott fölbukni a tenger színére. Oh, ha ő most a maga halászbárkáján lehetne, hogy kedve szerint vehetné űzőbe a tenger e szörnyeit, melyeket oly jól ismert. Vélt legalább ismerni, mert azt hitte, hogy a déli félgömb ezetei ugyanazok, aminőkre ő a Behring-szorosa körül s a Grönlandi és Kanadai-tengereken halászott. Csak szórakozottan hallgatta a tanár tudós előadását, ki neki az északi és a déli jeges tengerek ezetei közötti különbségről tartott leczkét. Neki mindegy lett volna, csak csónakba szállhasson s szigonyt vethessen — egyikre vagy másikra. — „Nos?" — mondá a tanár— „miért ne? kérjen reá engedelmet Nemo kapitánytól, azt hiszem, nem fogja megtagadni." Ned mesternek sem kellett több — mintha csak puskából lőtték volna ki, úgy rohant le, eltűnt a hajó belsejében s néhány percz múlva Nemo kapitánnyal jelent meg a fedélzeten. A kapitány is érdekkel nézte a hajója körül fel-felbukkanó állatóriásokat. Egész csoporttal voltak már, mert ez állatok társaságot szeretők s ahova kettő-három indult, egész csapat megy utánok. A közönséges ézet vagy bálna, jámbor, ártatlan, szelíd állat; zsírjáért rendkívül hasznos, de ok nélkül irtani, mint a szenvedélyes czethalászok teszik, valódi bűn. Sőt fontos szerepe van a czetnek a fölfedezések történetében. Az északi sarkhoz soha sem mentek volna oly közel a hajósok, ha czetek által csalogatva nem, a melyeket üldözőbe vettek s melyek mind északabbra-északabbra mentek előttök, s a meddig a czet hatolhat, addig a bárka is mehet utána. Hasonló áll a déli sarki utasokról s fölfedezéseikről, bár itt még sokkal kevésbbé lehetett előhatolni eddig elő, mint északon. Nemo kapitány tehát teljes érdeklődéssel nézte a szép bálna-csoportot. — „Délsarki bálnák, — jegyzé meg, — „ön, Ned mester, nem ismerős még ezekkel, mert nem volt alkalma jártasságot szerezni vadászatukban." — „Eggyel több ok," — felelt a kanadai, neki hevülten — »hogy óhajtsam azt. Megengedi ?" — „De miért ?" — kérdé ismét Nemo kapitány — „Ha elejtenénk is egyet-kettőt e derék állatokból, nem tudnók hasznosítani. Hajómon nincs helye a halzsirnak, s oknélküli mészárlást puszta vadász-szenvedélyből meg nem engedhetek." Ned dühösen harapta össze ajkait s szoritotta kezét ökölbe a tagadó válaszra. Pedig Nemo kapitánynak tökéletes igaza volt. A czethalászok szenvedélye maholnap kiirtja a sarki oczeánok e hasznos állatait, a túlságos és semmi mértéket nem ismerő üldözéssel. A kapitány, föl sem véve a kanadai haragját, szelíden fordult el tőle s Aronnax tanárhoz intézve szavait így folytatá: — „Szegény, jámbor bálnáknak az emberen kivül még más — és sokkal hatalmasabb ellenségök van, és pedig saját rokonaik közt. Nézzen oda! Nem látja ott a távolban azokat a fekete pontokat?" — „Látom, ott mozognak, közelednek." — „Megannyi ezet az is, csakhogy nem bálna, hanem busa-szökető, más néven fizéter ;