Vasárnapi Ujság – 1874
1874-07-26 / 30. szám - A nemzeti szinház előbbi alakjában 30. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - A nemzeti szinház uj homlokzata 30. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - Petőfi mellszobra. (Izsótól) 30. szám / Műtárgyak - Utazás a tenger alatt: A buvár 30. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok
30-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többsöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Haasens»«!!! és Vogler. Wallfischgasse Nr. 10, Masse R. Seilerstätte Nr. 2 és Opptlik A. Wollzeile Nr. 22. PETŐFI HALÁLÁNAK 25 EVES FORDULÓJAN. Ní-jáifl' i^SjVyJif e^ny nap múlva huszonöt telik a segesvári szerenjl ^TC^vicsétlen csatának, melyben W^J^^ilPfj, —minden valószínűség sze^^ih^hyMf; — Petőfi Sándor elve̋ szett. Sirját nem jelöli ki, ^^Q^^V f^ sem fa; nincs is sirja magának. Együtt aluszsza a nagy ^ álmot s együtt porladoz a (. ~ hősökkel, kik Segesvár terén, 1849. jul. 31-kén, a végharczban elestek. Bizonyos hir nincs róla. De a nemzeti kegyelet, mely sokáig nem akarta hinni, hogy a haza és szerelem dalnoka egy muszka láncsa által átszegezve örökre elnémult, most a segesvári közös nagy sirt tartja költője sirjának is s oda röpíti gondolatait. E napokban ülte Olaszország s az egész mivelt világ a szerelem egy régi dalnokának, a Laura költőjének, halála ötszáz éves fordulóját. S az arquai egyszerű sir oszlopsora, koszorúkkal körül aggatva hirdette, hogy aki ezerek és ezerek érzelmeinek tudott hangot adni, nem hal meg az egészen, jobb része él a szivekben. Fél évezred nem halványíthatta el a Petri rarka emlékezetét. S a Petőfiét egy százado J negyedrésze elmoshatta volna? Hisz, mint maga tréfás kedéllyel dallá — »Hisz' Petrárka és Petőfi félig meddig már rokon!« s bizonyára nemcsak a név esetleges hasonló hangzására nézve. Ha Etelke vagy Julia nevei nem élnek is évszázakig, mint az avignoni nőé, de a Petőfi szerelmi dalai igazságban, melegségben, — nemcsak nemzeti hiúság mondatja velünk—bizonyosan fölülmúlják a Petrárka szonettjeit. S az Itali a miának és a Rienzihez intézett Canzonénak: hazaszeretetben és költői erőben bizony nem engednek a Petőfi hazafi-dalai. Fog-e a magyar nyelv valaha a költészetnek oly átalános közege lenni, mint az olasz volt a XIV—XV. századokban? s a Petőfi nyelvét fogják-e annyian érteni valaha, mint a Petrarkáét akkor s még ma is? A kérdést föltenni is alig merhetjük. De a Petőfi költői nagyságának ez nem is az a mértéke, legfölebb hirneve terjedésének. S ha e nagy világon soha senki sem tanulna is meg magyarul a Petőfi s összes költőink kedvéért: mi értjük őt, nekünk értenünk kell, a mig vagyunk, s becsülnünk kell mig elveszni nem akarunk. A mely nemzet, mig a világgal haladni akar, mindenekfölött saját nagy szellemeit nem becsüli, azt a világ mint háládatlant megveti s fölötte napirendre tér az idő. Ha világhírt nem adhat is fiainak minden nemzet, a maga körében megőrizheti halhatatlanságukat. Kisded családi tűzhelyen örökké égő lángot gyújthat emlékezetöknek, s bennök magát becsüli meg, midőn vallja, hogy voltak fiai, a kik örök életre méltók. Petőfi, ha halála a haza védelmében vértanúvá nem tette volna is, mint költő megérdemli az örök életet; s ha valamivel kisebb költő lett volna is, mert lelkesedésében a hazáért ontotta vérét, megérdemelné a kegyeletes megemlékezést. Igy kétszeres jogczime van reá. Homlokán a babér és a cserkoszorú ölelkezik. A magyar költők mindig szerették a szabadságot és a hazát s közöttök hősök voltak, mint Zrinyi, hazafiak mint Vörös i1 PETŐFI MELLSZOBRA IZSÓTÓL a nemzeti muzeumban.