Vasárnapi Ujság – 1874
1874-04-26 / 17. szám - Kossuth Lajos születési idejének földeritéséhez 267. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyak
mÁkczHTS 22. 1874. VASÁRNAPI ÚJSÁG. ** 267 s ebből — ami magában véve csekély,de mindeddig legnagyobb szám — 12,000 frt értékű műtárgy adatott el. A tárlat vesztesége az idén 653 frt, mi a tagoknak, iskoláknak stb. adott jegyekbe tudandó be. Művészek s azok özvegyei gyámolitására 695 frtot forditottak. A tagok száma a mult évben 174 alapitó, 680 rendes volt, azonban a jelen évben tetemesen megszaporodott, ugy hogy most 1100 van. A jutalomképekre nézve a társulat igen előnyös szerződést kötött a bécsi „Verein für vervielfältigende Kunst" czimü műegylettel, s ezentúl évenként 4—5 nagy albumlapot adhat ki, hármat az Eszterházy-képtár remekműveiről, egy-egyet pedig valamely hazai festő jeles műve után. Magáról az építendő műcsarnokról a választmány lényegileg a következő jelentést teszi: A múlt évi közgyűlés teljhatalmú megbízása folytán a választmány a terézvárosi sugárúton márczius 23-án egy 698 Q ölből álló telket vásárolt 55,000 frtért, s különösen Ráth György buzgólkodása folytán sikerült a telek egy részét a mintarajztanoda részére az országos tanulmányi alapnak a teljes vételáron eladni, ugy hogy a csarnok helye a társulatnak ingyen jutott tulajdonába. Ennek fejében a társulat az iparmuzeumnak ad mérsékelt dij mellett lakást, ugy hogy igy az ipar s művészetre oly fontos három gyűjtemény közvetlen egymás mellett leend. Az épités költségeit a társulat törzsvagyona nagyrészt fedezi, de e mellett már tetemes összeg folyt be ajándékban s egy nagyszerű sorsolást is terveznek, melyre már eddig 20,000 ft értékű képajándék gyűlt be s még 6000 frtért vásárolni is fognak. E sorsjáték rendezésére egy nagy bizottság neveztetett ki. Az épületterv elkészítésére három 100, 60, 40 darab 20—20 frank értékű arany pályadíj tüzetett ki. Egy szóval az egész ügy annyira haladt, hogy a társulatnak két év alatt saját háza leend. A társulat ügykörének tágulásával az alapszabályokon némi módosítás vált szükségessé, amit a közgyűlés egyhangúlag helyben hagyott, s észrevétel nélkül szavazta meg az idei költségvetést is, melynek bevétele 22,800 frtra, kiadása pedig 1048 frttal kevesebbre van számítva. Aztán tiszteletbeli taggá választották gr. Waldstein Jánost, az orsz. képzőművészeti tanács elnökét és Hegedűs Kandid miniszteri osztálytanácsost, kik a hazai művészetek körül tanúsítanak nagy érdeklődést. Az igazgató választmánynak pedig köszönetet szavaztak a társulat ügyeinek erélyes vezetéséért. Legvégül az elfoglaltsága miatt alelnökségéről leköszönt Almássy Pál helyére gr. Erdődy Sándort választották meg, a választmányban megürült helyre pedig Madarász Viktort. A közgyűlés megelégedve oszlott szét, örvendezve beszélvén egymás közt azt a többfelől mutatkozó áldozatkészséget is, melyet a műcsarnok fölépítése iránt tanúsítanak. Legutóbb Pulszky Ferencz is 1000 frtot ajánlott föl, Ráth Mór pedig összes illusztrált díszkiadványainak egy-egy példányát a sorsolásra. A sorsolásra a már korábban említett művészeken kivül műveket ígértek: Dinnert, Pietsch, Kratzmann, Beszédes, a bécsi Angeli, Orlay, s néhány műkedvelő: Inkey István nagybirtokos, Fülöp Kálmán és József és Gencsy László. III. A népszínház jelenlegi állapota. Szintén vasárnap délelőtt még a népszínházi nagybizottság is ülést tartott a „Hungária" szállodában. A nagy bizottság már régen nem volt együtt, egy végrehajtó bizottságra ruházva, hogy a kellő intézkedéseket megtegye. Amik azóta a népszínház ügyében történtek, mind e bizottság működéséből származott, s azokat a nagybizottság előtt báró Lipthay Béla elnök sorolta föl, előterjesztvén a pénzügyi helyzetet is. Adakozásból nem sok gyűlt be, mindössze 25,000 frtot írtak alá, de készpénzben alig 7000 forintot fizettek be. A népszínház voltaképeni vagyonát az a félmillió forint képezi, melyet a város által ingyen adott Hermina - térnek eladásából nyert. Ezt tudvalevőleg operaszínháznak vásárolta meg a kormány, a népszinház pedig szintén jó és olcsó telket vett a kerepesiuton. A szinház fölépitése következőleg osztja föl a rendelkezésre álló tőkét: teljes fölépités, a nézőtér egész berendezése 588,000 frt. Színpad fölszerelése 34,000 frt. Az építész tiszteletdija 42,000 frt. Összesen 664,000 frt. Van eddig az aláirt és befizetett összegekkel együtt 525,000 frt. Hanem ebből levonandó az a 62,000 frt, mennyit a népszinház fizet a városnak a telekért. De számitva az épités befejezéseig kamatozó tőke perczentjét is, a még hiányzó összeg 166,000 frtnak tűnik föl. A végrehajtó bizottság tehát gondolkozott könnyebbedés módjairól. Legelőször is a szín a pad teljes fölszerelése elodázható volna, s a megnyitás után is remélhető adakozásokból lehetne félév alatt teljesíteni. Folyamodott továbbá a bizottság a városhoz, hogy a telek után járó 62,000 frt befizetésével későbbi évekig várjon, mire a város hajlandó is. A színpad teljes fölszerelése és ez utóbbi összeg egyelőre 96,000 frtban törültetvén, marad hiány 72,000 frt. Az építési vállalkozókkal (Buzzi és Keller) azonban úgy szerződött a bizottság, hogy csak addig kapnak esedékes fizetést, míg a tőke tart, azontúl pedig bizonytalan ideig várnak 6 perczentes kamattal. A közgyűlésen Jókai aggodalmaskodott a dificit miatt, és jobb szerette volna, ha kisebbszerű színházat építnek, s tartaléktőkét gazdálkodnak meg, de a közgyűlés helyeselte az eddigi eljárást és semmi aggodalmat nem nyilvánított a mutatkozó hiány fölött. Hogy mikép pótolják ez összeget, annak módját az a külön bizottság fogja meghatározni, melynek tagjaiul választottak: Forgó István, Jókai Mór, Szitányi Izidor, Harkányi Frigyes, Karperesz Albert és Törs Kálmán. Az elnök egyszersmind azt is jelentette, hogy a színház alapásatási munkálatait bevégezték s hétfőn a falakat emelik. A választmány az elnökre bízta, hogy az alapkő letételének egyszerű ünnepélyéről gondoskodnék, kifejezve az óhajtást, hogy vajha az alapkövet maga a királyné, vagy József főherczeg neje tenné le. — Ezek voltak a mult vasárnap oly eseményei, melyekkel a nemzeti közművelődés három uj intézetének létesülése van összekötve. azon állítását, hogy Kossuth 1802. évi szeptember 16-án látott először napvilágot. Ugyanazt állítja a Kossuth-Album is. Irányi Dániel hivatkozván Kossuth szóbeli közleményére, ugyancsak 1802. évi szeptember 16-a mellett nyilatkozik, és miután ő körülményeinél fogva e kérdésre nézve tisztában lehetett, megnyugvással fogadhajuk el az ő adatját, mely különben „Histoire de la revolution de Hongrie, 1847—1849." czimü, Charles Louis Chassin-nal kiadott munkájába is ment át. Pesty Frigyes azt is fölemlíti, hogy midőn 1867-ben Kossuth születéshelye fölött a sajtóban vita támadt, Kossuth bizalmasan megkérdeztetvén, ily választ adott: „Atyám Kossuth László, anyám tyulini Wéber Sarolta volt. Születtem Monokon Zemplénmegyében 1802-ben szeptember hóban. A napot nem tudom megmondani." Az utóbbi nyilatkozat fölvilágositásául szolgáljon, hogy Kossuth családjában a névnapokat volt szokás ünnepelni, nem pedig a születésnapokat. A születésnapok be voltak ugyan jegyezve a „családi bibliába," mint ez ama vidék protestáns családjainál is szokás volt, de a biblia ama mozgalmas időben végkép eltévedt. Kossuth Lajos születési idejének földerítéséhez. Pesty Frigyes úrtól, szorgalmas történetbúvárunktól múlt heti közleményünkre a következő levelet vesszük: „Érdekkel olvasom a Vasárnapi Újságban, hogy a kutatás Kossuth Lajos születéshelyére és korára nézve megindult. Talán könnyűtek némileg a feladaton, ha a t. szerkesztőséget arra figyelmeztetem, amit a „Világtörténelem napjai" czimü munkámban szeptember 16-ka alatt elmondtam és amiből meggyőződhetek, hogy a Kossuth Lajos születésére vonatkozó adatokat tőle, saját magától kaptam. Az évre nézve nincs kétség, a nap csak legnagyobb valószínűséggel állapítható meg, miután Kossuth maga ezt már nem tudta. Állítja azonban Irányi, hogy szeptember 16-kát magától Kossuthtól hallotta volna születésnapjául emlegetni." Pesty Frigyes ur idézett munkájának azon adatai, melyek a fölmerült kérdésre vonatkoznak, s a mennyiben lapunkon kivül eső forrásokból erednek s itt fölemlítve még nem voltak, igy hangzanak: A tétovázás 1804. és 1806. év, mint Kossuth születési éve közt, gyakran fordul elő az uj kor számos röpirataiban. Igen számosan azt irják, hogy Kossuth 1802. évi április 27-én született Monokon, állitván egyúttal, hogy ez adat Kossuth saját közleményein az angol lapokban alapszik. Nincs ugyan alkalmam ez utóbbiakat összehasonlítgatni, de pöriratokból tudom, hogy Kossuth 1837. évi junius 8-án Budán történt vallatása alkalmával kijelenté, miszerint életének 35-ik esztendejét éli. Bizonyosak vagyunk tehát a születési esztendő tekintetében, de ha Kossuth juniusban még be nem töltötte életének 35-ik évét, ezt ugyanazon évi ápril 27-én még kevésbbé tehette, tehát junius havánál később kellett születnie. A dolog ily állásánál nem lehet figyelem nélkül hagyni Brockhaus Realencyclopidiájának, Auer és a Lipcsében megjelenő Bilder-Welt A hétről. Nehéz volna meghatározni, az elmúlt hét eseményei között, melyik volt a legjelentékenyebb. Annyi azonban bizonyos, hogy e hét emlékezetes marad. E héten lett bizonyossá, hogy a főváros népszínháza fölépül, hogy képzőművészetünk csarnokot kap, e héten nyílt meg a magyar iparmúzeum, e héten tartá közgyűlését a nőiparegylet s választá meg fizetéses titkárát egy nő személyében, megadván ekkop Magyarországnak is az első választott nőhivatalnokot, s e héten tartották meg Pozsonyban azt a gyűlést, mely az iparos oktatás meghonosítása tekintetéből Felső-Magyarország ötvenezer iparosát egyesítendő lesz. Egy napról, a hét első napjáról jegyezhető föl mind e társadalmi és mivelődéstörténeti jelentőséggel bíró esemény. Második nap nevezetes gyűlés tartatott az országos iparegyesületben, ahol is élénk vita tárgyát képezte az a kérdés, fenntartandó-e az Ausztriával kötött vámszövetség avagy határainkon zsenge iparunk oltalmára fölállítandó-e a vámsorompó? — Mégis talán, ami az érdekeltséget mindezeknél tágabb, szélesebb körben kötötte le, a delegácziók ünnepélyes fogadtatása és alakuló üléseiknek megtartása volt. A királyi palota, az ünnepélyes alkalom értelmében föl volt lobogózva, s ott lengett a magyar nemzeti szín zászló is és Budavár ormairól. Ami az utczai életet illeti, azt alig zavarja ki rendes hétköznapi színezetéből jobban valami, mint egy lóverseny. Ilyenkor egymás nyomában robognak a szebbnél szebb úri fogatok. A delegácziók fogadtatása napján azonban ez az utczai változás még az által nyert fokozott érdeket, hogy a Budavár felé robogó úri fogatok maguk is ünnepi díszben jelentek meg az utczákon. Rezgő forgós, hímzett csoszáros lovak, bársony takarókkal, a paszomántos ruhába öltözött kocsisok, hátul a határ bakján ezereket érő magyar díszruhás huszárok, csatlósok, hajdúk, inasok, némelyik bakon bíborba húzott csinos nyalka fiatal apródok s benn a hintóban a magyar főurak őseik daliás öltözetében, bíboros és lilaszín selyem taláru főpapok. Mindez nem ritka látvány volt a főváros utczáin, s az élénkebb helyeken sűrü csoportok torlódtak össze látásukra. Az osztrák delegáczió tagjai a legnagyobb figyelem és érdeklődés tagjai. A magyar társadalom, mintha csak mondaná: „emlegesse meg a német , mi az a magyar vendégszeretet," mindent elkövet, hogy jól találják itt magukat. A város megérkezésük alkalmával külön fogatokat rendelt ki szá