Vasárnapi Ujság – 1874
1874-09-20 / 38. szám - Petőfi költeményeinek uj kiadása (4 képpel) 594. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Petőfi egy kiadatlan verse: Emléklap (Debreczen 1846.) 594. oldal / Költemények
594 VASÁRNAPI ÚJSÁG megválasztatás esetében, — és egyházmegyei hivatalokkal, úgymint szent-széki jegyzői, ülnöki, alelnöki és püspökhelyettesi hivatallal ruháztatnak föl s az egyházkormányzat és egyházi szertartások szövevényes részleteibe beavattatnak; s ez után a főpapi hivatal és méltóság viselésére előkészíttetnek. Ivacskovics tehát, szintén a kitűnőbb szerzetesek közé tartozván, az akkori patriárkha a szigorú Stratimirovics érsek által az érseki udvar papsága közé vétetett föl s protodiakonná,s egyszersmind a theologia tanárává neveztetett ki. Ugyanez időben s vele együtt még több kitűnő fiatal szerzetes szolgált, mint udvari pap, az érsek oldalánál, mint Jovanovics Jenő archimandrita s később károlyvárosi püspök, Stojkovits Arzén protosyncellus, a jelenlegi budai püspök, Saguna András protodiakon s később erdélyi püspök és metropolita - érsek, stb. Stratimirovics utóda Stankovics érsek által archidiakonná, Rajacsics patriárkha által pedig 1843-ban syncellusá, utóbb protosyncelussá mozdittatván elő, 1846-ban a legnevezetesb szerb zárdának a krusedolinak főnökévé (archimandrita) neveztetett ki. Legnevezetesebbnek nevezzük e zárdát, mert az a szent István koronája területén lakó szerbeknek valódi nemzeti szentélye, a mennyiben annak templomában nyugosznak III. (Csernovics) Arzén és IV. (Jovanovics-Szakabent) Arzén szerb patriárkhák, Brankovich György, az Egerben 22 évig internálva volt utolsó, szerencsétlen, szerb despota; Suplikácz István szerb vajda, s több más hires szerb tetemei; s a mely azonkívül is nem egy, szerb történelmi és irodalmi tekintetben nevezetes régiséget őriz ereklyéinl. E zárdában, mint annak főnöke, hét évet töltött Ivacskovics. Ugyanebben a zárdában, és épen az ő főnöksége alatt temettetett el az akkor száműzött Obrenovics Milos szerb fejedelemnek a neje, a hőslelkü Lyubicza. 1853-ban aradi püspökké neveztetvén ki Ivacskovics, őt a krusedoli zárda főnökségében Gruics Nikánor, most pakráczi püspök, s az utóbbi választás előtt szerb érseki helyettes váltotta föl. Ugyanekkor neveztetett ki Stojkovics budai, Masikevich (a későbbi patriárkha) temesvári, és Kengyelácz verseczi püspökökké. 1865-ben az addig egy metropolitát képezett karloviczi érseki megye két részre, a karloviczi szerb és erdélyi román metropoliára válván el, Ivacskovics mint aradi püspök az erdélyi román metropolita hatósága alá esett. S báró Saguna halála után, 1873. augusztus 28-án román metropolitává választatván, székhelyére Szebenbe költözött. E metropolitai széken, ugyszólva, meg sem melegedhetett még, midőn a karloviczi szerb kongresszus nagy többségének reá esett választása s a fejedelmi megerősítés ismét visszaadta őt a szerb egyháznak és metropoliának, melynek kebelében született, s melynek egyházi méltóságai lépcsőjén emelkedett magasra Fényes beigtatása 1. évi augusztus 18-án történt, melyről egy szemtanú tudósításából vesszük ki a következő sorokat: Ivacskovics személyes megjelenésének s az általa tett benyomásnak jellemzésére. A templom közepén négy lépcsőjű kerek emelvény, selyem szőnyeggel borítva. Ez emelvény magaslatán a volt patriárkha-helyettes karjába fogazva, áll a beigtatandó patriárkha Ivacskovics. Arcza szelid jóságot tükröz, szemei elevenek és szeretetteljesek, galambősz haja tömötten esik vállára, hófehér szakálla, sűrű, rendezett, nyírt bajusza alól nyájas száj mosolyog. Arany szövetből, ezüsttel hímezve, van bő főpapi öltönye, mely festőileg borítja deli s még erőteljes, bár kissé hajlott testét. Fejét gazdag arany , gyöngy hiímzetű magas koronasüveg, tetején az arany kereszttel díszíti. Botja helyett, melyet fél lába sántasága miatt rendesen nem nélkülözhet, most a mellette álló Gruics püspök karjára támaszkodik, ki neki a mai ünnepélyen, mint a legidősb s különben is egyetlen jelenlevő püspök, assistálni van hivatva. Mint hazafi, Ivacskovics, a mellett hogy egyháza és szerb ajkú hívei érdekeit mindig melegen viselte szivén, az állam és alkotmány irányában is tántorithatlan hűséget tanúsított s hiszszíik, hogy e hűséget, jelenlegi méltósága s nehéz állása magaslatán, továbbra is meg fogja őrizni s igazolni fogja a koronás király bizalmát, melylyel a reá esett választást — az első választás visszautasítása után — megerősítette. —á—r— Petőfi uj kiadásából. Fekete-piros dal. — 188. Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt! Lejárt az ideje. Más szín illeti most a magyar nemzetet: Piros és fekete. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében, Erős vihar támad, Mindenfelöl jönek és megostromolják A habok hazámat. Fessük zászlainkat fekete-pirosra. Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Készül az ellenség, és mi készülünk-e? Mit csinál a kormány? A helyit hogy őrködnék, mélyen, mélyen alszik Fön a haza tornyán. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Fön a kormány alszik, mi pedig itt alant Tagadunk, dőzsölünk, Mintha mind a három isten nem gondolna Mással, csak mi velünk. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor! Akkor is így tettünk, Terített asztalnál, telt poharak körül Bút és bajt feledtünk. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Mohács, Mohács !... Tarka lepke, gondatlanság Röpködött előttünk, Azt űztük, pedig már a török oroszlán elbődült mögöttünk. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Hol lesz az uj Mohács? hol megint húszezer Magyar vitéz vész el, Mértföldekre nyúló rónát borítva el Kiömlő vérével. Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Hol lesz az uj Mohács? a hol megint lemegy Majd a haza napja, S háromszáz évig vagy talán soha többé Arczát nem mutatja! Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. XXI. ÉVFOLYAM. 38. SZÍM. Petőfi egy kiadatlan verse. * Emléklap. Jellemtelenség e kor bélyege. Pedig csak egy, csak egy: a jellem az; A mi az embert emberré teszi. E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak, Vagy legfölebb is állatok vagyunk. Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza , az emberiség kettős szent nevében: Na gyermekekkel áld meg majd az isten, Ohs gyermekid szivébe jellemet, Szeplőtelent s megtántoríthatatlant. És nem szükség, hogy mást is adj nekik, Mindent adál, ha jellemet adál. Petőfi. Debreczen, 184>. november 15. Petőfi költeményeinek uj kiadása. Lapunk közelebbi számában jelentettük már röviden Petőfi összes költeményei uj s nagy hiszi kiadásának megjelenését; iffértük egyszersmind, hogy azt mielőbb a lel részletesebben s szemléletesebben is be fogjuk mutatni olvasóinknak. Nem is késünk beváltani igéretünket, s nem tehetjük azt czélszerübben, mint a kiadás néhány lapjának, rajzokkal való bemutatásával. A kiadó irodalmi intézet igazgatója metszetlapokat (clické) bocsátván rendelkezésünkre, különböző művészektől mutatunk be néhány metszetet, a költemények illető helyeivel együtt; igyekezve a kiadás különböző oldalait, jelesen a közreműködött különböző művészek rajzait is föltüntetni. Ehhez képest bemutatjuk Keleti Gusztávtól az Erdei lakot, e bájos idyllt a rengeteg közepén, a maga egész költőiségében s hangulatteljességében. Kinn a ménes, kinn a pusztán czimü képet Greguss Jánostól, mely az egész költeményt, megfelelő mozzanataival oly tökéletesen illustrálja, hogy maga egy valódi, sikerült költemény; Sári nénit, Jankótól, e kedélyes genre-képet. Utolsó képünk Salgó, Székely Bertalan rajzával. Salgó egy sötét képet tár elénk a középkor tragikai eposából. Salgó várat a Kompoltiak bírták, az apa Péter s fiai Dávid és Jób, az Árpádház kihalta után támadt zavarban veszélyes rablólovagok Gömörben. Egyszer a szomszéd Gedővárt mentek kirabolni. A vár urát Gedő Simont megölték, kincseit elorozták, de gyönyörű neje „a szépségében ragyogó Perenna" oly hatást tett a két ifjúra, hogy mig Jób a férjét szúrta le, Dávid lovára kapta a hölgyet s elszáguldott vele. Otthon előbb a két fiu veszett össze a szép ragadományon, s midőn atyjokat biróul hivták, ez ugy döntötte el köztök a pert, hogy magának követelte Perennát. A hölgy, hogy első férje gyilkosától s a második férjéül tolakodó öreg rablótól szabaduljon, Dávidnak igérte magát, ha apját és testvérét megöli. * Petőfinek nem egy kiadatlan, kivált kisebb költeménye, lappang még kétség kivül. Előttünk levén most már az eddig legteljesebb kiadás, itt az idő, hogy a kinek hiteles szövegű, bár legkisebb, költemény is van birtokában Petőfitől, a nyilvánosságnak átadja azt. A jelen emléklapot, beküldője, Könyves Tóth Kálmán munkatársunk, a következő sorokkal kiséri: „Petőfi Debreczenben gyakran megfordult apám házánál. Szomszédunkban lakott Erdei József tanár s a két család mindennapos volt egymásnál. A kitűnő miveltségü Erdei Eujz már akkor Kovács Jánosné volt. Az ő emlékkönyvébe irta Petőfi e kis verset. Az emléklap megvan maiglan Halvány, elmosódott, de tulajdonosa azért drága ereklye gyanánt őrzi most is.'" Szerk.