Vasárnapi Ujság – 1875
1875-01-03 / 1. szám - A budapesti összekötő vasutihid (kép.) 9. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Petőfi utolsó levelei. Közli Török Károly 9. oldal / Történelem; régészet és rokon tárgyak
1. SZÁM. 1875. JANUÁR 3. VASÁRNAPI ÚJSÁG. Petőfi utolsó levelei. Közli Török Káról, Petőfinek Maros-Vásárhelyről, 1849. julius 22-dikéről és julius 29-dikéről (tehát a segesvári csata előtt két nappal) nejéhez irt két levele, s különösen az utóbbi, minden valószínűség szerint a legutolsó, a mi a nagy költő tollából kijött. Legalább nincs semmi jel, semmi adat, ami tőle későbbi irat létezésére mutatna még. S már e tekintetből is oly ereklyéül tekinthetők e levelek, melyeket nem nézhetünk kegyelet, nem olvashatunk megindulás nélkül. Petőfi neje e két levelet „mint,legbecsesebb örökséget" hagyta fiára Zoltánra. En e leveleket másolatban még 1869 elején kapván Zoltántól, hitelességükért jótállhatok. Hogy Petőfi többi levelei, melyeket nejéhez még ennek leánykorában s később is irt, hova lettek, nem tudom.* Az alább közlött két levél mindenikén a külczim a következő: Petőfi Sándornénak Tordán a református papnál Miklós Miklósnál. I. Maros-Vásárhely, jul. 22.1849. Kedves lelkem Juliskám, késő este van. Az imént értünk ide. Holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre. Bemutató levelét Brassótól félnapi járó földre irta ide ezelőtt három nappal. Nem tudom, hol kapjuk meg? talán Brassóban vagy már azon is túl. Tisztelem Miklósékat. Csókollak titeket, szentségeim. írni fogok, valahányszor lehet. Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz. Higyj! Remélj! Szeress a sírig és a síron túl örökre hűséges férjed Sándor. II. Maros-Vásárhely, jul. 29. 1849. Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok, kezem ugy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előbbem két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről irtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csíkszerda, Kézdi-Vásárhely, Bereczk felé, ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázít a proclamatiókat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni, Kézdi-Vásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül, én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy * Hogy az itt közölt levelek az eredetiből másoltattak, Gyulai Pál is bizonyítja, a kinek e leveleket megmutattuk. Ugyancsak tőle értesülünk arról is, hogy Petőfi neje, halála előtt, férjének hozzá irt más leveleit megsemmisítette s csak az itt közlötteket hagyta fiára. Nemsokára Petőfinek Bemhez irt levelei közül is közleni fogunk egy párt, melyeknek első fogalmazványa megmaradt Petőfi iratai között s testvére Petőfi István beküldötte Gyulainak, hogy közölje s az értök járó tiszteletdijat adja be az irói segély-egylet pénztárába. Török Károly ur is az irói segély-egylet pénztárába adta be az e közleményért fizetett tiszteletdijat. — Szerk. kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík- Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam, megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást, „monfils, monfils, monfils!" szólt az öreg sírra. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak ? " Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des Generals Klapka, ist wieder in Dienst getreten." Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mértföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szigeteket miliomszor, számtalanszor s imádó férjed Sándor. Közlünk egyúttal még egy érdekes Petőfiereklyét. Petőfi 1848 deczember elején Debreczenből a nemzetgyüléshez egy csatadalt küldött be, az alább következő levél kíséretében, mely a képviselőház deczember 4-diki ülésében fel is olvastatott, s akkor a lapokban is kinyomatott. Azóta újra közölve nem volt, igy fölelevenitése legalább is nem fölösleges. . . . .. A Csatadal, a képviselőház határozatából , több ezer példányban kinyomatván, a hadsereg közt szétosztatott. Költeményei uj teljes kiadásában is meglevén, nem tartjuk szükségesnek itt egészen közölni, elég reá utalnunk. Kezdete ez: Trombita harsog, dob pereg. Kész a csatára a sereg: Előre! A kisérő levél igy hangzik: DJ c? ,, Képviselő polgárok! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy franczia tábornok levele, ki azt írta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a marseillaiseből. — Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harczaiban. Petőfi Sándor:" A budapesti összekötő vasut-hid. Vasutaink zsákutczába" szakadásairól mársokat beszéltek s kereskedőink ezt nagyon is érzik. Legfeltűnőbb és egyszersmind leghátrál oányosabb azonban, hogy a Dunán innen és tul eső vasutaink csak egyedül az alföldi vaspálya gombos-erdődi gőzös kompja által vannak összekötve ; különben mind annak, mi az egyik vidékről a másikra átszállitandó, Bécs felé kell mennie, holott itt a déli, a nyugati vaspálya, mely a svájczi kantonok s a Francziaországba szolgáló összeköttetéseknél mindenik igen hasznos lehetne. Láttuk a megelőző négy-öt évvel volt élénkebb kivitel alkalmával, hogy mily közlekedési nehézségeket, a lánczhídnál a kocsik rendetlen összecsoportosulását, a fuvarbér rendkivül fölcsigázását, majd a raktárak túlzsúfoltságát stb. idézte elő az a megélénkült forgalom, melynek minden tekintetben örvendhettünk s előnyeit jobban ki is használhattuk volna, ha van más utunk is, mint a lánczhid és alagút, hogy a Pestre érkezett árukat és terményeket Budára és viszont átszállíthassuk. Az említett jobb évekre következő sovány esztendők segítettek, hogy a gazdagok zavarába ne essünk, egyszersmind alkalmat nyújtottak, hogy a bekövetkező jobb aratás idején képesebbek legyünk az áldás elfogadására. O«o Midőn az 1868-diki vérmesb kilátások az egész országban egy kis tettvágyat, itt-ott tetterőt is ébresztették,—megindult az eszme, hogy gondoskodnunk kell a Duna két partján eső vasutakat Budapestnél összekötni. Az országgyűlés határozott, hogy a közlekedési minisztérium tegye meg az ehhez szükséges javaslatot, készíttessen terveket. A javaslat el is készült s 1871-ben az országgyűlés elé terjesztetett. Kilátásba volt téve, hogy egy összekötő vasúti híd 1873 7 OO 1 végére elkészülhet. Megkezdődtek azonban az Öt országos pénzügyi kisebb-nagyobb zavarok sdén,hogy az összekötő vasúti hid majdnem akkor lépett a kezdet első stádiumába, midőn az már készen is lehetett volna. Fölösleges lenne most a nehézségeket, a tervezés és kivitel közt eső ügyes-bajos dolgokat elszámlálnunk. Igyekszünk inkább megismertetni a hid építési méreteit, összekötő vonalát s a munka haladottságát. E hid, mely a lánczhid és margitszigeti hid . C O mellett már a harmadik lesz a Dunán a főváros két partja között, a hídfőkön kívül három tömör kőoszlopon nyugszik s e szerint négy nyílással bír, melyek mindenike 90 méter széles, a hid hossza tehát, a hidlábak szélességének beszámitásával, mintegy 200 életteend, s magassága, egyenlőn a lánczhidéval, a Duna 0 pontja fölött 16 méter (mintegy 48')lesz. Sinei a pesti oldalon a közvágóhid közelében s ennek déli részén futnak el s a budai oldalon a Nádorkert mellől a fehérvári országút közelében, a gyógyforrásoktól északra i • . . Ö. o. szaladnak a déli vaspálya sineibe. Pesten a kerepesi vámházon kívül, a kerepesi és köztemetői ut közt felállitandó központi vaspályaudvarról indulván ki. E központi pályaudvar összeköttetésben lesz a magyar és az osztrák államvaspálya s ennek közvetítésével minden egyéb dunáninneni vaspálya sineivel, a déli vaspálya pedig a tuladunai vaspályák összeköttetéseit közvetítendi. Ily módon segítve lesz, hogy jövőben az 1868- és 1869-ben tapasztalt szállítási kellemetlenségek a fővárosi kereskedőket s ezzel az egész hazai kereskedelmet nem fogják újból nyugtalanítni. Miután a hid a budai részen a csak nemrég elzárt kopasz zátony mély talajának visz, itt egyelőre, egy több eresszel ellátandó fahid fogja a hídfőt a budai partokhoz kötni, de e fahid a dunaszabályozási munkálatok befejeztével eltávolittatik s megfelelő töltésezéssel lesz pótolva. Ma mind a hídfők, mind a belső oszlopok épitése oly előrehaladt, hogy az egész hidnak a jövő őszre teljesen elkészülése mintegy biztosítottnak látszik. Maga a sajátképeni hid egyszerű vasrácsokból készül, olyan lesz mint az osztrák állam vaspályának a Garam vizén s több más helyt, vagy az alföldi vaspályának Algyő fölött épült hidja, minden különösb diszitmény és ékítmény nélkül, mi a munka befejezését föltartóztathatná. Épitik Filleul és társai s a hid épitési költsége egy millió 900.000 forintra volt előirás ossányozva. *