Vasárnapi Ujság – 1876
1876-08-06 / 32. szám - Székács József epigrammáiból 498. oldal / Költemények
498 1826-ban Sopronba menvén, itt a Kis János által alapított s az ő buzdításaitól élesztett „magyar társaság"-ban Szakács is elkezdett verselni; de folyvást gyarapította ismereteit s művelte ízlését is. Behatólag megismerkedett a német irodalommal is s elméje világát a régi klasszikusok mellett a modern szellemek magába vételével tágította. Tehetséges apró művei Kis superintendens figyelmét is magukra vonták, s ennek buzdítására merte az ,,Aurorá"-ba (akkor s még azután soká a szépirodalom első rangú gyülőhelyére) beküldeni egy költeményét, mely ott 1830-ban meg is jelent. Ettől számíthatjuk Székács írói pályáját. Iskolai tanulmányait ez évben, a hittani tanfolyammal befejezvén, mielőtt külföldi egyetemekre menne, házi nevelőséget vállalt, Rudnai Nikolics János fiai mellett. Az ország déli vidékén ily módon huzamosabban tartózkodása alatt elsajátította a szerb nyelvet is, s megismerkedett a szerbek népköltészetével, mely kevéssel azelőtt egy Gothe figyelmét is magára vonta, s akkoriban egész Európában feltűnést okozott, részint eredeti gyűjtemények által, mint a Karadzsicsé, részint német fordításokban, mint a Talvj é. Székács eredetiben s közvetlen forrásokból ismerte meg e lágy hangú, epedő szerelmi dalokat, e búval s méltósággal teljes hősi énekeket és mondákat, s számosakat lefordítván közülök „Serbus dalok" czim alatt egy kötetben közre is bocsátotta (1836). A méltó feltűnés és dicséret, melyben e fordítások részesültek, oly kedves emléke maradt mindvégig, hogy e sorok írójának, alig pár évvel ezelőtt, még egész lelkesedéssel beszélt . róluk sokajtáskép mondotta, hogy szeretne még egy párt a szerb történeti népköltészet nevezetesb darabjaiból átültetni irodalmunkba. Mint műfordító más téren is méltó elismerést nyert: a görög anthologiából vett fordításaival, melyeknek finomságát, kifejezésbeli csínját és fényét a legszerencsésebben eltalálta mindazok közt, kik e gyönyörű epigrammok átültetését nálunk megkisérlették. Sőt számos saját eredeti epigrammjain is ugyanazon szellem lehellete érzik. Elmésség érzéssel, erő finomsággal van vegyülve bennök; az epigramma töviseit a lyra virágai takarják. Ez irodalmi működés csakhamar elismert nevet szerzett neki; ugy hogy miután 1834-ben nevelői állomását elhagyva, egy évet a berlini egyetemen, s azután félévet utazáson (többi közt Párisban és Londonban is) töltve, 1836-ban visszatért, már elég hires ember volt arra, hogy az akadémia tagjává válassza.E megtiszteltetés, s az irodalmi összeköttetések, melyekben az akkori idő vezérszereplőivel, Toldyval, Bajzával, Vörösmartyval stb. lépett, arra határozták őt, hogy a fővárosban maradjon. Egypár meghívást, vidéki lelkészi állomásra, visszautasított, s inkább nevelő lett ismét. De nem kelle soká várnia. Pesten akkor csak német lutheránus egyház volt, melybe a tótajkuak is bele voltak olvadva. A magyar ajkúak is szaporodván, s átalában a magyarosodás a felébredt politikai és nemzeti mozgalommal nagyobb lendületet nyervén, az ágost. hitv. egyházközség kebelében is mozgalom indult meg, magyar nyelvű egyházközség megalakítására. S midőn az, nem áldozatok nélkül, de szerencsésen mégis megalakult, első lelkészeül a szépnevü fiatal írót, Székácsot hivta meg, 1837. julius havában. Életének uj korszaka kezdődik ezzel, mely neki a toll mellett a szó hatalmával, a legtöbb dicsőséget, a legszebb koszorúkat szerzette. Gyönyörű, déli alakja ; szép és kifejezésteljes arcza, melyben a szemek lángoló tüzét az ajkak komoly és vidám játszisága mérsékelte; érczes hangja, melyet a szónoklás művészete tett hajlékonnyá; végre előadásának heve, élénksége, melyet némelyek szinésziesnek találtak, de mely az angol egyházi szónokok szabad természetességére emlékeztetett inkább, mindez szónoklatának oly külső keretet adott, mely annak életteljes tartalmával a legszebb összhangzásban állott. Prédikácziói évek hosszú során át valódi ünnepei voltak a fővárosi közönségnek, — s mint Albachot (a ferenczrendi atyát) protestánsok, ugy Székácsot katholikusok is tömegesen hallgatták, kivált ünnepélyesebb alkalmaknál, vagy temetéseken, mikor vagy kényökre, vagy lelkesedésre ragadta hallgatóit. De szónoki diadalai nem feledtették el vele az írói munkásságot sem, s a szó mellett a tollnak is művésze maradt. Az akadémia körében Plutarch „Párhuzamos életrajzait" adta szépprózai fordításban. 1838-ban pedig a Kisfaludy-társaság is tagjául választván, ennek körében nem kevésbbé élénk munkásságot fejtett ki. Elméleti értekezései a görög és a magyar költészet körében mozogtak. Mint költő pedig a satirát, e nálunk nem igen művelt nemet választá, s részint tiszta satirák, részint satirai elbeszélések formájában művelte azt. Amazok közül elég az „Uj Bibliát", ezek közül „Dombi János vagy a hazajáró lélek" cziműt említeni. De bár nem lett hűtlenné a múzsához, ideje s ereje javát mégis egyházi hivatala s tevékenysége vette igénybe. Egyházi beszédei és imái (ez utóbbiak közül sok versekben), családi használatra irt és nagy elterjedést nyert imakönyve, alkalmi s különösen nevezetes halotti beszédei, melyek közül sok jelent meg nyomtatásban is, — csak kisebb részét teszik az egyházi téren való munkálkodásának. Sokkal nyomósabb ezeknél is, a pesti protestáns főiskola, és ezzel összefüggőleg a két protestáns felekezet uniója körüli buzgó és következetes, bár teljes sikert nem érhetett munkássága. Ezek valának a czélok, a melyekért a negyvenes évek elején Török Pál pesti ref. lelkésszel (ma superintendenssel) — kivel évtizedeken át a legszebb és zavartalan barátságban élt,—egy protestáns egyházi és iskolai közlöny alapítására egyesült vala, s melyet „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" czime alatt egész 1848-ig együtt is szerkesztettek. Székács, e maga idejében nagy tekintélyű és hatású lapban részint emelkedett szellemű vezérczikkeket és elmélkedéseket, részint alapos kritikákat, éles polémiákat, tele humorral és gunyorral, végre a szent költészet némely remekeit adá. A forradalom megszüntetvén a lapot, 1854-ben ismét Törökkel egyesültek, egyfelől „Lelkészi Tár", másfelől a „Házi Kincstár" czimü protestáns családi s néplap kiadására, s midőn végre, oly régi óhajtás s annyi fáradozás gyümölcse, a pesti protestáns theologiai intézet 1855-ben megnyílt, Székács abban a neveléstan tanítását vállalta el, mignem az unió megszakadván, s az intézet kizárólag a reformátusoké maradt. Nem kis szerep jutott Székácsnak az egyházigazgatás terén is. 1838—48-ig a bányai egyházkerület főjegyzője volt. 1856-tól fogva vezérszerepet játszott a protestánsok által a pátens ellen vivott nagy harczban, s erre vonatkozik „Igénytelen vélemények a két evang. egyház ügyeinek igazgatását tárgyazó miniszteri törvényjavaslat fölött" (1856) czimü műve is. Ezen ügyben Rechberg miniszternél Benedek táborszernagynál több izben járt s s részben neki köszönhető, hogy a pátens csakugyan visszavétetett. Az egyház e fontos szolgálatai jutalmául 1860 julius 19-kén 175 szavazat közül 140-et a bányakerület élére superintendensnek választotta, miről azonban betegeskedése folytán már 1872-ben lemondott. Superintendensi működéséből kiemeljük a szűkölködő egyházak segélyezésére tervezett gyámintézet alakítását, a zsinati munkálatok s a kerületi utasítások revíziójának készítését is. Ennyi tevékenység sem merítette ki Székács testi és lelki erejét. Csak futólag említve, hogy az 1865 -i országgyűlésen az orosházai kerületet képviselte, de mint politikai szónok nem igyekezett feltűnni, — az irodalmi téren, utolsó éveiben ismét nagyobb munkásságot fejtett ki, minek folytán 1870-ben az akadémia tiszteleti tagjai sorába választatott. Most is műfordításokkal foglalkozott kiválóan, bár néhány eredeti verse is kedves s érett terméke öreg korának. De fordításai Gőthe epigrammjai és epistoláiból, mindenek fölött pedig Horácziusa, az elismerés koszorúját teljes mértékben megérdemlik. Vajda hagyományai közt teljes Horácziusra találhatnánk. Mondjunk-e róla többet. Az írónál, a szónoknál, a közélet férfiánál — még szeretetre és tiszteletre méltóbb volt benne az ember. Asztali beszélgetéseiben egy második Luther, aki tudomány, kedély, elmésség által a legnagyobb társaságot is lebilincselte, hogy a zaj elnémult s mindenki füllőn, mig egy élez és fordulatnál ki nem tört a nevetés, vagy egy szivbe kapó szónál a könyök... Jelleme a protestáns pap eszményéhez volt hasonló : sziv, értelem, modor, minden egyesült benne. Családi élete nemes, példás; házában rend, munkaszeretet, vidámság együtt laktak. Élete utolsó éveiben mély gyász, felnőtt derék fiának halála sújtotta, de a bölcsészet, a vallás és a munka megenyhítették szive sebét. Végül egy kínos betegség áldozata lőt, melyből csak a halál gyógyitá ki, eloltva a legszebb, legnemesebb életet. Kitűnő neje, három fia s két leánya (egyik Győry Vilmos derék irónk neje) könnyein kivül egyháza s számtalan barátja és tisztelője, az irodalom és az egész haza — méltán gyászolják a veszteséget, melyet halálában szenvedtek. —á—I. Székács József epigrammáiból. A rátóti kertben. * I. Itt öröm és élet laknak, mert élnek a lombok, S a csevegő csermely s partjain annyi virág. Kisben ez a roppant mindenség, melyben az élet és az öröm honosak, távol is és közel is. S hol vagyon a kertész? Láthatlan ez itt is, amott is: Mindeniket látnod csak müveikbe' lehet. * Balogh Johianna, a híres Balogh Péter leánya és Géczy István özvegyének lakhelye.