Vasárnapi Ujság – 1876
1876-12-31 / 53. szám - A karthauziak nagy zárdája Francziaországban. Kvassay Jenő 846. oldal / Általános nép- és országisme - Kis és nagy dolgok. (Szilveszteri karczolat) 846. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
846 VASÁRNAPI UJSÁG. V 50. SZÍM. 1876.XXIII. ÉVFOLYAM. A karthausiak nagy zárdája Francziaországban. (La Grande-Chartreuse.) Eötvös ,,Karthausi"-jából mindnyájan ismerjük azt a komor, a világtól félrevonuló szerzetet, mely földi létének napjait a „memento mori" és a „Vanitatum vanitas" megszívlelésében tölti. Érdekesnek véljük személyes látogatás után röviden megismertetni jelenlegi állapotát. A Grande-Chartreuse Grenoble és Chambéry városoktól nyugatra fekszik roppant mészkősziklák közepette. Jelenleg még csak egy kocsiút vezet hozzá, mely maga sem régi; negyedszázad előtt csakis öszvéren és gyalog lehetett a zárdához jutni. Saint-Laurent-du-Pont városkán egy kis hegyi patak hígyódzik végig, melyet futásában felfelé követve, gyönyörű vidékeken keresztül a mészkősziklák lábához érünk, hol a karthausiak egyszerű, de megkapó épülete terül el. A hegyipatak mindkét oldalán meredek lejtőkön sűrű, százados fenyőfák lengetik szomorú ágaikat, kábító illattal töltve meg az erős hegyi levegőt. A patak majd velünk egy magasságban siet vízesésről vízesésre, majd száz méternyi mélységben bömböl, elveszve és előtűnve a szikladarabok között; fehér tajtéka fölverődik a magasba s megszelídülve por alakban hull vissza. Helyenként sziklatömbök egészen ráborulnak a szűk völgy aérre és folytonosan szakadozó görgetegeikkel fel-felriasztják a mélázó utast. Megszökött szerelmes pároknak nem volna tanácsos erre barangolni, mert az ujabbkori visegrádi tragédia könnyen ismétlődhetnék itt. A völgyek mind szűkebbek, a hegyek meredekebbek és magasabbak lesznek és egy zugban a zárda tűnik elénk hat hegyes tornyával, melyek mögött a meredek mészkőfalak képeznek szürkés, komor redőt. A kapunál vendégszerető barát fogadja a fáradt touristát s azonnal levezeti lakosztályába, vagy pedig az étkező terembe. A férfiak a zárdában teljes ellátásban részesülnek ; a nők egy távolabbi külön épületben vannak elhelyezve a zárdába soha sem bocsáttatnak, s csak a vidék megragadó szépségében gyönyörködhetnek. Miután egyszerű ebédünket, mi zöldséglevesből, tengeri halból, burgonyából, főzött szilvából és sajtból állott, elköltöttük és a „chartreuse" nevű italból, melyet eredetileg itt készítenek, egy pohárkát kiürítettünk, — egy fráter kíséretében a zárda belsejének megszemlélésére indultunk. Keskeny, de roppant hosszú góthizlésú folyosók fogják körül az épületet, mely kívülről magas fallal van kerítve és csakis tornyai emelkednek azon túl. A zárdát a XI-dik században szent Bruno alapította, de azóta többször újították, nevezetesen legutóbb 1676-ban. 977 méter magasan fekszik a tenger színe fölött. A zárdának nevezetességeit képezik: a ,,Salle du Chapitre", melyben szent Brúnótól kezdve az ötven első főnök arczképe egymás mellett látható; a könyvtár mintegy 20 ezer kötetnyi művével, melyből azonban a legértékesebbeket a nagy forradalom alkalmával Grenobleba vitték; a „halottak kápolná"-ja, melyet XIII. Lajos építtetett, komor kinézésével, koponyákkal diszitett oltárával félelmes benyomást tesz az emberre. Az épület belsejében levő közép udvaron van a temető, itt nyugszanak egyik oldalon a zárda főnökei, helyüket gömbölyű — fatörzsszerű kőkereszt jelöli — nevük kezdőbetűivel és haláluk évének számával; a másik oldalon a páterek nyugszanak sűrűbben, fejfájukat egyszerű fakereszt a halálozás évszámával, képezi minden egyéb jel nélkül. A mint a világtól elvonulva, elfeledve éltek, épen ugy nyugosznak ismeretlenül, sem koszorút nem tesz, sem könyet nem ejt senki egyszerű sírjukra; még a szerető anyának sem szabad a fölszentelés után fiát fölkeresnie! A hosszú, sötét góthives folyosókról egyes ajtók nyílnak a czellákba, hol a karthausiak életük legnagyobb részét töltik. A kis termek elég csinosan, de igen egyszerűen vannak bútorozva, íróasztal, daróczczal letakart faágy, ruha-és könyvszekrény, feszület zsámollyal: ebből áll körülbelül egy-egy czella bútorzata. A szobából egy kis ajtó vezet a virágos kertbe, mert mindeniknek van ily kis kertje — magas falakkal elválasztva a szomszéd hasonló helyiségtől. A kert fehér falán nagy fakereszt lóg, s e kertből csakis egy ezer méternél magasabbra fölmeredező sziklákra nyílik egyhangú kilátás. Evőeszközeik ónból vannak. Hétköznapokon czellájukban külön étkeznek, az ajtón egy kis nyíláson adják be számukra az ételt, ünnepvagy vasárnap azonban együtt étkeznek a refektóriumban,ekkor bort is isznak, mi kissé elevenebb hangulatba hozza a társaságot. Mindenik elé egy ónsótartó, és két ónkorsó van helyezve, a kisebbik víz, a nagyobbik bor számára. A terem oldalán egy emelvényen az evés alatt a bibliából vagy más szent könyvből olvasnak föl részleteket. Étkeikből a hus ki van zárva, kivéve a halat, mindazáltal a kiket alkalmam volt láthatni, mind jó szinben voltak, sőt az elhízásnak némi jelei is mutatkoztak rajtuk. A bőjtölésnek Francziaországban, kivált az orvosok között, igen sok pártfogója van s kivált a legkitűnőbb orvosok egyenesen oda nyilatkoznak, hogy ez a természetnek törvényén alapszik és az első szent atyák nagy emberismeretéről tanúskodik. Valamint a természet tavasszal nagy erővel ébred új életre, épen úgy az emberben is ez évszakban az életerő új tevékenységre pezsdül: a léha, lomha télből az átmenet a tevékenység tetőpontjára nem lehet rögtöni, vagy inkább nem jó, ha ilyen; és igy helyesnek tartják, ha a lmsos farsang után a sovány böjt következik, melynek jobbára zöldségféléből álló eledelei kitisztítják az emberi testet, mind abból a sok bajból és tisztátalanságból, mi a télen át belerakodott. Egy kis koplalás pedig épen nem veszélyes, mert a halállal megfenyegetett Organismus annál vidorabban folytatja életműködését — szóval a létért való harcz itt is szükségesnek és hasznosnak mutatkozik. A páterek fehér darócz ruhában járnak, mely fölé fekete köpenyszerü kámzsát húznak, mely fejüket csuklyaszerüleg födi; a fráterek egyszerű vörösbarna csuklyás szőrdaróczot viselnek. A czella-ajtók számozva vannak, s mindeniken egy kis táblácskán az a jelmondat látható, melyet az illető életföladatául maga elé tűzött. Kíváncsiságból végig futottam a mintegy 60-ra menő mottokat, de csakis egyet találtam olyat, melyből a világmegvetés sugárzik ki, a többi egyszerű idézet a bibliából vagy valamely egyháziróból. Megemlékezvén arról, hogy II. Rákóczy Ferencz hosszabb időt töltött volna e zárda falai között — többeknél kérdezősködtem utána; de semmit sem mondhattak, mert irományaikat a nagy forradalom alatt jobbára fölégették vagy Grenoble-ba szállították, s jelenleg is ott őrizgetnek. A franczia forradalom előtt kétszáznál többre ment a karthausi zárdák száma, melyek mindannyian e főzárdának voltak alávetve, jelenleg azonban már csak 4 —5-öt hagytak meg oly pontokon, hová különben emberi lény állandó hajlékot aligha ütne; magas hegyek közötti szűk völgyekben vagy sziklacsúcsokon találhatók, hol az utazókat vagy touristákat vendégszeretőleg fogadják, mire más halandó, ki a világ bajaival annak gyönyöreit is élvezte, aligha adná fejét. A zárdának igen kiterjedt birtokai vannak e vidéken; jobbára erdőből és hegyi legelőből állnak. A sajtkészítést nagyban űzik, ezenkívül igen szépen jövedelmez az u. n. „chartreuse" ital, melyet fenyőből készítenek, évenként 500 ezer franknál többet vesznek be csupán ez utóbbiból. Kétféle alakban készítik: a fehér erősebb, a sárga gyöngébb, kellemesebb; egyike a legdrágább italoknak, miért is soknemű utánzásoknak van kitéve, melyek azonban az eredetit meg sem közelítik. A készítés titkát épen ezért szorgosan őrzik. A nyári hónapokban ezrekre megy a touristák száma, kik e természettől szépségekben bővelkedő vidéket meglátogatják. A zárda az étkezésért és lakásért igen mérsékelt dijat vesz az utasoktól, napjára 4—5 frankot, a szerint a mint valaki kevesebb vagy több chartreuse-t fogyasztott, — különben parancsolni nem lehet s meg kell elégedni azzal, amit adnak. Aki fáradságos hegymászásokban részt vett, bizonyára méltányolni tudja az ily vendégszerető helyeket, hol mindenkor otthonosabban érezheti magát, mint valami vendéglőben, ahol e mellett úgy nyúzzák, ahogy tudják. Ha hazánkban is találkoznék oly szerzet,, mely a természet elhagyott vad szépségeinek kiaknázását és vidékeinek fölvirágoztatását tüznéki föladatául — bármily odiosus szemmel néz is a jelen kor ilyféle intézmények elé, mégis csak nyereségnek és pedig valódi nyereségnek tarthatnók. Igy fogják fel a francziák is a megmaradt karthausi zárdákat és még a legdühösebb gambettaista is kegyelettel hagyja el e helyet, noha az askézist sehogysem tudja socialistikuselveivel kibékíteni. Kvassay Jenő: Kis és nagy dolgok. Szilveszteri karczolat. Tél a tél! Nem hiába készült sokáig, de beis állított egyszerre ! Azoknak a gyermekeknek, akik Ádám és Évát meg István mártírt köszönteni jártak térdig sárban, másnap este majd a torkukba fagyott a hang, a mint elkezdték kornyikálni a konyhaajtóban, hogy ,,e szent házban lakó Jánosnak szivét át ne járja a búbánat dárdája, hanem inkább bezárja az egeknek. királya." Szerencsések ezek a köszöntő gyermekek. Nekik nem kell nagy költségvetést készíteni a fedezet és kiadás felöl: csak egy kalendáriumot vesznek elő s végig nézik a névnapokat, megjegyzik az ismerősök és atyafiak nevét, s elgondolják, hogy: itt hatos, amott négy krajczár, itt krajczár, amott kalács vagy pogácsa, imitt •—•• amott pedig egy zárt kilincs, vagy egy „takarodj" szóból álló apró pénz, vagy épen a „Bodri" meg a „Kormos" csaholása, melyet a névnap alkalmából jónak látott a házi szabadon eresztetni lánciáról. Ennyi az gazda elő irányzat. Januárra könnyű elkészíteni. Asszony-névnap csak egy van : Sára napja 19-én, mert hát Ágnes néni szegény meghal akkorra, vagy ha meg nem hal is, nem engedi a fülébe ordittatni a köszöntőt, mióta beteg. Férfinévnap négy van : Dániel, Simon, Vincze és Pál, legyen az akár Remete Pál, akár Ipái fordulása. Remete Antal volna még 17-én, de hát az édesapa összeveszett Tóni testvérével, s azóta nem szabad oda járni a fiúnak megmondani, hogy ahány lyuk van a léczes kerítésén, annyifalől áradjon az áldás az udvarára. Egy hatossal és egy baraczkkal (amint Tóni bácsi természetben adott ki a hüvelykujjával) kevesebb lesz a bevétel a tavalyinál. Se pápista, se kálomista nincs több ismerős, Béla, vagy Izabella, Emerenczia vagy Polykápus néven csak nem hívják a szegény embert, az urak pedig nem sokat adnak a szép versekre, ha még olyan harsogó hangon éneklik is az ablakjuk alatt. Ah, a gyermekek világa boldog ! Őket se 6 évben, se az uj évben nem zaklatja a hazafi, gond, prózai nyelven a politika. Hét miniszter tanácskozik Bécsben ő Felsége elnöklete alatt: a három közös miniszter meg a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter. A „folyó ügyek"-ről tanácskoznak, úgy mondják, de hogy azok a „folyó ügyek" mik legyenek voltaképen, az titok. A mi monarchiánk tud titkot tartani, míg csak valaki el nem adja az „ordre de bataille"-t pénzért egyik vagy másik külföldi követnek, mint 1866-ban Werther bárónak. Tartsunk titkot most is, mert háború előtt állunk. Meg ne tudja az orosz,, hogy mi ő ellene akarunk menni, mert meg találná kérdezni tőlünk, hogy : „Hát ti én ellenem készültök ?" Meg ne tudja a török, hogy mi az ő hátrányára valami megszállást tervezünk, mert nem állná meg szó nélkül, s a mi monarchiánk ereje mindig a titoktartásban állott. Legjobb annyira titkot tartani, hogy még magunk, se tudjuk, mit akarunk, mert ha magunk megtudjuk , más is rögtön megtudja, s akkor el vagyunk árulva. Bécsben tehát tanácskoznak. Hét miniszter közt három pénzügyminiszter. Vajon nem azt jelenti-e e hármas szám, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, meg pénz, meg pénz? Nekünk pedig pénzünk nem csak háromszor, de százszor sincs, tehát ne hadakozzunk! Helyes logika, csak az a baj van benne, hogy a béke is csak úgy pénzbe kerül, mint a háború és ha semlegesek maradunk: úgy fordulhat, hogy a