Vasárnapi Ujság – 1877
1877-05-13 / 19. szám - Erődi Béla (arczképpel). Törs Kálmán 295. oldal / Élet- és jellemrajzok
296 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 16. SZAsi. 1877. xxiv. ÉVFOLYAM. nagy s ha most elmenne, szökevénynek tekintenék ; mert szükség lehet rá idehaza is, a katonai magas körök felfogása szerint úgyis alakulhatván a dolgok, hogy a hadnagy urat arra kommandirozzák, szúrja bele kardját abba a szivbe, melyet tegnap még testvéri keblére ölelt... A „török világ" alatt a magyar közönség egy magyar névvel sem találkozott többször, mint az Erődiével, s e napok képe nem lenne se hű, se teljes, ha derék barátunkat kihagynék belőle. Meg vagyunk győződve, hogy olvasóink is szívesen veszik, ha bemutatjuk őt mai számunkban, mely legnagyobb részben törökjeinknek van szentelve, s vele rekesztjük be e napok krónikáját. Ha — ami távol áll az ő egyéniségétől — az emberi gyengeség megszállaná a miatt, hogy miért került a „Vasárnapi Újság" főlapjának utolsó oldalára, holott nem egy közleménye ez újság czímlapján szokott megjelenni : gondolja meg tisztelt munkatársunk, hogy mint a legtöbb keleti nép, a török is visszafelé olvas s újsága a végén kezdődik. És most mondjuk el, amit megismertetésére elmondanunk szükség, annál is inkább, mivel barátunk szerénysége ugy sem engedi, hogy amaz események leirásánál, melyeknek egyik főtényezője volt, önmagáról is ugy megemlékezzék, hogy abból a közönség kellő tudomást merítsen felőle. Erődi, családi néven Harrach Béla 1846. ápril 19-én született Szászrégenben, Tordamegyében. Tanult szülőhelyén, majd Maros-Vásárhelyen, Gyulafehérvárit és Kolozsvárit. Gyermekkorában az az aberráczió szállta meg nyugtalan, tettvágyó lelkét, hogy szinész lesz, — meg is próbálta, de szerencsére abba hagyta s feljött Budapestre az egyetemre, hol ritka szorgalommal vetette magát a török nyelv tanulására, miután már előbb elsajátította a franczia, angol és olasz nyelveket. Magyarul, németül, latinul s keveset görögül már előbb is tudott. Török rokonszenve nem mai keletű. Már tíz éves korában elsajátított néhány török mondást a szülőhelyén megfordult dervisektől s akkor már annyira rajongott a keletért, hogy a második gymnáziumi osztályból megindult Törökországba gyalog. Hanem egy napi járó föld után visszatért, de azért nem mondott le útjáról, csak elhalasztotta, jobb időkre. Budapesten az egyetemen kizárólag török tanulmányainak szentelte idejét s ha egy vándor dervist megfoghatott, azzal szemben gyakorlatilag is alkalmazni szerette, amit tanult. Vámbéry Ármin, a keleti nyelvek jeles ismerője, volt tanára az egyetemen s ennek segítségével 1868 tavaszán kiutazott Törökországba, hol leginkább nyelvek tanításából tartotta fenn magát. Igen megszerette a törököket, kiket nem keresztül szaladó touristák módjára, hanem évekig tartó köztük lakás, velük élés után ismert meg alaposan s meggyőződött szép és nemes jellemükről, becsületes gondolkozásukról. Törökországi tartózkodása alatt bejárta Bulgáriát s a Balkán-vidéket, mint a ruméliai vasútépítő társaság tolmácsa, s itt szerzett tapasztalatai képesnek arra, hogy a magyar közlönyökben megbízható tájékozást nyújtson e vidékekről s még Kanitz híres munkáját is a balkáni utazásról részint helyreigazító, részint pótló jegyzetekkel ismertethesse lapunkban. Konstantinápolyban hosszabb ideig egy felvilágosult és európai látkörű pasa fiainál volt nevelő s ekkor tanulmányozta a persa, arab és uj-görög irodalmat és nyelvet, melyeket két év alatt sajátított el. Ekkor azonban haza hívta a nálunk életbeléptetett általános védkötelezettség. 1870-ben haza jött s honvéd lett, hol a tiszti vizsga letétele után hadnagyi rangot nyert. E mellett folytatta tanulmányait s az egyetemen középtanodai tanári képesítést nyervén, a pest-józsefvárosi reáltanodánál a magyar és német irodalom tanára lett. Szabad idejét ez alatt irodalmi munkálkodásnak szentelte s alig volt magyar lap, melyben ne jelentek volna meg többnyire keleti tárgyú közleményei. A mellett a török és persa nyelvekből „summi cum laude" kiállott szigorlat után az egyetemen e nyelvekből bölcsészettudorrá avattatott. Önálló műve is több jelent meg, melyek nagyobb része már tárgyánál fogva speczialitásnak tekinthető irodalmunkban. Ilyenek: a „Keleti Gyöngyök," egy czinikus persa költő (Omer Khejjam) költeményei, persából fordítva és ismertetve; — „Hafiz dalai," a kelet e legnagyobb lyrikusának életrajzával, szintén persából fordítva; — „Török mozaik," ethnográfiai rajzok és vázlatok, saját tapasztalatai nyomán; — „Leila és Medsun," költői beszély Bagdadi Fuzulitól, török irodalomtörténeti tanulmány. Tankönyvet is irt a ,,Magyar nemzeti irodalom történetét," s ehhez „Olvasó könyvet." Legújabban jelent meg „Gyakorlati töröknyelvtana" s most van sajtó alatt „Magyartörök szótára." Ehhez számítva a különböző folyóiratokban» megjelent czikkeit, tanulmányait, értekezéseit, és felolvasásait, melyek összegyűjtve több kötetet tennének — Erődi már eddig is megnyugvással tekinthet irodalmi pályájára, melynek pedig — tekintve ifjú korát — még csak kezdetén áll s még csak ezentúl várhatjuk szorgalmától és lelkesedésétől ama munkásságot,, melylyel az annyira keletre utalt magyar nemzetnek még egykor nagy hasznára lehet. E lelkesedése a kelet iránt az, mely őt ismerői körében már régen törökké avatta, anélkül, hogy magyarságából csak legkisebbet islevont volna. Nem is nevezzük őt baráti körben másként, mint „efendim"-nek s belépéskor mindig „Szelam aleikum"-mal üdvözöljük. Ő maga is elmondogatja, hogy a törököknek sehogy se tetszett az ő neve, melyet ők „Aradi"-nak ejtenek ki, s Törökországban tartózkodása alatt elkeresztelték Nur-Eddin"-nek, „Mehemed a mi annyit jelent, mint „a hit világossága". Külsőleg különben semmi se árulja el rajta, a törököt. Nagy, lelkeskék szeme, aztán — csak egy felesége van (1875 nyarán vette nőül Kovács Lillát, kivel boldog családi életet él s bizonyosan nem cserélné fel kelet összes odalikjaiért), aztán — horrendum dictu ! — még csak nem is pipázik s meg nem issza a fekete kávét. „No hiszen, vagy te szép török, efendim ! Semmiféle szokásod nincsolyan, a mi török voltodra emlékeztetne", — így kötődünk vele. „Dehogy nincs! — mondja ilyenkor, — hazudni nem tudok, amit megígértem, szentnek tartom, az igazságért kész vagyok meghalni s mivel a próféta az igazhivőknek tiltja a borivást, hát én — bort sem iszom!" No ezekben aztán csakugyan igazhivő mohamedán! Törs Kálmán. EBŐDI BÉLA. Egyveleg. Kétezeréves család. A világ legrégibb családjának feje most halt meg Chinában. Neve Kung herczeg, ki állítólag egyenes ágon származott le Konfucziustól, ki Krisztus előtt 479-ben halt meg. Hetvennégy generáczió választotta el Kung herczeget családja hires megalapítójától. A legnevezetesebb azonban az, hogy a kétezer évnyi időszak alatt a mennyei birodalom híres bölcsének családjában sohasem szakadt magva a férfi utódoknak.