Vasárnapi Ujság – 1878
1878-01-27 / 4. szám - Szigligeti halála 58. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
4. SZÁM. 1878. XXV. F.VPOT.VAM. Rákosi Jenő. 12. Odry. 13. Berczik Árpád. 14. „A felejthetetlen jó barátnak" Jókainé. 15. A tud. és műegyetemi olvasókör. 16. Kovács Gyula. 17. „Felejthetetlen barátjuknak" dr. Huray István és neje. 18. Felekiné. 19. Az országos nőiparegyesület. 20. A kecskeméti igazgató és színtársulata. 21. Balázsné Bognár Vilma. 22. Nikolics Sándorné. 23. Eleven virág és sok koszorú magánosoktól, de azt számban tartani nem lehetett, mert némelyiket betemettek, másokat a nép között kiosztottak. 24. Csiky Gergely. 25. Károlyi Lajos és színtársulata. 20. Az aradi színtársulat. 27. A székesfehérvári színtársulat.. 28. Tóth Ede özvegye. 29. Az Árvay-féle színházi szállító czég e felirattal: ,,A jellem az, mit benned bámulunk." * A gyászmise szerdán délelőtt 9 órakor volt a terézvárosi plébániatemplomban. A gyászszertartáson a nemzeti szinház énekkara is közreműködött. Jelen volt az elhunyt özvegye s családjának majd minden tagja, azonkívül rokonok és tisztelők nagy számmal. Nádayné és Szathmáryné két gyönyörű koszorút hoztak a templomba a nemzeti szinház tagjainak nevében s azt a gyászoló családnak adták át. VASÁRNAPI ÚJSÁG, ** 59 Irodalom és művészet. Bodenstedt Frigyes, a jeles német költő s kitűnő műfordító, I. hó 21-kén és 24-kén tartotta meg két felolvasását, a zenekedvelők egyesületének bálványutczai teremében. A meglehetős tágas terem (nyilvános felolvasásra épen elég nagy) mind a két alkalommal megtelt és pedig a legválogatottabb közönséggel, a főrangú, a tudományos, egyházi és irodalmi világ kitűnőségeivel. Első ízben Hafizról s a perzsa költészetről olvasott, elég érdekesen, s itt-ott kevésbbé ismeretes dolgokat is mondva el, mint oly ember, aki közvetlen ésemények után beszélt kevesek által ismert világrész népéről, szokásairól, irodalmáról. Második előadásául Puskin és Lermontoff, a nálunk is, részint az ő (Bodenstedt) német — részint Bérczy s mások magyar fordításából ismert költők műveit s jellemzését tűzte ki. Miután hosszan beszélt az orosz birodalom alakulásáról, ezeréves lassú fejlődéséről (ismeretes dolgokat) s az orosz irodalom és költészet első korszakából, Kantemia herczegről, Lomosonoffról, Derjavinról, Kolzoffról, Tolstoyról, bármely konversations lexiconban feltalálható adatokat sorolt elő : áttért a két nagy költőre, kiket előadása tárgyául választott. Róluk sem tudott a magyar közönségnek újat mondani. Onyegint jobban ismerjük, semhogy tartalma részletes elősorolására szükségünk lett volna , s Puskin életéről is többet tudunk, mint ő elmondott. Legszebbek voltak idézetei, melyeket (természetesen) nyomtatásból olvasott föl. Hasztalan vártuk a két orosz költő emberi s írói egyéniségének plastikai kidomboritását, vagy valami uj szempontot megítélésekre. A nagy számú közönség azonban udvariasan fogadta az érdemes író előadását, melyet állva, emlékeztető jegyzetek nyomán, de szabadon, fesztelenül s szabatosan adott elő, sőt a magas emelvényre fölléptekor és onnan leszálltakor élénken megtapsolta. Nem tudjuk, magyar felolvasó, ha ujabbat s többet hozna is elő, találkoznék-e annyi méltánylattal, mint az idegen? Ugy halljuk, Lafite úr meg akarja kisérteni. Az országgyűlési emlékek közzététele Fraknói Vilmos és Szilágyi Sándor fáradhatatlan buzgalma folytán gyorsan halad előre. A nagy vállalatból megint két vaskos kötet jelent meg, u. m. I. „Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel." A magy. tud. akadémia történeti bizottsága megbízásából szerkeszti dr. Fraknói Vilmos. Ötödik kötet. (1564—1572.) Ára 3 frt. —II. „Erdélyi országgyűlési emlékek" történeti bevezetésekkel. A m. tud. akadémia történelmi bizottsága megbízásából szerkeszti Szilágyi Sándor. Harmadik kötet (1576— 1596.) Ara 3 frt. — Az előbbi öt pozsonyi országgyűlés és az 1565—72-ki horvát-tótországi gyűlések történelmét s a reájok vonatkozó okiratokat tartalmazza. Szilágyi kötete pedig ötvenöt különféle apró eddigi gyűlés történetét tárgyalja. Az e korbeli erdélyi hivatalos okiratok legnagyobb része már magyar s igy a közlött okmányok nem egyedül történelmi, hanem magyar művelődési szempontból is becsesek. Mindkét kötet gondosan itt történelmi bevezetéssel van ellátva. E bevezetések nemcsak a tárgyalt országgyűlések előkészítéséről, folyamáról és eredményéről, hanem ama korszak egész politikai történetéről is érdekes képet nyújtanak. Kármán József, irodalomtörténeti tanulmány, írta Halász Ignácz. By czim alatt jelent meg egy 64 lapnyi igénytelen füzetke a magyar irodalmi újjászületés egyik legtehetségesebb, leghivatottabb, de fájdalom korán elhunyt hőséről, a Fanni hagyományai írójáról s az „Uránia" (irodalmi folyóirat) szerkesztőjétől. A szerző a rövid írói életpálya adatait kellő szorgalommal állítja össze s valódi szeretettel foglalkozik tárgyával. E szeretet talán túl is becsülteti vele a nagy tehetségű, de pályája elején elhunyt írót, aki épen azért nem is mutathatott fel nagy eredményeket. ítéleteiben önálló s jelesen a Fanni hagyományai keletkezését illetőleg meglehetősen tisztázza s véglegezi a kérdést. Átalában dicsérettel szólhatunk a kis tanulmányról, mely jóformán kimeríti tárgyát s a mellett jól is van irva. Bár minden írónkról ilyen értekezéssel is bírnánk , irodalmunk történetének megírása mennyit nyerne általa. A csinos füzet Hoffman és Molnár (Eggenberger-féle) könyvkereskedésében jelent meg. Gvadányi József munkáinak nemsokára új kiadása jelenik meg Esztergomban. Egyelőre „Rontó Pál" első része kerül ki a sajtó alól, Buzárovics , Gusztáv esztergomi nyomdatulajdonos és könyvkereskedő áldozatkészségéből. A kiadás eleibe egy tanulmányt is csatolnak. Az 1816-iki kiadást Gyulai Pál bocsátotta Buzárovics rendelkezésére. Idősb Szinnyei József „Egy magyar írók névtárának terve" czikke külön füzetben is megjelent. Érdemes megolvasni mindannak, ki az irodalommal foglalkozik, mert igaza van Fraknóinak : „Mindnyájan, kik a hazai történelemmel, irodalommal és könyvészettel foglalkozunk, régóta és naponkint érezzük egy oly munka hiányát, mely a hazai írók élettörténeteit tartalmazza. A XVIII. század e tekintetben teljesítette kötelességét. Horányi és Veszprémy munkái az azonkori tudományosságnak teljesen színvonalán állanak. Nem mondhatjuk el ugyanazt az utóbbi évtizedekben tett kísérletekről, bár nem vonjuk kétségbe becses voltukat, és elismeréssel vagyunk a buzgó jóakarat iránt, melynek azokat köszönhetjük. Immár elérkezett az időpont, midőn irodalmunkban és könyvtárainkban az anyag eléggé föl van halmozva és rendezve , és midőn ennek feldolgozását az irodalom lényeges hátránya nélkül tovább halasztani nem lehet." Szinnyei József a kérdést szakismerettel karolja föl, s történetileg az egyes előző példák ismertetésével világosítja meg. A füzet külön lenyomat a „Könyvszemle" czimü folyóirat közelebbi füzetéből, s könyvárusi uton nem kapható. Folyóiratok: A ,,Magyar Nyelvőr" januáriusi füzetének érdekes tartalmából megemlítjük, hogy Simonyi Zsigmond a „szít, czivakodik, szivárvány" szók egy törzsfül fakadását fejtegeti. Hunfalvy Pál a „helyesírás" kérdéséhez szól hozzá, bizonyítgatva, hogy az tökéletes hangfestés voltaképpen nem lehet. Szarvas Gábor a „magyar nyelv szótáráról" mond kritikát. Azután Géresi Kálmántól, Gonda Bélától, Szokoly Viktortól s Király Páltól következik a népnyelvhagyományok tárházában néhány apróság. A „Magyar Nyelvőr" előfizetési ára egész évre 5 frt. — A „Figyelő" czimű irodalomtörténeti közlönyből megjelent a 4-ik kötet első füzete. Tartalmából ki kell emelnünk a tevékeny szerkesztő Abafi Lajos két nagyobb dolgozatát; az első Mikes Kelemen műveiről szól, kimutatván, hogy a törökországi levelek tulajdonképen összefüggő naplót képeznek, a másik Fábián Gábor életrajza. A füzetben még Bodnár Zsigmondtól, Haraszti Gyulától, Beöthy Zsolttól, ki Kovács Pál életrajzát adja, Thallóczy Lajostól, Horváth Dömétől, Szinnyei Józseftől, stb. találunk közleményeket. E folyóirat előfizetési ára egész évre 8 frt. „Kritikai Szemle", lesz a czime ama uj havi folyóiratnak, melyet február közepén Schwarcz Gyula képviselő indit meg s Kövesdi Sándor fog szerkeszteni. Programmjában az is benn van, hogy a kritikai czikkek névtelenül jelennek meg. Ez uj folyóirat előfizetési ára egy évre 3 frt, félévre 1 frt 60 kr. s ez összegek a kiadóhivatalba, váczi utcza, 7-dik szám, küldendők. Röpirat: „Négy évi gazdálkodás a n.-enyedi főtanoda vagyonával". Az igazság fényénél fölmutatja Zeyk József, a n.-enyedi főtanoda egyik gondnoka, külön lenyomat az „Erdélyi Prot. Közlöny"-ből. A „Rajzolás elemei hálózatban" czimü vállalatból a 2-dik kötet első füzete megjelent tiz rajzlappal, ára 10 kr.; e kötet is tiz füzetből fog állani s előfizetési ára másfél forint, bolti ára 2 frt; megrendelhető Weinberger városi osztálytanítónál, muzeum-körut, 23. sz. a. Tankönyv. „Máramarosmegye rövid földrajza", népiskolai II. osztályú tanulók számára. Készítette a máramarosi néptanító-egylet. Petőfi német nyelven. Az augsburgi „Alig. Ztg." az uj német Petőfi - fordításokról, de különösen „János vitéz"-ről beható ismertetést közöl, mely nem magyar ember tollából ered. Az ismertető Neugebauer fordításáról azt mondja, hogy nem ér annyit, mint a Kertbenyé. Annál nagyobb dicsérettel szól Schnitzer „János vitéz" fordításáról, melyet részletesen s nagy elismeréssel mutat be a német olvasóközönségnek. Szigligeti halála következtében a nemzeti színház vezetésében is megszűnt egy teljes tevékenységű erő. Ki lesz utódja, mint drámai igazgató és dramaturg, még nem is sejthetni. Az igazgatás teendőit egyelőre Paulay Edére, bízta Podmaniczky intendáns; a drámabiráló bizottságban szintén megürült egy helyre pedig Tóth Kálmánt kérte föl. Uj zeneművek. Táborszky és Parschnál megjelent: „Három kedvelt népdal" („Baja város szép helyen van," „Kelmed sem jött hat ökörrel a világra" s „Ősszel száll a gólyamadár keletre") énekhangra, zongorakísérettel alkalmazta Huber Károly, ára 60 kr. — Rózsavölgyi és társánál; „Mes adieux" magyar rhapsodia, hegedűre és zongorára szerzé Ridley Kohne, ára,80 kr; „Öt magyar népdal," énekhangra alkalmazta s zongorára átírta ifj. Sz. Nagy Károly, ára 60 kr . „Öt magyar dal," énekhangra, zongorakísérettel Erney Józseftől ára 60 kr. — Tettey Nándor és társánál: „Énektanító vezérkönyv," népiskolai tanítók számára, harmónium vagy zongorakísérettel irta Bartalus István, 15 oldal, ára egy forint. — Fellegi Viktor kiadta az „Apolló" idei első kettős számát, következő tartalommal : „A pásztor álma" románcz Boldis Ignácztól; egyveleg a Strauss „Prinz Methuzalem"-jéből Hölzl Lőrincztől, „Ozmán pasa induló" Pejakovics Lázártól s „Kiskomáromi emlék" Horváth Fábiántól. Közintézetek, egyletek. A magyar tud. akadémia heti ülését Szigligeti temetése miatt nem 21-én, hanem 22-én tartották meg. Dr. Schenzl Guidó mint rendes tag foglalta el székét „Magnetikus elhajlási meghatározások Magyarország délkeleti részében" czimű értekezéssel, melyben szaktudósok számára adta elő az általa 1863-tól 72-ig eszközölt mérések eredményét. Utána dr. Kreimer József mutatta be dr. Koch Antal értekezését a hunyadmegyei aranyi hegy kőzeteiről s ásványairól, és ezek két uj fajáról, egyik titánból és vasból áll s a szerző pseudobrookitnak nevezte el, a másikat pedig tanára dr. Szabó József neve után. Következett Galgóczy Károly értekezése: „Az alföldi aszályosság legvalószínűbb okairól." Galgóczy a szárazság fő okának nem a vizek lecsapolását s a Tisza szabályozását tartja,hanem azt a körülményt, hogy a hegységekben nagyon kipusztultak az erdők. Az alföldnek mintegy 11 mill. holdra terjedő területéből csak 600 ezer hold s igy alig 5% erdő van. Az orvoslást illetőleg főkép a Kárpátok azon vonalára hívja fel a figyelmet, mely az alföld s a szarmata síkság közt van. Ott a védő erdőségek ültetését és jókarbantartását ajánlja. Még Thán Károly mutatta be dr. Ilosvay József tanársegéd dolgozatát a iuhi-i Margit-forrásról, melynek fő alkatrészét szénsavas nátrium és szénsav képezi. Végül pedig dr. Szabó József szólt egy meteorkőről, mely Szerbiában Alexinácz-Kabanja közelében 1877. okt. 1 -én délután hullt le, s hat nagyobb és hét kisebb darabot szedtek össze. A Kisfaludy-társaság tagválasztó gyűlése e hó 30-án lesz. E végből már tartottak e hó 23-án előleges tanácskozást. Három hely töltendő be : az elhunyt Fábián Gáboré és Szigligetié, továbbá a Kazár Emilé, aki lemondott a tagságról. Jelölt sok van. A gyülésterem számára Barabás már elkészítette b. Kemény Zsigmondnak jól talált arczképét; intézkedés történt egyszersmind, hogy Toldy Ferencz síremlékének felállítása nem sokára megtörténhessék. Az orsz. képzőművészeti tanácsban Ráth György alelnökké neveztetvén ki, a megürült tanácstagi helyre a képzőművészeti társulat igazgató választmánya Székely Bertalant választotta meg. Egyház és iskola. A közoktatás állapotáról a vallás és közoktatásügyi magyar kir. miniszter az országgyűlés elé terjesztette hatodik, u. m. az 1875—6. évről szóló jelentését. A jelentés 852 nagy negyedrét lapra terjedő