Vasárnapi Ujság – 1878

1878-01-27 / 4. szám - Szigligeti halála 58. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

60 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 3. SZÁM. 1878. XXV. ÉVFOLYAM. könyv, melyben I. A népiskolák állapota megyénkint ki van mutatva, és pedig tüzetes rovatokban az isko­lák és a tanköteles gyermekek száma, ezeknek járása s elmaradása, vallásuk, nyelvök stb., mint szintén az iskolai épület állapota, a tantermek felszerelése, az iskola évi jövedelme, kiadása , a tanítók állapota, működése stb. II. A tanitóképezdék állapota. III. A budapesti állami felsőbb leányiskola. IV. A szakoktatás állapota. V. A kisdedóvó intézetek. VI. A tanító eszkö­zök. VII. A néptanítók nyugdíj­intézete. VIII. Az 1875—6-ban kiadott fontosabb miniszteri rendeletek. Továbbá a középtanodák, a felsőbb tanintézetek s végre az emberbaráti és közmivelődési intézetek, u. m. siketnémák, vakok intézete, a b.-füredi szere­teth­áz, országos szini tanoda, orsz. minta-rajzta­noda és rajztanár képezde, magyar n. muzeum (Szé­chenyi orsz. könyvtár, érem- és régiség-osztály, állat­tár, ásvány-földtani osztály, képtár, népismei osz­tály), műemlékek (visegrádi, lébényi, budapest­vári, kassai, pozsonyi), képzőművészetek (műipar-mu­zeum, üvegfestészet, képzőművészeti társulat, mű­csarnok stb.) Szóval kiterjed a jelentés a közoktatás és közmű­velődés minden figyelemreméltóbb mozgal­maira s adataira. A jelentésből ezúttal a követ­kező adatokat emlitjük föl: 1876-ban a tankötelesek száma 2.129,597 volt. Ezek közül 15,388 iskolába 1,507,031 gyermek járt. Egy-egy népiskola esett 888 lakosra s egy négyszög mértföldre jutott 3.12 népiskola. 1876-ban az iskolák száma 106-al szaporodott. A tanköteles gyermekek közül elemi iskolába járt 1,203,317, ismétlő iskolába 248,773, felső nép- és polgári iskolába 13,837, ma­gánintézetben tanult 22,057, középtanodában 18,047, összesen tehát 1,507,031. Iskolába nem járt, 622,566. E szerint az iskolába járók száma ez évben 7076­%-ot tett ki. Az iskolába járó gyermekek közül télen, nyá­ron, tehát egész éven át 1,139,570 gyermek látogatta az iskolát, 296,667-nek nem volt tankönyve. Az év alatt 4.607,817 mulasztás jegyeztetett fel, melyből azonban csak 271,091 mulasztás jön megbüntetve. Az iskolából kilépett 397,289 növendék közül olvasni és írni 293.077 tanult meg, azaz 73,77%. Tisztán magyar nyelven 15,388 iskola közül 6981-ben taní­tottak, németül 1230 ban, románul 3057-ben, tótul 1814-ben, s így tovább. A tanítók összes száma 1876-ban 20,125-re ment. Ezek közül oklevele volt 15,443 nak, nem volt 4682-nek. A tanítók száma két év alatt 515-el gyarapodott. Egy tanitóra esett 558 tanuló.­­ Az iskolai épületek száma ezen évben 15,388 volt s ezek közt csak 1421 bérelt helyiség. A tantermek száma 20,695 , a tanítói lakoké 15,721. Faiskola volt 6917, testgyakorló eszköz 1640, isko­lai könyvtár 2299 helyen. Mi újság? Konstantinápolyból segélykiáltás hangzik a jóté­kony szivekhez. A „vörös félhold" czimü betegápoló bizottság nevében fordul Foster úr, az ottomán bank igazgatója az emberbarátok könyörületéhez. A sebe­sültek tetemes száma, — ugy­mond — kik minden­felől Konstantinápolyba özönlenek, s még tetemesebb száma az emigránsoknak, asszonyoknak, gyerme­keknek, aggoknak, kik megfosztva minden megélési eszköztől s csaknem meztelenül menekülnek ; a vég­hetetlen nyomor, mely rögtönös segélyt kiván, a jótékony egyesületekre oly terheket ró, a melyek már-már kimerítik segélyforrásait. Az ottomán­bizottság tehát pénzsegítségért könyörög, a­mely nélkül küldetése meg volna bénulva. Ezernyi ember esik naponta az éhség és fagy áldozatául. A gyorsaság, a­mel­lyel a segítséget eszközlik, egy jótéteményekkel több lesz az emberiség javára." E felhívás elkülde­tett a magyar lapokhoz is, s bizonyára nem fog elhangzani. A török menekültek segélyezésére az első hazai takarékpénztár ezer frtot ajándékozott. A Duna haragja az idén is megfenyegette vidé­­keit és több helyen pusztított is. Veszedelmes kitö­rése még tart, s kivált Pest megye alsó részét, a solti járást rettegteti. Az enyhe napok gyors olvadására a vastag jéggel borított folyam hamar emelkedett. E hó 19-én jelentették a felső részekből, hogy az áradás aggasztó, Esztergom város alantas helyeiből már költöznek is, s már jan. 20-án fenyegetve volt a főváros, mely közt pedig alacsony vízállásnál fa­gyott be a Duna. Jan. 22-kén délután 18 lábnyi magas vízállásnál kezdett takarodni a jég, s Ó-Buda alsó fekvésű telkeit már víz boritotta. A Duna egyre sebesen nőtt, s esti 7 órakor meghaladta a 21 lábat. Újpest parti része, Ó-Buda több utczája el volt bo­rítva, az újpesti országút körüli rétek, tanyák s néhány gyár szintén vizbe jutott; a szép Margitszi­get egy részén is végig ment áradat. Az alacsony városrészekből megkezdték a kiköltöztetést, a vám­ház előtt fölállították a két ágyút, melyekkel a 22 lábnyi magasságnál a vészlövéseket meg kellett volna tenni. A Dunához közel eső részeken a pin­czék megteltek vizzel; az utczai csatornák is meg­teltek, mert dunai nyílásukat elzárták, de hó és esőviz zuhogott azokba, s a gőzszivattyuk nem birták kimeríteni. Az áradást, épúgy mint tavaly, az okozta, hogy Ercsinél megtorlódott a jég, s azon alul megszorult. Ercsiből, Paksról, Duna-Földvár­­ról hiába várta a vészbizottság a hírt, mely a jég megindulását tudatná, ott szorult, mint harmad­éve, és ismétlődött még több esetben szintén az áradás harmadévi szomorú története. Most ugyan előbb fölnyitották az elzárt soroksári ág zsilipjét, mire jan. 22-én 7 óra után apadás következett be, s még azon éjjel leszállt a víz 18 lábnyira, de a hatal­mas folyam ezzel nem elégedve meg, a Csepel-szi­getre tört be, s annak derekán keresett vad folyást a soroksári ágba, ismét elárasztva a szigetség több falvát, melyek oly sokat szenvedtek most három éve. Ercsinél azonban a jég nem mozdult még 25-kén sem. A főváros közt a csepeli áttörést lassú apadás követte, de 24-én Linczből, Bécsből a Duna gyors áradását tudatták a távíratok, s újra átalános lett az aggodalom, és nőtt a veszély a megye alsó részeire nézve. A szigetségbe ekkor már kisebb gőzhajók mentek, hogy az elöntötteknek élelmet vigyenek, s Földváry alispán aggodalmas jelentéseket küldött. — Nov. 25-ikére viradólag az alsó Dunán fagy volt, s a jég mozdulatlan. A fővárosnál tart a csendes apa­dás, s a felső áradást sem hiszik veszélyt hozónak, mert a hűvösre fordult időben az olvadás csekély. Bodenstedt szívesen látott vendége a magyar főváros irodalmi és társasköreinek. E hó 19-én esti 10 órakor érkezett meg a bécsi gyorsvonattal s az indóházban az elfogadásra alakult bizottság nevé­ben dr. Hoff­mann Pál egyetemi tanár köszöntötte. Bodenstedt a ,,Hungáriá"-ba szállt, hol másnap reggel már számosan meglátogatták. Nevezetesen a Petőfi-társaság küldöttsége, mely átadta neki a tiszteleti tagsági okmányt, Éjszaky Károly magyar, Neugebauer pedig német üdvözlése mellett. Boden­stedt­e délelőtt Lisztnél volt vendég a Liszt-egylet matinéján. Délben Ybl Miklós és Lafite urak adtak tiszteletére ebédet, hol az irodalmat számosan képviselték, s Bodenstedt , ki élénk természetű férfiú, egészen otthonosan érezte magát. A to­asztok sorában Szász Károly a vendég nejét, a Bodenstedt költeményeiből ismert „Edlitam"-ot (Matilde) köszöntötte fel, s e toasztot mégis sür­gönyözték a hitvesnek Wiesbadenbe. Hétfőn este, Bodenstedt első fölolvasása után a ,,Hungariá"-ban lakoma volt, számos toaszttal. Először Hoffmann Pál, emelt poharat az ünnepeltért, utána pedig Pulszky Ferencz szólt elmésen. Ő már harmadszor találko­zik életében Bodenstedttel, — mondá. Először 1848-ban Bécsben, mint forradalmár, másodszor Lon­donban mint emigráns ; eddig úgy ismerte őt Bo­denstedt, mint politikust, s íme most, midőn har­madszor találkoznak, már ő, a politikus, múzeumba van téve. Erődi Béla perzsául köszöntötte fel Hafiz kitűnő fordítóját, s Bodenstedt hosszasan, kedé­lyesen köszönte meg a magyar vendégszeretetet, melynek ő nem látta párját. A trónörökös Angliában, Edinburghból írják: Rudolf trónörökös szombaton az osztrák-magyar konzullal meglátogatta Edinburgh több nevezetes­ségét. A többek közt a „North Brittish Rubber Company" gyárát, a törvényszékeket, az egyetemet és muzeumot. Délután meglátogatá a Holyrood­palotát s azután visszatért a Hamilton-Palace-ba s ott tölté a vasárnapot. A bál, melyet Hamilton her­czeg mult kedden a trónörökös tiszteletére adott, fé­nyesen ütött ki. A bál a Tribuneban volt, mely egyike a legtágasabb és legszebb termeknek egész Skótországban. Olasz küldöttség a magyar képviselőház elnöké­nél. A Budapesten tartózkodó olaszoknak Viktor Emánuelről elnevezett jótékony egyesülete elhatá­rozta, hogy küldöttségileg mond köszönetet a magyar képviselőháznak a király elhunyta alkalmából kife­jezett részvétéért. E küldöttség meg is jelent Gh­yczy Kálmánnál, s a köszöneten kívül még annak is kife­jezést adott, hogy a képviselőház részvétnyilatkozata a testvéries érzelmeket még szorosabbra fű­zi. A küldöttség tagjai voltak : De Alessandro alelnök, Diehl és Baj választmányi tagok és Vasváry Béla. Ozmán pasa a plevnai hős Serkoffba fog inter­náltatni. A fölajánlott eltartási iletéket visszautasí­totta, kijelentvén,hogy van elég pénze s hogy szük­ség esetében Konstantinápolyból várja a kivánt összeget. Kisenesi­ből Ozmán pasa táviratot intézett Nikolaj nagyh­erczeghez, melyben a szives fogadta­tásért köszönetét fejezi ki. Viszontagságos élet fölött zárult be a koporsó a közelebbi napokban. Rákosi Boros Ferencz, egykor gazdag birtokos, Győrmegyének helyettes alispánja, a Meszlényi ágról Kossuth Lajosnak is rokona, veszprém megyei Vinár helységben elhunyt 84 éves korában. Fia Sándor elhagyta hazáját és azt sem tudják, hol halt meg; maga az öreg pedig javai elpusztulta után egy szegény tanítónál halt meg még szegényebbül. A halál valósággal kivánt nyugalmat hozott a hányatott élet után. Együtt haltak. Nagyváradon özv. Bölöny Lász­lóné szül. Guth­y Julianna asszony h­étfőn éjjel, hosszas gyöngélkedés után elhunyt, 83 éves korá­ban. A szomszéd szobában feküdt betegen nővére Guthy Ágnes (77 éves) ki a mint testvérnénje halá­láról értesült, lehanyatlott vánkosára s szintén meg­halt. Szerdán együtt temették őket el. — Gattaján pedig egy házas­pár : Németh Mihály és Tallián Katalin, kik tizennégy éven át a legboldogabb házas­ságban éltek, haltak meg egy napon, első 17-én. Végzetes találkozás. Jókai Mór a Honban egy végzetes találkozást ír le Szigligeti temetése alkal­mából. Elmondja Jókai, hogy az elhunyt költőnek és családjának évek előtt alig volt őszintébb és jobb barátja Mocsonyiéknál. A költő egy kis nyári lakot óhajtott építeni a svábhegyen, s ahhor is Mocso­nyiék adták neki kölcsön a pénzt. — Történt, hogy Mocsonyit házmestere ingerültségben egy késsel meggyilkolta, s mivel a bősz ember a nemzeti szín­háznak is kapusa volt, Szigligetit erkölcsi bizonyít­vány kiállítására hívta föl a vizsgáló bíróság. Szigligeti a tettest máskülönben becsületes, józan életűnek ismerte, s csak azt bizonyíthatta. E­miatt aztán elveszte Mocsonyiné barátságát. „Soha se találkozunk ez életben többet", — ezt üzente neki. Szigligetinek fájt a veszteség, de tűrte , visszafizette a kölcsönt, habár el kellett is adni svábhegyi nya­ralóját. S a büszke asszony megtartotta szavát, hogy az egykori jó baráttal s annak családjával ne találkozzék többé, hogy a n­emzeti szinház előtt meg ne álljon többé. Hanem mikor a költő kopor­sóját kihozták a szinház előcsarnokából, akkor ő is eljött oda a maga koporsójában, — kibékülni — s aztán mentek egymás mellett szépen ugyanazon gyászinduló hangjaitól vezetve, oda, a h­ol nincsen harag többé. A magyar hirlapirodalomról 1878-ra szóló évi kimutatást id. Szinnyei Józseftől a „Vasárnapi Új­ság" 5-ik számában közölj­ük. Hogy a kimutást lehe­tőleg teljesebbé tehessük , fölkérjük különösen a vi­déken megjelenő új hírlapok szerkesztőit és kiadóit, hogy lapj­ukból egy számot szerkesztőségünkhöz be­küldeni szíveskedjenek. Farsang. A nőképző-egylet vasárnap tartja álar­czos­ bálját a redoute nagy termében, hol ez alka­lommal uj látványok lesznek. Többi közt méhlepte sziklás dombon virágfüzérekkel díszített fenyőlugas fog állani, amaz ezüsttárgyakkal, melyeket ható­sági közeg jelenlétében ez alkalommal fognak kisor­solni. Jegyek előre válthatók másfél forintért, a báli pénztárnál áruk 2 frt. Jótékonyság. Id. gróf Károlyi István és neje a ferenczvárosi templom belső felszerelésére 500 frtot ajándékoztak. A Kleopatra tűje sok viszontagság után végre e hó 21-én megérkezett Londonba. Arany lakodalom. Nyitrán Beindl Venczel és Havassy Mária e hó 13-án tartották aranylakodal­mukat.­Násznagyul a királyt kérték föl, a ki magát a város elöljárósága által képviseltető és egyszers­mind 40 frtot adott az öreg házaspárnak. Az eske­tést Peh­árszky Ananiás szt. ferencz-rendi zárdafő­nök végezte. A 80 éves férj és 76 éves nő most is a legjobb egézségben vannak. Egy magyar ember Dél-Afrikában. Denich (Dán­földi) János, aradi származású fiatal ember, egyike volt azoknak, a­kik a Stanley-féle expedíczióra vál­lalkoztak, s a kitűnő angol földrajzi utazóval a mes­­sze utat megtevén, Dél-Afrika legalsó csúcsára, a jóreményfoki Fokvárosba érkeztek. Denich mult évi decz. 16-áról keltezve levelet intézett az Alföld

Next