Vasárnapi Ujság – 1879
1879-03-16 / 11. szám - Jóczik Jónás levele. Jóczik Jónás 178. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
178 VASÁRNAPI ÚJSÁG. lyal, a kutágasok megteltek kétségbeesett emberekkel. De alig két óra alatt a házak közül sok kezdett roskadni és összedűlni. Némelyek ajtókon deszkákon menekültek. Márczius 13-ikának reggele már a város egy részét romban találta. Ugy szólva perczrőlperczre dőltek össze a házak, romjaik alá temetve sok életet. Ekkor még csak alig 30 ponton és vagy 60 csolnak szolgált a mentésre. Mindenfelé táviratoztak csolnakokért. Napközben többször tűz tört ki. Aigner fűszeres boltja is kigyúlt, s a házakba szorultak kétségbesetten kiáltoztak segély után. De mivel sokan azt kiabálták, hogy a kereskedésben lőpor van, a csolnakok visszafordultak. Elborzasztó jelenetek mindenfelé. A vizen holttestek, állati hullák. A felsővárosban koporsójában hozta a halottat a víz. Ezt már nem temethették el. Gluck kereskedő nejével, négy gyermekével, anyjával, cselédjeivel szakadt le a romokkal a vízbe, s eltűntek örökre. És ilyen halált sokat láttak. A Tisza töltéseit is ellepték a menekülők. A keskeny földvonalakra helyezték hirtelenében a kiszabaditottakat, s azok ott dideregtek és jajgattak, övéik után siránkozva. Az élelmiszerekben már az első nap beállt a hiány. Temesvár, Kikinda, Zombor küldte az első élelmet. Három-négy belvárosi utcza kivételével sehol sem lakik senki. A közintézetek, templomok, hivatalok mind víz alatt vannak. A Dugonics-szobor is vízben áll. Az egész városban csak özvegy Schafferné háza áll szárazon a haltéren. Szeged 612 ezer házából legfeljebb 600 van ugy épitve, hogy e katasztrófát kiállja. A Rókusban sok helyt csak a kémények látszottak ki a vízből. Azok is ledőltek aztán. A vihar egész nap dult, s estére még erősebb lett. Az időjárás egészen télire fordult, keményen fagyott. Ujabb csapás a szegény födélnélküliekre, kik a szintén vízben álló vár bástyáin, a töltéseken, vagy Uj-Szegeden szabad ég alatt szenvednek. Uj-Szeged 150 háza csak egy parányi résznek nyújthat oltalmat. A vasúti vonatokon és gőzhajókon pedig nem akarnak elmenni, mert reménylik, hogy holmijukból talán még valamit megmenthetnek. A hideg éjnek és fagynak máris több áldozata van. A tüdőgyuladás és egyéb betegségek kezdenek dúlni. A mentésre Budapestről a vész első hírére számosan indultak le, matrózok, tűzoltók, tornászok, tanulók, képviselők. Az ismeretes Zubovics hadnagy már a vész kitörése előtt ott volt egy fővárosi társasággal, s igen kitüntette magát a mentésnél. E hó 13-kán azok a pestiek, kik Szatymazról akartak ladikon Szegedre evezni, többször visszatérni kényszerültek, oly vihar dühöngött. A márczius 13-ikáról szóló hírek rövid foglalatja az, hogy Szeged elpusztult. A két első nap alatt összedőlt 4000 épület, ebből lakóház 2700. A felső városon és Rókus városon egyetlen ház sem áll, itt 2—3 öl a víz. A halottak számát négyszáznak gondolják, köztük több honvéd és katona. A vihar együtt pusztít a vízzel. Az ár levezetésére több helyen átvágták a töltéseket, de a várost borító ár még mindig jóval magasabb a Tiszánál. Szapáry pénzügyminiszter e hó 13-án érkezett meg, s a rendőri intézkedések végrehajtásával Kállay Ödön képviselőt bizta meg; a mentési munkálatok rendszerizését Kende Iíanut, Verhovay, Rohonczy és Beöthy Algernon képviselők teljesitik; Dáni főispán az élelmezést, Hieronymi közlekedésügyi miniszteri államtitkár a műszaki munkálatokat, a víz lecsapolását. Kenyérért, ruháért, csolnakokért táviratoznak mindenfelé. * A magyar napra nagyobb. Tiszavölgy pusztulása napról A márczius 13-diki vihar megostromolta H.Mező-Vásárhely, Csongrád és Szentes kétségbeesett védelmét is. Szentesre esti 11 óra után rárohant az áradat. A katasztrófa itt is küszöbön. Védő erő van elég, de az orkánnal nem bírnak. Félő, hogy e 28,000 lakosságú magyar város is osztozik Szeged sorsában. Csongrádról márczius 13-ikán délután már a kétségbeesés utolsó küzdelmét jelentették. Itt 17,000-nél több lakosságot fenyeget a pusztulás. Hód-Mező- Vásárhely közel 50,000 lakossága, mely az algyői, tápéi és szegedi szerencsétlenekért annyit tett, szintén a katasztrófa óráit élte e napon. A képviselőházban a márczius 12-iki ülés nagy izgatottság közt nyílt meg. Mindenki az akkor reggel érkezett vészhírekről beszélt. A lapok egy rövid távirata jelentette, hogy hajnalban bekövetkezett a katasztrófa. Részletest értesülést senki sem tudott. Az ülés megnyílta után Novák Gusztáv kért felvilágosításokat és tájékoztató híreket Szeged felől. Pauler miniszter, ki mindig pontosan meg szokott jelenni már az ülések kezdetére, még meg nem jelent minisztertársai helyett csak annyi felelhetett, hogy az éjjeli szélvész átszakította a töltést, s a víz a város felé ömlik; ő a foglyok elszállításáról már előbb intézkedett, az iratok és telekkönyvek megmentésére pedig költséget utalványozott. Eközben megjött Tisza miniszterelnök is. Részleteket ő sem tudott. Ő a maga részéről a katasztrófa bekövetkezésének hírére 40,000 frtnyi élelmezési és mentési költségekre hatalmazta fel Lukács György kormánymánybiztost. Eötvös Károly indítványt tett, hogy a ház függessze föl tanácskozását, míg közelebbi részletes tudósítások nem érkeznek, s megrótta, hogy a töltések védelmére kellő katonai erő nem alkalmaztatott. Madarász József indítványozta, hogy a képviselőház ülése állandónak nyilvánitassék az érkező értesítések tudomásul vétele végett. Tisza Kálmán felszólalt, hogy a katonaság oda volt rendelve az egész vidékről s emberfölötti munkaerőt fejtett ki, a budgettárgyalás folytatását ajánlá. Folytatták is, de a képviselők nagy része kinn volt a folyosón, izgatottan a rémhírek hatása alatt s csak akkor mentek be a terembe, midőn Szegedről tettek jelentést. Délben gr. Szapáry pénzügyminiszter mindössze annyit mondhatott, hogy értesítést kapott, miszerint az adóhivatal iratai megmentettek. Tisza jelentette, hogy sürgönyzött a kormánybiztosnak és polgármesternek, s az életmentésre 6 gőzhajó rendeltetett ki 13 uszályhajóval. Az ülést az elnök felfüggesztette, s fél kettőkor nyitotta meg utólag. Péchy miniszter tudatta, hogy a járható vasutaknál intézkedett a menekültek elszállítása végett, s napjában husz vonat indulhat 18,000 személlyel. Több képviselő hevesen megtámadta ezután a kormányt, hogy nem képes kellő felvilágosításokat nyújtani a vész nagysága felől. Az ülés zajos közbeszólások és kifakadások közt ért véget, mialatt a képviselők közt a hírlapokhoz érkezett táviratok után terjedtek el a katasztrófa rémséges hírei. A képviselőház márczius 13-ai ülése kizárólag Szeged és környéke szomorú sorsának volt szentelve. Tisza miniszterelnök jelentést tett a mentés és élelmezés körül történt intézkedésekről ; jelentette, hogy mindenüvé, hol szükséges volt, jelentékeny összegeket utalványozott a menekülők részére, s utalványozni fog ezután is, ha nem lesz elég. A kormány szükségesnek tartotta, hogy egy tagja személyesen szerezzen tudomást a helyzetről, s azért szerdán este gr. Szapáry Gyula Hieronymi közlekedésügyi államtitkárral Szegedre utaztak, magukkal vivén a király ő felsége által a szegedieknek adott tízezer forintot. Ezután Pauler miniszter törvényjavaslatot adott be arra nézve, hogy a szegedi vész dejére a kormány rendeleti úton intézkedhessék a váltók és kereskedelmi papírok és fizetési határidők felől. Eötvös Károly indítványt tett, hogy az árvíz által sújtott vidéken az adóbehajtás azonnal felfüggesztessék s a szegediek segélyezésére egy millió frt szavaztassék meg. Tisza miniszterelnök az adóbehajtás felfüggesztését megígérte , de a segélyezésre nézve a kormány maga akar javaslatot tenni. Több felszólalás után a ház azt határozta hogy Eötvös indítványát a kormány javaslatával együtt fogja tárgyalni. Tors Kálmán Szentes veszedelmére figyelmeztette a kormányt s oda katonaságot kért küldetni. A ház végül elhatározta, hogy a következő napon nem tart ülést. * A részvét és könyörület nyilatkozik mindenfelől a rémítő csapás alatt. Az adakozások rögtön megindultak. A belügyminiszter a törvényhatóságokhoz azonnal fölhívást intézett, hogy adományokat gyűjtsenek. Mindenre szükség van, pénzre, élelemre, ruhára! Pest megye főispánja a községekhez és földbirtokosokhoz fordult, Budapest polgármesterre pedig a főváros lakóihoz. A király, ki az algyői és tápéi szerencsétleneknek azonnal 2000 frtot küldött, a szegedi vész első hírére pedig 10,000 frtot ajándékozott, e hó 13-áról kéziratot intézett Tisza miniszterelnökhöz, és kifejezi óhajtását, hogy azon költségek és alapítványok, melyeket a törvényhatóságok és községek a 25 éves házassági jubileum megülésére és emlékezetessé tételére szántak, a balsors által sújtottak segélyezésére fordíttassanak ; egyszersmind még negyvenezer forintot ajándékozott magánpénztárából a saját és a királyné nevében. Több törvényhatóság máris intézkedett, hogy az ő felségek jubiláris ünnepére szánt költségek a nyomor enyhítésére fordíttassanak. Bizonyára így tesz valamennyi. Mindenütt megindultak a gyűjtések és adakozások, a testületek, intézetek és magánosok részéről egyaránt. A főváros hatósága állandó segélyző bizottságot alakított. Ez gondoskodik kenyérről is. Elhatározta, hogy naponként 10,Ott darab kenyeret küld Szegedre. De szükség lesz máshová is. A kormány is 12,000 darabot rendelt meg. E roppant mennyiséget a katonai sütőhelyekben készítik. A nagyobb városok katonai sütőhelyeiben táviratilag rendeltetett el a kenyérsütés. Bécsben is megindították a gyűjtéseket. A hírlapok a legmelegebb hangon hívják föl Ausztria lakóit a jótékonyság cselekedetére. Reménylik, hogy az egész monarchia lakossága föllép a páratlan csapás enyhítésére, kielégítő segélyt fog nyújtani, s a humanitáshoz és testvéri szeretethez intézett felhívás mindenütt teljes rokonszenvvel fogadtatik. A fővárosból naponkint mentő csapatok mennek Szeged vidékére. De csak azok tehetnek valamit, akik csolnakkal is el vannak látva. Tengeri matrózok is érkeztek, s a bécsi magyar tanulók egy csapatja e hó 13-án utazott át Budapesten Szegedre, több csolnakkal. Jóczik Jónás levele. Tisztelt szerkesztő úr! Hallom, hogy a Vasárnapi Újság jubileumot ül a héten. Ezüstmenyegzőt. A szerencse-kivánatokkal kissé megkéstem, de hátha mégsem késtem el egészen. Időm nincs megfonni körmömön a gratulácziót, azért hát csak kész munkával kopogtatok be. Ide mellékelem a Vasárnapi Újság legelső számának első lapját. Ez volt a menyasszony ruhája, amit én egy öreg ház padlásán találtam. Kérem — ha nem késő — vegye fel a jubiláris számba, s nyomassa le egészen. Kezdettől fogva titkos és nyilt munkatársa voltam az ezüst menyegzős néninek, aki a maga mondanivalóját nekem is elmondta több ízben, de mégsem ebből merítem a jogot a menyegzői ruhához. Más okom van. 1. Magam is ez évben ülöm a „magam szegénységének" jubileumát; ez elég ok arra, hogy pajtást keressek. — Kevély vagyok rá, hogy oda húzódhatom a Vasárnapi Újság tollai közé, s azt mondhatom : Kedves néném! Ezelőtt huszonöt évvel! Hajh! 2. Másik meg az, hogy itt pompázik könyvtáramban a Vasárnapi Újság 25 erős kötete egyetlen lap hiány vagy csorbulás nélkül, művészi disszel bekötve, nem olcsó diszkötéssel egy jóhirfi budapesti könyvkötő által, aki ezelőtt huszonöt évvel tanítványom volt. — Hiszem, hogy sokan dicsekedhetnek ilyen kinccsel, de egyiké sem olyan értékes, mint az enyém. Minden dolog annyit ér, a mennyi munkába megszerzése került. Ha semmi más nem is, ez a huszonöt évfolyam kiáltó tanuja annak a hűségnek, mely most követeli jogát, hogy tér adassék üdvözlő szavának. Jogát még azon esetben is, ha az első 2 frt 24kr. p. pénz áru évfolyamtól kezdve a most folyó 12 frtosig valamennyi kötet előfizetés utján került volna birtokomba. De nem ugy volt. Én csak két esztendeig voltam e lap előfizetője. S hogy mégis birom mind a 25 kötetét, ez az én érdemem, s ezért van jogom az ünneplő körbe állani. Elmondom a történetét. Említettem már, hogy ez évben ülöm a „magam szegénységének" huszonötéves jubileumát, s ezt most azzal egészítem ki, hogy pár