Vasárnapi Ujság – 1879
1879-03-30 / 13. szám - A Tisza szabályozása. Fenyvessy Adolf 201. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Politikai foglyok szállitása Moszkvából Sziberia felé 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Szegedi árviz. A király a vár bástyáján (Greguss I. rajza) 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Szegedi árviz. Az alföldi vasút őrházai 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Szegedi árviz. Életmentés 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Szegedi árviz. Gátszakadás az első és második őrház közt 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Szegedi árviz. Munkálatok az államvasut töltésén (Greguss Imre vázlata után) 13. szám / Időszerű illusztrácziók
202 VASÁRNAPI (JJSACT. 13. SZÁM. 1879. XXVI. ÉVFOLYAM zásnak elodázhatlan voltára irányozták. József nádor 1845-ben az érdekelteket tanácskozmányra hivta össze, melyben a helytartósághoz a közlekedési osztály elnökéül időközben kinevezett Széchenyi István gr. is részt vett. A nádor egyidejűleg az országos építészeti igazgatóságnak meghagyta, hogy a tiszai áradások meggátlásáról részletes tervet készítsen. Széchenyi erélyes közreműködésével az értekezlet folyamán a tiszamelléki birtokosok az egész Tisza s mellékfolyói szabályozása végett egyesültek. 1846-ban megalakult a tiszavölgyi társulat és szerződés íratott alá, mely által az érdekelt birtokosok magukat arra kötelezték, hogy a szabályozás költségét a birtok és nyerendő haszon arányában fizetik. Ugyanezen év szeptember havában a munkálatok tettleg megindultak és az alsó-szabolcsi vízszerkezetben Dobnál az úgynevezett Széchenyi-gátat kezdték rakni. A munka vitelére nem létezett még teljesen megállapított terv. Az első értekezlet, melyet 1845-ben b. Vay Miklós elnöklete alatt tartottak, a szabályozási tervekre nézve már előre kimondotta azt az elvet, hogy a töltések felülről lefelé, az átvágások ellenben alulról fölfelé hajtassanak végre, s meghagyta, hogy a végrehajtandó terv külföldi tekintély által fölülvizsgáltassék. A Tisza szabályozása kétségen kívül szerfölött nehéz vizmütani feladat. A Tisza völgyének egyenes hossza mindössze 80, a folyam szabályozatlan vonala pedig 164 mérföld. Máramarosból kiindulva esése 100 ölre 2 lábat meghalad. T.-Újlaknál esése már csak 2 hüvelyk, alig 6 mérfölddel tovább már 8 vonal eséssel halad Csapig, hol 4 vonalra leszállva, ezen csekély esésnek majd felére, harmadára leolvadva, folytatja útját a Dunáig. A Tisza tehát kezdetén már csak csekély töredékével bír azon esésnek, amellyel más nagy folyók vonaluk hasonló szakaszán haladnak. Újlak és Namény közt csak fél annyi esése van, mint a Po morto-nak, vagyis a Pónak a tengerbe való ömlése pontjánál; Török-Becses Titel között pedig közel 7-szer kisebb az esés, mint a Po tengerbe ömlésének haldokló pontján. A Po vonala közepén 11-szerte nagyobb eséssel bír, mint a Tisza hasonló szakaszán, azaz Szolnoknál, és 22-szerte nagyobbal, mint Tisza-Becsétől Titelig. A Dunának a legalsóbb vonalon, hol a tengerbe szakad, közel 7-szerte nagyobb az esése a torkolatnál, mint a Tiszának kiömlési pontjánál, a többi folyóké 20—50-szerte nagyobb. Ezen esési szegénység mellett magába fogadja a Tisza a Szamost, Tokajnál a Bodrogli egész vizirendszerét, Kesznyéténél a Sajót, Csongrádnál az egyesült Kőrösöket és Szegednél a Marost, mindegyiket igen tetemes, többnyire 2 hüvelyk eséssel, holott maga a Tisza mindezen torkolatoknál csak vonalokkal jelezhető eséssel bír. A Tisza és mellékfolyóinak ezen viszonyából ered azután ártereik roppant nagysága. A Szamos fölött jobbra s balra százezer holdnál nagyobb az árterület, ép oly nagy a Szamos alatti, a bodroghis végig le a Dunáig, hol az ártér 3 millió hold összegét éri el. Mindezen rendkívül nagy bajok orvoslására határozott tervet megállapítani vajmi kényes feladat volt, kivált tekintve azon kétes eredményeket, melyeket sokkal kedvezőbb természeti viszonyokkal bíró, más folyók évtizedeken át teljesített szabályozási munkálata föltüntet. Vásárhelyi Pál, az országos építészeti hivatal főnöke, József nádor rendeletére a Tisza szabályozásáról több éven át nagy szabatossággal végrehajtott víz- és helyrajzi mérések és felvételek alapján részletes tervet dolgozott ki. E terv szerint a folyó folyásának iránya meghagyandó, mivel egészben véve legjobban felel meg a völgy irányának; medre 101 átmetszés által eredeti hosszának mintegy felével megrövidítendő ; a folyó mellékei a két parton feltöltendő gátak által védendők az árvizek ellen. A két felőli gátak legalább 300 ölnyi távolságra legyenek egymástól; szélességük fölül V/% ölnyi, magasságuk az 1830-iki legnagyobb vízállásnál IVa —2 Jabbal magasabb legyen. Vásárhelyi tervét Széchenyi először Francesconi cs. k. építészeti tanácsossal és később Paleocapa Péterrel, a velenczei építészeti igazgatóság főnökével vizsgáltatta meg. Francesconi helybenhagyta Vásárhelyi tervét, de azt ajánlotta, hogy az átmetszések alulról fölfelé hajtassanak végre. Paleocapa igen gondos helyszini tanulmányozás után tüzetes véleményt dolgozott ki, mely Sasku Károly fordításában ezen czim alatt „Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről" 1846-ban ki is adatott. Paleocapa szerint a folyó rendetlenségét csak Tokajtól fogva kell háladatos átvágásokkal rövidíteni és javítani; azért ő a Vásárhelyi által Váritól Tokajig tervezett 50 rövid átvágást egészen elveti, s Tokajtós illetőleg Daciától kezdve a Dunáig mindössze 15 átvágást ajánl, ezek közt egyet, mely Vásárhelyi tervében nem foglaltatik, és a mely a Tiszának a Dunába ömlését megjavítaná. Paleocapa a legnagyobb súlyt a töltésekre helyezi s kimondja, hogy a Tisza Újlaktól kezdve le végig töltések közé foglalandó, ugy hogy a folyó Tokajon fölül saját erejével létesítse az átvágásokat. A töltések 500 —800 öl távolságban építtessenek egymástól, sőt helyenként, ahol át nem metszendő gyakori s nagyobb kanyarok fordulnak elő, 1000 öl távolságra is. A gátak magasságát úgy határozza meg, hogy azok, ha egyszer megállapodtak, a tapasztalt legnagyobb vízszin fölött néhány lábbal kiemelkedjenek. Ezen különbözetet akként tűzi ki, hogy T.-Újlaknál 3 lábbal legyen a gát a legnagyobb vízállásnál magasabb . T.-Ujlaktól növekedjék Csapig 4 lábra, innen Tárkányig 412 lábnyira egészen Dadáig. Itt nagy átvágást tervez, és az emelést 5 lábig kívánja fokoztatni; ezen magasság megtartandó a Körösnek Csongrádon alól a Tiszába szakadásáig; a Körös torkolatától egészen a Maroséig Szegeden alól fogyna 412 lábig és innen egyre akként, hogy a Dunába szakadásnál a magasbitás megint, miként T.-Ujlaknál, 3 láb legyen. A munkálatok sorrendjére vonatkozólag minthogy ma is erősen vitatják, hogy a bajok főkép onnan erednek, hogy az átvágásokat fölülről inditották meg — érdekesnek tartjuk idézni Paleocapa véleményének ide vágó egyik lényeges pontját: „Azon elv, — úgymond, — mely szerint a valamely folyó menetelének módosítására szánt munkákat alulról fölfelé, vagyis torkolatuktól eredetök felé kell végrehajtani, nem alkalmazható a jelen esetre, hol a folyónak, melyről szó van, teljességgel semmi rendszere és felügyelete nincs egész kiterjedésében. Ezen felül az említett elv általánosan csak a meder szabályozását illető munkákra, egyenesitésekre, s uj elvezetésekre nézve igaz, de a töltésezésre nem alkalmazható. Sőt nem alkalmazható semminemű munkákra nézve, mikor a szükségek a folyó forrásától egészen torkolatáig kiterjednek, s oly nagyok és oly hévvel sürgettetnek a folyó pusztításai miatt szenvedőktől. Ha az ember a Tisza szabályozását a Dunától fölfelé akarná kezdeni, s elvárni az alsóbb munkák következményeit, mielőtt a felsőbbek megkezdetnének: hihetőleg kihalna a most élő nemzedék anélkül, hogy valamely hasznot látott volna belőle hárulni az ország legszebb és elnyomorodottabb részére. Félre kell most tenni a mintaelméleti elveket, s a munkákat úgy osztani el, hogy azokból a lehető legnagyobb hasznot lehessen nyerni általánosan az országra nézve." Vásárhelyi s Paleocapa annyira eltérő tervei folytán a szabályozás rendszerei fölött éles harcz keletkezett a közvéleményben. A gátrendszer hívei lehetetlennek mondották, hogy a Tisza lomha folyása, habár valamennyi kanyar átmetszetik is, lényegesen meg lenne javítható, s hogy a gyenge vízerő folytán az új meder teljesen kiképződjék. A nagy számú átvágások ellenben tagadták, hogy bármily távol pártolói tartott magas töltések képesek lennének a Tisza árját, mely 10—15 mérföldre minden lapályt elönt, magába fogadni. Széchenyi azonban nem habozott, hanem megindította tettleg a munkát a nélkül, hogy világosan kijelentette volna, hogy melyik rendszert követi s csak 1847-ben mondotta ki, hogy a szabályozás Paleocapa terve szerint fog végrehajtatni. Vásárhelyi Pál az irányt adó első tiszai gyűléstermében meghalt. Széchenyi ekkor a szabályozás vezetését Kecskés Károly főmérnökre bízta. A költségek fedezésére szolgáltak: a só fölemelt árából a szabályozási munkálatok egész idejére évenként megajánlott 100,000 p. frt, a magyar udvari kamara által az első két évre engedélyezett 100,000 p. frt, a kormány közbenjárásával néhány bécsi nagykereskedőtől kölcsönzött 400,000 p. frt. Továbbá az 1846-iki nagygyűlés elhatározá, hogy minden hold ártérért az illető birtokosok 4 év alatt 1 forintot fizessenek be. 1846—1849-ig a folyam valamennyi szakaszában emeltettek töltések és pedig 56.483 folyó öl hosszában 352.538 köböl földtartalommal; megkezdetett 9 átmetszés 11.690 folyó öllel és 62.376 köböl földtartalommal. Megkezdetett ugyanis 4 kis átmetszés a Topolynál, azután a legnagyobbaknak egyike Dobnál, a többi pedig a hevesi vízszerkezetben. E munkálatok által, melyekre összesen 687.921 frt költség fordíttatott, valami 190.000 hold terület a kisebb árvizek ellen volt biztosítva, de tökéletes ármentesitettnek csak 29.073 holdat lehetett venni. Az 1850-iki év elején a tiszavölgyi társulat felbomló félben volt, a szabályozási munkák egészen megakadtak. Ugyanazon év julius havában ő felsége elhatározása folytán a nagyszerű vállalat ismét életre szólittatott és a gr. Andrássyak, Dezsewfíy, Sennyey, Lónyay, Károlyiak stb. ismét kezükbe vették az ügyet. A szabályozási munkálatok vezetése a cs. k. közmunka minisztériummal közvetlen összeköttetésben levő központi bizottságra bízatott, a vidéki társulatok meghagyattak előbbi szerkezetükben, a műszaki vezetés Herrich Károly főmérnökre bízatott. A tiszaszabályozási központi bizottmány a munkálatokra nézve Vásárhelyi és Paleocapa rendszerét összeegyeztetni igyekezett, és ott, hol a lefolyást javítani kellett, átvágásokat rendelt, ahol nagy területek ármentesítése vált sürgőssé, azonnal védműveket létesített, az átvágások rendjét illetőleg pedig elvül tűzte ki, hogy azok a folyam rendkívül csekély esése miatt fölülről lefelé hajtassanak végre. A terhek viselésére nézve az illető pátensben kimondatott, hogy a mederjavítás költsége az államot, az ármentesítésé pedig haszonaránylag az érdekelteket illeti. Ez elvek ismertetése után, melyek ma is teljes érvényben állanak, nem szándékozom évről évre kimutatni a mederjavítást s az ármentesítő munkálatok fejlődését. E helyett összefoglalom röviden a Tiszaszabályozás állását 1872 végén, vagyis 25 évi fejlődése után, ugy a mint ez Herrich hivatalos jelentésében föl van tüntetve. E szerint a Tiszánál a szabályozás kezdetétől 1846-tól 1872-ik év végéig 107 átmetszés történt, melyeknek hossza 68.512 öl, az elvágott hossza 320.875 öl, és így a folyam 252.363 öllel vagyis V4 részénél többel lett megrövidítve. Történt pedig az I. folyamosztályban T.-Ujlaktól Csapig 25, a II. osztályban Csaptól T.-Füredig 47, a III.-ban T.-Füredtől Mártonosig 25, és a IV.-ben Mártonostól a Dunáig 10 átmetszés. Ezekből Tiszává képződött az I. osztályban 11, a II.-ban 23, a III.-ban 4, a IV.-ben 1. A Tisza esése volt az egész folyón átlag 3-IB vonal a szabályozás előtt és 5"2(í vonal 100 ölre a szabályozás után 1872-ben. Kisajátításra, föld munkálatra s vegyes kiadásokra összesen 5,285.042 frt fordíttatott. A Bodrogh és a Maros átmetszéseivel együtt a költség 5,449.354 frtra ment. Az 1872. év végén fennállott 29 ármentesitő társulat 1846-tól fogva létesített munkálatai a következőkben foglalhatók össze: kisajátittatott 10,628 (1200 • öles) hold, az épített töltés tett 655,945 folyó és 8,141.177 köbelet; ezen töltések által mentesítve lőn 1.884,407 hold. Minthogy az összes költség 20.826,838 frtra ment, egy mérföld töltés 127,003 frtba, egy hold földnek mentesítése pedig 11 frt 05 krba került. A Tiszánál és mellékfolyóinál a szóban levő 25 év alatt végrehajtott mederjavitási s védelmi munkálatok e szerint több mint 26 millióba kerültek. A legújabb időkig levezetve az összes munkálatok mintegy 40 milliót vettek igénybe. Az 1876-iki nagy árviz csapásai folytán az egymástól elszigetelt szabályozási társulatok belátták, hogy érdekeiket csak szervezett közreműködéssel képesek érvényesíteni. Lónyay Menyhért gr. és Sennyey Pál b. indítványára gr. Károlyi György által a tiszaszabályozási társulatok szeptember 26-dikára nagygyűlésre egybe ; a következő évben megalakult a hivattali „Tisza-völgyi társulat", 38 szabályozó, melyhez eddig a most fennálló illetőleg ármentesítő társulat közül 25 csatlakozott. A társulat központi bizottsága nagy tevékenységet fejtett ki az ártéri földek helyes kataszteri becslése érdekében, és az összes társulatok részére közösen beszerzendő mintegy 20 milliónyi kölcsön ügyében és a vizi törvények revíziójának előkészítése körül. A társulat átalában a Tisza s mellékfolyói érdekeltjeinek összes ármentesítő s szabályozási közös ügyeit a maga feladatává tette. Az 1877-ben ismétlődött nagy árvizek folytán mind hangosabban panaszolták, hogy az áradás leginkább onnan ered, mert az átmetszések felülről kezdettek és az ott jobban kiképződött új mederből gyorsabban foly az ár a Tisza alsó szakaszaiba, melyekben az átmetszé