Vasárnapi Ujság – 1879
1879-10-05 / 40. szám - Az albánok (képpel) 642. oldal / Általános nép- és országisme
38. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. ** __6_2 £_ szintén több becses útmutatást találunk, melyek után a mulattató rész következik. Ára 80 kr. 8. Uj honvéd-naptár (egyúttal katonai naptár). XIII évfolyam. Szerk. Áldor Imre. E naptár természetéhez képest, a mult év krónikájának leginkább katonai természetű eseményeit öleli föl s leginkább a boszniai hadjárattal foglalkozik, kiterjeszkedvén még Mátyás király keleti háborúira is. Az első honvédről (József főlegről) csinos kis rajz van benne, ugyszintén Rudolf királyfiról is, több más érdekes kép kíséretében. Nagy czimlapja a magyar bakák bécsi bevonulását mutatja. Ára 60 kr. 9. Kossuth-naptár. X-ik évfolyam. Szerkeszti Honfi Tihamér. A ki a Kossuth nevéről nevezett naptárakat kezdettől fogva megőrizte, nem csekély halmaza fölött rendelkezik a nagy hazafi életére vonatkozó érdekes adatoknak, melyeknek teljesebbé tételéhez a jelen évfolyam is járul, nevezetesen a „Kossuth és a védegylet" czímü, most épen kapóra érkező fejezettel, s a Szeged rekonstrukcziója tárgyában írott levelével s az édesatyjára vonatkozó adatokkal. Egyéb részében az országgyűlés függetlenségi pártjának mutatja be több tagját. Több érdekes képet is közöl a naptár, leginkább a mult év krónikájából. Nagy czimképe Wágner Sándor „Római kocsiversenyét" tünteti föl. Ara 40 kr. 10. A nép zászlója naptára, XII. évfolyam, szerk. Aldor Imre. A czimlapon az egész uralkodó családot feltüntető képpel, belül a többek közt a császár és király bécsi elfogadási termét feltüntető rajzzal, Tisza Kálmán és Lajos arczképeivel, szegedi stb. képekkel. Ára 40 kr. 11. Lidércz-naptár, XIX. évfolyam. Bűnesetek, csodálatos tünemények, tündérregék, vadász- és uti kalandok gyűjteménye. Számos képpel és változatos vig és komoly tartalommal. Ara 60 kr. 12. A magyar nép naptára. XXV. évfolyam. Szerk. Tatár Péter. A czimlapon Andrássy gróf, belül az uralkodó pár, Csetevajo zulu király arczképeivel s más képekkel és Paprika Jancsi „Nevessünk" tárczájával. Ara 30 kr. 13. „Nevessünk"-naptár, a gyönyörűséges 1880. esztendőre megcsinálta vala egy asztromókus. Több mint huszonöt képpel, tréfás, humorisztikus tartalommal, bő adomatárral. Ara 40 kr. 14. Végül német nyelven megjelent egy naptár „Neuer Illustrirter Volks-Kalender für Ungarn und Siebenbürgen" czim alatt számos képpel s leginkább a mult év történetének nevezetesebb eseményeiről és személyeiről szóló szöveggel. Ara 50 kr. Mai számunkban egy orosz beszélyt kezdünk meg „A szerény asszony" czim alatt, melynek szerzője Dosztojevszki Mihájkovics Tódor, Turgenyev és gróf Tolsztoj mellett Oroszországnak ez idő szerint legelőkelőbb irója. E két utóbbit átültetett több műveik után a magyar közönség már jól ismeri, mig Dosztojevszkinek lehet hogy talán nevét is most hallja először s lapunkban közlött beszélye — legalább tudunkkal — az első mű tőle, mely magyar nyelven megjelen. Dosztojevszki az ifjabb irói nemzedékhez tartozik s irótársai közt sajátságos helyzete van. Nem követi legtöbb orosz irótársa ama modorát, hogy előszeretettel írva történeti elbeszéléseket, a múltból merítsenek — ő úgy, mint Turgenyev is, a mai világot, a mai társadalmat, annak viszonyait és alakjait választja anyagul, s a jelenből akarja fölépíteni a jobb jövőt. Legújabb regénye, a „Karamazovtestvérek," mely a „Vjesztnik Jevroszy" czimű havi szemlében most jelen meg, épen e kérdéssel foglalkozik, s eszméket nyújt, miként lehetne a mostani társadalmi élet helyett újat, s ideálisabb felfogásához mértet alakítani. A szenvedélyek bonczolásának Dosztojevszky nagy mestere ízekre szedi az embert jellemző indulatokat, hajlamokat fejt ki benne lélektani alapon. Néha ugyan szélsőségbe téved, de ez is csak egyéniségének hű kifejezése s álláspontjának tolmácsa. Nevét ismertté tette néhány évvel ezelőtt megjelent nagyobb regénye : „A bűn és bűnhődés", mely szintén a társadalmi állapotot rajzolja átlengve az erkölcsi élet magasztosságától s idealizálva az életben előforduló eseményeket. Turgenyev után Dosztojevszki van hivatva az uj iskola megteremtésére. A „Koszorú október havi füzete érdekes és változatos tartalommal jelent meg. Első czikkében Irmei Ferencz, Vajda János kitűnő költőnk írói működését ismerteti. E jellemrajzot Vajda János költeménye követi a „Hajón", melyet mai számunkban közlünk, s mely egyszerűség, kifejező erő és kerekdedség dolgában a magyar lyra egyik legszebb gyöngyét képezi. Elbeszélést „Mécs a kőszent lábánál" czim alatt Kazár Emiltől kapunk, ki ritkán ír, de mindig érdekesen és műgonddal. Jakab Elek egy XVI. századi magyar vígjátékot mutat be, mely az akkori vallási vitákat érdekesen ismerteti. E vígjáték a „Koszoru"-ban lát napvilágot először, s mint irodalmi ereklye figyelmet érdemel. A füzet második költeménye: Catull híres nászdala Csengeri János magyaros fordításában. Péchy Imre czikke „Petőfi Dunavecsén" a Petőfi-társaság legutóbbi fölolvasó üléséből ismeretes. Az „Irodalmi Szemle" egy-két rövidebb ismeretes mellett Kölcsey halálának 40-ik évfordulójáról emlékszik meg, s egy eddig kiadatlan költeményét mutatja be a csekei bölcsnek. A füzet melléklete Vajda János sikerült fénynyomatu arczképe Ellinger Ede m. k. udvari fényképésztől. A „Koszorú" egyes füzetének ára 80 kr. A legrégibb magyar nyomtatvány. Fraknói Vilmos fáradhatatlan történetbuvárunk Krakkóban járva, egy könyvtárban a XV. századból való magyar nyomtatványt talált, mely ötven évvel régibb mint Komjáti Benedek 1532-ből való „Szent Pál levelei"-nek nyomtatása. A krakkói nyomtatás, mely, ugy látszik, Komjáti eredetije volt, egy lapnyi gót betűkkel nyomtatott töredék szent Pál leveleinek ama régi kiadásából, mely Nyaláb várában Perényiné birtokában volt, s melyet Toldy kéziratnak hitt. „Bosznia és Herczegovina jogviszonya Magyarországhoz a középkorban"- czim alatt érdekes történeti adatokat állított össze Komlóssy Ferencz. Művéből most az első füzet (52 nagy nyolczadrétű lapon) jelent meg, az Árpád-házból való királyaink uralmát tárgyalva a két tartomány fölött; legközellebb megjelenik a második füzet is, mely Boszniát a vegyes házból származott királyok s a magyar-török befolyás alatt tünteti föl. A könyv nem politikai, hanem történelmi és művelődési szempontból beszél az egykori „Ráma királyságról," mely czimet Kálmán király használta először. E történelmi visszapillantásból kitűnik, hogy Bosznia és Herczegovina folytonos nyugtalanságok színhelye volt, és se a szerbek, se a horvátok uralma nem tudott ott gyökeret verni. Magyarországnak is sok véráldozatába került, többször kellett fegyvert használnia, s ez uralom sem volt maradandó. Ennek egyik fő oka, hogy az úgynevezett patarenusok felekezete egyre hatalmasodván, a pápák ezeket eretnekeknek nyilvánították, s a magyar királyokat fegyverre szólították ellenük. Kíméletlenül folyt irtásuk, de a nép rokonszenvezett a patarenusokkal s üldöztetésük népszerűtlenné tette a magyarokat. Boszniát magyar királyi herczegek s ezek alatt bánok kormányozták. Három bánság volt, a sói (Száva-mellék), ozorai (Wosora) és bosnya bánság. Ezenkívül fölállittatott az orbáczi (verbáczi) vár-főispánság. Egyházi ügyekben a kalocsai érseknek volt alárendelve, s Ugrin érsek fegyveresen is küzdött a patarenusok ellen. A tőlük elvett földek a kalocsai érseket illették. Ha a történelmet tekintjük, Bosznia egyházi kormányzata nem is a zágrábi érseket illeti, hanem csakis a kalocsait, mely vért és pénzt sokat áldozott Boszniában. Érdekes tény, hogy a középkorban a műveltség terjesztésében oly jelentékeny egyházak e tartományokban magyar javadalmazás útján létesültek. A zágrábi püspökséget szent László király alapította, a szerémit a régi magyar nemzetségből való Ugrin érsek, a boszniait pedig Kálmán herczeg; de nemcsak felállították, hanem gazdagon javadalmazták is. És a déli szlávok e püspökségek jövedelmeit hányszor fordították már a magyarok ellen? A tanulságos könyv Aigner könyvkereskedésében rendelhető meg, s megrendelés utján a második füzettel együtt 1 frt. A rendes bolti ár 1 frt 20 kr. A „Magyar Lapok" cimű napilap, mely az „Athenaeum"-nál jelent meg, szept. hó végével megszűnt. A nemzeti színházban a mult hó 26-án került szinre b. Jósika Kálmán „Márényá" czimű négyfelvonásos drámája, mely már régen várja az előadást, de az orosz háború alatt visszatartották, mert a lengyel forradalom és orosz hadsereg szerepelvén benne, attól tartottak, hogy demonstráczióra adhat okot. A darab hősnője Márény a régi lengyel család leánya, ki Varsóban, egy orosz asszony intézetében nevekedett, s még ott beleszeretett egy orosz tisztbe, Godenoffba. E szerelem s a leány hazája iránti szeretet közti összeütközés képezi a dráma alapját. A lengyel fölkelésben Maronyi egész családja részt vesz, s atyja Dorovszky gróf és két testvére is elvész a harczban, még pedig Godenoff katonái ölik meg. Godenoff jön a Dorovszky ősi fészke ellen is, hogy azt elfoglalja. Márényában a szerelem fölött most a boszu lesz erősebb, s a fiatal Zdenkot, — ki reménytelenül szerelmes Márényába, s tudja, hogy Godenoff birja szivét, — kéri föl bosszúállásra. Zdenkó megesküszik, hogy megöli Godenoffot. Van azonban egy másik szerelmes is, Valkó herczeg, ki nem oly nemesszivű , mint Zdenkó, mert visszautasítását nem tudván elfeledni, szintén bosszúra gondol, s a kastély földalatti titkos bejáratát elárulván az oroszoknak, azok betörnek Godenoff vezérlete alatt. Az árulásért Márényát követeli a tábornoktól, de Godenoff megvédi a leányt s az árulót leszúrja. Márénya szivében ismét erősebb lesz a szerelem, de ekkor rohan be karddal Zdenkó hogy esküjét beváltsa, s leszúrja az orosz vezért. Az események további megoldását az orosz katonák végzik el, kik sortüzet adva, lelőnek mindenkit, Márenyát, Zdenkót s a többieket. A darabnak középszerű hatása volt, s ezt egyes élénk jeleneteknek, zajos csoportozatoknak, a felvonások csattanós bevégzésének köszönheti. Legnagyobb baja a darabnak, hogy a fordulatokat előidéző események a színfalak mögött történnek. A színpadon kevésbbé lényeges, de izgalmas természetű jelenetek folynak le. Taps és kihívás a közönség részéről nem hiányzott. „Márényá" úgynevezett vasárnapi darab marad. A czimszerepet Márkus Emilia k. a. játszotta, az indulatok helyes kifejezéseivel, s az egészet hatásosan. K Jászay Mari rokonszenvesen ábrázolt egy legyei matrónát, de Prielle Kornélia művészetének hálátlan mellékszereppel kellett viaskodni. Sayn Imre (Godenoff), Kovács Gyula (Zdenkó), Egressi (Dorovszki gróf) teljes erejökkel működtek közre a darab érdekében. Halmi kedélyes szerepkörétől nagyon messze esik Valkó intrikus tulajdonsága. A népszínháznak vonzó újdonsága van, a „Boccaccio" czimű operette, mely a bécsi Carl-színházban látott először gázvilágot. Hőse a „Decameron" hírneves költője Boccaccio, akiről azt tartják, hogy novelláit saját élményei után irta, s kedvencze volt az asszonyoknak. A darabban azonban a költő már e kalandok után van feltüntetve, a mint mélyen érez egy florenczi szatócs fogadott leánya, Fiametta iránt. A leány is szereti, de az a baj, hogy Fiametta egy herczeg szerelmi gyermeke, akit a palermói herczeg akar elvenni feleségül. A palermói herczeg el is jön Florenczbe, hogy inkognitó megismerkedjék a szatócscsaládnál nevekedett leánnyal, de a csapodár berezegnek jobban tetszenek a florenczi kaczér asszonyok, mint a szerény kis Fiametta, s utoljára is lemond róla Boccaccio javára, ki kedvencz költője. Ez a mesében a történet veleje. Bele van azonban a darabba szőve Boccaccio novelláiból több elmés részlet és élet, a mi jó fűszerül szolgál. A mulattató szöveget Zell és Gené írták. Az operette hatását azonban Suppé kellemes zenéje biztosítja. Nem oly eredeti, színgazdag zene ez, mint a franczia szerzőké, de könnyűd, tele dallamokkal, s a nagy közönség szájíze szerint sokféle vegyülékből összeállítva. Suppé gyakran régi és újabb dalművekből is szedegetett össze egyet mást, csekély változtatásokkal. De mert sok tarkaság van az egész operette zenéjében, és ügyesen van beillesztve az idegen portéka is, a közönség szívesen hallgatja és tapsolja. Az újdonság teljes sikere már az első előadáskor el volt döntve. Blaháné a Boccaccio szerepében hódított, és zajos tapsok közt kellett ismételni több dalt. Az első előadáskor pompás koszorút kapott pálmából, babérból és virágokból, e felirattal: „Babért művészetedért, virágot ájaidért". Mellette a népszínház egy fiatal énekesnője , Komáromi Mariska k. a. tűnt föl. Tiszta, csengő hangon és érzéssel énekelte Fiametta szerepét s jól is játszott hozzá. A közönség nem is tartózkodott, hogy minél többször kimutassa a fiatal kisasszony tehetsége iránti elismerését. Blaháné mellett nem igen sokszor történt eddig, hogy másik énekesnőnek is több ízben ismételni kellett dalaiból. Átalában az előadás jó, a kiállítás, öltözetek csinosak, s a karok (melyeknek jelentékeny része van az operettekben) közreműködése dicséretes. A főbb szerepek Együd, Solymosi, Kápolnai kezei közt vannak. Jenei Anna, Sziklai Emilia és Csatai Zsófi kisasszonyok mellékesb szerepeket játszanak s az előadás sikerének előmozdítói. Adatok a nemzeti színházból 1878-79 ről. Az 1878 ápril elsejétől 1879 márczius utolsó napjáig 322 előadás közül az opera 137-et vett igénybe. Dráma 107, vígjáték 142, bohózat és népszinmű 6-szor adatott. Az előadott darabok közül eredeti volt 51, fordított 204 s e tekintetben nagyon szembetűnő drámairodalmunk pangása, ennek oka részben, hogy a népszínművek más színházba költöztek. Az 51 eredeti darab 15 magyar szerző műve; legtöbb volt a franczia darab, melyek 155 estét